Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-26 / 43. szám

ma C

lywi J

E

lsőnek, 1027-ben Charles Lindbergh „szelte“ át az Atlanti- óceánt — egyedül és pUútar ként Ötvenöt évvel később újabb bátor pilóta vállalkozott e kockázatos utazásra — egyedül és tutajjal. A távolság, amelyet megtett, 4200 kilométer volt: a szenegáli Dakarból indult 8 a dél-amerikai Francia Guyanában kötött ki. Tutaja a világon egyre nagyobb népszerűségnek örvendő windsurfing volt. E szimpatikus megjelenésű, bátor francia neve; Christian Marty. Negyvenhat éves, két gyermek édesapja, foglalkozása pilóta az Air France légitársaságnál. Szenzációs útjára 1981 decemberében indult, s ez év január 18-án ért szárazföldet. Harminchét napot, tizenhat órát. és tizennégy percet töltött egyedül a vizen.

— Egészen normális embernek tartom magam — mondta Christian Marty az olasz Atlante folyóirat riporterének, útja sikeres befejezése után, újra a repülőgép botkormányánál ülve. — Normális ember vagyok: van családom, munkám és hobbim.

— Nem valami többről van itt szó, mint általános értelemben vett hobbiról? Hiszen egy vitorlával ellátott tutajon „átúszta“ az Atlanti- -óceánt, ami inkább kockázatnak, mintsem hobbinak nevezhető.

— Ha ötven évvel ezelőtt éltem volna, bizonyára teljes mértékben kielégít, leköt a munkám, hiszen akkor még valóságos kalandnak számított a repülés. Ma már a repülőgép, az aerotaxí vezetése egyszerű rutin- feladat. Talán csak az utasok látnak a repülésben valami különlegeset, feszültséggel teli izgalmasat, ám számomra mindez már nem Izgató. Épp ezért valahol másutt, az élet más területén, más formában kerestem az Izgalmasat, a kalandot, a veszélyt, a kockázatot. A windsurfing megfelelt várakozásomnak, 1976-tól ennek és a léghajózásnak szentelem minden szabad időmet.

— Ami igaz, az igaz, veszélyesebb hobbikat már nem is találhatott volna.

— Nincs igaza. Egyik sem veszélyesebb, mint mondjuk az autóvezetés. Ugyanis szerintem a veszély foka min dig az embertől függ, azon múlik. Ha az ember nem méri föl helyesen saját képességeit, akkor nagyobb ez a veszély. Mondok rá példát is: vannak emberek, akik számára életveszélyes gépnek számit egy egyszerű fűnyíró maslfia. A windsurfínget és a léghajót azért szeretem, mert szabadságérzetet adnak, és egyben felelősségre kényszerítik az embert. S ez korunkban nem kicsiség, hiszen ma- •

TUTAJjAL

az Atlanti-óceánon

napság elharapódzott másokra hárítani a felelősséget, i-s.- Hogym. Jútőtt eszébe a ,gei)dp- lat:. tutajjal átszelni' az óceánt?

— Az ötlet magától Jött. Már akkor a fejemben motoszkált, amikor az Antillákon szolgáltam. A Karlb-tér- ség a windsurflngnek; paradicsoma, kitűnő feltételek között remekül elsajátíthattam a széllovaglás minden csínját-blnját. Gyakorlás közben egyre távolabbra és távolabbra merészkedtem a parttól; harminc-negyven kilométerre is. Aztán Guadelouppe- ról átsiklottam Martlnique-re. Egy ilyen út során jutott az eszembe: miért ne próbálkozhatnék . meg nagyobb, merészebb távolságokkal is, mindjük átszelni a végtelen vizet Afrika és Amerika között? Tetszett az ötlet. Azonnal elkezdtem még a sötétben Is gyakorolni.: Elsőre ötvenegy órát töltöttem a vizen. Fárasztó volt, de kibírtam.

— Az Indulás előtt nem félt attól, hogy sok-sok egyedül töltött éjszaka és nap következik?

— Még mielőtt útra kéltem volna, elhatároztam, hogy éjszaka nem hajózok. Ugyanis az ilyen hosszú út során elengedhetetlenül szükséges megtartani az aranyszabályt: nappal hajózni, éjszaka pihenni. Természetesen a windsurfingen pihenni!

— Egyszerű, mindennapi tutajt használt, vagy valamilyen speciális konstrukciójút?

— A tutaj a nyilttengerl utazásra készült. Hagyományos: windsurflng- gel a tenger hatalmas hullámaival szemben nem sokra mentem volna.

— Milyen átlagsebességgel hajózott?

— Voltak napok, amikor néhány órára sikerült 11—12 csomós sebességet is elérnem (1 csomó = 1,8 kilométer), sőt ritka alkalmakkor még a 14 csomót is megtettem óránként. És amikor utam vége felé közeledett, minden erőmet,- tudásomat latba vetve, 17 csomóra növeltem a sebességet. Viszont az átlagsebességet tekintve 8—10 csomóról beszélhetek.

— Hogyan, ml szerint választotta útvonalát?

— Ellentétben a hajókkal, a windsurfing utasa nem válogathat 38 hajózási útvonal között. Igyekeznem kellett a széllel tartanom, és kitérnem a viharok elől. Ideális útvonalnak a Dakar — Antilla útszakasz tűnt. Szívesen elvetödtem volna újra Martinique-re, ahol két évet szolgáltam. Ez kicsit szentimentális választásnak bizonyult. A barátaimmal történő tanácskozás után aztán úgy döntöttem, hogy egy ilyen nagy vállal-' hozásnak két kontinens között kell véghezmennie, és nem egy kontinens

meg egy sziget között. Martlnlque-ot azért hagytam ki.

— Szóval: normális ember, normális tutaj, normális útvonal. Azt is hallottam, hogy normálisan étkezett, normálisan borotválkozott^ normálisan aludt. Tehát normális turistaéletet élt?

— Egyáltalán nem, távolról sem. Ami az élelmet Illeti, kérem, azzal egyáltalán nem volt gond. Egy kísé- röhajóról tálalták fel naponta háromszor a hideg vagy meleg ételt, ahogy kívántam. Az alvással már rosszabb volt a helyzet. Ha az ember huzamosabb ideig nem alussza ki magát, állandó fáradtságot érez, elgyengül. Mindezzel már az utazás megkezdése előtt tisztában voltam. így jött az „úszó hálózsák“ gondolata. Az „ágy“, amely felfújható gumimatrachoz hasonlított, negyven centiméter magas vblt, hogy alvás közben ne essek a vízbe.

— És jól aludt?

— Minden éjszaka aludtam. Erre nagyon ügyeltem, mert tudatosítottam a fontosságát. Röviden, aludtam csak egyfolytában hatvan percnél többet. Sőt még álmodtam is. Néha reggelente olyan mélyen aludtam, hogy még a nap sugarai sem ébresztettek föl. Barátaim keltettek, akik hajójukról az élelmet hozták nekem a csónakon.

— És egyszer sem esett a vízbe?

— Dehogynem. Az egyik három napig tartó viharos-izgalmas időszakban kétszer is. Egyszer meg alvás közben, de szerencsére azon nyomban felébredtem. Gyorsan igyekeztem kibújni a hálózsákomból és a tutajomhoz úszni. A vízbe eséssel számolva hálózsákom cipzárját sohasem húztam fel.

— Decemberben indult útnak. Ezt

tartotta a legalkalmasabb időpontnak?

.........................

— December volt a legalkalmasabb a Dakar — Martinique útvonal megtételére. S később, amikor Guayana mellett döntöttem, az indulás időpontján már nem akartam változtatni.

■ Számoltam azzal is, hogy ehhez §z útvonalhoz ez az időszak..nem a legmegfelelőbb, tudtam, nehéz utam lesz, ezért mindenre fel kell készülnöm.

— Hogyan gondolta: Jobb vagy

tettek semmit. Hirtelen tudatosítottam: nincs tovább, végem van, elmerülök. És a feleségemre meg a gyerekeimre gondoltam, akik Guayaná- ban vártak rám.

— Végül hogyan menekült meg?

— Égy üveg víz mentette meg az életemet. Ugyanis mielőtt bekövetkezett volna a baj, a kis adó-vevő rádiómon vizet kértem a kísérő hajóról. Hozott is egy csónak. S hogy a csónak minél előbb visszatérhessen a hajóhoz, az is közeledett hozzám. Én utolsó erőmet arra használtam fel, hogy segítségért kiáltottam. Ezt hallotta meg a kísérő hajó mentőcsónakjának állandóan mentésre kész két matróza.. Még Időben érkeztek. Visszatettek a tutajomra.

. — A tutajra?

— Igen, mert e kritikus helyzetből kikecmeregve azon nyomban utam folytatására gondoltam. „A tutajra, gyorsan!“ — kiáltottam a fiúknak. Száraz hálózsákot kaptam, és kis idő múlva már újra aludtam.-T- ön szerint mit jelent ez a szó: bátorság?,

^ Legyőzni bizonyos akadályokat, amelyeket a természet elénk állít. A bátorság abban rejlik, hogy át mérünk lépni azokon a határokon, a- melyek korábban még lekflzdhetet- Icnnek tűntek.

— Fizikailag hogyan bírta a hajózást?

— Három kilót fogytam, Bár meg kell vallani, én is, kísérőim is kitartóbbak voltunk, mint a velünk „utazó“ gépek. A kísérő hajón állandóan történt valamiféle üzemzavar. Egyszer a tengervizet sótalanító berendezés romlott el, vagy éppen a rádió-összeköttetés mondta fel a szolgálatot. Akkor úgy tűnt, amiatt abba kell hagyni az egész utazást.

— Végül Is minden jól sikerült, át- JiaJózta az óceánt;’,, ; ,

Igen, -s ez"-fantasztikus érzés. Ojabb tét és újabb nyereség.

—T Miközben az életével játszott...

I — Mindennap halnak meg emberek ilyen vagy olyan okból. Szerintem ér- temes kockáztatni, hogy véghezvi- gyünk valami érdekeset.

— Ojra nekivágna?

—- Igén, bár tudni kell, mikor abbahagyni. Ügy érzem, ezzel az utazással kifacsartam magamból a maximumot. S ami különös örömmel tölt

rosszabb lesz az utazás, mint ahogy az lezajlott?

— Néha valóban nehéz volt. Gondoltam, ilyen utazás nem lehet veszélyesebb, mint repülés a léghajóval. Most már tudom: tévedtem. Bár ha korábban nagyon alaposan számba veszek minden tényezőt, valószínűleg nem Indulok útnak, de ma nagyon örülök, hogy akkor mindent olyan egyszerűnek képzeltem el.

— Tehát mégiscsak érzett félelmet. Melyik pillanat volt ön számára a legkritikusabb?

— A legnagyobb veszély abból származhatott volna, s ettől féltem is, hogy elvesztem szem elől a kísérő hajót. A legkritikusabb pillanatokat január tizedikéről tizenegyedikére virradó éjszaka éltem át. Épp aludtam, amikor „hajómat“ felborította egy hullám. Az Atlanti-óceán hullámai elérik a hat méter magasságot is. Gyorsan kibújtam a hálózsákból, de a windsurf egyre távolodott tőlem, a hullámok egyre messzebbre sodorták. Minden erőmet bevetve úsztam utána, már csak alig egy méter választott el, amikor ismét egy hatalmas hullám messzire lökte. Akkor úgy éreztem, fogytán az erőm, többé soha nem érem el a tutajt/ A kísérő hajó személyzete meglehetősen messziről követett, nem is sejel: az utazás során végig megtartottam a széllovaglás szabályait, egyszer $em léptem a kísérő hajó ifedélzetére. Énilékezetemben az utazás számos órája elevenen él, főleg azok az órák, amikor viharos volt a tenger, amikor a hullámok megállás nélkül elborították. S összehasonlítva a wind- surföt a léghajóval, nyugodtan kijelenthetem, hogy a széllovaglás lényegesen veszélyesebb: a tenger- ugyanis sokkal több veszedelmet rejt magéban, mint a levegő.

' — Ügy gondolja, Jiogy hasonló , kalandra“' más is képes lenne?

— Sikerült bebizonyítanom, hogy egy ilyen utazás nem őrültség. Igaz, ebben én s mindazok, akik utamat előkészítették, a költségeit fedezték, korábban is hittünk. Enne^ ellenére lázba hozott a siker, az, hogy lehetséges tutajjal átszelni az óceánt, egyedül az emberen múlik. Ehhez, igaz, az embernek szerencsére is szüksége van, mint általában minden sikeres dologhoz az életben. És hadd tegyem hozzá: a sorsot túlságosan nem szabad kísérteni. Azzal is számolni kell, hogy a hasonló próbálkozások emberéletbe is kerülhetnek, mert valóban az ember élete forog kockán.

(A 100-i-l ZZ nyomán teld. V. É.)

HETED

A Bundestag ülésén Kohl kormányfő beterjesztette az új bonni ’koalíció program ját. A konzervatív elképzelé seket tükrUzó gazdasági program előirányozza a bér bői és a fizetésből élők jövedelmének megnyirbálását, csökkenteni kívánja a nyug díjakat, a munkanélküli- és szociális segélyeket, a lak bértámogatás további mértékét, ugyanakkor emeli a fogyasztási adót, és különböző kedvezményekben része siti a vállalkozókat.

A kormánynyilatkozat külpolitikai részében Kohl le szögezte, hogy Bonn kül- és biztonságpolitikájának alap ját a NATO és az amerikai nyugatnémet barátság képe zi, a keresztény-liberális koa líció azonban a szocialista országokkal is párbeszédre és együtműködésre törek szik. Az új bonni kormány „minden fenntartás nélkül“ támogatja a NATO 1979-es kettős határozatát, annak tárgyalási és rakétatelepítési részét egyaránt. Kohl ki emelte, hogy az NSZK kor mánya kitart a nyugati fél „nullamegoldási“ javaslata mellett, amely mint isme retes — egyoldalú engedmé nyékét követel a Szovjetunió részéről.

Erich Honecker, az ADN hírügynökségnek adott nyilatkozatában reagált a Bonn ban elhangzottakra. Leszö gezte: „A veszélyes álmok kai szemben német területen most két szuverén, egymás tói független állam van: a szbClalistá NDK és a tőkés NSZK. A béke és az emberiség érdekeinek az felel meg, ha mindkét német állam eb bői a realitásból indul ki Remélhetőleg Idővel az NSZK Cselekedetei is ezen alapulnak majd. A második világháború hamvaiból nem megosztott Németország, hanem két német állam született, Nőm is szólva arról, hogy htíyreállították Ausztria függetlenségét és szuverenitá sát —tehát egy olyan államét, amelyben szintén né metül beszélnek, s amellyel az NDK-nak jó kapcsolatai vannak...“

Lengyelország-szerte folynak az előkészületek az új szakszervezetek megalakftá Sára. Kezdeményező csoportok, alapító bizottságok ezrei jöttek már létre az üzemekben, hogy a szejm által a múlt héten elfogadott törvény alapján kidolgozzák működésük alapszabályzatát, amelyet majd bejegyeztetnek az illetékes vajdasági bíróságoknál. Az állami gaz daságokban ugyancsak megkezdődött a dolgozók új érdekvédelmi szervezeteinek a szervezése.

Wojciech Jaruzelski hadae- regtábornok, miniszterelnök « szakszervezeti törvényt értékelve rámutatott: ez új, fontos szakasz nyitányát jelenti a szakszervezeti mozgalom, s egyben a társadalmi élet normalizálásának útján. Cáfolva a bel- és külföldi rágalmakat, leszögezte: az szakszervezetek füg getlenek és önállóak lesznek. A szocialista hatalomnak igazi partnerre van szüksége; olyanra, aki szembe mondja az igazságot, bírál, sőt 4iltakozik — de ha a helyzet úgy kívánja, részt vállal a felelősségből is. A lengyel vezetés — mutatott rá — bízik a munkásosztály bölcsességében, hazafiságá- ban, politikai értékelőkészségében, az újjászülető szak- szervezeti mozgalom végleges formájáról maguk a dolgozók döntenek. Az új szak- szervezeti, törvény teljes mértékben megfelel a lengyel- országi belső helyzet alakulásának, s mind tartalma, mind elfogadásának módja összhangban van a Lengyel Népköztársaság alkotmányával, az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségek-, kel, köztük a helsinki záróokmányban foglaltakkal és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előírásaival.