Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-02 / 44. szám

2 AZ AURORA ÁGYÜLÖVÉSÉVEL ÜJ KORSZAK KEZDŐDÖTT Világrengető napok krónikája John Reed amerikai újság­író Tíz nap, amely megren­gette a világot című köny­ve bevonult a történelembe. A szerző a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első tíz napját, tíz nap politikai csatáját, hősi harcát sűrítet­te könyvbe, amelyet Lenin a „világ munkásainak“ aján­lott. John Reed egy évvel a forradalom kirobbanása után világosan látta, milyen kor­szakalkotó események tör­téntek Pétervárott 1917 ok­tóberében (a régi orosz nap­tár szerint ma november el­ső napjaira esne — a szer­rkiririfitirkirieiriricirir ző meg].). „Még ma Is, egy esztendővel a szovjet kor­mány megalakulása után di­vat a bolsevik felkelésről úgy beszélni, mint holmi ka­landról.“ Kaland volt való­ban, mégpedig az emberiség legcsodálatosabb kalandja, amikor a bolsevikok a dol­gozó tömegek élén benyp- multak a történelembe, a tömegek nagy és egyszerű vágyaira alapozva mindent. Nyomban mozgásba hozták azt a gépezetet, amelynek segítségével a nagybirtoko­kat felosztották a parasztok között. Az üzemi bizottságok és a szakszervezetek hozzá­láttak az ipar munkásellen­őrzésének megszervezésé­hez. Minden faluban, város­ban, körzetben és kerület­ben működtek a munkás-, katona- és parasztküldtöttek szovjetjei, amelyek készen álltak a helyt közigazgatás munkájának ellátására.“ Az amerikai újságíró köny­vének címe találó, de egy­ben pontatlan is, mert való­jában ez a történelmi jelen­tőségű tíz nap nemcsak meg­rengette, össze is döntötte és megváltoztatta a régi vi­lágot. A cári Oroszország helyén olyan világot épített fel, amelyre csak a legmeré­szebb álmodozók gondoltak: a kizsákmányolás, osztály nélküli társadalmat, a szo­cializmus világát. Azt a vi­lágot, amelyben nincsenek elnyomók és elnyomottak, amelyben mindenki szaba­don élhet és dolgozhat, amelyben kitárulnak a mű­velődés kapui minden ré­teg előtt. Azt a világot, amelyben a művelődés, a tu­domány és kultúra a népet szolgálja. Azt a világot, ame­lyet a nép sajátjának' tud, s megvédelmez minden tá­madó ellen. Azt a világot, amely nemcsak magát vé­delmezte meg, hanem Októ­ber szelleméhez^ híven, s In­ternacionalista kötelességét teljesítve segítséget nyújtott, a felszabadulást hozta más népeknek is. Azt a világot. amely szocialista világrend szerré vált, amelyet ma már nem százmilliók, hanem mii liárdok, az emberiség na­gyobbik fele tekint követen­dő példájának. Fogalmazásában tévedett John Reed akkor is, amikor mindössze tíz világrengető napról beszélt. A forradalom előkészítése és győzelemre juttatása valójában sokkal hosszabb időt vett Igénybe. A bolsevik párt Lenin veze­tésével már hónapok, sőt évek során át készült a nagy, döntő csatára, bár való igaz, hogy a hatalom kérdé­se talán a könyvben emlí­tett tíz világrengető napon dőlt el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat min­denesetre sokkal szélesebb összefüggéseiben kell látni, és ehhez segít majd talán most induló cikksorozatunk Oroszországban a februári forradalom győzelme óta el­telt hónapokban egyre fe­szültebbé vált a helyzet, a tömegek elégedetlensége nőt- tön nőtt, a hatalom kizáró­lagos birtoklásáért folyt a harc. A burzsoázia még tit­kon azt remélte, hogy sike­rül megvédenie hatalmát a szovjetekkel és a bolsevi­kokkal szemben. Katonai ál­lamcsínytől sem riadt visz- sza, amelyet azonban le­vertek. A tömegek akaratát a jú­niusi tüntetések mutatták meg. Június 18-án Pétervá­rott' mintegy félmillió ember vonult az utcára. A „Minden hatalmat a szovjeteknek!“, „Le a háborúvall“ jelszavak messze túlharsogták az eszer és mensevik Jelszava­kat. A tüntetés óriási mére­tei — hasonlóak zajlottak le Moszkvában, Kijevben, Har­kovban, Voronyezsben és még számos városban — és a bolsevikok túlsúlya azt mutatta, hogy a proletariá­tus és a helyőrség katonái a bolsevikok mellett állnak, s hogy a tömegek nemcsak az Ideiglenes Kormányban nem bíznak többé, hanem a burzsoáziával való megegye­zés eszer-mensevik politiká­jában sem. Oroszország né­pe a forradalom küszöbén állt. A bolsevik párt központi bizottsága hozzáfogott a fel­kelés előkészítéséhez, s egy­úttal határozatot hozott, hogy a finnországi kénysze­rű emigrációban élő Lenin térjen vissza Pétervárra, hogy kezébe vegye a felke­lés közvetlen Irányítását. Le­nin tehát megérkezett a for­radalom fővárosába, s már a következő napon papírra vetgtte „Egy kívülálló taná­csai“ című írását, amelyben ismét és nyomatékosan hang­súlyozta az előkészítő mun­ka fontosságát és Marxra emlékeztetve kérte: „művé­szi tökéllyel“ irányítsák .a felkelést. Falágyi Lajos-Sy ..........’S • A pétervárl munkások „menet közben“ tanulták meg a fegyverforgatást, és vitték győzelemre a forradalmat. Korabeli felvétel S zeptember elsején Vág- sellyén (Sala) jártam, s úgy adódott, hogy betértem a Duslo nemzeti vállalat szaktanintézetébe is. Jártam már korábban ebben az Iskolában, de sohasem tűnt fel, hogy milyen hatal­mas. Most viszont meg­győződhettem arról is, hogy milyen nagy az érdeklődés néhány ágazata iránt. Alig tudtam néhány szót váltani Ján GaäSo mérnökkel, az is­kola igazgatójával, mert szinte percenként jött vala­ki, főleg szülők, akik vagy kifogást emeltek azért, hogy csemetéjüket nem vették fel, vagy érdeklődni akartak, hogy melyik ágazaton akad­na még esetleg hely gyer­mekük számára. Szó, ami szó, meglepett ez a nagy érdeklődés, mert az utóbbi években mást sem hallani, mint hogy senki sem akar szakmát tanulni, s ha mégis, akkor csak menő szakmát. Meg Is említettem ezt az iskola igazgatójának, hogy szívesen visszajönnék egy alkalmasabb időben elbe­szélgetni az Iskola sikerei­ről. Azt mondta, reklámra nincs szükségük, mégis az­zal váltunk el, bármikor jö­hetek. Éltem a lehetőséggel, s a napokban újra ellátogattam az Iskolába, amely főleg a Duslo nemzeti vállalat ré­szére képez szakmunkáso­kat. Az Iskolában elsajátít­ható szakmák többsége ve­gyészeti Irányzatú, de néhány más, keresett szakmára is készítenek fel fiatalokat. A vállalatnak szüksége van na­gyobb számban technikusok­ra, villanyszerelőkre, fém- megmunkálókra és karban­tartókra is. Ebben az évben kétszázhúsz elsőst vettek fel a különböző szakokra, ebből százhúszat a vegyész-operá­tor szakra, amely jelenleg a legnépszerűbb irányzata a szaktanintézetnek. A- tanul­mányi idő négy év, és érett­ségivel végződik. Van még egy négyéves, érettségivel végződő irányzata Is az Is­a szakintézetben nemcsak jelszó, hanem a gyakorlat­ban is lépten-nyomon ér­vényre juttatják. Az iskola sportlétesítményei egy perc­re sem konganak az üres­ségtől, sőt még sportcsar­noka és fedett uszodája is van. A testnevelés szerves része az oktatásnak ebben a szaktanintézetben. Néhány évvel ezelőtt — de néhány szaktanintézetben még napjainkban is — a KOIISZÍRU SZAKiNKASKfPZÍS kólának, amelyen az auto­matikus rendszerek kezelését tanulják meg a jövendő mű­szerészek, de erre az idén csupán egy osztálynyi fiatalt vehettek fel, mert az isko­lának a vállalat igényeihez kell igazodnia. Amikor az oktatáshoz szük­séges feltéteiekrői érdek- iődtem az Iskola igazgatójá­tól, nem titkolt büszkeség­gel sorolta fel, hogy mi min­dennel rendelkeznek. Az is­kola minden igényt kielégí­tően korszerű. Tökéletes munkát végezhetnek elméle­ti és szakmai-gyakorlati ne­velésben egyaránt. De az iskola vezetősége ennél töb­bet akar. Az iskola — rang­jához méltón — sokoldalúan képzett és müveit fiatalokat akar nevelni, mert ma már a vegyészet színvonala, a vegyipari termelés bonyo­lultsága ezt messzemenően megköveteli. Az „ép test­ben ép lélek“ mondás ebben pedagógusok és a nevelők képesítése jóval a kívánt szint alatt volt. A Duslo n. v. szaktanintézetében ezt a kérdést is megoldották. Az elméleti oktatást végző ta­nárok több mint kilencven százalékának középiskolai oktatásra jogosító végzettsé­ge van. A szakoktatók is legalább középiskolai vég­zettséggel rendelkeznek, s emellett kétéves pedagógiai továbbképzésen is át kellett esniük. Mindez a diákotthon nevelőiről is elmondható. Négy évvel ezelőtt kezdő­dött ebben a középfokú szaktanintézetben az érett­ségivel végződő oktatási for­ma. Az első növendékek már el is hagyták az iskola pad­jait. Sokat vitatott oktatási forma volt ez nem is olyan régen, de Vágsellyén ma már senki sem kételkedik előnyeiben. Alapos felméré­sek igazolják, hogy az érett­ségivel záruló szakokon vég­zett diákok tudásszihtje sok­kal magasabb, mint a három plusz kétéves tagozaton vég­zősöké. Persze ebben az esetben is az egyik legkife­jezőbb értékmérő az érvé­nyesülési lehetőség. A válla­latban nagy szükség van a középkáderekre. Az érettsé­gizett pályakezdőket megfe­lelő beosztásba sorolják,,bér­kategóriájuk Is legalább egy osztállyal magasabb, mint azoknak, akik érettségi bi­zonyítvány nélkül' fejezik be az iskolát. Az iskola igazgatóságának nem okoz gondot az előírt létszám biztosítása. A négy­éves tagozatra többszörös a túljelentkezés, tehát lenne miből válogatniuk, még sincs minden a legnagyobb rend­ben. Az alapiskolából ugyan­is a jobb eredménnyel ki­kerülő diákok szinte vala- hányan vagy gimnáziumban, vagy szakközépiskolában sze­retnének továbbtanulni. Itt pedig közismerten minden évben túljelentkezés van, s így sok kitűnő tanuló hely­szűke miatt elesik a tovább­tanulási lehetőségtől. — Sajnos a sikertelen fel­vételi kísérlet után már mi sem tudjuk felvenni őket, mert a négyéves tagozatra nálunk is akkor van a fel­vételi vizsga, amikor a kö­zépiskolákban. S bár gyen­gébb tanulók jelentkeznek hozzánk az érettségivel zá­ruló tagozatra, betöltődik a létszám. Biztos vagyok ben­ne, hogy helyesebb propagá­lással változtatni lehetne ezen — mondotta az iskola igazgatója. KAMOCSAI IMRE Jubiláló nyomda Komáromban a napokban emlékeztek meg az első nyomda megalapításának 420. évfordulójáról. Az első komáromi „nyomtató műhelyt“ Huszár Gál reformátor lelkész alapította. Huszár Gál, akit korában csak Gál papnak neveztek, érdekes alakja a magyar egyháztörté­netnek és nyomdaiparnak. Lelkész volt Magyaróváron, amikor Hoffhalter Rafael bécsi nyomdásztól megtanulta a könyvnyomtatás mes­terségét, és maga Is nyomdát rendezett be. A klérus azonban nem jó szemmel nézte nyomdász- és irodalmi próbálkozásait, és a szentszék elé idézte. A kegyvesz­tett lelkészt ezután a kassal városi tanács hívta meg, de az egri püspök szintén neheztelt rá haladó gondolkodása miatt, és megkísérelte elraboltatnl, hogy példásan megbüntesse. Hálás hívei, az egyszerű' emberek azonban megaka­dályozták elhurcoltatását, és Debrecenbe menekítették. Itt is nyomdát létesített, és nagy köztiszteletnek örven­dett. 1562-ben került Komáromba, ahol azonnal nyomta­tó műhelyt nyitott. Erről az évfordulóról emlékeztek meg a mai komáromi nyomdászok. Hányatott életű előd­jüknek azonban Komáromból is menekülnie kellett. Éle­te végén Nagyszombatban (Trnava), majd Komjátlban (Komjatice) telepedett le, s itt is foglalkozott könyv- nyomtatással és irodalommal. Nagy szolgálatot tett a magyar irodalomnak, mert a saját művein kívül másokéit is kiadta. Többek között megkezdte Bornemisza Péter ötkötetes prédikációs- könyvének, a Postlllának a nyomtatását. Komáromban távozása után is virágzott a nyomdaipar. Egy évszázad­dal később Töltési István öregbítette az ipar jó hírne­vét. Kalendáriumai egész Magyarországon és Erdélyben keresettek és népszerűek voltak. 1849 januárjában megjelent Komáromban pz első.na­pilap, a Komáromi Értesítő. Munkásmozgalmunkban is előkelő helye van a Munkás Lapnak, amely 1919-től jelent meg a városban hetente egyszer. Érdekessége, hogy a lap készítésében részt vett a város forradalmár szülötte, a CSKP érdemes tagja és későbbi mártírja, Steiner Gábor. A hetilap felirata már a proletariátus jelszavát hirdette: „Világ proletárjai egyesüljetek!" A komáromi nyomda ma a Nyugat-szlovákiai Nyom­dák egyik üzeme. Itt készül az Irodalmi Szemle, a Duna című járási újság és a Madách könyvkiadó némely kötete. (palágyi) VÄ11AIT1JK, TEUESlTJtK úgyszólván az év elejétől tart a SZISZ-alapszervezetek felajánlási mozgalma a SZISZ III, kongresszusa, a NOSZF 65. és a Szovjetunió megala­kulásának 60. évfordulója tiszteletére a kelet-szlová­kiai kerületben. A mozga­lomba 4981 alapszervezet kapcsolódott be, az egyéni kötelezettségvállalások szá­ma közel 150 ezer. Ezenkí­vül 3527 ifjúsági munkacso­port is benevezett a versen­gésbe. A felajánlások zöme a tervfeladatok túlteljesíté­sére, az ezportfeladatok tel­jesítésére, az energia- és anyagtakarékosságra, vala­mint a haladó munkamód­szerek alkalmazására Irá­nyul. A SZISZ III. kongresszu­sán Járt 129 tagú kerületi küldöttség már arról számol­hatott be, hogy a fiatalok felajánlási mozgalma addig 26 millió korona hasznot hajtott a népgazdaságnak, és a fokozott erőfeszítés azóta is tovább tart. A legjobbak között említhető Jozet Sko- rica kollektívája a lub.eniki Szlovák Magnezit tizemből, Jozef Krivjansk^ munkacso­portja a Kelet-szlovákiai Vas­műből vagy Szittyái Gábor brigádja a Somodi (Drieno- vec) Efsz-ből. Az egész kerületben Is­mertté vált immár Darina Beüovának, a Vranov nad Topfou-i kötöttárugyár SZISZ- alapszervezete elnökének a neve. A gyapotfonógépen dolgozó lány minden hónap­ban magasan túlteljesíti a normát. Júliusban például 118, augusztusban 122,3 szá­zalékra, szeptemberben pe­dig 117,5 százalékra teljesí­tette a havi tervet. Ez azt jelenti, hogy a tervezett ha­vi 686 kötött felsőrész he­lyett mindig nyolcszáz körül készít. A SZISZ III. kong­resszusának második napján az ű kezdeményezésére a gyár fiatal dolgozói külön- műszakot vállaltak, amely során 1500 kötött felsőrészt készítetek el. Érdekes kezdeményezés In­dult a nagymihályi (Micha- lovce) IV. számú alapfokú iskola pionírcsapatától. El­határozták, hogy a csapát minden egyes tagja súlyban legalább annyi papírt gyűjt össze, amennyit a tulajdoná­ban levő tankönyvek és fü­zetek nyomnak. így akarják legalább részben pótolni azt, amit a társadalom a köny­vek és füzetek előállítására fordított. A járásban egyéb­ként nagyon jól folyik a másodlagos felhasználásra alkalmas hulladék gyűjtése. A pionírok idősebb társaik­kal együtt a SZISZ III. kong­resszusáig 350 tonna ócska­vasat, 15 tonna színes fémet, 1300 tonna papírt, 15 tonna üveget, 12 tonna textilt és 30 tonna gyógynövényt gyűj­töttek össze. P. Zs. REPÜLÖGÉP-MEGÖRZÖ Amikor a végeláthatatlan kaktuszokkal és Itt-ott bok­rokkal tarkított arizönai pusztaságban utazik az ember, egyszer csak — nem kis meglepetésére — repülőgép- parkolót pillant meg: az Evergreen Légiközlekedési Köz­pontot. Igen sokan, a Boeing, a British Airways, az Air France, a Freddy Lacker, a ftilöp-szgeti légitársa­ság és mások a gazdasági nehézségek és a drága üzem­anyag miatt kénytelenek csökkenteni járataik számát, s gépeiket ideküldik. Miért éppen ide? Azért, mert itt a levegő száraz és tiszta, s a korrózió megelőzésének ez az előfeltétele. A londoni ködben, a nedves párizsi levegőn a repülő­gépek hamar tönkremennének. Így viszont védve van­nak mindaddig, míg a helyzet — a társaságok nagyon remélik — Jobbra nem fordul. Különben a parkolási díj sem drága: havonta 260 dollár. HANGMÜZEUM A londoni Hanggyűjtő Intézetben hangmúzeum is mű ködik. Nem kevesebb, mint 30 000 hangdokumentumot őriznek itt, melyek közt megtalálható a föld összes ma­darának és állatának a hangja, a leghíresebb emberek beszédei stb. A legrégibb feljegyzett hang a zeneszerző Brahmsé egy múlt - században készült felvételen. AUTÖZÄS RAK MÓDRA Tizenötezer kilométert és 81 métert autózott hátra­felé az olasz Domenico Vízzáró és Dante Bulzzonl, s így bekerültek a Guinness-féle Rekordok könyvébe. Az eddigi rekordot az amerikai Charles Kreyton és fames Harpeas tartották, akik 1930-ban New Yorktól Los Angelesig hátrafelé vezetve 11 500 kilométert tettek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents