Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-26 / 43. szám

7

SZERKESZTI KULCSÁR TIBOR

VARGA GABRIELLA

ELSZAKADÁS

Hűvös volt az éjszaka, miközben ködös eső hullott. Fanyarkás Illatot hozott a szél, aztán mégis eíkevere-. dett a föld szagával.

Ott álltunk, a testünk egymáshoz ért. Még éreztem a tested tüzelését.

Te voltál az eső meg a vihar is. A víz, a föld Is te voltál. A villámok is belőled cikáztak.

Dermedt volt az éjszaka, s tele volt apró zörejekkel, dé az már nem az éjszaka nesze volt, csak a csupasz, száraz nyikorgás, röpködés és zlzze- nés.

Ketten voltunk, s habár te voltál a világmindenség, mégis nagyon szomorúak voltunk és magányosak.

Hideg volt, valamiféle köhideg, kellemetlenebből nyirkos már nem Is lehetett volna. Éreztem, amint a lelkünk legmélyéig hatol. A halott arca olyan fehér, mint amilyen a te arcod volt akkor a holdfényben. Féltettelek, de rád hagytam, hogy az légy, ami akkor éppen szerettél volna lenni.

A fákon már derengett a hajnal, amikor megfogtad a kezem, és vlsz- szavezettél a szobánkba. Nem szóltunk egymáshoz, mert mind a ketten éreztük, nem tudnánk olyat mondani, amitől valami is megváltozhatna bennünk.

Kimerültnek látszottál, ezért leültél megpihenni, de nem is fáradtság volt ez, csak üres álmosság.

Csaknem teljes volt a némaság. Te

csak átnéztél rájta'm valahová a közeledő hajnalba.

A meztelen villanykörték könyörtelen fényt áras.ztottak.

Lefeküdtem a kopott díványra, nemsokára te is követtél. Lassan, alig észrevehetően közénk szlváagott az álom, szürkén, színtelenül! Eléínte egy-egy folt csupán, aztán egyre több, belepte gondolatainkat, a szívünket, cseppenként hullott belénk a Vbk öntudatlanság, míg végül is mindketten megadtuk magunkat, s magunkra maradtunk.

Amikor feléb.redtünk, még csillagok ténylettek az ' arcodon', ' vágy éppen nappal volt már, csak a csillagok maradtak még ott a mosolyod helyén. Nem tudom már, csak ' azt tudom, hogy belőled gyúlnak ki a nappalok, és az éjszakák is benned hunynak el.

Tudom mindezt, s még sem védekezem a rideg csend ellen, amely közénk telepedett,- mert tehetetlen lettem nélküled. . '

Rád kiáltanék, hogy nélküled 'egy- befplynak és elmaszatolódnak a csillagok fényei, s egybemosódnak a nappalok. Kérdezném, hogy honnan tudjam majd nélküled, mikor van tél, s mikor van újra nyár, de te ekkor nem.voltál-már sehol.

Nem maradt más utánad, csak egy derengő szürke fény,,, s a nyomasztó várakozás.

HÄGA ANNA VERSEI:

Esti meditáció

Alomnak angyala, zárj karodbal Csókold meg gyengéden szomjazó számi Simítsd el homlokomon finom kezeddel a nap gyűrte mély ráncokatl Fáradt testemet puha ágyba fektesd, és lelkem szabadon engeddl Nyisd ki előtte a végtelen kapuját, és töröld el az időnek határát!

S míg én színes felhőkkel ölelkezem, és a jövő titkait lesem, addig te lehelj új erőt izmaimba, és új hitet adj az alvó szívemnek, hegy mikor majd kezed visszaint a távoli mezőkről, és szemptllám fölemelve a súlytalan'állapot^ nehezebb földi súllyá válik, erőm legyen kilépni . az álmoktól meleg ..párnák közül, és hitem minden mozdulatban, és lépésben, melyet a nap folyamán majd teszek,

hogy este ismét visszatérve hozzád elrebeghessem a háláimat.

Mezítelenül

Mezítelen vagyok a fel01tözöttek között.

Árulom f,edetlen lelkem.

Kínálom sok színes áruját a tiszta léleknek.

Csengő hangon éheklem ak élet édes dalát.

Megvetem a színes ruhákat,

letépem a sok hamis ékszert.

íme. ez vagyok, ilyen vagyoki

Hibáim én szégyenlősen nem rejtegetem,

bátran megmutatom az élet ütötte mély sebeket.

Elszámolás

Nem tülvllágl lény, aki előtt retteg a lelked.

A nagy síszámolás

még Itt a földön ér el.

Rettegned majd

saját lelkiismereted előtt kell.

Mondd,

önmagádtól majd ki véd meg?

M ani éjfél után uisszatért. a. le- .

J sőtöl, és felkeltette a többié- két.

A szóra Berkes fürge, rugalmas mozdulattal ugrott jel a vadászkunyhó faágyáról, míg Steiner doktor gyöt- relmes, kínlódó nyújtózkodással még néhány percig búcsúzkodott fekvőhelyétől.

— Látszik, hogy. nem vagy vadász — szólt kissé gúnyosan Berkes.

Ebben igazad van. De én nem is igyekszem annak látszani.

. Az állandóan mosolygós szemű Berkes sötét bőrű, kerek arcával, erőteljes, kissé gömbölyded alakjával, őszülő, dús hajával a természetben sokat tartózkodó falusi ember benyomását keltette. Steiner fürkésző kí- váricsisággal nézte vadásztársát.' Az arcán látszott, hogy szívesebben aludt volna az erdei levegőtől átjárt vadászházban, mint hogy most kimenjen a hűvös őszi erdőbe szarvasbikákra lesni.

„Miért is hívtam ezt magammal? — kérdezte Berkes önmagától. — Ogy látszik, nem nagyon érdekli őt az egész vadászat, én pedig jobb szeretném most nem látni.“

De aztán eszébe jutott, hogy már tavasszal megígérte neki ezt a meghívást. Belenyugodott tehát a helyzetbe. Steiner legyőzte az álmot, nagy nehezen megtalálta az ágy bolyhos párnái közé tévedt cipőjét, s végre ő is útra készen állt. Meglehetősen új, szinte használatlan vadász egyenruhájával', kissé görnyedt alakjával, szemüveges, angolbajuszos arckifejezésével kimondott régi vágású úriember volt. Ez azonban nem zavarta őt, mert a többi vadász tiszteletberi tartotta.

Egy kiszáradt patakmederben mentek felfelé a felső erdő tisztására, melyet a szarvasbikák csatatérnek és nászhelynek választottak. Szeptember volt, az őszi erdő már változtatni' kezdte öltönyét. Az erős holdfényben- is látni lehetett .falevélen, fatörzsön, bozóton, bokrokon azt a színtónust, amely már a hervadásnak'induló erdő mélabúját jelezte. Ha más nem is, a hidegebb éjjeli levegő, egy-egy. fa' ritkább lombozata sugallta, hogy a néhány óra múlva felkelő nap nem a forró nyár melegével süt már erre a tájra.

Berkes mindebből vajmi keveset vett észre, inkább a szarvasokra gondolt. Folyionos kérdésekkel faggatta Janit, aki felkeltette őket. fant azt is

elmondta,.hogy éjfél körül egy nagy tizenhatos jött a hegy tetejéről, ösz- szetalálkozott egy tizennégyessel, azt csúnyán összeszurkálta és elkergette.

— Ezt maga mind látta, jani? — kérdezte izgatottan Berkes.

— Igen, ezért siettem vissza felkelteni magukat. Mert az a bika elöbb- -utóbb itt lesz.

— Akkor siessünk — szólt Berkes barátja felé fordulva, akt meglehetősen lassan, ügyetlenül kapaszkodott fel a sok száraz levéltől Itt-ott csu- szamlós úton. Látszott Berkesen, hogy jobb szeretné, ha Steiner nem volna itt. De azért nemsokára feljutottak a

ZSIGMOND ELEMÉR:

.; ,:i ‘.'S.'. Át.» :

Hímszarvasok bőgése, és csöftétése hallatszott,...

Berkes csak nézett gondolataiba merülve, mint egy mocsári béka.

A tisztáson megjelentek, akikre annyit vártak. Megkezdődött a nászi gyülekezés, a szerelmi párviadal. Egy hatalmas, tizenhatos bika büszke, gőgös járás-keléssel fürkészte a körülötte mozgolódó teheneket, és néhány -fiatal. Viadalra .még nem is gondoló hímet. Figyelemre méltó állat volt. Még Berkes figyelmét is felhívta magára. Diadalmasan forgatta a fejét, várta az ellenfelet. S az jött is. Egy óriási, sötétbarna tizennyolcas. Büszkén, határozottan ment a vetélytárs felé, lehajtva a fejét, agancsának kiálló, légdlsó ágával feléje szúrt. A másik meghátrált, majd egész ' testéSZARVASBŐGÉS

tisztásig, s itt elváltaJk. A doktor-körülnézett, majd félreállt egy fa mellé. Berkes tovább ment, a tisztás túlsó szélére, ahol ismét sűrű volt az erdő. Jani távolabb állt meg egy bokor mögött.

Fél egy volt, az éjszaka tetőpontjai A hold igen magasról fénylett. Igazi vadászatra alkalmas idő volt. Csak itt-ott hallatszottak az éjjeli madarak szárnysuhanásal, s az idetévedt vízrejáró madarak kiáltása. Berkes sokszor állt így kint őszt éjszakákon a szarvaslesen, az éjjeli erdő viíítő- zatos varázsa nem hatotta meg különösebben. Más gondolatok gyötörték. Messze volt most az erdőtől, a vadaktól. A tisztás túlsó szélén lesben álló Steiner kalandozott az agyában. Majd a felesége, aki most nyugodtan alszik puha vánkosai'között.

— Sokáig hű feleségem volt. Hogy tudott így megváltozni ez a flnóm, szelíd, jószívű ásézony — morfondírozott Berkes. A . gondolat kínos voltl • de valami önkínzó hajlam nem engedte, hogy szelídebben gondoljon- rtfo-—

A bestia.

Hónapok Óta erre gondolt, amióta csak megtudta, s a gondolatok közt folyton ott szerepelt az a másik, akit ő előnyben részesített, Steiner doktor. Az egyik néhány-kilométernyire, a másik csak néhány méternyire volt most tőle, de képzeletében szorosan egymásba fonódva álltak. Másra nem is tudott gondolni, csak rájuk: !*>nek erejét beleadta, és szúrni akart, de szembetalálta ellenfelét, s úgy ösz- szeakadtak az agancsaik, hogy néhány percig így rángatták egymást. Ez a jelenet inkább komikus Volt, mint magasztos. De aztán hirtelen kibogozódlak, és ekkor a másik, ez erősebb bika hirtelen oldalt támadta meg az ellenfelét, agancsát mélyen az oldalába szúrta. Mélyen, egészen a belek tömkelegébe hatolt a szúrás, mert g megsebzett vad egyszerre feladta á küzdelmet, és teljesen megtörtén, a fájdalomtól reszketve. éíváhsiorgott. A győztes agancsával m'ég^néhányat lökött rajta', majdnem ait d- megvetést fejezve ki ezzel, mint az ember a rúgással, aztán visszatért diadala helyére, ahol már a tehenek izgatott alázattal fogadták.

Berkes mindezt, érdeklődés nélkül szemlélte lövésre, kész fegyverrel. Mozgófényképként voitult el előtte aZ egész.csata, melynek a részleteit^nem is látta: eredményével sem törődött. Meredt pillantással- szemmel tartotta a' tisztás túlsó oldalát: A hold teljes fénnyel megvilágította a . lövésre' emelt fegyverrel álló'doktor alakját, a szemüvege két nagy-l'fényjoltként csillogott. I ■ ■*.

— Olyan nyugodtan áll ez itt a puskám csövével ' szembén, mintha tiszta volna a lelkiismerete. Mintha sohasem vétett volna ellenem — gondolta. — Talán nem is gondol erre...

Gyürkőzött a gondolataival. A bikák vérontó vlaskodása alatt egyszerre úrrá lett rajta az, ami ezeknek a megvadult állatoknak a harcában mégnyilvánult, s aminek 6 maga is megsebzett áldozata: a hím küzdelme a nőstényért. A szarvaspárbaj nagyszerű látványa közben megjelent előtte egy másik küzdelem, melynek színtere, fegyverei és módszerei mások. Csillogó báli termek, mozgalmas : nagyvárosi utcák, sétaterek jelentek meg a szemei előtt, s állandóan ott volt az a férfi, aki lassan, finoman, vér és viaskodás nélkül, csupán szavakkal, mosolyával, egyszerű jelenlétével elszorította őt a felesége mellől.

E rettentő gondolatoktól gyötörve, arcához emelte a fegyvert. Szemben még ott csillogott a holdfény Steiner -szemüvegén. Diadalmas alakja úgy állt a holdsugarak fényfürdőjében, akár .egy fa. Berkes fegyverének csöve tétovázva mozgott két célpont kö- .zött: a tehenei közt gőgösen járkáló szarvasbika és a nyugodtan álló ember közt.

Aztán eldördült. A szarvasbika figyelve állt meg. Az ember, a szemben álló vetélytárs pedig hangtalanul hullott a gyepre. Berkes csak leha- nyatlanl látta. Nem is sietett feléje, néhány percig élvezte a bosszút, az - ellenfél legyőzésének dicsőségét. A szarvasokat hagyta elmenekülni, és sajnálkozó tekintettel nézett a teheneit maga előtt kergető hím után. Ekkor már úgy' érezte, jó volna, ha maga ellen is fordítaná a fegyvert, s ő is meghalna, ledőlne ide, a sok száraz, zizegő falevél közé, és velük együtt elrothadna, földdé, e limlom alatt tápláló erdei talajjá válna.

, E tompa bódulatból Jani riasztotta fhl:

— Berkes úr, baj van! A doktor úr meg van lőve.

Tudom — szólt Berkes, és in- lí.dult Steiner felé, aki ekkor már holtan, mozdulatlanul feküdt. A nyakán . kibuggyanó vér elöntötte az arcát, a feste mellett kocsonyássá -vált az al- y \lalajon, mely összefogta, s átszínezte, •'galnt egy virágcsokrot a , fűben.

• Amikor a holttestet a vállukon -az erdőből a falu felé vitték, hosszú ideig egy szót sem szólták. Majd Jani ismét a vadakra gondolt, és felsó- haftott:

, — Milyen kár, hogy egyetlen bikát se lőttünk. Pedig milyen jó alkalom Volt!

V. M.: Legutóbbi három verse gyengébb a korábbiaknál. Óvakodjon a felszínességtől és a szentimentalizmus veszélyétől.

OG.: öt beküldött verse közül A pesszimista és Az optimista című, aforlzmaszerű két négysorosa a legjobb, de ezek sem érik el a közölhetőség szintjét. Másik három próbálkozása gyenge.

V. G.: Fordításokkal előzetes megbeszélés nélkül ne foglalkozzon. Rovatunk terjedelme egyelőre nem teszi lehetővé, hogy fordításoknak is helyet adjunk.

Technikus: Az előbbi -özerie- tét önnek is szánjuk. Régen jelentkezett eredeti írással! K. T. M.: Legújabb küldeményéből két prózai írása tetszett jobban, de verssel is érdemes próbálkoznia. Prózai írásai kiérleltebbek, le- tlsztultabbak, kevesebb bennük a modorosság.

F. B.: Barátság vagy több talán című , írása kezdellé- ges, kissé szentimentális, s nem hiányzanak belőle a helyesírási hibák sem. . ,

Cs. R.: Változó hangulatú tar lálkozások című írása ígéretes próbálkozás, de közlés re még. nem érett. KéréSé: nek nincs módunkban eleget tenni: rovatunkban minden írást a szerző teljes nevének feltűntetésével közlünk.

Cs. A.: Legtöbb verse nem csak címében, de hangvételében, verselésében is Pető fi egy-egy ismert költeményére emlékeztet, illetve annak valamilyen utóérzésé. A különbség csak az, ‘hogy ezek az Utöérzések verstani szempontból sokkal gyengébbek, tele vannak ragrl; mekkei, kezdetlegesek;

R. I.: Az elbeszélése keretét képező bevezető és beféjerő rész aránytalanul hosszú, ebben a formájában . funk- cíőtlan. Az írás címe sem a legszerencsésebb. Próbálkozzon meg az átdolgozással, esetleg az egész keretes ; szerkezet .elhagyásával.

l. I. 1001: Négy verse közül a Fodrok párnánk szélére című tetszett. A többiben is akad egy-két sikerült verssor, de ezek a versek klérleletlenek, kidolgozatlanok. Legkevésbé sikerült az Én, te, ö című. — Küldjön újabbakatl

]AIK-tag: Legújabb írásáit egyfajta tragikus alaphangvétel Jellemzi. Már témává' lasztásában is mintha eleve az élet árnyoldalait keresné. Ez természetesen senkinél sem kifogásolható, de óvakodjon az egyoldalúság. és a beszűkülés veszélyétől. Írásaiból néhányat közlünk.

Sanyi: Néhány versprőbálko- zása valóban nem jobb, mint a néhány hónappal ezelőttiek. Verseiben itt-ott felbukkan egy-egy eredeti öt- letszllánk, de változatlanul sok az erőltetett egyénleske- dés és a képzavar. Próbálkozzon további

HzO: Parttalanul áradó gondolatait próbálja jobban ellenőrizni, megszűrni; írásaiból kiválasztani s elkülöníteni a felszíneset, a seleftet. Legyen szigorúbb önmagával szembeni né elégedjen meg a könnyebb megoldássall