Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-12 / 41. szám

12 Beszélgetés Kövesd! Szabó Máriával A Thália Színpadon a hé­ten csütörtökön szín­re kerülő darab mű- serfüzetében többek között ez olvashatő: „Mert a dön­tés és választás már maga cselekvés, vagy legalábbis a cselekvés alapfoka. Csak­hogy ... Csakhogy, s itt kez­dődik a baj, nem is olyan könnyű dönteni, választani. Helyes döntéseket hozni, he­lyes válaszokat adni még ne­hezebb. Ráadásai az is, hogy mi a helyes és mi nem, hely­hez és Időhöz, gondolati rendszerekhez, erkölcsi és egyéb normatívákhoz kötű­dottan tragikus, megátkozott helyzetben? Szerintem a leg­több, mert az egyik leghi­telesebb írói megoldás. Es ha már idéztünk, hadd idéz­zek én Is Tóth műsorfüzet­ben nyilatkozatából: „A ne­héz helyzet nem kedvez az egyértelmű Jellemeknek.“ Borbálának és Annának, a két barátnőnek kedvezett-e? A már említett példamuta­tásban, úgy vélem, igen. % Az ilyenfajta önfeláldo­záshoz fanatizmus is kell. Mondhatnám azt is, vakhit, de ezt a fogalmat itt nem tartom elég pontosnak. De képpen húszvalahány szín­padi percem van. Egy ha­talmas monológ húszvala­hány percbe zsúfolva. Bor­zasztóan csodálatos. De akarhatnék-e többet s ke­servesebbet, mint megtalál­ni önmagam alkotó-emberi igazságait, s minden egyes előadással újrakínálkozó húszvalahány percben? Kí­vánhatok-e kegyetlenebb ön­emésztést, meghittebb öntisz­tulást — színészi, emberi értelemben egyaránt? Hálás is vagyok Tóthnak ezért a monológért, hiszen meg-meg- lepődöm, hogy mi mindent nehéz és súlyos a kapott szerep, mint amilyen Borbá­la figurája. — Valamennyi Lovicsek- darabban Játszottam, s ha Jól tudom, összes Kassán (KoSlce) bemutatott szlová­kiai magyar mesejátékban. Azt hiszem, hogy a T6th-da- rab távlati érvényességét Il­letően, túlmutat a hazai szokványon. Persze, mind­egyik szlovákiai magyar da­rab más volt, és Ilyen érte­lemben össze sem hasonlít­hatók. Az áldozat című drá­ma azonban olyan dolgokat s úgy absztrahál, hogy azt már régtől vártam, s hiszem, a közönségünk is. Remélem, sok helyre meghívják ezt a drámát és sok helyütt át­adhatjuk azt, amit s ameny­„KÍVliNHATOK-[ MEGHI^BB ONTISZTUlAüT?“ Hazai magyar ősbemutató a Thália Színpadon dik ... A választások, a dön­tések, a tettek azonban nagy bizonytalanság ellenére sem kerülhetők ki, odázhatók el.“ A nyilatkozó Tóth László, akinek a Népművelési Inté­zet legutóbbi drámapályáza­tán első díjjal jutalmazott darabja. Az áldozat a Kőmű­ves Kelemen ballada témája alapján íródott; véleménye nyilván összhangban van a mű egyik főszereplőjének. Kövesd! Szabó Máriának a véleményével, aki Kelemen feleségét. Borbálát alakítja. — Igen, a felnőtt ember számára elkerülhetetlenek a döntések. Kelemen felesége sem tudja elodázni őket. Azért hangsúlyozom, hogy ő sem, mert Tóth drámája el­sősorban abban különbözik a balladától, hogy benne a nők önvállalásaik, autonomi- tásuk útjait járják. Az étosz meghatározta belső kény­szerből, persze. Míg a balla­dában Kőműves Kelemenné elsőnek érkezik a dévai vár­hoz, s ezért válik véráldo­zattá, Tóth drámájában a kőművesek sorsolása után, maga az asszony dönt, be­épül-e a falba vagy sem. De mi tagadás, nincs más vá­lasztása. Ezzel nem arra sze­retnénk felhívni a figyelmet, hogy a női emancipáció, az egyenjogúság az áldozatvál­lalás szintjén is kidomborít- tatott, hanem elsősorban ar­ra, hogy Tóthnál a nőknek ugyanolyan osztályos része az építés, az alkotás, mint a férfiaknak. Sőt, Borbála ba­rátnőjének, Annának (aki­nek már lehetne más vá­lasztása) önfeláldozása azt is sugallja, hogy adódnak helyzetek, amikor cseleke­deteikkel éppen a nők mu­tatnak példát a közösség­nek. Más kérdés, hogy az adott helyzetben Anna ön- feláldozása sem több példa- mutatásnál. De nem elég-e a reménytelenség reménye, az önfeláldozás puszta ténye egy balladal, tehát kimon­Ophélia vagy Melinda ereje nem hasonló hitből táplál- kozott-e, mint Borbáláé, az önfeláldozás nem minden helyzetben egyértelmű hité­ből? — Ez a három nöszemély tisztaságában rokon. Melin­da Bánkhoz, Ophélia Ham­lethoz, Borbála Kelemenhez érzett szerelmének önfelál­dozó Jellegét, természetesen, más-más tények motiválják, a kérdés azonban nekem Is megvilágítja, hogy pusztulá­suk a többlekért, s termé­szetesen egy másikért is tör­tént pusztulás. Borbála sem egyöntetű tudatossággal, — mégis tudatosan nő Kelemen akarata fölé, éppen cseleke­detével, azzal, hogy magától áll a falba. S ez a tette a becsületére válik, nem azért, mert Kelemen és társai meg- szégyenülten eltörpülnek mel­lette, hanem mert az alko­tásba vetett hit, áldozatvál­lalásának pillanatában, erő­sebben és távlatosabban munkál benne, mint a fér­fiakban, a helyzetből dialek­tikusán ítélve, az álalkotók­ban. 0 Borbála olyan nagy sze­repnek mutatkozik, amilyen­ről minden színésznő álmo­dik. Vajon a kassai színész habitusa találkozik-e Borbá­láéval? —• Hogyne találkozna. Hát éppen ettől Jó és nagy egy szerep. Képzeljük el, ha nem találkozna habitusom az ál­talam alakított figuráéval, az olyas valami lenne, mint folyó víz nélkül. A meder látható ugyan, de nem len­ne benne élet, hömpölygés, hordalék. Borbála rettenete­sen nagy szerep, s hogy őszinte legyek, tartok is tő­le. Nem azért, mert tudom, s ez hatalmas felelősségér­zettel tölt el, hogy színház- történeti Jelentőségű darab­ban Játszom, elsősorban az­ért Izgulok, mert az első fel­vonás végén meglévő hat— hét percen kívül, tulajdon­fedezek fel magamban ál­tala. És számomra az is lé­nyeges, hogy végre csodá­val határos módon dolgozom és dolgozunk valamennyien, akiknek közük van a darab­hoz. A lélek és a ráció igaz, kegyetlenül elkerülhetetlen ütközése mindnyájunkból a lehető legtöbbet aknázta ki. Bármi legyen Is a végered­mény, ez tény. Akárcsak az, hogy nemegyszer a hivata­los próbaidő után is dol­goztunk, többször a késő éj­szakáig. 0 Ogy tűnik, a tévedés kockázata nélkül kimondha­tó, hogy az eddigi cseh­szlovákiai magyar ősbemuta­tók egyikében sem volt olyan nyit átvesznek belőle, belő­lünk. Ez a darab nagyon is rólunk szól, erkölcsünkről, mulasztásainkról, menekülé­seinkről, áldozatvállalásaink­ról, valóságunk változásai­ról. Talán nem túlzók, ha azt mondom, színházunk és közönségünk is a valósá­gunkba Juthat általa. Mind­nyájan, akik munkát vállal­tunk a színre vitelében, úgy érezzük, ezzel a produk­ciónkkal összhangot tudunk teremteni az előadás és a közönség között, ez pedig nem elvetendő érzés. S a próbák remek alkotói han­gulata sem hagyható figyel­men kívül. SZIGETI LÁSZLÓ KÍT FESTŐMŰVÉSZ kiállítása (Jegyzet Barta Gyula és Gerstner István tárlatáról) Két festőművészünk, Barta Gyula és Gerstner István származik Párkányból (Stürovo), és most egyszerre mutatták be munkáikat otthon. Ha hoz­závesszük, hogy mind a kettő rövid időn belül im­már a harmadik, illetve negyedik kiállításával sze­repel, fel kell flgyelTÍÜnk az aktivitásukra, művé­szeti közéletünkben való Jelenlétükre. Barta Gyula novemberben lesz hatvanéves, és az áprilisban Komáromban, majd augusztusban Érsek- újvárott [Nővé Zámkyj megrendezett kiállítása után most odahaza is be akarta mutatni művészi eredményeit. A kiállítás még annak is meglepetést szerzett, aki nemcsak látta a korábbi tárlatokat, hanem éveken keresztül figyelemmel is kísérte munkásságát. Az utóbbi időben Barta Gyula más­fajta képeket mutatott a közönségnek, pisin air- képeit pedig csak a barátai, ismerősei vagy sok­szor még azok sem ismerhették. A párkányi kö­zönség, az egykori osztálytársak, barátok, ismerő­sök, a város lakossága valami újat láthatott. Ezek a képek nemcsak hangulatukban, formai Jegyeik­kel is tiszta, klasszikus művek, amelyek alkotási módjukkal, egyetemességükkel mindenkire hatni tudnak. Van benriük egyfajta visszafogott, nagyon is mé­lyen élő líra. Fegyelmezett kompozócióikkal, finom, tökéletes mesterségbeli adottságaikkal, belső ere­jükkel hatnak az emberre. Megszerettetnek, ember­közelbe hoznak egy világot, és mindenki kiegyen­súlyozottan, a képek belső nyugalmával, derűjével távozik a kiállításról. Más, záklatoitabb, oldottabb viszont Gerstner Ist­ván festőművész munkáinak a hangulata. Es ha fel­tesszük magunknak a kérdést, hogy miért, azon­nal válaszolhatunk is rá: a mesterek névsorával. Barta Gyula Gáliétól, Mallytól, Millytől és Mud- rochtól tanult, Gerstner Istvánra viszont Bánsági hatott leginkább impresszionisztikusabb alkatával és festési módjával. Ez egyben azt is mutatja, hogy szükség van a különbözőségre, maguk a tájak, hangulatok igény­lik a más-más megjelenítési formát. Gondolom, ez a megállapítás nagyon is lényeges. Ha ugyanis elfogadjuk azt, hogy ki-ki másképp kö­zeledik a munkához, más-más felfogásban igyekszik dolgozni, másképpen akarja tetten érni a valósá­got, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy képi vi­láguk is más. Vagyis: mindegyiket a maga helyén tudhatjuk és tartjuk számon. Barta Gyulában sze­retjük a fegyelmet, a visszafogott, tompított lírát. Gertstner Istvánban viszont a futó hangulatokat a gyors, zaklatott vászonra vetítésükkel együtt. 5í kiállításon mind a két művésztől sok szép és a saját felfogásukat tükröző képet láthattunk. Németh István Slágerlistánk népszerűségéhez nem fér kétség. A naponta érkező több száz szava­zat erről tanúskodik. Időnként néhány Ja­vaslat is szerepel a levelekben. Olvasóink több ötlettel előrukkoltak, hogyan bővlthet- nénk a fiatalok e közkedvelt rovatát. A közeljövőben „Játékszabályaink“ kissé mó­dosulnak majd, aszerint, ahogy azt olva­sóink többsége tanácsolja. Az elmúlt hetekben a lista változatossá­gáról számolhatunk be, ez alkalommal mind­három kategóriájában állandósult. Meg kell Jegyezni még azt is, hogy a jelenlegi állás nem kedvez a rock rajongóinak. Hogy a Jövőben kedvenc együtteseik a lista melyik fokán helyezkednek majd el, ez rajtuk mú­lik. A hazai lista: 1. Miroslav Zbirka: Biely kvet 2. Olympic: Já 3. Marika Gombitová: Pleseö na tisíc a Jednu noc 4. Katapult: MiluJÍ severní nebe 5. Hana Zagorová: Já Jsem, tu Já 6. Gravis: Talán 7. Modus: Fozhasínané 8. Hana Zagorovó: Nápad S. Elán: Ja viem 10. Pavol Hammel: ZRPS A magyarországi lista: 1. Hungária: Csao, Marina 2. V’Moto Rock: Jégszív 3. Komár László: Mama, táncolj velem rock and rollt 4. Omega: Kemény Játék 5. P. Mobil: Mobilizmo 6. Kovács Kati: Mindig van valami baj veled 7. Katona Klári: Miért nem próbálod meg velem? 8. Korái: Hangoddal ébreszt a szél 9. Skorpió: A vén koldus 10. Soltész Rezső: 0, nem, nem 11. Kati és a Kerek Perec: Robinson 12. Neoton Família: Sámson és Delila 13. Karthágó: Requiem A külföldi lista: 1. Baney M: Afrikai hold 2. Chilly: Titkos hazugságok 3. Sylvie Vartan: Megvolt a ritmusom 4. AC/OC: űk ott rockot Járnak 5. Tigh Fit: Az oroszlán alszik ma éjjel 6. Police: Roxana 7. Scorpions: Holiday 8. AC/DC: Országút a pokolba 9. Barbra Streisand—Berry Gibb: Bűnös 10. Johann Rits: Aranylovas Zsákbamacska: Hana Zagorová-plakátot nyert: Tőre Ani­ta sldl szavazónk, és Gravis-posztert kül­dünk: Szabó Eleonóra ipolyszakállosi (Ipef- sky Sokolec), Vörös Mária csallóközara- nyosi (Zlatná na OstroveJ, Hronyec András rozsnyói (RoSűava] és Sinka Mária Ipoly­sági (Sahy) szavazóinknak. Popcserebere: Vámos Ottilia (935 62 Pohr. Ruskov, ul. Sovletskej armády 223): Skorpio-plakátért, Color- ée Beatles-poszterért kérek Korál- képeket, -posztereket, vagy -plakátot. Sinka Mária (936 01 Sahy, Okruüná 43): Rolling Stones Tattou-YOU című lemezemet eladom vagy elcserélem Pandoras Box-, P. Mobil- vagy HBB Il-nagylemezre. Az olvasó kérdez: Vicena Györgyi marcelházl (Marcelová) olvasónk két címet kér. A Magyar Rádió címe: 1800 Budapest, Bródy Sándor utca 5—7. A Csehszlovák Rá­dió címe: 812 90 Bratislava, Zochova 1. Zémber János kassai (KoSice) olvasónk a rock funkcióiról kér felvilágosítást. A műfaj alapfunkciója az extázis és a figyelem felkeltése. Legkönnyebben elérhető az extázis, amely a hangerőre, az effektu­sokra, a színpadi képre épül. A figyelem- keltés „az erőszakos, agresszív, kemény ze­nével“ érhető el. Többeknek közöljük az alábbi elmeket: P. Mobil, 1361 Budapest pf. 33, Suszter Lóránt, 1163 Budapest, Lombos utca 25. Petr Janda, Praha II., Sumavská 24. Ihász Gábor, Budapest XIII. kér.. Béke út 63. Elán, Václav Patejdl, Tupého 19, Brati­slava. Kati és a Kerek Perec, 1431 Budapest, pf. 130. PAPP SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents