Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-05 / 40. szám

7

I ■

HJi ^ ^öti össte ezekét a verseket, el- twS beszéléseket és képeket? A sze- ^ ■»» relem, a fiatalság és még valami: szerzőik m SZISZ Kß művészeti díjának tulajdonosai; ezt ugyan nagyon nem lehet kiolvasni a müvekből.

A SZISZ KB tudatosította azt a lehe- . tőséget, amelyet a művészet az ifjú nemzedék életében jelent, ezért 1976 óta minden évben újabb és újabb fiatal , alkotókat tisztei meg a kitüntetéssel, ■hogy ezzel is hangsúlyozza d művészet- „ nek a fiatalok életében betöltött küldetését.

Karel Sys költőt és Jozef HaSöák fes- • > iőművészt 1980-ban tüntették ki. A költő elmondta^ hogy a díj művészi és emberi magatartását nem változtatta meg, de nem is . változtathatta, mert hiszen épp ezért az emberi és őllampólgárt magatartásért ítélték neki oda.

Jozef HaSöák hasonlóan nyilatkozott;

. a művészetet a sporthoz hasonlította, mert úgy vélt, a művészetben éppúgy kötelezik az embert az eredmények, mólt a sportban,

Jnzef HaSCäk: Pacö, (FaAiet- szet)

KAREL SÍS versei

JnzBt HaSfiák; Búcsú (fametszet)

Késő őszi kis dal

(Szonáta három hangra: egy reszketfire, egy hallgatúdzó- ra és egy női hangra)

Egyre csak hogy csókolj csókolj még még itt itt és itt is

mos/ fönn ... és lenn is ... .Azóta viszont ha találkozunk már nem gondolok a

' sétány.ra

ahol egyébként is

üresen nyargalásiik a szél

Két óra alatt összeütöttem a ^fiacskánjnak egy

' maciáretetöt:

zöld mentőövként leng lángol és kiált most az erkélyről Lám — búza szalonna vízi De hát sajnos egyetlenegy madárka sem ereszkedik alá Ellenkezőleg

nem fogy az eleség és a jég is már megpattantotta az üVegkarikát Vajon az Ítélet napján amikor minden néma lény szót emelhet hallatja-e értepi bárki is .a szavát?

Egyszer és mindenkor

Amikor megszülettél már bele voltam vésve a tenyeredbe és én ettem tömtem magam növekedtem és mindenáron csak azt akartam hogy útjaink keresztezzék egymást...

Így azután a sors tűzkövei közül végül is egyszer csak kipattant véletlenül a szikra és most már ötven év múlva, is benne lesz vérképemben écsetvónásod látható "fétiyféie :

A szemelvényeket válogatta és fordította:

Németh István.

HOGYAN írjunk SZERELMES LEVELET?

Az a levél melyet írsz majd mandulaszínű tintával kész költemény legyen

hogy neki végképp ne fájjon semmi s hogy úgy

mosolyogjon

mintha tíz gyöngéd pelyhes macskát küldtél volna... De előbb rajzold meg az időjárást majd hozzá a tájat amelyhen úgy de úgy hiányzik gihangja , • . .

I mondjuk ezüstszínű angyalhoz hasonlíísdj ■

Aztán beszélj a napokról amelyek úgy vánszorognak mint ahogy a mélabús anyókák vánszorognak a lépcsőkön I megérheti az ember egyáltalán egészségesen ■ •

a szombatot)

utána add át a tollad a testnék és követelj meg mindent amit szerelmestől szerelemben megkövetelhet magának

valaki

Bs akkor már majdnem betűtenger lesz. a papír ■

ingecskéje

de ne feledd még megölelni és megcsókolni ezerszer

és aztán add át magad neki teljesen

s már njnes más hátra

minthogy kielőzni minden esti vonatot

azokat a lustán vánszorgó szénre járó dohogó

■ • ■ -gözangyalokat

TE

Lelkem idővel kettészelt méhkassá vált érzékeim mint a méhek munka után ki kiröppentek belőle ám a királynő

aki tovább vitte a családfa stafétabotját te voltál

Jozef Haiőák: Harangozó (fametszet)

f

gész délelőtt türelmetlenül várakoztunk a keflavíki repülőtéren. Ez a repülőtér egyébként Izland legnagyobb légi kikötője, és itt landolnak az Atlanti-óceánon át ívelő vonalak gépei. A hosszú várakozás után végre tudatták velünk a már amúgy is sejtett rossz hírt, de ebben a várakozásban még ez is jobb volt a semminél.

A New Yorkból Keflavíkon keresztül Európába, Luxemburgba tartó járat késik, és valószínűleg csak holnapra érkezik meg. Viszont meglehet, estére ide- gj,vnak egy helyt járatot, és a gépet beállítják erre a vonalra. De addig is harapjunk valamit az ő számlájukra, tették még hozzá.

Akkor már hosszú ideje figyeltelek, Gudrun. De még hogyant Ott, azok között az amerikai turista családok között, amelyek tergjai az-izlandi időjárástól egészen az utolsó légikisasszonyig mindenkit és mindent szidtak, úgy festettél, mint királynő, egy iszonyú kocsmai verekedés középélte. .

Semmi sem érintett, semmi sem vonatkozott rád. Hosszú szőke hajad a derekadig ért, és nyugodt olcoS képed volt, mint amilyen csak a világon a legszebb lánynak van és lehet.

Ami az én külsőmet illeti, el kell mondjam, lényegesen rosszabb benyomást keltettem, már csak azért is, mert vagy két héten át stoppal keresztül-ka- ml jártam Izlandot. A ti országotokban egyébként állandóan esik. Előttem a vizes-nyirkos ruhával teli hátizsákom. Még a farmernadrág is, amelyet akkor viseltem, csupa sár volt. Egy szó, mint száz, úgy festettem, mint valami csúnya csavargó. Tehát teljesen esélytelenül bámultalak.

A kávét végül is ktittuk, méghozzá együtt, de a beszélgetésünk bizony nagyon is akadozott, a te részedről hűvös udvariasság volt csupán. Éppen csak hogy ne mondják. Aztán végre jelentették az indulást, és elvezettek a géphez, amely inkább félelmet, mintsem bizalmat keltett az emberekben. A műszakiak.úgy szaladgáltak a négy légcsavar körül, mintha kérlelnék őket,.nem igédig javítanák vagy ellenörizn.'k. TaIán még a második világháborúra is emlékezett ez a masina.

Akkor ott melléd ültem, ami nem volt nehéz, mert csak azok a rengeteg gyerekkel körülvett amerikai családocskák tartottak velünk. New Yorkból Európába az izlandi vonal volt 'a legolcsóbb) Igaz, a leglassúbb is, de nekik ez sem számított, mert különben is többen megszonyok azt mondták, hogy a másik kettő is bármely pillanatban felmondhatja a szolgálatot..

: Akkor azonnal felfogtam a helyzetet. A kisasszonyok egymás közt az izlandi nyélvet használták, így az- amerikai turisták azt serri tudták, mi történik. Csak .mi kelten tudtuk, hogyan is áll a szénánk. Es elég rosszul állt.

JIRÍ DOUBRAVA

J

A FÁKNAK TAVASSZAL KEll VIRÁGBA BORÜINM

álltak egy-két napra, hogy lássák a gejzírt, amely azonban nem buzogott állandóan.

Beszélgetésünk meglehetősen akado^ zott. Előbb Prágáról próbáltam mesélni, majd pedig azt bizonygattam, hogy Izland gyönyörű, csak éppen az a baj, hogy nagyon sokat esik az eső. Mondó- kámmal úgy az óceán feléig kitartottam, utána már nem tudtam, miről is beszéljek. De akkor hirtelen valami olyasmi történt veled, amit rögtön nem is értettem. Rettegve a szemembe néztél, kerestél valamit, talán segítséget vagy ilyesmit, de én nem értettem, miért.

— Igyál valamit, és nekem is rendelj egy sherryt.

— - em értettem; miért, s főleg nem

Jm tudtam megfejteni a szemedben

■ • lévő félelmet. Én is úgy húsz körül voltam, mint te.

Megfogtad a kekemet, én is a tiédet.

Gudrun, a te kezedet. A légiklsasz- szony meghozta az Italokat, és te úgy magadba hajítottad, hogy megdermedtem. Utána megvártad, míg én is ki- iszom az enyémet, és szörnyen megszorítottad az ujjaimat:

— Az egyik motor teljesen leállt, és a másik is ki-kihagyott. A. légikisaszAlattunk ott hullámzott ugyan a végtelennek tűnő Atlanti-óceán, de ez nem éppen a legeszményibb kikötő.

A légikisasszonyok .nyugodt, kifogástalan képet öltöttek, így az amerikai turisták semmit, egyáltalán semmit sem vettek észre. Pedig azokon az izlandi lányokon, akik azért.már átéltek egyet- -mást, nagyon is látni lehetett, hogy félnek, meglehetősen félnek, de mi még őnáluk is jobban féltünk.

D

e minél jobban féltünk, annál közelebb kerültünk egymáshoz. Ügy ölelkeztünk, csókolóztunk, mintha egy park legeldugottabb zugában lennénk. A folyosócska túlsó Oldalán egy amerikai mama ült két kis csemetéjével, de nekünk semmi sem számított, minket semmi sem érdekelt. Más helyzetben azt mondtam volna, hogy elszabadultunk. Itt azonban nem erről volt szó, hanem a félelem kerített hatalmá ba.

Sokkal később értettem meg csak a történteket. Mi talán csak akkor, először az életben döbbentünk rá, hogy a következő pillanatban meg is semmisülhetünk. A következő pillanatban mindennek vége szakadhat: Lehet, már csak pár perc, de az is lehet, hogy már anyagi sem. Akár azonnal is mindennek

vége lehet, és egyáltalán nem gondoltunk az emberekre. Azokra sem, akik . valaha belevetették magukat a hullámokba, és életükben még nem is csó- kolóztak. Nem volt időnk arra, hogy gondolkodjunk, de erre csak később jöttünk rá.

Mi is úgy féltünk; mint ahogy ezer meg ezer lány és fiú félt előttünk sokkal veszélyesebb és ktúttalanabb helyzetben, mint amilyenbe mi kerültünk: En senkinek sem kívánnék valami hasonlót. Ott van a karomban egy gyönyörű, nagyon gyönyörű ' szőkeség, és közben egyre csak az jár az eszemben, hogy most, most, lehet, ez az utolsó, amit teszek az életben.

V- alahol Skócia fölött egyszer csak hangot váltották a motorok. Bejött, a légikísasszóny és anélkül, hogy rendeltünk volna, hozott egy sher- ryt meg egy gint. Mosolygott önfeledten, mosolygott nem hivatalosan és csacsogott, mondott valamit, amit fordíta-. ni sem kellett, valami olyasfélét, hogy megemberelték magukat a motorok.

Akkor egyszerre mi is magunkhoz' tértünk, és a folyosócska túlsó felén nem kellett a homlokát ráncolnia az amerikai asszonykának. Luxemburgbari rend- ' ben, minden fönnakadás nélkül landoltunk, és azóta nem tudunk egymásról semmit.

Az után a nyár után megérkezve iz- lándi csavargásaimból, nálunk a szigeten virágba borult a gesztenyefa. Megkérdeztem az egyik szakembertől, hogy miért, elvégre is a gesztenyefák nem ősszel szoktak virágozni. 0 azt mondta, hogy biztos meg van mérgezve a rengeteg ólomtól meg a kipufogó gáztól, és fél, hogy vége van, hogy elpusztul, ezért aztán hirtelen támadt féléi-' méhen, az önfenntartási ösztöntől vezérelve egyszer csak kivirágzott.

Ezt a levelet, Gudrun, különben sem fogod elolvasni, mert minek is írnék neked olyasmiről, amit egyébként is ismersz és amit együtt étiünk át. Viszont arról a gesztenyefáról szívesei mondanék neked valamit^

Azt, hogy a fáknak tavasszal kelt Virágba borulniuk.

I

J