Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-19 / 42. szám
BŰN FRANTIBEK HAVRÄNEK: tos szerepet játszik a szurkolók véleményének formálásában. Ezért Is fontos, hogy az igazságnak megfelelően tájékoztassa a közvéleményt, de ehhez az is kell, hogy a sajtónak pontos értesülései legyenek. A magam részéről épp elég nagy kálváriát éltem át a történtekért, mert kezdettől fogva ott voltam az előkészületeknél és Spanyolországban is. Már a szövetség vezérkara sem volt egységes a felkészülés tartalmát és programját illetően. Aztán túlságosan nagy engedményeket tettünk a játékosoknak, akik mindenféle módon igyekeztek köny- nyítenl a dolgukat. Hiába, ilyen az ember. Ha most újra csinálhatnánk, akkor egész biztos mindenki másképpen csinálná, beleértve Venglos edzőt is. # Szóbeszéd tárgya az is, hogy Venglos edzőnek nem adtak rá módot, hogy a balslkeres szereplés után kifejtse a,véleményét, és alakult ki köztük, ami ritkaság. Olyan anyagi és mindenféle előnyöket harcolt ki nekik, amiért kezet csókolhattak volna neki, és amilyben azelőtt nem volt és már nem is lesz részük. Ahelyett, hogy jó játékkal hálálták volna meg a jóságát, elszabotálták a mérkőzéseket és szégyenbe hozták ország és világ előtt. Néhá- nyan odáig mentek, hogy tisztelet- lenül viselkedtek vele szemben. Még a Kuvait elleni mérkőzés előtt jön utánam, és mondja, hogy mit mondott neki Kozák; mit szólok hozzá? Azt feleltem neki, hogy habozás nélkül azonnal ha- zaküldeném. Egy edző számára nem az esetleges vereség a legnagyobb csalódás, hanem az, ha a játékosok, akikben fenntartás nélkül megbízik, csalódást okoznak neki, sőt becsapják. Venglos- sál ez történt. A balsikerért nemcsak őt terheli a felelősség. A mi labdarúgásunkban a válogatott keret összeállítása, sőt még a szűkebb keret vagy az egyik-másik mérkőzésen pályára küldött • ' Ilyen körülmények között nagy merészség volt elvállalni a szövetségi kapitány tisztét. — Az. Sokáig tépelödtem, amíg rászántam magam. Először úgy gondoltam, hogy semmi szín alatt sem vállalom. Sokáig győzöget- tek, míg arra a belátásra jutottam, hogy olyan régen működök már a csehszlovák labdarúgásban, högy erkölcsi kötelességem vállalni a tisztséget ilyen nehéz időkben is. Mindenesetre eldöntöttem magamban, hogy nem tűrök semmilyen megalkuvást. 1954- töl ténykedek a labdarúgásban, számos elemzés és dokumentum kidolgozásában vettem részt, és az az érzésem, hogy semmit sem vittünk'következetesen végig. További kompromisszumoknak itt már nincs helye. Mindenekelőtt leszögeztem, hogy a legkisebb félrelépést sem tűröm. A csapatban csakis annak van helye, aki fenntartás nélkül vállalja a követelNESVI TŰRÖM A LEGKISEBB „FÉLRELÉPÉST“ SEM Amikor ez a beszélgetés készült FrantlSek Havránekkal, a csehszlovák labdarúgó-válogatott edzőjével, még nem játszották le a csehszlovák-svéd EB-selejtezőt. így lehetséges, hogy több vonatkozása mq már másképpen fogalmazódna. Időközben bemutatkozott a nyilvánosságnak is az új edző az új válogatottal, s ez a bemutatkozás nem a legfényesebben sikerült, akárcsak a korábbi spanyolországi szereplése, amely oly sok vihart kavart fel, és amely miatt tulajdonképpen ez a beszélgetés is készült azzal a szándékkal, hogy a sok mende-monda után tiszta vizet öntsünk a pohárba, s a tapasztalatokat leszűrve rendes kerékvágásba tegyük a hazai labdarúgás ügyét. Hogy is volt csak és hogyan tovább, erről nyilatkozott az új szövetségi kapitány. # Sok a szóbeszéd, amelynek talán a fele sem igaz. Viszont az Igaz, hogy ön is ott volt és részese volt a balsikernek ... A saját felelősségem alól sohasem akartam kibújni, ezt már többször is hangsúlyoztam a szövetségben és a nyilvánosság előtt is, főleg az újságíróknak, akiket mindig respektáltam. Különösen most, a világbajnokság után mutatkozott meg, hogy a sajtó milyen fonvédje magát éppen a sajtó és a közvélemény támadásaival szemléén. — Ezt a jogot senki sem vonta meg — a labdarúgó-szövetséget és a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottságát is beleértve — Venglo§ edzőtől, ö is részt vett a spanyolországi hibák és tapasztalatok elemzésében, tulajdonképpen mindenekelőtt neki, mint egy kiváló szakembernek és a válogatott akkori edzőjének a munkája volt az elemzés. De nincs a világon az a hadvezér, aki szívesen beszélne a vesztes csatáról. Megértem Venglo§ edzőt, hogy nem engedte hosszú lére a nyilatkozást főleg azelőtt, mielőtt nyilvánosságra került volna a hivatalos szerv hivatalos magyarázata. Ebből a szempontból őt személy szerint nagyon meg kell érteni, hogy Spanyolország után nem volt éppen beszédes kedvében, mert egyébként csakis rajta múlott, hogy nyilatkozzék. Az ő legnagyobb emberi tragédiája az, hogy a játékosok becsapták. Ezt hogy értsük? — Ügy, hogy a végtelenségig megbízott a játékosokban. Évekig dolgozott együtt ezzel a kerettel, olyan közvetlen viszony Az új csapat a svédek elleni EB selejtezőn, balról jobbra; Berger, Jakubec, Janeőka, Danék, Ondra, Pokluda, Jurkemik, Erezik, Zelensky, Hruáka és Fiala. tizenegy kijelölése sem egy ember ügye. Kollektív munka még akkor is, ha a világ előtt egy ember neve szerepel a rajtlistán. Ilyen szempontból is elismerem a felelősségemet, sőt az egész vezérkart -felelősség terheli. Nem voltunk elég következetesek, hagytuk magunkat befolyásolni. # Ha ennyire kollektív munka a válogatott keret kialakítása és felkészítése, és legfőképpen az adott helyzetben pályára lépő csapat felállítása, akkor miképpen fordulhat elő, hogy nem a legjobb tizenegy fut ki bármikor Is a pályáre? — Ez összetett kérdés. Most utólag már mindenki okos, hogy ezt kellett volna vinni Spanyol- országba vagy azt, ezt kellett volna szerepeltetni ezen vagy ezen a meccsen vagy azt. A legjobb megfontolás szerint jelöltük ki a keretet, és ismét hangsúlyozom, hogy a válogatás nem is volt rossz, mert valóban a legjobbak utaztak. Hangsúlyozom azonban ismét, hogy a játékosok távolról sem nyújtották azt, amire képesek. Na meg az az érzésem, hogy mi már hosszabb ideje ilyen futballt játszunk, amilyent Spanyol- országban játszottunk. Ezt játszottuk már az Európa-bajnokságon is, csak akkor a szerencsés véletlenek nekünk kedveztek. Spanyol- országban nem. Mi a világbajnoki részvételt már könnyen Izlandon' eljátszhattuk volna, és az ember ne kapjon frászt, a játékosok úgy viselkedtek a döntetlennel végződött mérkőzés után, mintha minden oltári rendben lenne, és páholyból nézhetnék a további selejtezőt. Venglos edző különösen gondterhelt volt, és ami vele ritkán fordult elő, bosszús is. Mondta is a gondtalanul viháncoló játékosoknak, hogy egy kicsit magukba szállhatnának, mert lehet, hogy éppen eljátszották a spanyolországi döntőbe való részvételt. Mire Nehoda, a kapitány azzal vigasztalta: „De edző, hisz még nincs vége, mi úgyis ott leszünk a Mundiálon.“ „Az lehet — felelte Venglós —, de ezt valaki másnak kell majd kiharcolnia helyettetek.“ , Óriási szerencsénk volt, megtörtént. Hiába, ilyen az élet. Később elpártolt tőlünk a szerencse. De hát szerencséje csak annak vaq, aki tud, és mi nem tudtunk. ményeket, és a legjobb tudása szerint fog mindig küzdeni. A közvéleménynek igaza volt akkor, amikor elítélte a válogatott játékosokat a dolgokhoz való viszonyulásukért s azért, hogy nem becsülték a címeres mezt. A ml játékosaink körében már hosz- szabb ideje egyféle önelégültség uralkodott el, s az élvonalbeli labdarúgók némely esetben olyan életmódot folytatnak, amely semmiképpen sem egyeztethető össze egy sportoló életvitelével. tlkai-nevelő munka folyik ott, ahol a játékosok egyetlen szórakozása az edzőtáborokban vagy a hosszú utazásokon a kártya?! Legyen szó akár felnőtt, akár ifjúsági csapatokról. Mindenesetre javítani kell a politikai-nevelő munkát, de v-ég- re-valahára nemcsak szóban, hanem a valóságban is. Berger ügye, tudom, hogy időnként felborzolja a kedélyeket. Valóban nehéz fiú, aki néhanapján a pohár fenekére néz. Az az érdekes, hogy ez a Berger a mai válogatott legjobb állóképességű játékosa. A tesztvizsgálatok során a legjobb eredményeket mutatta ki. Tüdejének legnagyobb a kapacitása, hallatlanul güriző játékos, aki a lelkét is kiadja a pályán. Hallottam én is, hogy iszik. Leültem vele, hogy a lelkére beszéljek. Mondtam neki; Honza, ha még egyszer valamit csinálsz, akkor bezártad magad mögött az ajtót. A válogatottból egyszer s mindenkorra kiesel, és én megmutatom neked, hogy az élvonalban sem fogsz játszani. Remélem, hogy megszívlelte a dolgot. A Sparta játékát egyelőre el sem tudják képzelni nélküle, és válogatott társai is kimondottan szeretik. Figyelem, mint ahogy figyelem a többi játékost is. Mindig arra törekedtem, hogy az egyesületi edzőkkel szorosan együttmű-» ködjek, de most még szorosabbra vonom a kapcsolatot. Elvégre futballozni megtanítani valakit csakis az egyesületben lehet. A válogatottban erre már nincs idő. Respektálom az egyesületi edzők véleményét. Beválogattam Kapkót a Duklából, de az egyesületi edző közölte velem, hogy még nem érett meg erre. Kihagytam. Ügy vélem, hogy csak így vihetjük előbbre a labdarúgás ügyét, ha közösen oldjuk meg a problémákat. Sajnos, a mi labdarúgásunkban az edzésmunka csapnivalóan rossz az egyesületekben. Eljöttek a játékosok az edzőtáborba, mondom nekik, hogy gyakorolják azt, amit az egyesületben. Amikor megláttam, hogy mit csinálnak. Janecka akcióban. # A közvélemény éppen ezért háborodott fel leginkább, mert nyílt titok volt, hogy egyes játékosok isznak, dohányoznak, nevek Is felmerültek, mint Berger vagy laneőka, de mindig akadt valaki, akt a kilengéseket eltussolta. — Sajnos, az iménti megállapítás nemcsak Bergerre és nemcsak Janeckára vonatkozik. Az alkohol a csehszlovák labdarúgás rákfenéje. És sajnos, már a fiatalok is a hatalmába esnek. Számomra borzasztó a felismerés, hogy egy ifjúsági csapat tagjai itallal ünnepük a győzelmet vagy felejtik a vereség feletti bánatot. Már szakemberek, pszichológusok és pszichiáterek is tanulmányozták, hogy miért van ez így. Egyelőre arra a megállapításra jutottak, hogy így teszik túl magukat azon a stresszhelyzeten, amelynek lép- ten-iiyomon ki vannak téve. Nekünk kell tenni róla, hogy a stresszhelyzeteken másképp uralkodjanak. Sokat beszélünk a politikai nev(>ló munkáról, de úgy látszik, csak beszélünk. Milyen poliHelexa jelvételei majdnem infarktust kaptam. Ha ezen nem változtatunk, akkor sohasem vehetjük fel a versenyt a világgal, és csak rácsodálkozhatunk arra, hogyan bírják az olaszok, a nyugatnémetek vagy a belgák az egész kilencven percet olyan öldöklő iramban, ahogy azt a világbajnokságon és máskor is bemutatták. # Milyen elképzelésekkel látott tehat az új csapat építéséhez? — Azzal a szilárd elhatározással, hogy egyszer s mindenkorra szakítani kell a ránk oly jellemző és sok ellenszenvet kiváltó védekező, alibista, totojázó futballal. Kizárólag a támadó stílusú labdarúgókra akarok építeni, ezért is haboztam, hogy beválogassam-e Jurkemlket, aki szerintem teljesen romboló védő. A játékosoknak megmondtam, hogy dolgozzatok tisztességesen, ez a ti feladatok az eredménytől függetlenül. Aki erre képtelen, annak le is út, fel is út. A többi az én dolgom. Az eredményekért én vállalom a felelősséget. PALAGYI LAJOS
