Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-26 / 43. szám

Labdarúgóból hosszútávfutó Holt fáradtan, de boldogan — GillanBurley, a női mezőny győztese a cél­ba érés utáni Balajtl és Berenhaut felvételei A BÉKflSAKATGI lí. ÍVíeNÁIiOL ton. mint ahogyan azt megszoktuk. Az utcákat, utakat sze^á^yézö emberek Ismét buzdították, tapsolták, biztatták a kilométerekkel viaskodőkat, kiala­kult az élboly, megkezdődött a ver­seny nemcsak a győzelemért, hanem az emberi önbecsülésért, a szívósság, kitartás bizonyításáért is. Eleinte úgy tűnt, hogy nem lesznek híres eredmények. Hiányoznak az él­vonalbeliek, miért Is születne pálya­csúcs? — kommentálták a részidő­ket elemezgetve a szurkolók. Am az utolsó kilométerekre — mint általá­ban — jócskán fokozódott az izga­lom. Kiderült ugyanis, hogy a cseh­szlovák Tomanek vezeti a mezőnyt, őt pedig egy kisebb csoport üldözi. Ebben a csoportban volt az ugyan­csak hazai Beőka (aki végül is a har­madik lett, s egyúttal országos baj­nok), valamint két ismeretlen magyar- országi futó, Slnkó György fa p tes) és Szendrel Sándor (aki a má­sodik helyen végzett). A győzelmi emelvényen: (balról (óbb raj Szendrel Sándor, mellette Stnkó György, a harmadik helyen, de az országos bajnokság élén Miloslav Beika végzetté Némi szorongással utaztam a Béke- maraton idei, sorrendben az 52. év­folyamára. A lapokban mintha jóval kevesebb lett volna az október 3-1 rajt előtt a „beharangozó“ anyag, mint mondjuk tavaly, holott az 51. évfolyam sem volt különleges, jubi­leumi verseny, amikor természetesnek vehettük . volna, hogy a reflektorok ezt a világhírű rendezvényt pásztáz­zák. Ä Békemaraton egyre nehezebb helyzetbe kerül — töprengtem. Ma már minden évben rendeznek valami­lyen Jelentős eseményt, amely a leg­jobb futókat elcsábítja Kassáról (Ko- Sice). Idén a görögországi Európa- -bajnokságot helyezték előnybe a kontinens távfutói. lövőre az atléták világbajnokságára kerül sor, aztán pe­dig az olimpia következik. Köztudott, hogy egy-egy verseny után napokig, sőt hetekig tart a regenerálódás, az erő újra akkumulálása: aki benevezett Athénben, az aligha áll rajthoz Kas­sán. Ml lesz veled 52. Békemaraton? Kik lesznek azok, akik rangot adnak új évfolyamodnak? — aggódtunk. És főleg: mit hoznak a további eszten­dők? Ha marad aZ október eleji ter­minus, kiket sikerül a jó futók közül beszervezni? A helyszínen kiderült, hogy egyet­len igazán nagy futó, egyetlen világ­szerte Ismert „menő“, sincs a jelent­kezők között. A kivétel talán az NDK- beli Truppéi’ volt, a tavalyi győztes, ő rajthoz állt, hogy megpróbálja meg­ismételni tavalyi bravúrját. Lehet, hogy csak nekem tűnt fel, vagy, talán a többi kolléga is észre­vette: mintha hiányzott volna még szombaton, sőt vasárnap délelőtt is az a bizonyos szikra, amely a meg­szokott hangulatot „belobbantotta“ volna. Mindenki izgult, mindenki szur­kolt: csak jól sikerüljön az idei, szür­kének ígérkező évfolyam is,, i A verőfényes, szinte nyárutói idő a rajt előtt húsz órával egy csapásra megváltozott. A nap ugyan továbbra is sütött, ám kellemetlen északi szél támadt, s az amúgy sem derűs han­gulatot ez még tovább rontotta. De aztán eljött a nagy óra: októ­ber 3-án délután egykor eldördült a rajtpisztoly,; és . 1074 futó — köztük hagyományosan nők is — nekivágott a távnak. Talán ettől a pillanattól kezdve lett Ismét olyan a Békemara­Tomanek visszaesett, a két magyar és Beőka vívott néhány kilométerrel a cél előtt külön versenyt egymás­sal. A végeredményt már tudjuk, a két óra tizennyolc perc körüli idő, a szelet és a körülményeket figye­lembe véve kitűnőnek mondható. Az idei Békemaraton tehát ismét szép versenyt, sok izgalmat, váratlan eredményt hozott, színvonalával pe­dig a legigényesebbek is elégedettek lehettek. Hangulata, atmoszférája pá­ratlanul egyedi vólt most is, az ezer­nél több futó látványa szemet-lelket gyönyörködtető. —o— A győztest, valamint a két helye­zettet jó negyedórával a befutó után már várták az újságírók a Lokomo- tíva stadion egyik termében. A baju­szos, harmincéves Sinkó György kap­ta a legtöbb kérdést. Válaszait meg­fontoltan fogalmazta, végigpillantott eddigi sportpályafutásán, amelyre ez a nemzetközi rangú győzelem tette fel a koronát. — Elég későn kezdtem el futni, eleinte foclzgattam. Tizenöt eszten­dősen határoztam el, hogy az atléti­kát választom. A Békemaratonon is rajthoz álltam már kétszer, de nem Az ezüstérmes' Szendrel Sándornak fán Margita, a szervező bizottság eU nöke gratulált s.ok sikerrel, feladtam a versenyt. Azt hiszem, nemcsak láb, hanem elsősor­ban fej kell a futáshoz, különösen ehhez. Az ember a 25. kUométer táján úgy érzi, hogy nincs értelme tovább szenvedni. Abban azonban, hogy több maratoni versenyt feladtam, közreját­szott az is, hogy nem voltam eb- felkészülve. Ez most derült ki, ami­kor széllel a hátamban nem ment a futás, s kezdtem elkeseredni. Eszem­be jutott azonban, hogy rengeteget edzettem, az eredménynek tehát ben­ne kell lenni. A forduló után- „jól­esett a futás“, éreztem, _van erőm, s tudtam azt is, hogy Tománek, a szö­kevény nem bírhatja ebben a szélben sokáig. Győzelmem további magyará­zata, hogy idén speciálisan készültem a Békemaratonra. Amikor először fu­tottam itt, úgy gondoltam, ez a vi­lág legnehezebb távfutóversenye. De erre is fel lehet készülni, erre is al­kothat magának az ember egy takti­kát. Amikor a városban sikerült min­denkit megelőznöm, kezdtem hinni a győzelem lehetőségében. Aránylag könnyedén futottam, s nagy örömöm­re -T5 - második “ helyen • honfitársam, Szendrel Sándor végzett. Különöseb­ben nem készítem tel a gyomrom a versenyre, nem fogyasztok ételkülön­legességeket, elegendő, amit a ren­dezőség biztosít. A verseny előtti na­pon grillcsirkét vacsoráztam,, ízlett, s úgy látszik, elegendő kalóriát is tartalmazott. A Budapesti Honvéd sportolója vagyok, edzéseimet rltmu- sosan végzem, másodnaponként fu­tok harminc kilométeres adagokat, va­sárnap pedig negyvenet. A győzelem­nek nagyon örülök, szeretném még az idén az egyéni csúcsomat két óra tizenöt perc alá szorítani. Ha sike­rülne eljutnom Japánba, a híres fu- kuokai versenyre, ott ezt esetleg vég­hez is viszem. —o-^ Szép volt, amikor Slnkó György még hajrázott is a stadionban, s köny- nyedén szakította át, már koszorúval a nyakában a célszalagot, Szép volt a második helyezett Szendrel futása is. Ez a hosszú léptű, csupa izom, csupa ín atléta mindössze huszonegy éves, s alig maradt a győztes mögött. Ha jósolni lehetne, akkor én erre az ifjú futóra gondolnék, amikor a Bé- keniaraton jövendő győzteseit magam elé képzelem. A sajtóértekezleten — és ez természetes •— mindenki az el­ső helyezettet faggatta, de itt van már, mosolygósán és erőtől duzza- dóan Szendrel Sándor is, aki — ha kitartó marad és szívós — még sok­ra viheti ebben a teljes embert kí­vánó, nagyon-nagyon nehéz futószám­ban. ’(batta) KAJAKKAL ÉS KENUVAL A CSALLÓKÖZ KÖRÜL Ivan Harga§, a Tátrán Bratisla­va ifjú kajaliosa tehetséges spor­toló volt. Huszonegy éves korá­ban esett el a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban. Az ö emléké­re rendezik meg évente a Hargas- -emlékversenyt, amelynek idén a 37. évfolyamára került sor. Ne­gyedik éve pedig két részből áll ez a rendezvény. Az első egyna­pos, s az ifjúsági korcsoportok or­szágos szintű seregszemiéje. A másik öt napig tart, és a felnőtt, valamint a Junior korosztályú ka- jakosoknak-kenusoknak nyújt ver­senyzési lehetőséget. Alcímében ez áll: Csallóköz körüli verseny. Kz elnevezés fedi is a tartalmat, hiszen .a Nagy- és Kis-Duna, vala­mint a Vág vizén csaknem más­fél’száz kilométert evezve kerül nek Bratislavából Komáromba (Komárno) a résztvevők. Az egyes szakaszok hossza húsz-huszonöt kilométer, s idén először egy negyven kilométeres erőpróbát is besoroltak a rendezők. Naponta egy-egy útszakaszt tettek meg, délelőtt volt a rajt, s két-három órán át tartott a verseny, amely­nek végeztével a SZISZ madará­szt üdülőközpontjába utazott autó­buszain a népes mezőny. Másnap azután ugyanígy tértek vissza az előző napi célhoz, hogy ott foly­tassák, ahol abbahagyták. S verseny lebonyolításában nagy segítséget kaptunk a SZISZ Szlovákiai Központi, valamint Bra­tislava! Városi Bizottságától —< nyilatkozta Anton Daétinsk^, a rendezvény igazgatója, amikor az igényes, lebonyolítási tormá­jában világviszonylatban is egye­dülálló verseny rendezéséről kér­deztük. Szép, ám nehéz, sok kitartást követelő sportág a kajak-kenu, á hosszútávú szakaszverseny kivált­képpen kemény dolog. ■— Ivan Hargaá idejében, akinek tiszteletére rendezzük a versenyt, a fiataloknak nehezen meg kel­lett küzdeniük megélhetésükért, érvényesülésükért. Mára mindez megváltozott, s éppen ezért tart­juk a sportot az egyik /legkivá­lóbb jellemformáló eszköznek, mely megtanít küzdeni, s ismét újrakezdeni, ha netán feladni kényszerülünk céljainkból — ez a véleménye Eubomír Kadnárnak, a Szlovák Kajak-kenu Szövetség el­nökének, aki egyben a rendez­vény -szellemi atyja is, hiszen öt éve az ö ötletére került sor az első évfolyamra. Kadnár mint volt élsportoló, az 1972-es müncheni olimpia résztvevője kitűnő jellem­zését adta a versenynek. Az első útszakasznak, amely Bratislavából Körtvélyesre (Hru­Sov) vezetett a Dunán, még nyolc­vanegyen {köztük 21 nő) vágtak neki, ám mind az öt útszakaszt mindössze 47 sportoló bírta végig erővel. Indultak a‘ harminctagú cseh­szlovák válogatott keret tagjai is. — Október elején már a követ­kező idényre kezdtük meg a fel­készülést. Tudvalevő, hogy az évi 4000—5000 kilométer nélkül ma már a nemzetközi élvonalban ér­vényesülni nem lehet, ezért edzés­képpen is nagyszerű volt ez a ver-' seny -— adta meg a szakmai in­doklást Petr Mokry, a válogatott edzője. Október elején bizony már nem sütött túl melegen a nap, szeles, esős idő járta. Vajon nem zavarta ez, a nyirkos időjárás a sportoló­kat? ^ A hideget megszoktuk, ehhez hozzá lehet edződni — válaszolta Pavol Blaho (Slávia UK Bratisla­va), a kajakosok versenyének győztese. •— Télen nemegyszer még 5—10 foknál is hajóba szál­lónk. Annál kellemetlenebb volt az ellenszél és az általa kavart hullámok. 'A komáromi célban nem talál­koztunk a budapesti Wlchmann Tamással, a sokszoros világbaj­nokkal. Wlchmann társával, Csé- pal Dezsővel együtt „megkóstol­ta“ a versenyt, s mivel a júliusi belgrádi VB után „kiengedett“, nem bírta tartani a lépést az él­csoporttal, ezért inkább visszalé­pett. Jövőre azért ismét meg­próbálom ^ mondta búcsúzáskor. Hasonló ígéretet tett á CsalTó’- köz körüli verseny többi résztve­vője is... MAJOR L’AJOS H szerző felvételei ŐSZ! MA.RATON Még ptMnriék a „csőnakak,“, Itt már nagyüzem a Kis-Qunán. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents