Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-12 / 41. szám

iíiao 3

ALMAILLATŰ ISKOLA

Nincs as országnak még egy ilyen fekvésű iskolája. Szebb vagy csűnyább igen, de ilyen nincs több. Az iskola épUlete ugyanis közvetlenül a Duna partján fekszik, ablakai, akár egy osztályon felüli szállodáé, egyenesen a Dunára nyílnak. Több mint 400 diák ül be itt a padokba nap nap után, vagy vesz részt a gyakorlati oktatáson a 90 hektáros kertgazdaság valamelyik részlegén. Közéjük, a Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szaktanintézet kertész-, szőlész és állattenyésztő tanulói közé látogattak el' riportereink.-z iskola igazgatója, Pollák Imre kertészszakeinber, és ez szinte beszélgetésünk első pillanatától nyilvánvaló, mert bármire terelődik Is a szó, végül mindig a kertészetnél és annak gondjainál kötünk ki.

— Több mint négyszázan tanulnak az Iskolánkban. Idén megnőtt diákjaink létszáma, ugyanis három állattenyésztési irányzatú osztályt átvettünk a komáromi mezőgazdasági Iskolától. Leérettségizett az első kertészosztályunk, méghozzá nagyon szép eredménnyel, — nyolc kitüntetett tanuló volt köztük.

Valamennyien már dolgoznak, kettejüket próbáltuk meggyőzni, maradjanak az iskolában szakoktatónak, sikertelenül.

Azt mondták, a termelésben hamarabb fel tudnak mutatni eredményeket, ügy látszik, a sok elmélet után erre van a legnagyobb szükségük. Ez a tanév különben nagyon jól kezdődött számunkra, ugyanis a szakemberek az utolsó simításokat végzik az Iskolaépület tő- szomszédságában létesített egyemeletes épületen. Itt nyolc tanterem van, ezekre már valóban nagyon várunk, remélem, fejlődést jelent majd ez számos tantárgy oktatásában Iskolánkban, hiszen az új iskolarészben elsősorban modern berendezésű szaktantermek — nyelvi, kémiai, fizikai, matematikai stb.

— kapnak helyet.

AZ ALMÄSKERTBEN

Az almáskert olyan, mint egy hangyaboly. Ebédidő lévén a diákok lassan szedelőzködnek, mert különben is megteltek már az üres ládák, nincs nagyon mibe szedni a gyümölcsöt.

A kertet tavaly ilyenkor láttuk, akkor a sok almától alig látszottak a falevelek, ágak.

Fazekas László szakoktató aggódva kémlelte a fák rügyeit, lesz-e termés jövőre, és ha igen, akkor milyen, nem merlti-e ki a gyümölcsfákat a tavalyi csodás termés. Nem merítette ki. A fák rácáfoltak arra az elméletre, hogy ha az egyik évben nagyobb a terméshozam, akkor a másikban sokkal gyengébb. Ha a gyümölcsfa megkapja a szükséges tápanyagot, és a vegetációs Időszakban nem szenved vízhiányt, hozama nem csökken az átlagos alá.

— Tavaly negyven vagon almánk termett, az idén kb. a fele, de még így Is nagyon meg vagyunk elégedve, hiszen a tervünk csupán hét vagon volt. Problémáink egyre öregebbek, továbbra Is hiányos a gépparkunk, elsősorban modern kisgépekre, mint például egy TK- 4-es kistraktorra lenne szükségünk ..

Míg beszélgetünk, eldöcög mellettünk egy múzfiumba Illő Zetor traktor, de véleményem szerint már oda sem kellene. Évekkel ezelőtt bizonyára valamelyik szövetkezet kiselejtezte, és az

# Fóliák Imre igazgató, Gáspár János tanár

iskolának adta ajándékba. A kertgazdaságnak van még egy, korban a Zetorral egyidős lánctalpas traktora Is.

Elgondolkoztató, hogy egy olyan iskola, amely szőlészeket és kertész szakembereket nevel, s évente sok ezer korona értékű gyümölcsöt megtermel annak ellenére, hogy a szakoktatók anyagilag nincsenek érdekelve a terméshozamban, egy iskola, amelynek alapvető feladata az elkövetkező tíz-húsz év szakembereinek a felkészítése, gépparkgondokkal küzd. Tarthatatlan helyzet, hogy a fiatalokat harminc évvel eZi előtti gépek kezelésére kénytelenek tanítani, ezeken szemléltetik a modern mezőgazdasági termelés Ismereteit, i munkamódszereit. De hát erről sem az Iskola, sem a diákjai nem tehetnek. A diákok az Iskola elvégzése után már az első szövetkezetben találkoznak az ttt annyira hiányolt gépekkel, és ha ügyesek, akkor hamar megtanulnak bánni velük. Viszont mindezt tanulmányaik alatt kellene elsajátítaniuk, sajnos iskolaévek alatt legfeljebb a brnói kiállításon látnak közelebbről szőlő- és gyümölcsöskert művelésére alkalmas modern kisgépeket.

Kár!

„DEKÄZÄS“

A LUCERNAPARCELLÄN

Bircsák Tamás és Csákváry Géza fiatal mérnökök elégedettek.

I — Szeptemberben nagyon kevés volt j a csapadék, féltünk, hogy baj lesz a i kísérleti parcellával, de most már meg- i nyugodtunk, szépen kikelt a lucerna.

\ Az Iskolát a Bratislava! Talajismereti Kutatóintézet a megfigyeléssel bízta meg. Lényege: nyolc-tíz éven át vizsgálni, figyelni egy meghatározott ösz- szetételű karvai és mocsal szántóföld reagálását a megadott mennyiségű és összetételű műtrágyafélékre. A munkálatok és a megfigyelések nagy részét a már említett két tanármérnök módszer- ' tani vezetése alatt.a harmadikos diákok i végzik, a kísérlet folyamán legalább ' megtanulják összegezni az eredményeket, belekóstolnak egy kicsit a tudományos munkába.

A kísérlet bonyolult adminisztrálás! igényel, hiszen 128 klsparcella • „viselkedését“ kell figyelemmel kísérni januártól decemberig legalább nyolc éven át, és az eredményekről naplót kell ve- 1 zetnl. A kísérlet tulajdonképpen még ! csak most kezdődött, mégpedig az elő- I írt növényfajták — lucerna, búza és 1 cukorrépa — elvetésével. Ezentúl a par- ! cellák különböző bánásmódban része- I sülnek, elsősorban, ami a műtrágyák I összetételét illeti. Mert míg az egyik j parcella például nagy mennyiségű nlt- I rogén tartalmú műtrágyát kap, addig a másik egész éven át magára van ha j gyatva, semmiféle tápanyagot nem kap. j — A kísérlet lényege megtalálni a karvai talajnak a legmegfelelőbb műtrágyafélét. Kikísérletezni az egyes tápanyagok közötti legmegfelelőbb arányt. Sokan elképzelni sem tudják, milyen odafigyelést igényel például az egyes parcellákra előírt műtrágyafélék kimérése, egyenletes elszórása. Az eredményre természetesen mi is nagyon kiváncsiak vagyunk.

TRAUEÍSZÓDA KARVÄN

Bugány Vilmos, az Iskola vincellérje hatvannyolc éves. Már csaknem harminc éve, tehát az iskola megalapítása óta itt dolgozik. Nagyon szerény ember, órák hosszat tud beszélni a szőlőről, a bőrgyártásról, kísérleteiről meg a diákokról anélkül, hogy egyetlen szót is ejtene saját érdemeiről, amelyek nem jelentéktelenek, hiszen az országban nem egy borász szakember neki köszönheti a tudását. Ahogy a szőlőtermesztésnek is megvannak törvényszerűségei, ügy a bőrgyártásnak is, s köztük számos az olyan, amelyet csak évtizedes gyakorlattal lehet elsajátítani, és amelyeket a tankönyvek nem tartalmaznak.

Vili bácsi 1936-ban végezte el a mod- rai szőlészeti szakközépiskolát, de mint mondja, a borkészítés technológiája azóta sem nagyon változott, csupán a szőlőtermesztés gépesítése lépett nagyot előre.

— A présházban ilyenkor szüret idején a legnagyobb a forgalom...

— Igen, most érik be a gyerekek egész évi munkájának a gyümölcse. De van itt .elég ítennivaló év közben ts, különös gorid például- a hordók^ pföké- szltése,'ügyelni kélh a borokra lí% mert minden fajtát másképpen kell tárolni,

— Ebbe a pincébe már több hordó

talán nem is férne. ;

— Ennyi elég is, hiszen a szőlőtermés zömét amúgy , is beadjuk a felvásárló vállalatnak. Itt a pincében hatféle bort tárolunk, a legöregebb négyéves. Szalagavatóra, érettségi bankettre és más ünnepélyes alkalmakra innen kapnak bort a diákjaink vendégel.

Ml egy 726 literes hordóból kapunk kóstolót, már nem must, amelyet ízlelgetünk, de még nem is bor. Még alacsony az alkoholtartalma, viszont annál több B-vitamint tartalmaz. Közben hallgatjuk kísérőnk, Gáspár János tanárt:

— Vili bácsi hamarabb Ismerte a Traubiszóda receptjét, mint azt Magyar- országon szabadalmazták. Pezsgőt is tud készíteni. Leányka borfajtából. Tudom, hogy ez így nagyon hihetetlenül hangzik, de hát nézzenek csak el oda a hordók m'Xgé a ml kis bormúzeumunkba.

A bormúzeumnak nevezett kb. egy négyzetméteres homokos terület a hatalmas 1300 literes hordók mögött van. itt tárolja a vincellér a saját gyártmányú pezsgőt, a szokványos pezsgősüvegekben, a dugók viszont saját készíté- sűek. Megkóstoljuk a Traubiszóda-ször- pöt is, amelyet a diákok szódával higí- tanak, receptjéről Vili bácsi csupán annyit hajlandó elárulni, hog;,' alapanyaga a szőlő.

Elmenőben az iskola udvarán nagy meglepetéssel fedezzük föl Abigélt. A sZobor eredetét nem sikerült kideríteni, viszont tény, hogy esténként főleg az elsősük ide járnak suttogni: „Abigél mit tegyek?“, „Jaj mit tettem!“, ..Nehogy megtudják!“. Persze mindezt csak n rossznyelvck állítják. Az iskola diákjai nagyon derűsek, vidámak, lépten-pyo- mon érezni elégedettségüket.

ZACSEK ERZSÉBET és ZOLCZER JÁNOS

9 Éva és az alma

# Az idei termés egy kis része madártávlatból és közelről