Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-12 / 41. szám

12

Beszélgetés Kövesd! Szabó Máriával

A

Thália Színpadon a héten csütörtökön színre kerülő darab mű- serfüzetében többek között ez olvashatő: „Mert a döntés és választás már maga cselekvés, vagy legalábbis a cselekvés alapfoka. Csakhogy ... Csakhogy, s itt kezdődik a baj, nem is olyan könnyű dönteni, választani. Helyes döntéseket hozni, helyes válaszokat adni még nehezebb. Ráadásai az is, hogy mi a helyes és mi nem, helyhez és Időhöz, gondolati rendszerekhez, erkölcsi és egyéb normatívákhoz kötűdottan tragikus, megátkozott helyzetben? Szerintem a legtöbb, mert az egyik leghitelesebb írói megoldás. Es ha már idéztünk, hadd idézzek én Is Tóth műsorfüzetben nyilatkozatából: „A nehéz helyzet nem kedvez az egyértelmű Jellemeknek.“ Borbálának és Annának, a két barátnőnek kedvezett-e? A már említett példamutatásban, úgy vélem, igen.

% Az ilyenfajta önfeláldozáshoz fanatizmus is kell. Mondhatnám azt is, vakhit, de ezt a fogalmat itt nem tartom elég pontosnak. De

képpen húszvalahány színpadi percem van. Egy hatalmas monológ húszvalahány percbe zsúfolva. Borzasztóan csodálatos. De akarhatnék-e többet s keservesebbet, mint megtalálni önmagam alkotó-emberi igazságait, s minden egyes előadással újrakínálkozó húszvalahány percben? Kívánhatok-e kegyetlenebb önemésztést, meghittebb öntisztulást — színészi, emberi értelemben egyaránt? Hálás is vagyok Tóthnak ezért a monológért, hiszen meg-meg- lepődöm, hogy mi mindent

nehéz és súlyos a kapott szerep, mint amilyen Borbála figurája.

— Valamennyi Lovicsek- darabban Játszottam, s ha Jól tudom, összes Kassán (KoSlce) bemutatott szlovákiai magyar mesejátékban. Azt hiszem, hogy a T6th-da- rab távlati érvényességét Illetően, túlmutat a hazai szokványon. Persze, mindegyik szlovákiai magyar darab más volt, és Ilyen értelemben össze sem hasonlíthatók. Az áldozat című dráma azonban olyan dolgokat s úgy absztrahál, hogy azt már régtől vártam, s hiszem, a közönségünk is. Remélem, sok helyre meghívják ezt a drámát és sok helyütt átadhatjuk azt, amit s ameny„KÍVliNHATOK-[ MEGHI^BB ONTISZTUlAüT?“

Hazai magyar ősbemutató a Thália Színpadon

dik ... A választások, a döntések, a tettek azonban nagy bizonytalanság ellenére sem kerülhetők ki, odázhatók el.“ A nyilatkozó Tóth László, akinek a Népművelési Intézet legutóbbi drámapályázatán első díjjal jutalmazott darabja. Az áldozat a Kőműves Kelemen ballada témája alapján íródott; véleménye nyilván összhangban van a mű egyik főszereplőjének. Kövesd! Szabó Máriának a véleményével, aki Kelemen feleségét. Borbálát alakítja.

— Igen, a felnőtt ember számára elkerülhetetlenek a döntések. Kelemen felesége sem tudja elodázni őket. Azért hangsúlyozom, hogy ő sem, mert Tóth drámája elsősorban abban különbözik a balladától, hogy benne a nők önvállalásaik, autonomi- tásuk útjait járják. Az étosz meghatározta belső kényszerből, persze. Míg a balladában Kőműves Kelemenné elsőnek érkezik a dévai várhoz, s ezért válik véráldozattá, Tóth drámájában a kőművesek sorsolása után, maga az asszony dönt, beépül-e a falba vagy sem. De mi tagadás, nincs más választása. Ezzel nem arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a női emancipáció, az egyenjogúság az áldozatvállalás szintjén is kidomborít- tatott, hanem elsősorban arra, hogy Tóthnál a nőknek ugyanolyan osztályos része az építés, az alkotás, mint a férfiaknak. Sőt, Borbála barátnőjének, Annának (akinek már lehetne más választása) önfeláldozása azt is sugallja, hogy adódnak helyzetek, amikor cselekedeteikkel éppen a nők mutatnak példát a közösségnek. Más kérdés, hogy az adott helyzetben Anna ön- feláldozása sem több példa- mutatásnál. De nem elég-e a reménytelenség reménye, az önfeláldozás puszta ténye egy balladal, tehát kimonOphélia vagy Melinda ereje nem hasonló hitből táplál- kozott-e, mint Borbáláé, az önfeláldozás nem minden helyzetben egyértelmű hitéből?

— Ez a három nöszemély tisztaságában rokon. Melinda Bánkhoz, Ophélia Hamlethoz, Borbála Kelemenhez érzett szerelmének önfeláldozó Jellegét, természetesen, más-más tények motiválják, a kérdés azonban nekem Is megvilágítja, hogy pusztulásuk a többlekért, s természetesen egy másikért is történt pusztulás. Borbála sem egyöntetű tudatossággal, — mégis tudatosan nő Kelemen akarata fölé, éppen cselekedetével, azzal, hogy magától áll a falba. S ez a tette a becsületére válik, nem azért, mert Kelemen és társai meg- szégyenülten eltörpülnek mellette, hanem mert az alkotásba vetett hit, áldozatvállalásának pillanatában, erősebben és távlatosabban munkál benne, mint a férfiakban, a helyzetből dialektikusán ítélve, az álalkotókban.

0 Borbála olyan nagy szerepnek mutatkozik, amilyenről minden színésznő álmodik. Vajon a kassai színész habitusa találkozik-e Borbáláéval?

—• Hogyne találkozna. Hát éppen ettől Jó és nagy egy szerep. Képzeljük el, ha nem találkozna habitusom az általam alakított figuráéval, az olyas valami lenne, mint folyó víz nélkül. A meder látható ugyan, de nem lenne benne élet, hömpölygés, hordalék. Borbála rettenetesen nagy szerep, s hogy őszinte legyek, tartok is tőle. Nem azért, mert tudom, s ez hatalmas felelősségérzettel tölt el, hogy színház- történeti Jelentőségű darabban Játszom, elsősorban azért Izgulok, mert az első felvonás végén meglévő hat— hét percen kívül, tulajdonfedezek fel magamban általa. És számomra az is lényeges, hogy végre csodával határos módon dolgozom és dolgozunk valamennyien, akiknek közük van a darabhoz. A lélek és a ráció igaz, kegyetlenül elkerülhetetlen ütközése mindnyájunkból a lehető legtöbbet aknázta ki. Bármi legyen Is a végeredmény, ez tény. Akárcsak az, hogy nemegyszer a hivatalos próbaidő után is dolgoztunk, többször a késő éjszakáig.

0 Ogy tűnik, a tévedés kockázata nélkül kimondható, hogy az eddigi csehszlovákiai magyar ősbemutatók egyikében sem volt olyan

nyit átvesznek belőle, belőlünk. Ez a darab nagyon is rólunk szól, erkölcsünkről, mulasztásainkról, meneküléseinkről, áldozatvállalásainkról, valóságunk változásairól. Talán nem túlzók, ha azt mondom, színházunk és közönségünk is a valóságunkba Juthat általa. Mindnyájan, akik munkát vállaltunk a színre vitelében, úgy érezzük, ezzel a produkciónkkal összhangot tudunk teremteni az előadás és a közönség között, ez pedig nem elvetendő érzés. S a próbák remek alkotói hangulata sem hagyható figyelmen kívül.

SZIGETI LÁSZLÓ

KÍT FESTŐMŰVÉSZ

kiállítása

(Jegyzet Barta Gyula és Gerstner István tárlatáról)

Két festőművészünk, Barta Gyula és Gerstner István származik Párkányból (Stürovo), és most egyszerre mutatták be munkáikat otthon. Ha hozzávesszük, hogy mind a kettő rövid időn belül immár a harmadik, illetve negyedik kiállításával szerepel, fel kell flgyelTÍÜnk az aktivitásukra, művészeti közéletünkben való Jelenlétükre.

Barta Gyula novemberben lesz hatvanéves, és az áprilisban Komáromban, majd augusztusban Érsek- újvárott [Nővé Zámkyj megrendezett kiállítása után most odahaza is be akarta mutatni művészi eredményeit. A kiállítás még annak is meglepetést szerzett, aki nemcsak látta a korábbi tárlatokat, hanem éveken keresztül figyelemmel is kísérte munkásságát. Az utóbbi időben Barta Gyula másfajta képeket mutatott a közönségnek, pisin air- képeit pedig csak a barátai, ismerősei vagy sokszor még azok sem ismerhették. A párkányi közönség, az egykori osztálytársak, barátok, ismerősök, a város lakossága valami újat láthatott. Ezek a képek nemcsak hangulatukban, formai Jegyeikkel is tiszta, klasszikus művek, amelyek alkotási módjukkal, egyetemességükkel mindenkire hatni tudnak.

Van benriük egyfajta visszafogott, nagyon is mélyen élő líra. Fegyelmezett kompozócióikkal, finom, tökéletes mesterségbeli adottságaikkal, belső erejükkel hatnak az emberre. Megszerettetnek, emberközelbe hoznak egy világot, és mindenki kiegyensúlyozottan, a képek belső nyugalmával, derűjével távozik a kiállításról.

Más, záklatoitabb, oldottabb viszont Gerstner István festőművész munkáinak a hangulata. Es ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért, azonnal válaszolhatunk is rá: a mesterek névsorával. Barta Gyula Gáliétól, Mallytól, Millytől és Mud- rochtól tanult, Gerstner Istvánra viszont Bánsági hatott leginkább impresszionisztikusabb alkatával és festési módjával.

Ez egyben azt is mutatja, hogy szükség van a különbözőségre, maguk a tájak, hangulatok igénylik a más-más megjelenítési formát.

Gondolom, ez a megállapítás nagyon is lényeges. Ha ugyanis elfogadjuk azt, hogy ki-ki másképp közeledik a munkához, más-más felfogásban igyekszik dolgozni, másképpen akarja tetten érni a valóságot, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy képi világuk is más. Vagyis: mindegyiket a maga helyén tudhatjuk és tartjuk számon. Barta Gyulában szeretjük a fegyelmet, a visszafogott, tompított lírát. Gertstner Istvánban viszont a futó hangulatokat a gyors, zaklatott vászonra vetítésükkel együtt.

5í kiállításon mind a két művésztől sok szép és a saját felfogásukat tükröző képet láthattunk.

Németh István

Slágerlistánk népszerűségéhez nem fér kétség. A naponta érkező több száz szavazat erről tanúskodik. Időnként néhány Javaslat is szerepel a levelekben. Olvasóink több ötlettel előrukkoltak, hogyan bővlthet- nénk a fiatalok e közkedvelt rovatát. A közeljövőben „Játékszabályaink“ kissé módosulnak majd, aszerint, ahogy azt olvasóink többsége tanácsolja.

Az elmúlt hetekben a lista változatosságáról számolhatunk be, ez alkalommal mindhárom kategóriájában állandósult. Meg kell Jegyezni még azt is, hogy a jelenlegi állás nem kedvez a rock rajongóinak. Hogy a Jövőben kedvenc együtteseik a lista melyik fokán helyezkednek majd el, ez rajtuk múlik.

A hazai lista:

1. Miroslav Zbirka: Biely kvet

2. Olympic: Já

3. Marika Gombitová: Pleseö na tisíc a Jednu noc

4. Katapult: MiluJÍ severní nebe

5. Hana Zagorová: Já Jsem, tu Já

6. Gravis: Talán

7. Modus: Fozhasínané

8. Hana Zagorovó: Nápad S. Elán: Ja viem

10. Pavol Hammel: ZRPS

A magyarországi lista:

1. Hungária: Csao, Marina

2. V’Moto Rock: Jégszív

3. Komár László: Mama, táncolj velem rock and rollt

4. Omega: Kemény Játék

5. P. Mobil: Mobilizmo

6. Kovács Kati: Mindig van valami baj veled

7. Katona Klári: Miért nem próbálod meg velem?

8. Korái: Hangoddal ébreszt a szél

9. Skorpió: A vén koldus

10. Soltész Rezső: 0, nem, nem

11. Kati és a Kerek Perec: Robinson

12. Neoton Família: Sámson és Delila

13. Karthágó: Requiem

A külföldi lista:

1. Baney M: Afrikai hold

2. Chilly: Titkos hazugságok

3. Sylvie Vartan: Megvolt a ritmusom

4. AC/OC: űk ott rockot Járnak

5. Tigh Fit: Az oroszlán alszik ma éjjel

6. Police: Roxana

7. Scorpions: Holiday

8. AC/DC: Országút a pokolba

9. Barbra Streisand—Berry Gibb: Bűnös 10. Johann Rits: Aranylovas

Zsákbamacska:

Hana Zagorová-plakátot nyert: Tőre Anita sldl szavazónk, és Gravis-posztert küldünk: Szabó Eleonóra ipolyszakállosi (Ipef- sky Sokolec), Vörös Mária csallóközara- nyosi (Zlatná na OstroveJ, Hronyec András rozsnyói (RoSűava] és Sinka Mária Ipolysági (Sahy) szavazóinknak.

Popcserebere:

Vámos Ottilia (935 62 Pohr. Ruskov, ul. Sovletskej armády 223): Skorpio-plakátért, Color- ée Beatles-poszterért kérek Korál- képeket, -posztereket, vagy -plakátot.

Sinka Mária (936 01 Sahy, Okruüná 43): Rolling Stones Tattou-YOU című lemezemet eladom vagy elcserélem Pandoras Box-, P. Mobil- vagy HBB Il-nagylemezre.

Az olvasó kérdez:

Vicena Györgyi marcelházl (Marcelová) olvasónk két címet kér.

A Magyar Rádió címe: 1800 Budapest, Bródy Sándor utca 5—7. A Csehszlovák Rádió címe: 812 90 Bratislava, Zochova 1.

Zémber János kassai (KoSice) olvasónk a rock funkcióiról kér felvilágosítást.

A műfaj alapfunkciója az extázis és a figyelem felkeltése. Legkönnyebben elérhető az extázis, amely a hangerőre, az effektusokra, a színpadi képre épül. A figyelem- keltés „az erőszakos, agresszív, kemény zenével“ érhető el.

Többeknek közöljük az alábbi elmeket:

P. Mobil, 1361 Budapest pf. 33, Suszter Lóránt, 1163 Budapest, Lombos utca 25.

Petr Janda, Praha II., Sumavská 24.

Ihász Gábor, Budapest XIII. kér.. Béke út 63.

Elán, Václav Patejdl, Tupého 19, Bratislava.

Kati és a Kerek Perec, 1431 Budapest, pf. 130. PAPP SÁNDOR