Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-05 / 40. szám

6 i A Olaszországban a labdarú­gás mindig roppant népsze­rűségnek örvendett, amióta azonban az „azzurik“ meg-l nyerték a labdarúgó-világ-' bajnokságot, valóságos órü-^ let uralkodik e játék körül} A . minap megkezdődött az új bajnoki idény, amely a- zonban egyúttal egy kelle­metlen meglepetést hozott a „tifosiknak“, a temperamen-\ turnos olasz labdaTúgó-szur-\ kólóknak. Megdrágultak ~ átlagban] 25 százalékkala már ko-'. rábban sem olcsó belépők.^ A legolcsóbb, kapu mögötti' állóhelyek ára mintegy 4500 líra, ami 4 dollárnak jelel, meg. Firenzében és Torinó­ban a legdrágábbak a belé­pőjegyek. A Fiorentina ha-, zai mérkőzéseire szóló bér-' let 500 dollárba kerül. A Ju-[ ventus szurkolóinak hason-] ló bérletért 450 dollárt kelú fizetniük. Olaszország gazdaságú helyzete nem a legrózsá-' sabb. Az országban sok aj munkanélküli és a létmini-\ műm szélén tengődő sze-i gény, akiknek talán az\ egyetlen öröme volt eddig a, labdarúgó-mérkőzések lát- \ ványa. Ezentúl aligha tudják' majd megfizetni a belépője­gyek borsos árát. Ügy látszik, a tőkés gaz-y dasági válság, ai infláció' még a labdarúgást sem kí-\ méli. ' 000 Az osztrák labdarúgó-válo-\ gatott. nem valami fényesen] szergpelt a spanyolországi] világbajnokságon. A csapati szürke középszerűségéből némileg kiemelkedett Bruno Pezzey és Kiírt fara játéka, akik. annak idején sérülten érkeztek haza. A kétidegen- léglós csak gondos orvosi' kezelés után és késéssel'^ kezdte meg a felkészülést,' s fara...az étső' mérkőzésen'' n em is tudta vállalni a já­tékot csapatában, a svájci' Grasshoppers Zürichben. Pez­zey ugyan a Frankfurt ren­delkezésére állt, ám mind­ketten furcsa felszólító le-, velet kaptak. Az osztrák szö­vetség elnöksége a gyógy­kezeltetés költségeire fejen­ként negyvenezer schilling megfizetésére szólította fel a két játékost. Íme, újabb adalék a ka­pitalista sporterkölcsökhöz. Érre mondhatnánk, hogy a j mór megtette a kötelességét \ a mór fizessen. A góllövés tudományát a jelek szerint nem lehet el-' felejtem. Az olasz fekete totóbotrány főszereplői kö­zül nemcsak Paolo Rossi tett. erről tanúbizonyságot, hiszen a világbajnokság gólkirálya lett, hanem most, a világbaj-, nokság megnyerése után] amnesztiát kapott játékosok' egyike, Bruno Giordgno gól-‘< jai Is ezt támasztják alá. A' Lazzio középcsatára két és, fél évi kényszerszünet' után' az első mérkőzésen egyszer-', re négy gólt lőtt. \ A hazai góínség láttán', most már csak azt kéne tud­ni, hogyan lehet a góllövés\ tudományát elsajátítani, | 000 ! Reagan elnök takarékos-^ sági intézkedései a többi kö-, zött az iskolai testnevelést is érzékenyen érintik majd. A' csökkentett költségvetés­sel az alapfokú iskolákban aligha tudják megvalósítani az eddigi programot. Kali­forniában többek között ar­ra gondolnak, hogy a tan­díjat havi 40—50 dollárral emelik — a tornaórák meg tartása érdekében. mába, kell a pénz fegy­verkezésre (palágyi) Larousse-féle világhl- j rű „mindentudó“ lexí- j kon osztályozása j ugyan nem lehet mérvadó, de mindenképpen rangot és dicsőséget jelent bárkinek, ha feltünteti a nevét. Még nagyobb dicsőség, ha spor­toló neve szerepel benne, mert a 71 ezer címszó kö­zött a sport nagyságaival csak elvétve találkozunk. E kevesek között, olyan nevek mellett, mint Pierre de Cou- bertin, lurlj Gagarin (La­rousse elsősorban a sport­teljesítménye szerint ítéli meg a világ első űrhajósát), Paavo Nurmi, Eddy Merckx, Jean-Claude Killy vagy Toni Sailer, megtaláljuk Emil Zá­topek nevét, aki Csehszlo­vákia — ha nem a világ — atlétikájának élő legendája. Larousse nem tünteti fel Dana Zátopková nevét, pe­dig mindenképpen oda kí­vánkozna. Ha másképpen nem, hát úgy, mint Emil Zá­topek feleségéé, mert két­ségkívül ketten alkotják minden idők legsikeresebb sportoló házaspárát. öt olimpiai arany- és két ezüst­érmet szereztek együtt, és egész sor világcsúcsot állí­tottak fel, amire az atléti­ka történetében egyhamar nem lesz példa. Emil Zátopek a második világháborút követő idő­szakban a világ atlétikájá­nak legmarkánsabb egyéni­sége volt. Az ismert nyugat­német sporthirügynökség, az International Sport-Korres­Családi pondenz (ISK) ankétja nyo- , mán kétszer — 1949-ben és i 1952-ben — a világ legjobb | sportolójának kiáltották ki. j Minden idők legjobb sporto­lói között is az első öt kö­zé sorolják olyan nagyságok mellett, mint Jesse Owens vagy Paavo Nurmi. Győzelmet győzelemre hal­mozott. A világ összes atlé­tikai pályáinak szívesen lá­tott vendége . volt. Jellegze­tes eltorzult fintorát szinte mindenki ismerte. Sok ellen­felét megtévesztette; arcából ítélve, azt hitték, hogy kí­nok gyötrik, és erejének v.éi ge felé jár, amikor ö kedve szerint robbantott, úgy, a- hogy csak ő tudott, és min­denkit faképnél hagyott. A Zátopek-féle robbantás bevonult a sport történeté­be, fogalommá vált. De ha kellett, a hajrában győzte le a mezőnyt. Nagy versenyző volt, bámulatos akaraterővel. Az 1950. évi brüsszeli Euró- pa-bajnokság idején jegyez­ték fel róla az alábbi törté­netet: Egy héttel az Európa-baj- nokság megnyitása előtt sú- i lyos ételmérgezéssel kórház- \ ba szállították. A diagnózis ] lehangoló volt rá nézve, j Agyban kellett maradnia, az | orvosok teljesen kizárták an- j nak a lehetőségét, hogy ; rajthoz álljon Brüsszelben, j Egész héten át csak teán élt, j és senki sem bízott abban, I hogy szerepelhet az olim- j plán. Senki — csak 6. ) Szombaton kijátszotta ápo- j lói éberségét, lement a kór- j házi büfébe, és szokása sze- j rint bekebelezett két pár i szafaládét, megivott rá egy I üveg sört, és edzésbe bo- ^ csátkozott. Másnap meglsmé- ; telte ugyanazt. Miután jólla- , kptt, a kórház épülete kö- i rfll futott:fáradhatatlanul. Ennek ellenére hiába pró­bálta más belátásra bírni az orvosokat, hajthatatlanok maradtak, nem akarták ha­zaengedni. Csak kedden, - két órával a brüsszeli gép : indulása előtt egyeztek be­le, hogy mehet. S a nagybe- ' teg Zátopek két nappal ké­sőbb a belga fővárosban cso­dát műyelt. Elsöprő fölény­nyel Európa-bajnokságot nyert 10 000 méteren, majd — miután megverte a hazai­ak nagy reménységét, Gas­ton Relifet — 5000 méteren , is. Alaposan visszavágott a londoni olimpián elszenve­dett vereségért, amikor a belga a második aranyérem­től fosztotta meg. Igaz, most utólag, idő távlatából is be­ismeri, hogy a tízezer méte­ren aratott győzelme után egy kicsit elblzakodott. öt­ezer méteren túlságosan maga elé engedte Relifet és a holland Slijkhulst is. Fre­netikus hajrájával a hollan­dust még lehagyta, de Reli­fet már nem tudta utolérni. A célszalagnál egy méter választotta el egymástól a két versenyzőt, de ez a bel­ga olimpiai győzelmét je­lentette. Hát ilyen ember, ilyen sportoló volt Zátopek. Nevét először 1947-ben is­merte meg a világ. Akkor, ! amikor több ízben is meg­törte az északi hosszútávfu- j tók negyed évszázadon át i hossiú tá^ra és gerelyre tartó hegemóniáját. Tizénkét nagy nemzetközi versenyen rajtolt és tizenkétszer dia­dalmaskodott ott. A finn Vil- jo Helnot, az utolérhetetlen bajnokot Helsinkiben győzte le úgy, hogy ötezer métere*« az év legjobb idejét futotta le.' Ilyen körülmények között közeledett a londoni olim­pia. A finn futót a visszavá­gás vágya fűtötte. Azt mond­ják, hogy Londonban'' seiti azelőtt, sem azóta nem volt olyan meleg, mint azon a napon, amikorra tízezer mé­teres síkfutás szerepen, my- soron. A hőmérő higanyszá­la a 34-es szám körül inga­dozott. Helno bödületes tem­pót diktált, a hetedik kör­ben már mintegy 80 méteres előnyre tett szert, Zátopek bölcs nyugalommal futotta a 71 másodperces köreit, csak amikor edzője a lelátóról vörös kendövei figyelmez- tette,"nyüjtotta és szaporáz- ta meg a lépteit. Egymás után hagyta ie a mezőny •tagjait, és hamarosan Hei- not is megelőzte, aki azon­ban nem akart beletörődni a vereségbe. Nyomába sze­gődött, de nem bírta a ma­ga által diktált iramot, és feladta a küzdelmet. Záto­pek olyan fölényesen győ­zött, hogy két futó (az al­gériai O’Kacha és a svéd Al- bertsson) kivételével az e- gész mezőnyre legalább egy kört vert rá. Hát ilyen fu­tó volt Zátopek. Nagy alakítása azonban a következő, a helsinki olim­pián következett. Elismert futóegyéníségként érkezett a finn fővárosba, akivel szem­ben mindenki ki akarta ma­gát húzni. Mai szemszögből nézve azt mondanánk, hogy óriási lélektani, nyomás alatt lépett pályára, csakhogy ak­kor az ilyesmi még nem volt divatban. Mqg aztán Záto- peket nem olyan fából fa­ragták. hogy holmi lélekta­ni befolyás alá kerüljön. A felkészülés alatt olyan lelkiismeretesen edzett, hogy az még az ö közismert kö­vetkezetessége mellett is ■ féltűnő 't'blt'." A csehszlovák atlétika vezérkara itthon azt latolgatta, hogy a két hosz- szú táv mellett at maratoni futásban is rajthoz állhatna. Az ellentábor azzal érvelt, képtelenség, hogy egy em­ber erre képes legyen. Ed­zője viszont úgy vélekedett, bogy ha Emil'a felkészülés során naponta játszva lefu­totta a 30—40 kilométert, akkor miért ne lehetne ered­ményes, néhány nap lefor­gása alatt lényegesen kisebb távolságokon? Neki lett igaza, persze ki Ismerhette volna nála job­ban Zátopeket? Talán csak Zátopek maga. Mindeneset­re a három leghosszabb tá­von felállt a dobogó legfel­ső fokára, amire az olimpiai mozgalom történetében még nem adódott példa, s talán nem is lesz. Július 20-án tíz­ezer, 24-én az ötezer méte­ren győzött, és három nap­pal később a maratoni győ­zelemért járó babérkoszorút is az ő nyakába akasztot­ták: Nyolc nap leforgása alatt 62,195 kilométert futott kemény olimpiai verseny­ben. Élete első maratoni fu­tóversenyén megleckéztette a táv specialistáit. De ez még nem minden. Alig, hogy a helsinki sta­dionban kihirdették az öt­ezer méteres síkfutás ered­ményeit, és hetvenezer em­ber tapsolt a csehszlovák lo­bogó felvonásának, a pálya egy másik szektorában egy másik Zátopek, ezúttal a gyengébb nem képviseleté­ben 50,47 méterrel nyerte a női gerelyvetés olimpiai baj­nokságát. .A .történethez Jiogzátarto- 'zíkj "hogy fél évvel* korátj- ban, Uherské HradiStében nagyszabású sportolóesküvő zajlott le, amelyen keresztbe font gerelyek között két ki­váló sportoló iridült él a kö­zös úton. Együtt egészen ala­posan átírták az atlétika vi­lágcsúcslistáját. A Zátopek név fogalommá vált a világ­ban. Nfa Prága csöndes Trója városnegyedében egy meg­hitt családi ház vitrinje őr­zi a sok diadal emlékeit. A napokban egy kicsit hango­sabb volt a környék. Mit nem ád a sors: e két kiváló spor­toló születési dátumaként egyaránt 1922. szeptember 22-ét tünteti fel az anya­könyv. Míg a háziasszony már s jól. megérdemelt pi­henés óráiban gondozza a pompás kis kertet, készitl a sok külföldi versenytárs kö­rében is elismert főztjeit, a ház ura még a testnevelési szövetség közTionti bizottsá­gán kamatoztatja gazdag nyelvtudását. ;Orák hosszat bújja a kül­földi folyóiratokat, a világ egyes országaiban megjelenő atlétikai szakkönyveket, hogy tolmácsolhassa őket az egész hazai atlétika felvirágozta­tására. Sajnos, énjéből, ki­tartásából. hozzáállásából csak úgy egyszerűen nem ruházhat át mindent. Kár, mert azóta sem' volt a cseh­szlovák atlétikának olyan egyénisége, mint ö, s fele­ségével olyan házaspára, mint a Zátopek házaspár. Csak úgy mellesleg: a na­pi néhány kilométerét még mindig lefutja. (A Práca nyomán) 0 A ki a ligát figyeli, kü- ^lönösképpen a szlová­kiai csapatokat, bizo­nyára eltöpreng a Lokomo- tíva Kosice felállításán. A valamikori csehszlovák ku­pagyőztes, a gólkirály Jözsát kivéve, csaknem ugyanazok­kal a játékosokkal szerepel, mint legeredményesebb évei­ben. Játszik a harmincöt éves Móder József, szerepel a katonaságról visszatért Kozák és persze az örök Lokomotfvás Farkas Géza. 0 harminchárom éves. Vele beszélgetünk. — Géza, te a tizenkette­dik idényedet kezdted a kék- -fehéreknél. A katonásko­dást kivéve mindig itt ját­szottál. Miért ez a hűség? — Jól érzem itt magam. A vezetők tudják, hogy en­gem nem lehet eladni, bár ajánlatokat én is kaptam más csapatoktól. — Harminchárom évvel a FARKAS GÉZA: A TIZENKETTEDÍK IDÉNY vállukon nem sokan játsza­nak már a ligában. Te hogy bírod? — Azt hiszem, ez nem nagy téma. Az ember edz, és vagy bírja, vagy nem. Nekem egyelőre megy a já­ték. — Mikor volt a Lokomo- tiva legszebb időszaka? — Hat-hét éve, amikor or­szágos kupát nyertünk, és háromszor is szerepeltünk nemzetközi kupákban. — Ebben az idényben is­mét jó csapatotok van. Ko­zák és Móder nagy segítség. . jelentős erősítés. Ez igaz, mindketten ki­tűnő játékosok. Ne feledjük azonban, hogy Kozáknak nincs rendben a térde. Ha kiújul a sérülése, nem játsz­hat, és ezt nagyon megérez- zük. Elég egy rossz mozdu­lat. máris fájdalmak gyötrik, amint ez már többször meg­történt. Móder József kitűnő játékos, de azért már nem mai gyerek. Hiányzik a vé­delmünkből egy megbízható hátvéd, egy magas, kemény, mozgékony játékos, aki hig­gadtságával és szervező- készségével segíthetné a csapatot. — Fenntartásaid ellenére sokkal jobb eredményeket várunk a Lokomotívától, mint mondjuk tavasszal. — Erősödtünk, ez igaz, s ennek elsősorban a hazai mérkőzéseken kell megmu­tatkoznia. Javult a támadó­játékunk. Itthon tavasszal nem tudtunk kellő nyomást gyakorolni az ellenfél kapu­ja előtt, most azonban azzal számolunk, hogy akár húsz percre is beszorítjuk az el­lenfelet, és gólokat lövünk. — Elégedett vagy a kö zönséggel? — A közönség ragaszko­dik hozzánk, «z már az elő­készületi mérkőzéseken is megmutatkozott, négy-ötszáz ember járt a „kis“ meccsek­re. Kozákra és Móderre vol­tak kíváncsiak. A Dukla el­leni első bajnokira tízezer ember jött ki. — Eddig csak a régiekről esett szó. Van-e a csapatta­gok között fiatal, nagy te­hetség? Hogyan illeszkednek be a fiatalok az együttesbe? — Talán a kisebbik Su- cháneket említhetném az ügyesebbek közül, de ő sem képes zsinórban megbízható, jó teljesítményeket nyújtani. Ez vonatkozik a többiekre is. Fellángolnak, aztán el- .szüi’külnek egy-egy kilenc­ven .jerc során is. De bí­zom abl.ojn. hogy mindez a rutin hiányából ered. s fo­kozatosan ők is beépülnek közénk. Lehet, hogy a felké­szülés. a nehéz edzések vi­selték meg őket. — Bizonyára végignézted a világbajnokság közvetíté­seit. Hogy tetszett a mun- diál? — Majdnem mindegyik meccset láttam, és majdnem mindegyik tetszett is. Szép vébé volt! (balta)

Next

/
Thumbnails
Contents