Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-19 / 42. szám

pl I

A

rabul a „hárem* szónak kétféle jelentése van: lehet „tiltott hely* és „szentély* is. S mivel a nő sérthetetlen, érinthetetlen, a számára kijelölt helyet háremnek nevezik. Elöljáróban még jó azt is tudni, hogy az arab világban a nö jelentésű „mara* szót soha nem említik.

Utam az Ezeregyéjszaka villában Abu Zablban kezdődött, az Egyesült Arab Emirátusok egyik igen neves egyéniségénél, a gazdag Sakbuta Szultán sejknél. Háza egy hatalmas négyzet alakú építmény, belül udvarral, kívül folyosókkal. Egy szép oázis szélén áll, egyik oldalról a végtelen sivataggal határolva. A ház, a belső udvar két egyenlő részre van felosztva. Az egyik fele a sejké. En a ház másik felében, a háremben laktam. Együtt a sejk feleségével, Ml- riammal, lányaikkal, Hutouval és Ab- bouval, unokájukkal, Fakhrouval, két fekete rabszolganővel és három pakisztáni szolgálőlánnyal. Nem voltak itt semmiféle piknikek, orgiák. Az arab világra az efféle dőzsölés egyébként sem volt soha Jellemző. Ha némely gazdag férfinak több felesége volt, az asszonyok sosem laktak egy fedél alatt. Az ősi beduin szokások szerint minden nőnek külön sátor, külön helyiség dukált. Mindezt a ház egyik lakója, Slbha mesélte el nekem, akinek eddigi élettörténete meglehetősen Jellemzőnek tűnik. Bár szomorú történet, de úgy kezdődött, akár egy szép mese.

Sibha a sivatag gyermeke. Abu Za- bitól egy húsznapi Járásra levő oázisban született. Naponta hajnalban kelt, rőzsét gyűjtött a tűzre, és őrizte a kecskéket. Egy napon azt mondták neki a szülei: „Férjhez mész Sakbuta sejk fiához.*

Tizenhárom éves volt akkor, s haját hat hosszú copfba fonva hordta. Az arca — mint abban a korban minden nőnek — színes fátyollal volt lefedve. Ritka szépségének mégis híre ment. legtávolabbi törzseknél is beszéltek róla: „Szeme a világ összes csodáját magába rejti* — mondogatták. Az egyik reggelen, amely látszólag semmiben sem különbözött a többitől, a házuk előtt megállt egy Cadillac. A csodás autó is és aki vezette, egy férfi; ismeretlen, titokzatos volt számára. Az esküvő napján talán még kicsit örült is, hiszen környezete mindenféle kedves csacskasággal ámította: a mesebeli herceg elviszi őt a csodálatos, gazdag birodalmába, ahol Slbhának többé már nem kell galy- lyat gyájtögetnie, kecskékre vigyáznia. Gondtalan lesz az élete és boldog lesz. Mindez, igaz, Jobbára csak álmában tűnt hihetőnek, hiszen a sivatag szegény lányai nagyon is tisztában voltak sanyarú helyzetükkel, sorsukkal. Slbha ráadásul az okosabbak közül való volt, aki Józanul tudott mérlegelni. S amikor néhány nap múlva a Cadillac és vezetője eltűnt a kunyhójuk elöl, nem is zúgolódott különösképpen. Egyedül maradt a nászajándékkal, amelyért kecskéket vásárolt. Élt, dolgozott, és kilenc hónap múlva szült egy kislányt.

Férje, Sajd, csak nagyon ritkán látogatta meg. Igaz, miután megszületett a kislány, magával vitte asszonyét Abu Zablba. Sibha csak ott tudta meg, hogy Sajdnak rajta kívül még három felesége van. Mindhárom szép és fiatal, sőt mindhárom hercegnő. Salamah és Mitha Sajd unokahúgai voltak, a harmadik asszony, Aisa pedig az egyik híres törzsfön,ők leánya. Salamahnak és Mithának az ősi beduin törvények szerint rokon férfihoz kellett férjhez menniük. Ha ilyen nefm akadt volna a családban, örökre vénlányok maradnak. Ez ugyan a Korán tanításával éppen ellentétes „törvény*. A Korán ugyanis azt hirdeti, hogy a férfiak és a nők még egészen fiatalkorukban lépjenek házasságra, hogy a férfiak ne féljenek akár több feleséget is tartani, és éljenek aktív szexuális életet... Talán épp azért, hogy a Korán a szexualitást mint nagyon is természetes biológiai szükségletet hirdeti, a nők nagyon sok komplexustól megszabadulnak.

Sibhának a férjén nem sokáig kellett osztoznia a többi három feleséggel. Amikor Sajdnak hosszabb időre Ldndonba kellett utaznia, csak Sibhát vitte magával, és szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére, ezt nehéz megmondani, de Londonból egyedül tért haza Abu Zabiba, férje ugyanis holtra itta magát. Ma a háremben teljesen rabként él. Mondja, szívesen férjhez menne újra, de a törzsi törvények szerint a sejk özvegye újra csak sejkhez mehet feleségül, a sejkek pedig természetesen a fiatal lányokat, hajadonokat részesítik előnyben. !gy Sibhának nincs más válasz tása. mint harmincévesen beletörődni a siralmas valóságba; rab módjára leélni életét apósa háremében.

'Az Iszlám olyan vallás, amely a férfiaknak szinte mindent, a nőknek pedig semmit sem enged meg. Törvényei szerint az iszlám férfiak az iszlám nőkkel szabad akaratuk szerint bánhatnák. Bár mindez ma már csak az arab világ konzervatív beállítottságú országaiban van így, mégis milliókat és milliókat sújt az évszázados, fanatikus hagyomány napjainkban is érvényes törvénye.

Hogyan élnek ezek a nők — tette fel a kérdést a szicíliai Vit- toria Alliatta, aki tíz évet töltött az egységesnek cseppet sem nevezhető arab világban. Tapasztalatairól, a háremekről szenzációs könyvet írt. A 100+1 ZZ képeslap nyomán ebből a könyvből közlünk részleteket.

Nők pokol

és mennyország között

A konzervatív arab világ országaiban lassan hull le a „lepel“ a nők arcáról: házon belül és házon kívül is viselniük kell.

Fotó: Cslkmák és archív

Az Abu Zabiban élő nők az európai mérce szerint roppant kitaszítottaknak, elnyomottaknak tűnnek. Mégis, ezek a nők — tekintet nélkül társadalmi rangjukra — szabadon rendelkeznek vagyonukkal, örökségükkel. Még a háremben Is vannak bizonyos Jogaik, például ha a férjük meg akarja őket látogatni, előbb Jelentkeznie kell. És ezek a nők nem dolgoznak. Birodalmuk a hárem, amelynek teljhatalmú ural. Szinte hihetetlen, de Igaz: ha a férj elfelejt a piacon bevásárolni, a nőnek azonnal a Jogában áll felbontani a házasságot és távozni.

Abu Zabiból Eszak-Jemen fővárosába, Sanába utaztam. Itt részesültem abban a kitüntetésben, hogy néhány nö — holdtalan éjszaka volt — meghívott egy ünnepségre. Táncoltak, mulattak. A tánchoz a dobok különös pergése szolgáltatta a zenét. A nők egyedül mulattak. Hol maradnak a férfiak, akikkel a vígság még kellemesebb lehetne? — kérdeztem. A különféle kábítószerek hatása alatt, önkívületben hemperegtek valahol, mint általában minden este. Itt a férfiak évszázadok óta a drogok rabságában élnek, amelyeket mostanában speciális lokálokban őrölnek a fogaik között — kora délutántól hajnalig, s közben megfeledkeznek a munkáról, a szerelemről, s egyáltalában az életről. Igazi .forgalmas, mozgalmas élet itt csak közvetlen ebéd után tapasztalható, amikor a piacon megjelenik a friss kábítószer, az úgynevezett „kát*. A férfiak, tekintet nélkül foglalkozásukra, társadalmi rangjukra, körülállják a sátrakat és mohón vásárolnak.

A nők, akik nem hódolnak ennek a szenvedélynek, megpróbál-júk valamivel hasznosan tölteni idejüket: szórakoznak. Az ünnepség, amelyen én is részt vettem, ilyen Idötöltő szórakozás volt. Három éjszaka és három napig tartott. Egyébként egy esküvő alkalmából rendezték. A menyasszony kilencéves lány volt, akit itt ilyen korban már felnőttnek tekintenek, az apa pedig bizonyos ellenszolgáltatás fejében szívesen megszabadul lányától, a vönek azt ígérve, hogy lánya szép és még érintetlen. A vőlegény, pontosabban az ifj.ú férj minderről csak a nászéjszakán győződhet meg, hiszen korábban még „választottja* arcát sem láthatja. A nászéjszaka meglehetősen különösen zajlik. A férj pisztollyal a kezében lép be a hárembe. Ha úgy tűnik neki, hogy asszonya már nem „ártatlan*, akkor helyben azon nyomban lelövi. Ellenkező esetben örömében a levegőbe durrogtat.

Itt a szüzesség a férfiak szemében még mindig az első számú értékmérő. Ettől függ a nö becsülete. Sajnos, még ma, a XX. század második felében Is nagyon sok fiatal lány lesz e kegyetlen törvény áldozata.

Ezt bizonyítja az ENSZ egyik szervezetének a felmérése Is, amely szerint — húsznál több fiatal lány lelte így halálát Egyiptomban, Szaúd Arábiában és egyéb arab államokban. Erről a kegyetlen tényről a nyilvánosság Is tudomást szerzett. A Korán szigorú törvényei miatt kellett meghalnia a Szaúd Arábia-1 hercegnőnek, Misának is. Királyi családból származott, és tizenkilenc éves volt, amikor férjhez adták egy olyan férfihoz, aki többnyire külföldön élt, csavargott. Misa, aki férje, Muhammad palotájában élt, beleszeretett az egyik Jónevű diplomata fiába, Muslih Sajír nevű diákba, és úgy döntött, megszökik szerelmével. Terve eleinte sikeresnek is tűnt: az egyik éjszaka elment fürödni a Vörös-tengerbe. Ruháit a parton hagyta, és eltűnt. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy a vízbe fulladt. Am amikor hosszas keresés után sem találták meg a holttestét, az egész országban kutattak utána, s csakhamar elfogták mindkettőjüket. Misa hiába volt királyi sarj, tettéért bűnhődnie kellett. Bár kegyelmet kért, de az ítélet így szólt: a szokásos meg- kövezés helyett sortűz. Szerelmét pedig lefejezték. Mindezt a brit tévéseknek sikerült fllmszalagra rögzíteniük és világgá kürtölniük. Ennek következtében egy időre Szaúd Arábia és Anglia megszakította diplomáciai kapcsolatait is.

A Korán törvényei nemcsak lesúj- tóak, néha védelmet is nyújtanak — mesélte nekem egyszer Dzsamila, akit szintén Észak-Jemenben ismertem meg.

Dzsamila tizenöt éves korában ment férjhez egy általa Ismeretlen férfihoz. A nászéjszaka számára annyira lealacsonyító volt, hogy legszívesebben elfelejtené az egészet, mint egy rossz álmot. Férje az esküvő után hetekig nem tartózkodott otthon, valahol a barátaival együtt a „kát*-ot rágta. Ha rövid időre hazalátogatott is, mindig durván bánt asszonyával. Két év múlva Dzsamila felkeresett egy ügyvédet, s elpanaszolta neki sorsát. A bíróság beleegyezett a válásba. Dzsamila közben nemcsak szült, hanem készült az érettségire, melyet sikeresen le Is tett. S mint az ország első nője, beiratkozott az egyetemre. Ma, harminckét éves fejjel büszkén mondja: „Mi muzulmánok génjeinkben egyesítjük az egyiptomi, indiai, mezopotámiai ősök okosságát. A mi feladatunk vigyázni az egész emberiségre. S nekünk, muzulmán nőknek még az is a feladatunk, hogy megmutassuk a világnak a bűnből kivezető utat*

(Feld.: V. E.)

A Szovjetuniónak a nam- zetközi biztonsággal kapcsolatos álláspontját fejtette ki Leonyid Brezsnyev abban a válaszban, amelyet venezuelai politikusok és közéleti személyiségek hozzá iutézett üzenetére adott.

Az üzenet aláírói aggodalommal állapították meg, hogy világszerte nőtt egy új háború veszélye, s külön is felemelték szavukat a közép-amerikai és karib-tenge- ri népek haladását és demokratikus fejlődését akadályozó lépésekkel szemben.

Válaszában az SZKP KB főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke megállapította, hogy a szovjet emberek osztják a hozzá intézett üzenet szerzőinek a világháborús veszély növekedése miatt érzett aggodalmát. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett és megtesz fna is, hogy csökkentse a nukleáris háború veszélyét. Ezt szolgálják konkrét kezdeményezései Is. többek között az, hogy egyoldalúan vállalta: nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. „Ezzel a történelmi jelentőségű lépéssel is mét biztosítottunk mindé álllamot arról, hogy béké' szándékaink változatlanok, katonai doktrínánk kizárólag védelmi Jellegű és semmiféle erőfölényre nem törekszünk. Reméljük, hogy más nukleáris hatalmak is követik példánkat. Egy Ilyen láncreakció a gyakorlatban valamennyi nukleáris fegyver betiltását jelentené.*

A bizalom légkörének erő sltése végett a Szovjetunió csökkentett csapatainak és fegyverzetének mennyiségét Közép-Európában, leállította a nyugat-európai célpontok elérésére alkalmas közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek telepítését és csökkentette számukat is — emlékeztet Brezsnyev. „Véleményünk szerint a népek világszerte a feszültség csökkentését kívánják. A Szovjetunió ezért javasolta nemrég, hogy a NATO és a Varsói Szerződés vezető szervei nyilatkozatban jelentsék ki: nem terjesztik ki a katonai szövetségek tevékenységi területét Ázsiára, Afrikára és Latin-Amerikára.“

Szöges ellentétben áll ezzel a politikával az amerikai imperializmus és NATO- szövetségesel agresszív militarista irányvonala. Az általuk kezdeményezett fegyver kezési hajsza az új, tömeg pusztító fegyverek létrehozása a fő oka annak, hogy éleződik a nemzetközi feszültség, növekszik a háborús veszély. Washington a korlátozót nukleáris háborúról szóló doktrínáját az elhúzódó nukleáris háború koncepciójával egészítette ki, s miközben az első nukleáris csapás lehetőségére törekszik, arra számít, hogy győztesen kerülhet ki egy ilyen háborúból. Az Egyesült Államok hosszú távú fegyverkezési programokra készül, s új katonai támaszpontokat hoz létre messze határain túl. Ezzel kapcso- határain túl. Ezzel kapcsolatban Brezsnyev utalt Izrael libanoni agressziójára, megállapítva, hogy arra soha nem kerülhetett volna sor, ha az Egyesült Államok nem nyújt hozzá támogatást.

A Szovjetunió egyetért azokkal, akiknek véleménye szerint a Közép-Amerikában és a Karlb-tenger térségében kialakult helyzet súlyos veszélyekkel terhes. A Szovjetunió már többször kifejezésre Juttatta azt a szilárd meggyőződését, hogy Közép- Amerlka és a Karib-tenger térségének biztonságát, de a világ bármely térségének békéjét és biztonságát csak úgy lehet megszilárdítani, ha tiszteletben tartják minden nép szuverén jogát arra, hogy külső beavatkozás nélkül maga döntsön sorsáról és rendelkezzék '.crmé- szetl kincseivel.