Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-12 / 41. szám

13 A Földön körülbelül negyvenmillió vak emberéi.Van, ahol élnek, van, ahol tengőd­nek. Az NDK szociális politikáját naponta tudatosítják az ország vak polgárai, hogy ugyanolyan emberek ők Is, mint a többiek, és nincsenek az ország terhére, számíta­nak velük. AZ ELET HAT PONTJA Azt, ahogy a férfi nézegetett, sosem fe­lejtem el, azaz nem is nézegetett, ha a né­zés szó szoros értelmét vesszük, hanem tapogatott. Az ujjaival. A fekete bőrű férfi szemén sötét szem­üveg volt, pedig egy helyiségben voltunk, és odakint már erősen szürkült. A gépek közötti kis utakon egy néger ember irányí­totta. Megmutatta, hol kell megállni, kezét a „nézegetett“ tárgyra irányította. Egy má­sik férfi erős, dioptriás szemüveggel ma­gyarázott a körülöttünk levő gépekről, be­rendezésekről. Néha odaszólt valakinek, hogy tegyék közelebb a pontozott sorokkal ellátott lemezt, vagy húzzák ki a lapokat a borítóból. — Ez a vendég Ghánából jött — mondta Siegfried Tschirner doktor —, a ghanai vakok szervezetében tevékenykedik, s most itt nálunk, az NDK-ban tanulmányozza, ho­gyan gondoskodik az ország a vak polgá­rairól. Pénteken Olaszországból és Algériá­ból fogadtunk vendégeket, a jövő hétre a Szovjetunióból jelentette be magát egy cso­port. Tschirner igazgató dolgozóasztalán vázá­ban virág volt. Ezt a ghanai vendég nem láthatta, de más érzékszervével, főleg ta­pintással sok mindent érzékelhetett, de érezhette a végtelen nagy gondosságot is. A helyszín Lipcse központjában a Vakok Központi Német Könyvtára, amely a maga nemében világviszonylatban is az egyik leg­jelentősebb intézmény, ahol segítséget nyúj­tanak azoknak, akikhez a természet kö­nyörtelen volt, vagy valamilyen szerencsét­lenség, esetleg betegésg folytán vesztették el szemük világát. A könyvtárban hatezer könyveim találha­tó huszonnégyezer kötetben, továbbá hat­ezer zenei anyag, nyolcezer ötszáz kotta­füzetben, háromezer-kétszáz „hangos könyv“ összesen hétezer-négyszáz kópiában... De ez távolról sem minden. A könyvtár köl­csönöz az NDK-ban, valamint külföldön élő német nyelvű vakoknak szépirodalmi, mű­szaki és társadalomtudományi könyveket, folyóiratokat a vak telefonkezelőknek, prog­ramozóknak, nőknek, fiataloknak, a sakk, az irodalom vagy a kultúrpolitika Iránt érdeklődőknek, és vakírással lejegyzett kot-! tákat a vak zenészeknek. Az asztal egyik oldalán egy fiatal nő Verne Hódító Robur című könyvét olvasta, szemben vele egy vak érzékeny ujjal kö­vették a szöveget a pontozott kartonlap felületén. A regény új kiadásának korrek­túrája készült. Innen az ellenőrzött karton­lap egy másik helyiségbe kerül, ahol a gép a Braile-féle pontirást átmásolja egy vékony fémlapra — a matricára. Erről nyomják majd a rotációs gépek a készülő könyv oldalaira. Megkérdeztem, min dolgoznak; mivel nem ismerem a vakírást, nem tudtam elolvasni a szöveget. A lapon nem voltak különböző típusú betűk, illusztrációk vagy grafikai díszitőoiemek, mint a hagyományos írással készülő könyveknél. Azért a vakírással ké­szülő könyvekben sincsenek csak betűk. — A vak polgárainknak is joguk van a tudás birtoklására — magyarázta Tschirner Igazgató, miközben kipontozott sorokkal és domború ábrákkal teli lapokat rakott elém. — Kiadtunk mér egy világatlaszt, mértan-, biológia- és állattankönyvet, további egy könyvet a műemlékekről. Fantasztlkusl... Mindaz, amiről eddig csak hallottam és ne­hezen tudtam elképzelni, most azt „látom“ az ujjaimmal. Kísérleteztünk a vakok folyó­iratainak az illusztrálásával is. Az egyik számban például közöltük a Béke-kerékpár­verseny útjának a térképét. Tschirner doktor kezében a fehér botjá­val kikísért. Egyébként nemcsak a könyv­tárat, hanem a nyomdát is ő vezeti, amely már 1894 óta működik, és elismerést vívott ki magának az egész világon. Megemlítet­tem neki azokat az elismerő szavakat, ame­lyeket a könyvtárról és nyomdájáról Borisz Zimintől a Vakokat Segítő Világtanács el­nökétől hallottam, de Tschirner doktor azzal hárította el a dicséretet, hogy a könyvtárat ne tekintsem valami kivételesnek. Ez csak egy része az egyetemes állami gondoskodás­nak az NDK-ban. Vak polgáraink hetven százaléka már nyugdíjaskorban van — magyarázta —, de ezenkívül itt van a maradék harminc szá­zalék, akik fiatalok vagy produktív korban vannak. Az ő lelki egészségük érdekében kell, hogy ők is hasznosak legyenek, és lehetőségük legyen az érvényesülésre úgy, mint egészséges társaiknak. A statisztika azt bizonyítja, hogy a va­koknak csak tizenöt százaléka Ismeri a Braile-féle írást. A többi a sző szoros értel­mében analfabéta. Ez nem érvényes az NDK harmincezer vak polgárára. Az ország gondoskodik róluk már kiskoruktól fogva speciális, vak gyermekek számára nyílt cse- csemöintézetben, később pedig a vakok sze­retetotthonaiban. A vakok tízéves alapiskoláiban ugyanaz a tanterv, mint a többi alapiskolában. A megszerzett tudás Is ugyanaz, csak néhány tantárgyat képességeikhez igazítanak. Az összes tantárgyhoz megfelelő tankönyveik vannak. A Braile-féle írás elsajátítása után a negyedik évfolyamtól különleges gyors­írást is tanulnak, a hatodik évfolyamtól kezdve pedig gépírást. A tizedik évfolyam elvégzése után lehetőségük van kétéves szakosító Iskolában gépírói, programozói, telefonkezelői, zongorahangolói, masszőrl vagy esztergályos szakképesítést szerezni. Természetesen minden felsőoktatási intéz­mény kapuja is nyitva áll a vakok előtt. Legjobb bizonyíték erre maga Siegfried Tschirner, aki a lipcsei Marx Károly Tudo­mányegyetem politikai gazdaságtan szakán szerzett doktori diplomát. Másfél évszázaddal ezelőtt a francia Luls Braile hat pont kombinációján alapuló pont­írással ajándékozta meg sorstársait. A Né­met Demokratikus Köztársaság utat muta­tott, és reményt adott a világtalanoknak. Ma már ezek az emberek nincsenek rá­utalva a különféle szervezetek könyörado- mányaira. A szocialista állam gondoskodik róluk, segít nekik, és számít is rájuk. jAn BLAZEJ A szerző felvételei ti % Egy oldal a biológiatankönyvből 9 A nyomda JAMES GRADY A KONDOR HAT NAPJA Ä fülke ajtaja alatí vérsugár jeleni meg, majd kisvártatva megpillantotts Maronick testét a padlón. Malcolm blz-^ tos akart lenni a dolgában. Még kétszer lőtt, mielőtt kinyitotta volna a fülke aj­taját. Most meglátta, Malcolm lassan a földre engedte pisztolyát. XXX —i 493 7282 — Mitchell hangja kicsit' remegett. — Itt Kondor — Malcolm hangjából érződött a fáradtság. — Vége, Maronick halott. Nem küldene valakit értem? A' Nemzett Repülőtéren vagyok. Maronick is itt van. Tengerész egyenruha van raj­tam. Három, CIÁ'-ügynökkel teli gépkocsi, két perccel előbb ért a repülőtérre, mint a rendőrség emberei, akiket a WC fel­ügyelője riasztott, amikor megtalálta a holttestet. SZERDA — DÉLUTÁN I— Olyan volt ez, mintha egy ketrec­ben levő madárra vadásztunk volna. A három úr kávét szürcsölgetett. Po­well dr. Lofts pszichiáterre nézett. — Ennek a Maronicknak nem volt esélye. Az idős úr is az orvosra nézett; ^ ^ Hogyan magyarázná Malcolm tet­teit? ^ Nem tudok semmi pontosát mon­dani, amíg nem beszélek vele. De ha figyelembe veszem, mit élt át az alatt a néhány nap alatt, főleg kollégáinak a halálát és azt a tudatot, hogy a lányt is meggyilkolták, mert ő ezt hitte, no és a helyzetét, amelyben volt, azt kell mondanom, logikusan cselekedett. És Atwood?- Az túléli. Mindig csodálkoztam, mennyire színlelte ügyetlenségét. Túl okos volt ahhoz, hogy elhitesse magá­ról, idióta. De hogyan magyarázzuk meg Maronick halálát? — 'A rendőrségnek nem tetszik, de el­hitettük velük, hogy a Capitol Hill-1 gyilkos öngyilkosságot követett el. Ter­mészetesen ehhez meg kellett vennünk a WC-felügyelőt, hogy felejtse el, amit látott. Malcolm lassan kezdett magához tér­ni a szer hatása alól. Három órán ke­resztül a hisztéria határán volt, és ál­landóan beszélt. Az öreg úr és Lofts doktor három órába sűrítve végighall­gatták a hat nap történetét. Amikor megmondták neki, hogy Wendy él, és hozzávezették, majdnem elájult. Bámul­ta az alvó lányt, akinek a fejét kötés borította és mindenféle vezetékkel és csővel egy bonyolult gépezettel volt összekötve. Végül egy másik szobába kísérték, és egy jókora adag nyugtató­val hosszabb pihenésre „késztették“. A Kondor pályafutása befejeződött. (Vége)' ŐSZ CSONTOS VILMOS ,'M űsz felei" című verséből idézünk: Rongyosodik a kukoricaszár, Amíg ringatja sápadt csöveit. rejtvényben. folytatása a Vízszintes: 1. A versfolytatás első része. 11. Tü­zet éleszt. 12. Arab férfinév. 13. Szovjet félsziget. 14. Retteg. 16. Az egyik német névelő. 18. Ilyen korán? 19. Tova. 20. Lassú, kényelmes. 23. Hang­talan zaj. 24. Keleti szőnyegfajta. 25. Ligeti ülő­hely. 27. Feszítőeszköz. 29. Állóvizekben szétterülő, virágos növénytársulás. 30. Magyar filmrendező (Károly 1896—1953). 32. A nátrium és a kénvegy- jele. 34. Ruhát tisztít. 35. ... Christo, Dumas regény­alakja. 36. Tűzhányónak tölcsér alakú nyílása. 38. Alkotóművészek szokásos megszólítása. 39. Jugo­szláv kikötőváros. 40. Levegő. 41. Verem közepe! 42. Kerti szerszámok. 43. Jugoszláv pénznem. 45. Inga egynemű betűi. 46. Omladék. 48. Hisz neki, pedig az félrevezeti. 49. Csecsemősírás. 51. Ember­tömeg. 53. Mutatósző. 54. Dög betűi. 56. Székesegy­ház. 57. Kevert sáv! 58. Jogos örökség. 60. Nyakba- való. 62. Kenyeret vág. Függőleges: 2. Levegőmozgás. 3. Szovjet gépko­csimárka. 4. Keresztül. 5. Kettőzve: a tavak váro­sa. 6. Valaminek a sikerét ünneplő evés-lvás. 7. Sürgős a dolga. 8. Egyformák. 9. Fordítva: az ezer­jó hazája. 10. Megszégyenít. 11. A versfolytatás második része. 15. Óriás molekulájú anyag. 17. Tán­cot jár. 20. Lóbetegség. 21. A Skoda kocsik egyik típusa volt. 22. Aludttej jelzője lehet. 26. A Dívina commedla szerzője (Alighieri). 28. Szék jelzője le­het. 31. Hamburgban megjelenő nagy képesújság. 33. Táborozási kellék. 35. Belenyugvás, beletörő­dés. 37. Tollasodni kezdő madár jelzője. 38. Lóte­nyésztő üzem. 40. Finom csemegeétel. 44. Földda­rab. 47. Lehetőség. 50. Város Etiópiában. 52. Piszok. 53. Kis erdei rágcsáló. 55. Évszak. 57. Cigarettázik. 59. Fordítva: előd. 61. Irányt mutató szó. 62. Szin­tén ne. 'Bekllldendő a vízszintes 1. "és a függőleges íí. számú sorok megfejtése.. S.li, A lapunk 39. számában megjeleni rejtvény he­lyes megfejtése: Montrose legendája. Az apát, Rob Roy; A kolostor, A lammermoori nász.

Next

/
Thumbnails
Contents