Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-12 / 41. szám

nyomán az emberek bízni kez3- tek a tudományokban. Szinte az emberiség problémáinak a megoldását várták a tudományoktól, melyek között akkoriban Igen előkelő helyet kaptak a műszaki tudományok. Azt hiszem, a kor szelleme rám is Igen nagy hatással volt. Mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy a tanszéken maradtam.

t— Most lényegében tudományos és pedagógiai munkát is végzel. E két merőben más tevékenység hogyan fér meg egymás mellett?

!— Tudományos munkáim főleg az irányltáselmélettel foglalkoznak. Az Irányltáselmélet az egyik fő tantárgy a negyedik és az ötödik évfolyamban. Én csakis ennek a két évfolyamnak adok elő, úgyhogy a kutatómunkám Igen közel áll a tananyaghoz. A kettő jól kiegészíti egymást.

Kibernetikus emberközelben

Lehet a kibernetikáról szakszerűen, de emellett közérthetően beszélni?

— Lehet, sőt napjainkban erre igen nagy szükség Is van, mert a kibernetika olyan területeket hódit meg, amelyek szinte mindenkit érintenek. Mondjak egy példát? Nem kell messzire menni. Itt van példának a környezetvédelem.

— Meggyőztél, próbáljuk megi

Ogy érzem, feltétlen szükséges

volt ezt a kérdést tisztáznom a fiatal tudóssal, Hulkó Gábor mérnökkel, a műszaki tudományok kandidátusával, mielőtt nekirugaszkodtam volna tudományos munkásságát bemutató beszélgetésünk lejegyzéséhez.

— Előbb azonban tisztázzunk még valamit. Harminc-egynéhány éves fiatalemberre ráillik a tudós jelző?

— Ezt már nehezebb eldönteni, de azt hiszem, a mai világban ezt Is másként kell értelmezni. TIz- tizenkét éves beható kutatómunkával már lehet olyan eredményeket elérni, amelyek feljogosítják az embert arra, hogy egy kicsit tudósnak érezze magát. Legfeljebb tegyük hozzá, hogy fiatal tudós vagyok.

— Most már szinte mindent tisztáztunk, csak azt nem, hogy hogyan lett belőled tudós?

— Egyszerűen. Miután leérettségiztem, jelentkeztem a bratisla- vai Szlovák Műszaki Főiskolára, és ott mérnöki diplomát szereztem. Utána is a tanszéken maradtam, s megkezdtem belső aspiránst ténykedésemet, amely a tudományos kandidátusi munka kidolgozásával és megvédésével ért véget.

>— Így elmondva ez valóban egyszerűnek tűnik. Mondhatnám, aki nem hiszi, csinálja utánad. De fordítsuk komolyra a szót. Miért maradtál a tanszéken? Miért nem mentél inkább a sokkal színesebbnek, mozgalmasabbnak tűnő termelésbe?

f— A' hatvanas években Igen nagy volt a lelkesedés az egész világon a műszaki tudományok Iránt. Az űrhajózás nagy sikerei

— A műszaki kibernetikán belül mi a szükebb szakterületed?

— Talán furcsán hangzik, de a kibernetika, így a műszaki kibernetika is, mindent rendszernek értelmez. Még tizenöt-húsz évvel ezelőtt Is a pontszerű rendszerek uralták a tudományos mezőnyt. Ez az elmélet még Newtontól származik, s bizony néhány területen már elégtelennek bizonyult. Például ha térbeli rendszerek problémáit vagy elméletét kell felállítanunk, a newtoni értelmezés nagy pontatlanságokhoz vezetne. Itt jön segítségünkre a kibernetika. De hogy a kérdésre válaszoljak; lényegében térben kiterjedt rendszerek problémáival foglalkozom.

■— Azzal kezdtük ezt a beszélgetést, hogy mindennek pontosan meghatározott, sőt azt is mondhatnánk, egészen prózai, gyakorlati értelme van. Mondanál néhány példát?

— Eddigi leglátványosabb eredményeinket az üveggyártásban használt, úgynevezett üvegkádak Irányítási rendszerének a kidolgozásában, vizsgálásában értük el. Ez az üvegkád majdnem akkora, mint egy futballpálya, tehát ezt pontként értelmezni, a newtoni elmélet szerint számítani a lejátszódó folyamatokat, nagyon pontatlan lenne. De vannak más, egészen hétköznapi rendszerek Is, a- melyekkel a kibernetika nagyon eredményesen foglalkozik, például az ember érrendszerének törvény- szerűségeivel.

— Szólnál a lehetőségeidről is?

— Azt mondják, az elméleti részhez nem kell más, csak papír, ceruza meg szakirodalom. A kutatások alkalmazásához viszont már nagyon Is jó feltételeket kell teremteni. E téren el tudnék képzelni jobb feltételeket, mint amilyenek közepette dolgozom. Tapasztalatszerzésre viszont elég alkalom nyílik; tavaly részt vettem a Japánban rendezett Irányítási világkongresszuson, és már készülök

az 1984-es budapesti kongresszusra, de a hazai lehetőségek sem lebecsülendők.

KAMOCSAI IMRE

VÁSÁRBAN

A 'Dunaszerdahelyi (Dun. Stre- da] Városi Nemzett Bizottság álelnöke, Mácsai Gyula, a II. csallóközi vásár megnyitójának napján már nem is az irodájában, hanem kinn a folyosón „rendel" és ad eligazítást munkatársainak. Reggeltől szinte megostromolták a bizottságot a Léváról, Nyitráról, Ernából, Pardubicéből, Prágából érkező vásárosok.

Jelenleg éppen a nyalókaárussal és egy terrárlumtulajdonossal vív közelharcot. Az előbbi még csaláshoz Is folyamodik: a járási közegészségügyi szakemberre hivatkozik, de mint kiderül, alaptalanul. Végül egyik sem kapja meg az engedélyt. Az előbbi egészség- ügyi meggondolásból, az utóbbi pedig helyszűke miatt.

Még csak fél tizenegy, a vásárt csak délután egy óra körül nyitják meg, így nyugodtan körbejárhatom a vásárteret. Az elárusítók, a fogyasztási szövetkezet, az állami kereskedelmi vállalatok, a földművesszövetkezetek, az álsítónő. Aztán estefelé valamivel úgy négy után Karácsony Ferenc ráérősségét is megértem. Az emberek zöme befejezte a munkát. Ide siet, tolong a sátrak körül, de neki már egy falat hala sincsen.

— Ne sorakozzanak, nincs már egy falatunk sem — mondja.

Különben áll a vásár. Az emberek sorba állnak a finom falatokért, a vásári pecsenyéért, az ismerősök megkerülik a sátrat s hátul, egyenest a kondérból kérnek, és kapnak. Gyülekezik már a Csallóközi Népiegyüttes gárdája Is. Öltözni ugyan nincs hol, de a lényeg az, hogy van színpad, van hol fellépni. Közben elfogyott a Bon-pari cukorka, a mogyoró, a citrom, az olcsó törülköző és az olcsó ágyruha, sőt még a kétkilós kenyér Is.

Kapnak még? — kérdi az egyik asszony, miközben vásárol magának néhány meleg pogácsát. A sátorban álló magas férfi bólint, és amikor egy óra múlva megérkezik az új szállítmány. Ismét tokell az embereknek a komoly munka, elmúlt a divatja. Nem úgy van, mint öt-hat évvel ezelőtt. Hiába dolgozik az ember. Azt kellene csinálni, amit azok ott. Megveszik az üzletben a bóvlit, cserepeket, tálcákat, vázákat, és csinálják a nagy Üzletet. Ök nem fizetnek rá.

A vásár bejáratánál működik a nagy attrakció: egy egyszerű szerencsejáték. A pulton mindenféle csalogató áru: pllzeni sör, bor, különleges nyugati sampon, cukorka, almaszappan és sok-sok olcsó, dögnehéz üvegváza, csecsebecse üvegtál. A polcokon akaü ugyan egy-két drágább portéka Is, de azokat már nagyon sokan látták, és fogják látni. A tulajdonosok nem buták, hogy épp ezeket hagyják elnyerni.

A játék egyszerű: ki-ki vesz magának egy vagy több 1—40-lg terjedő számot egyenként öt koronáért, s mire mind a negyven elkelt, megpörgetik a szerencsekereket, s amelyik számnál klgyúl a lámpa, az a szám nyer. A kereket még kétszer megforgatják, és kész az üzlet. A kétszáz koronás tiszta bevételből jó, ha ötvenet visz- szaadnak. A nyeremények zöme bazár! eredetű, de az emberek tolami gzadaságok, a bazár alkalmazottai már rakják, rakosgatják az árukat, akik meg már végeztek, tipegnek-topognak, jobbára csak várnak. Itt ruhákat, ott méterárut, amott cipőt, csizmát, zöldséget árulnak majd.

Megérkezik a Dukla szövetkezet nagy hűtőkocslja, hozza a hurkát, húst, kolbászt. Az ipari áruk sátrában nem nagyon tudnak mozogni az elárusítók, mert még a földön Is megannyi üres demlzson. Különben az ő sátruk és a cukorkát árusító sátor körül már többen is álldogálnak, szívesen vásárolnának; ki hordót, demlzsont, biciklit, mások pedig Bon-parit, mogyorót. És van egy sátor, ahol már elég sokan várakoznak: Karácsony Ferencné, aki nyáron a fürdőben árusítja a sült halat, halászlét. Eléggé ismerhetik és kedvelhetik portékáját, mert máris szívesen falatoznának az ínyencek. Nemcsak pontyot, csukát, harcsát, süllőt is ígér az árjegyzék. Az egyik vásárló már nem bírja kivárni, és megkérdi:

Mikorra lesz kész a halászlé meg a sült hál?

— Ügy fél kettőre, kettőre >— mondja Karácsony Ferenc és ráérősen süt-főz.

>— fó, akkor majd addig „kisorakozom" a biciklit.

A kerékpárok már jóval a vásár megnyitása előtt gazdára találtak, ugyanúgy a hordók Is. Két flakon almalllatú finom mosószert kap készségéért cserébe az elárulongás, hosszú sor támad a sátor előtt.

A nyitás előtt akár három zacskó mogyorót Is vásárolhatott magának, aki akart, most már csak egyet, s ugyanez van a citrommal Is. Elfogyott a kerékpár, de még a tömérdek demlzson is. Igaz, ez érthető, hiszen épp most van rájuk a legnagyobb szükség.

A Léváról, Prágából érkező árusok trikót, tarka ágyneműt, bársonynadrágot árulnak. Az árak úgy-ahogy elfogadhatók, csak az apró, gyorsan összecsapott gyermeknadrágok árát hallva bökken meg egyik-másik anyuka. Van, aki hozzá Is méri gyermekéhez a nadrágot, látja, jó lenne, de a száznegyven koronát azért sokallja, és inkább visszaadja a csinos, jól öltözött árusnőnek.

A vásárúti (Trhové M^toj szövetkezet csaknem dinnye nagyságú almát kínál, más gazdaság karfiolt hozott. Mivel ez másutt is kapható. Inkább a különlegességeket keresem. Az egyik sátor alatt a somorjal (Samorín) Szálai házaspár rakta ki kerámiáit. Sajnos, nem sok a portékájuk.

Miért csak ennyit hoztak? —' kérdi egyik Ismerősük.

^ Későn szóltak, de holnapra már lesz több, még benn van a kemencében.

Odébb egy férfi kovácsolt. Illetve hegesztett és hajlított vaslámpát, lámpatartót, fényképtartót árusít.

fr- Az Üzlet már nem a régi. Nem

lakodnak, mindenkit csábít a cukorka, a külföldi almasampon. Itt csehül, amott magyarul csalogatják a közönséget, de aki veszi magának a fáradságot, hogy akárcsak tizenöt percig Is elnézze az ügyködésüket, könnyen rájön, menynyire becsapják, hogy micsoda bolondot csinálnak belőlük.

Az emberek zöme még csak most jön. Megérkeznek a délutáni vonatok, a gyerekes látogatók megállnak a léggömbárusoknál, és vesznek egy-két színes kis buborékot csemetéjüknek. Két asszony tölti a ballonokat, a harmadik árulja, a negyedik pedig szedi a pénzt, de még így is alig győzik. Egyébként jól felkészültek, mert a teherautón még vagy öt-hat gázpalack Is van tartalékban. Az egyik anyuka, aki két ballont Is vett, az egyiket a fia kezébe adja, hogy tartsa, a másikat a kocsi karzatához erősíti.

A tömegben ismerősök Is találkoznak.

1— Ml van? — kérdi az, aki most jön a vásárba.

Semmi sincs — kiáltja a másik, de jó hanagosan, mert már elsodorta a tömeg.

— Jaj, kisfiam, miért nem fogtad jobban? — hallom az anyuka szavát, mert a ballon száll-száll a magasba.

Jó gondolat volt a vásár szervezése, ellene sem lehet kifogás, de tartalmasabbá kell tenni.

Németh István A szerző felvétele