Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-13 / 28. szám

2

„Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a szolgáltatásoknak. Minden vezető beosztású dolgozónak tudatosítania kell a saját területén, hogy az nemcsak gazdasági, hanem politikai feladat is.“

Részlet GUSTAV HUSAKNAK, a C3KP XVI. kongre-sszusén elhangzott beszédéből.

Ä Leleszi (Leles) Hnb elnöke Ilko István a téma hallatán kezdi svorsan számba venni a 2017 lelket számláié nagyközség üzletelt és szolgáltatásait.

— Élelmiszerboltból van öt, továbbá van egy zöldséges, egv textilüzlet, egy étterem, no meg három kocsma, férfi- és nöl szabóság, borbély és fodrászat, meg tv iavftó.

— Ez, ugye, se nem kevés, se nem sok — vetem közbe, amire llko István némi gondolkodás után megadja a választ:

AZ EMBERT SZOLGÁLNI

•i- Találóan fogalmazott. De mindezeken túl küszködünk egy, a szolgáltatások kategóriájába tartozó komoly és egyre égetőblj gonddal; nincs akt elszállítsa a szemetet. Eddig ezt úgy oldottuk meg. hogy a helyi efsz évente egyszer elszállította a hulladékot. de most, ezekben a takarékos Időkben már nekik sincs ilyesmire gépük, embereik, üzemanyaguk. Épp ezért örömmel vennénk, ha erre a munkára jövő év januárjától jelentkezne egy „magánvállalkozó“, aki kis- traktorral vagy akár lovaskocslva! is dolgozhatna. Persze az ilyen lovas- kocsis „maszek“ sok minden egyébre is használható lenne: például fa, szén házhoz szállítására meg egyéb fuvarozásra. Ugyanis mindezt a szövetkezet már egyre kevésbé tudja vállalni. Vagy mondok más példát: a kiskertek gépi művelését úgy oldottuk meg, hogy a község két polgárának, akiknek van kis munkagépük, engedélyt adtunk a szántáshoz.

Végiggondolva a dolgokat, egyéb ts eszünkbe jut: a kőművesek, akikből ugyan alakultak már kisebb-nagyobb brigádok, de senki sem tudja rájuk bizonyítani, hogy csillagászati összegekért vállalnak munkát, így adót sem fizetnek.

Végül Ilko István Is a mostanság mlndenü;tt hallhatö „tézissel“ zárja mondandóját:

— Sok apró munkára kéne vállalkozó, bár azt hiszem, mindenekelőtt a meglévő szolgáltatások színvonalát kell emelni, mert ez legalább annyira fontos, mint 8 bővítésük.

Egy röpke látogatásra betérünk a falu közepén levő szabőműhelybe, ahol a hat szabó főnöke. Glovlcky Gyula örömmel újságolja: van elegendő munka, elegendő megrendelés.

Annyi, hogy egy-egy öltöny elkészítésére két hetet ts várni kell.

— Igaz ~ mondja a főnök ha jobb, modernabb varrógépeink lennének, sokkal gyorsabban dolgozhatnánk.

Búcsúzóul még megjegyzi, hogy működése harminckét éve alatt 25 fiatal tanulta ki mellette a szakmát. Manapság egyre kevesebben jelentkeznek szabónak. Idén már egy tanulójuk sincs.

Beszélgetésünk során szóba kerül az ts, hogy „hiánycikk.“ az apró munkákat vállaló kőműves, asztalos, cipész, a háztartásokban a klseljb-na- gyobb szereléseket, javításokat elvégző szakember. Hiszen a lakosság igénye egyre nő. s a szolgáltatások színvonalának fejlődése ezzel nem tartott lépést.

i

A’ közeli kisváros, Klrályhelmec (Král. Chlmec) vnb-tltkára. Lakatos Edit örömmel vág bele a témába. Hamar kiderül, hogy neki kétszeresen Is szívügye a „szolgáltatások“: úgy Is mint háziasszonynak, úgy ts mint a város egyik elöljárőjának.

— Már jő Idő óta minden egyes plenáris ülésünk visszatérő gondja a szolgáltatások színvonalának emelése, a skála bővítése. S hogy milyen szolgáltatásokkal dicsekedhetünk? Csak az alapvető és hagyományos szolgáltatásaink vannak.

— Milyen azok színvonala?

T- Hogy Is mondjam, hogy senkit se sértsek meg. Épp az előbb tárgyaltam a járási Ipari vállalat tgazgató- iával, akt elmondta, hogy helyszűkében vannak, és rengeteg vállalkozásuk nem rentábilis. Az autőjavTtőban nincs elég és megfelelő alkatrész, a szövődében kevés a jő gép, a kozmetikában pedig jól jönne a több hely. Ennek ellenére az a véleményem, hogy a szolgáltatásokban nagyon sok, rengeteg múlik az ott dolgozók hozzáállásán, viselkedésén.

Még Lakatos Edit figyelmeztetett, hogy látogassam meg a mosodát, a- mely helyben és a környéken nagy közkedveltségnek örvend. Megkeresve a városszéli új üzemet s annak főnökét, Bányácskl Albertet, megtudom, hogy az utóbbi három év alatt duplájára nőtt a munkájuk. Szőnyegen kívül mindenféle ruhanemű, ágynemű mosását, tisztítását vállalják. S örülnek annak, hogy azok között, akik igénybe veszik szolgáltatásaikat, a város minden rétege képviselteti magát, s ho.gy az emberek egyre Inkább szakítanak az előítéletekkel. Nem szégyen mosodába vinni a szennyes ágyneműt. fehérneműt. Korábban ugyanis ez probléma volt, mert az emberek szégyenkeztek a piszkos ruhát „közszemlére kitenni“.

t

Alkalmi betoppanásomkor én is meggyőződhettem munkájuk színvo- naláröl: valóban minden kimosott holmi szép rendben, patyolatfehéren sorakozott a polcokon.

Balog Sándor, a CstcserI (Ciöerov- ce) Hnb új elnöke így kezdi beszélgetésünket:

— Én nem dicsekedhetek a szolgáltatásokkal.

S ebben az egy mondatban benne van az ezer lakosú falu minden gondja-baja. Sőt, a következő mondat ezt még inkább érzékelteti:

— Tudja, nálunk még cipész sincs.

I— S mi van?

— A tv-javító és a mosoda szervizkocsija hetente egyszer kijön. Szeretnénk, ha lenne borbély, fodrász, varrónő... S mível nincs se ez, se az, a közeli városra, Nagykaposra (Vei. Kapuéany) vagyunk utalva a szolgáltatások szempontjából is. Sa] nos még tisztességes élelmiszerből tunk sincs, s ami még ennél is rósz szabb, új üzletház építése sem szerepel terveinkben. így aztán ml annak örülnénk a legjobban, ha Nagy- kaposon bővítenék, fejlesztenék a szolgáltatásokat, mert az Igények a ml kis falunkban Is egyre nőnek.

6

Nagykaposon mondom Is Jesso Bertalannak. e vnb elnökének az Iménti óhajt, amely tudtommal a helyiek ajkán Is megfogalmaződott már.

— Már épül egy nagy és modern szolgáltatőbáz, de amíg nem adják át. addig erről ne Is beszéljünk.

Egyebekről viszont szívesen nyilatkozik jesso Bertalan.

— Tudjuk jől, hogy a lakosok nagyon sok szolgáltatás színvonalával elégedetlenek, például a mosoda munkájának minőségével. Tudjuk azt Is, hogy sok új, eddig nélkülözött szolgáltatás bevezetésére is nagy szükség lenne, csak hát ehhez egyebek mellett szakemberek Is kellenének. Mert például tervezzük, hogy létrehozunk a vnb mellett egy épltőcsoportot, ahol lenne ács- asztalos, kőműves, víz- és gázvezetékszerelő. Hiszen manapság az Ilyen és ehhez hasonló szolgáltatásokra égető szükség lenne, az emberek már nagyon Igénylik. S természetesen az új ágazatok bevezetésén kívül mindig ügyelnünk kell arra, hogy a meglévők színvonala is emelkedjék, hogy azok szolgáltatása is bővüljön, hogy a személyzet és vendégek viszonya javuljon, hogy az emberek örömmel, kedvvel menjenek a mosodábá, szabóhoz, borbélyhoz, fodrászhoz, vásárolni... Hiszen a Jő közérzet egyben színvonalas munkát Is takar.

Bajusz Teréz két éve dolgozik a leleszi szabéműhelyhen

ZOLCZER JÄNOS Glovicky Gyula

NÉGY ÉV KISTÜKRE

■ . v', ''í _

Boldog vagyok. Milyen egyszerűen hangzik, és mégis mennyi örömöt takar ez a mondat. Ügy tűnik, mintha csak néhány nap telt volna el azóta, hogy leérettségiztem, és nagy Izgalommal készültem a felvételi vizsgára. AZ idő elszaladt, hisz mindez négy éve történt. Ekkor lettem a Nyltral Pedagógiai Fakultás hallgatója.

Ha végiggondolok ezen aZ Időszakon, kergetik egymást az események: kellemesek és bosszúságot okozók vegyesen. Mégis az egészet véve, csodálatos dolog diáknak lenni. "El sem hiszem, hogy többé nincs kötelező leckeírás, mozi helyett éjszakába nyúló tanulás, ha éppen vizsgaidőszak ván.

Milyen Izgalommal készültem az első nyáron a SZISZ-épItőtáborra. Ekkor ismerkedtem meg később! csoporttársaimmal, ami kicsit „súlyos“ dologként él az emlékezetemben. Hogy miért? Mert egy hónap alatt nyolc kllőt híztam. Amikor hazaérkeztem, az édesanyám döbbentem vette szemügyre, ml lett az eredménye a sok-sok finomságnak, amelyeket csomagban küldött utánam. Hát mondhatom, volt Is mit csinálnom az elkövetkező hónapokban, hogy legalább az eredeti alakomat visszanyerjem!

Aztán az első vizsgaidőszak — rengeteg izgalmat rejtett magában. Mennyire drukkoltam társaimmal, mert bizony nem minden kérdést tudtuk egyformán. Aztán később arra ts rájöttem, hogy képtelenség mindent megtanulni, és sok múlik a szerencsén.

A főiskolás évek alatt Is kialakulnak baráti kapcsolatok éppen úgy, mint minden más közösségben. Talán annyi az eltérés, hogy az ember ott már tudatosllja: ezek ritkán maradnak életre szőlő barátságok. A negyedik év után mindenki igyekszik visz- szakerUlnl a szülőhelye környékére.

Szép emlékként maradt meg hennám egy- -egy csoportakciő ha közösen ünnepeltük valakinek a születés- vagy névnapját. Néha előfordult, ho,gy a tanulás helyett Inkább magunk állítottuk össze a napi programot. Az egyik Ilyen kellemes élmény volt, mikor egv téli napon ragvogö hőesésben a .suli helyett a Zobor hegy letejön kötöitílnk ki. Rengeteget nevettünk, énekeltünk, csodálatos volt. Az Ilyen vidámságok Is a diákélethez tartoznak.

Szinte észrevétlenül telt el a négy év. A gyakorlati órákon belekóstoltunk, mennyire más az, ha minket tanítanak az iskolában, és milyen érzés, ha mi állunk a katedrán. A sok nehéz és könnyebb vizsga után elérkezett a legnehezebbnek tűnő próbatétel: az államvizsga. Rengeteg Idegesség, nehéz pillanat húzódik meg e szó mögött. De végül is megértei

összevissza cikáznak előttem a felvillanó képek, nem Is tudom, melyikről kellene írni, elmondani, hogy Ilyen is előfordult. Az egész egy regénybe illő témacsokor.

Kántor Mária Fotó; Gyökeres György