Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-14 / 37. szám

6 „A SAKKOZÁS AZ ELET vallja a világbajnok, ANATOLIJ KARPOX’ 9 Hogyan kezdett tulaj­donképen sakkozni? — Ha az édesapSm a mun­kából hazatérVíB nem ült vol­na a sakktáblához, hanem a „blattot“ verte volna, ak­kor minden bizonnyal sem­mi közöm sem lenne a sakk­hoz. Köztudott dolog, a gye­rekek szívesen utánozzák apjukat. Az ötéves fiúk több­sége úgy beszél az édesany­jával, mint a papája. Zsebre tett kézzel utánozza a ház urát, s még a játékban Is Igyekszik hasonlítani az ap­jához. Ogy érzem, ebben az életkorban kell a fiút meg­hódítani. Így történt ez ná­lunk Is. Amikor szigorú, de Igazságos apám hazajött a gyárból, megvacsörázott, majd leült a táblához. Ott, az asztal körül sündörög­tem, s nagy örömmel ját­szottam a kiütött bábukkal. Később édesapám megtanl-. tott a lépésekre, majd ami­kor állandó partnere vala­milyen ok miatt késett, egy­mással játszottunk. Apám mindig komolyan vett, suba semmit sem nézett el, nem Irgalmazott. Nagyon szeret­tem volna bizonyítani, hogy nem vagyok gyenge, órákon át gyakoroltam. Múlt az Idő, és első osztályos koromban már nem okozott gondot az Idősebbek legvözése. Sőt elő­fordult, hogy apámat Is meg­vertem, bár őszintén szólva nem nngvon akartam elle­ne nyerni. # Mi volt 8 következő lé­pés? — Alekszej Pák, a sakk­kör vezetője kivételesen en­gedélyezte. hogy látogassam a fémgyár sportcsarnokának sakkszobáját. Rövid idő múí- va bekerültem a gyári csa­patba. Abban az időben 30. 40, sőt. 50 táblán is gyakran rendeztek miinkáskollektl- vák közötti összacsapásokal, s a csapatba fiatalokat is bevettek. Elképzelhetik e.gy első osztályos lelkivilágát, aki annak a gyárnak a „be­csületéért“ küzd, ahol apja, anyja, lakótársai, barátai dolgoznak. Ez a bizalom ■mindennél ösztönzőbb volt. 9 Ennek ellenére, ha jól tudjuk, gyermekévei nem mindig voltak rózsásak. — Így igaz. Amikor Zla- tousztban laktunk, édesapám Moszkvában tanult, s a sze­rény ösztöndíjból négyen él­tünk. Édesanyám akkor ron­totta el a szemét, mert es­ténként varrt, ezzel igyeke­zett hozzájárulni a családi költségvetéshez. . Amikor édesapám befejezte a moszk­vai Bauman egyetemet, és hazajött, a gyár főmérnöke lett, akkor aztán már gond­talanul éltünk a húgommal. 0 Gyermekkorában min­denkivel előferdul, hogy meg kell védenie magái, azaz olykor verekednie is kell. — Nagyon ritkán vettem részt verekedéseklien. S bár soha nem törekedtem „klik­kek“ kialakítására, osz'ály- társalm mindig „vigyáztak“ rém. 0 Sakkludásának köszön­hette tekintélyét? — Nem valószínű. lói ta­nultam, szívesen seglteíism társaimnak. Részt vettem a különféle játékokban. A bo*- rányokat viszont mindig ke­rültem. Az esetleges vitákat Igyekeztem logikailag bon­colgatni. Ha érvekkel nem sikerült a meggyőzés, fel- gyfirtem az ingujjamat. Saj­nos, az életben sem kerül­hetők el az összecsapások. 0 Mely tulajdonságainak erősítéséhez járult hozzá a sakkozás? — A sakkozás célirányos Ságra, kitartásra, öiiKTltikus- Ságra és állóképességre ta nítja az embert. Találékony- sá.gra, önálló gondolkodásra ösztönöz, segít a munkában, az életben szükséges, fontos tulajdonságok erősítésében A sakkozás az egykori vi­lágbajnok AlGkszandr Alje Ilin állítása szerint tárgyi­lagosságra is tanítja az em bért. Csak akkor lehet valn kiből nagymester, ha hibáit hiányosságait éppúgy felis­meri, mint az életben. 0 Állóképesség, maximé lis összpontosítás a cél elé­rése érdekében ... Ilyen nagyszerű erények mellen érthetetlen, hogy olyan ki válósáynk, mint Tál, Spasz szkij, Petroszjan vagy Kar­pov és mások nyert állás­ban tisztet veszítsenek, vagy a győzelmet jelentő lépés helyett a legrosszabbat vá- hasszák. — Az Ilyen „elnézések" rendszerint nem a iáték el­ső vagy a második órájá ban, hanem a nehéz, drá­mai küzdelem tetőpontján történnek. Amikor a sakko­zó érthetetlenül gyorsan akar lépni — és hibáz, mert nem tnd megfelelően össz­pontosítani. 0 Akadnak, akik a hihá zást hipnotizálással próbál ják megmagyarázni. Az 1974- Rs világbajnoki döntő során Korcsnál, az akkori kihívó­ja még parapszichológust is igénybe vett ennek ellensű- lyozására ... — játék közben szokásom szerint a nézőket figyelem. Az e.gylk játéknapon a vilá­gos bábukat vezettem, s az­zal a páhollyal szemben ül­tem, ahol Korcsno) szurko­lói gyülekeztek. Az egyik le sem vette rólam a sze­mét. Megfigyeltem, hogy az illető egyáltalán nem is kí­séri figyelemmel a deinonst- réciös táblát; Később meg­tudtam, hogy Korcsnoj azt az embert hipnotizőrnek al­kalmazta, a nyugalmamat kellett volna megzavar­nia ... 0 Sakkozás közben a leg- i'ltkáhb esetben kerül idő­zavarba. És az élelberi? — Sajnos, állandó időza­varral küszködök. Az .őrét nem lehet úgy megállítaiii miix a sakkozásnál. 0 Ogy gondoltuk, hogy valami alaposan szBrvezell életrendhez tartja magát. — Miért? A sakkoz* ugyanolyan ember, mint .a többi, gyengeségeivel, hihá'- val, erényeivel 'Cgvütt. ■ 0 Mi az, nmiérl elégedni- len önmagával? — őszintén szólva, az, hogy nem tudom megítélni az embereket az e i látás­ra. Gyakran rájövök, hogy rosszul ítéltem meg valakií. Számomra fontos volna meg­különböztetni azokat, akik csak a világbajnokkal és nagymesterrel akarnak ba­rátkozni és azokat, akik va­lóban igazi barátként szúr- kulnak. Az Is nagyon elszo­morít, hogy nem mindig tu­dom hasznosan eltölteni a szabad Időmet, jártam üdü­lőkben, de néhány nap múlva már unatkoztam, s nem tud­tam Igazán pihenni. Akad­nak más hibáim Is, ezekről azonban nem beszélek, mert remélem, hogy rövidesen me.gszabadulok tőlük. 0 Altaiában derűlátónak tartják. Mi az, ami kihozza a sodrából? — Az igazságtalanság. Az Igazságtalanság minden vál­tozata. Felháborít, ha egv semmirekellő, ám ügyeskedő, ember könyöklősével háttér­be szorítja tehetséges társát. Amikor a buta bírálja az okost, ha a csibész „szóra­kozik“ a becsületessel. En­nek ellenére derűlátóként hiszem, hogy az igazság vé­gül mindig diadalmas.kodH'.. 0 Egyik nyilatkozatában mondta: ,,A sakkozás ne élo- lem, az életem azonban nem­csak a sakkozás . ..“ Mivel tölti szabad idejét? — Szeretem a ■-.rf-ih.ázat, szívesen járok hangyerse-- nvekre. Igaz, ritkábban, mint ahogy szeretném. Igyekszem azonban a kulturális élet fontos eseményein leien len­ni. 0 Szép könyvtárral ren­delkezik. Az írók közül ki­ket kedvel? — Elsősorban a klassziku­sokat. Nemrég nem Is tu­dom hanvadszor olvastam el az Anyegint, és még min­dig sok újat fedeztem fel Puskin soraiban. Gyakran visszatérek Tolsztojhoz, Cse- hovhoz. A kedvencem azon­ban Lermontov. Romantikus költeményei a vllágu'udalom gyöngyszemet. 0 Hengleinezgyűjteményé- ben jelentős helyei foglal el Vlszuckij. — Mindig kedveltem VI- szockij mövészetét. Dalai mély értelműek. Háborús lí­rája mindig hazattas és Idő­szerű volt. 0 Melyik hivatás! fiszleli a legjobban? — Az orvosokéi. A légié gibb, a leghumánusabb és elengedhetetlenül szükséges hivatás. Gyermekkoromban sokat betegeskedtem, s az orvosok mindig segítségem re sietlek. A mai napig há­lát érzek irántuk 0 Többször bangsnlynzte, hugy szeret utazni. — igen. Az utazás nem­csak szélesllj az eiubcr lá­tókörét, hanem új benv-jmá- snkkal is gazdagit'.a, egvben összehasonlítási a’ain.d ad ahhoz, amit látott és olva­sott. Cervantes írásai alap­ján másképpen képzeltem a spanyol kisvárosokat. Sp.a- nyalországi barangolásaim során valósággal beleszeret­tem ezekbe a városokba. Mindenütt, ahol jártam, ta­pasztaltam, a spanyolok mennyire szeretik az orosz embereket, nem (elejtették el, hogy a Szovjetunió mi­lyen óriási segítséget nyúj­tott a spanyol gyerekeknek a nehéz években. 0 Az iitnlsó kérdés; ki le­het 8 kihívója? — jelenleg jan Timman emelkedik ki a nemzetközt mezőnyből. Nemcsak azért, mert a FIDE ponttáblázata szerint második, hanem azért Is, mert a holland nagymester becsvágyó, talá­lékony és agresszív sakko­zó. Már nyert is ellenem. Esélyes természetesen Por- tisch, Larsen, Andersson, Ribli és természetesen a leg­utóbbi vllágbajnokjelöítl döntö két résztvevője, Hüb­ner és Korcsnoj. Ugyancsak az esélyesek közé tartoznak a szovjet „veteránoK“, Tat, Szpasszkij, Polugajevszklj, Petroszjan, a fiatalok közül Vágányán, Beljavs/iki, Bala- sov, Kaszparov. Pszahisz és Juszupov mind kihívóm le­het. A felsorolásbóU kitű­nik, hogy sokan pályáznak a világbajnoki címem elhó- dftására. r V SPORTOLOK BÉKÉT AKARNAK Ulrike Meylart pontosan tíz évvel ezelőtt nyert olimpiai bajnokságot a magasugrás­ban, és most egykori olimpiai sikere szín­helyén, a müncheni stadionban Rosemarie Ackermann és Sara Simeoni után a világiul harmadikként lendült át a kétméteres ma­gasságon. Ritkaság, hogy az atlétikában valaki ilyen sokáig tartsa a formáját, s még ritkább, hogy ez a versenyző allélanö legyen. Ulrike nagyszerű formába lendült az idén. Tava.sz- sza! Eurőpa-bajnokságot nyert fedetlpalyán, s most mindössze egy centivel maradt el a világcsúcstól. Hogy kiváló atlétanő, azt már eddig is tudtuk, de hogy nagyszerű ember is, arról ezúttal kézzelfogható bizonyságot szerez­tünk. Az NSZK atlétikai bajnokságán nem­csak világraszóló teljesítményével, hanem bátor kiállásával is az érdeklődés közép­pontjába került. Az NSZK Kommunista Párt­jának Unsere Zeit című lapjában nyilatko­zott mint az enilékezelcs „Sportolók az atomrakéták ellen“ jelszó alatt nyilvános­ságra hozott greffeldi felhívás egyik alá­írója. A legjobb nyugatnémet sportolónak meg­választott magasugrö olimpiai bajnoknő a többi között fgy nyilatkozott: „Mi sporto­lók, akik sokat utazunk, idegen tájakon já­runk, tisztában vagyunk azzal, hogy más országokban is ugyanolyan emberek élnek, mint idehaza, s leglább annyira szeretné­nek békében élni, mint mi valamennyien A béke megőrzése végett a politikusoknak is a tárgyalőaszlalhoz keil ülniük, ha va­lóban népeik akaratát képviselik. A tárgya-, fásokat az emberek százezreinek egyre erő­södő követelése remélhetően kikényszeríti. Ezért írtam alá magam is a greffeldi felhí­vási, bár tudom, hogy egy aláírással nem fejeződhet be a békés élet megőrzéséért indított küzdelem . ..“ Sportolni csak békében lehet. Tudták ezt már az ókori görögök is, éppen ezért az olimpia idejére „eccbeveriál“, istenhékét hirdettek. Amíg a legjobbak a stadionban küzdöttek, fegvvernyugvás volt minden gö­rög államban. De jó is lenne, ha napjainkban is egv szép, tarlós ecnheveriál hirdetnének. El­végre 8 sportpályákon mostanában mindig folyik valamilyen nemes küzdelem. (palSgyl) Ketavan Loszaberidze, a harmincéves, jól megtermett tbiliszi tanftönő lett a mpszkvai olimpia női Íjászversenyének a győztese. A szerző felvétele H a suhan a nyílvessző, csak hallomás­ból Ismert régi Idők sportját képzel­jük magunk elé, ókori olimpiákat, In­diánokat, Teli Vlllmost meg Robin Hoo- dot... Van valami fennkölt ebben a sport­ágban, amelynek versenyeit az óriási fe­szültség és a rendíthetetlen nyugalom fur­csa keveréke jellemzi. Kár, hogy nálunk jóformán alig nyílik lehetőség közelebbről Is meglsmerkedrii ennek az ösl sportágnak a modern, mégis romantikus változatával, a versenyek sajá­tos légkörével. Afféle kamarahangulat ural­kodik a versenypályán Ilyenkor. Nagy a csend, hiszen másképpen nehéz lenne a koncentrálás. Férfiak és nők egyaránt fe­hér öltözékben. Az utóbbiak szoknyában vagy nadrágban, kl-kl ízlése szerint vagy a mindenkori divatot követve. Az egyes so­rozatok után le-leteszlk a fegyvert, távcsö­vükkel kémlelik, sikeres volt-e a találat, utána esetleg pihennek egyet a lőállás mel­lett elhelyezett székükön, a színes naper­nyők árnyékában. Aki csak távolröi figyeli őket, meglehet, könnyű szórakozásnak, affé le pihentető időtöltésnek tekinti majd az íjászatot, pedig mennyire téved! Olimpiái rangú sportág e?, testlleg-lelkl- leg igénybe, veszi, aki üzl. Kár, hogy ha­zánkban nem terjedt el túlságosan. A szak­osztályok nagy része a cseh országrészbe,n működik, Szlovákiában csupán három ta­lálható. Közülük a Bratislava melletti Ví-' niónében vannak figyelemreméltó hagyomá­nyok. Idén például ott rendezték a felnőt­tek országos bajnokságát. Az Európa-baj- nokságra pedig, amely elsősorban szovjet sikereket hozott, a magyarországi Kecske­méten került sor augusztus végén. Itt a prágai TomáS Tóth Is több számban az első hat versenyző között végzett. A televízió csak a moszkvai olimpia alatt sugárzott beszámolót rangos Ijászverseny- löl, pedig a propaganda a kevésbé Ismert sportágaknál rendkívül fontos lenne. Igaz, a szűk lehetőségekhez mérten Így Is nagy a sportág vonzereje, a hazai szakosztályok nem nélkülözhetik az érdeklődőket. Sok országban meg egyenesen divat lelt 3z íjászat, ez az ősi sportág. A régi Egyip­tom területéről származó dokumentumok ugyanis a nyílvessző vadászatra való fel- használásáról már 16 000 évesek. Azóta az eszköz jelentősen fejlődött — a inat sport- íjak inkább valamiféle gépezetre emlékez­tetnek —, a használati elv azonban ma­radt az ősi. A régi görög monda szerint Apolló egykor Achilles testének egyetle:i sebezhető pontjába, a sarkába talált, a modern idők íjászai viszont a céltábla kel­lős közepébe igyekeznek lőni. S mint a világcsúcslista gyakori változásai mutatják, nem kis sikerrel. Miért Jó, szép és nem könnyű dolog az íjászat? A versenyzőknek Időközönként lehetősé­gük nyílik közelről is szemügyre venni találataikat. Odasétálnak a táblához meg vissza. Egy verseny alatt így mintegy hat kilométert tesznek meg a füves lőtéren, kellemes, egészséges környezetben. Ez igaz csak amolyan mellékes energiafogyasztás, hiszen csupán járuléka magának a lóver­senynek, amely nem kis erőt és kitartást vesz Igénybe. A Nemzetközi íjászszövetség, a FITA négynapos versenyein egy-egy ver­senyző 228-szor feszíti meg íját. Nem kis dolog Ilyen helyzetben tizenöt-húsz másod­percig összpontosítani. Hiszen magának a nyílnak a súlya csaknem két kilogramm. Egy-egy feszítés alkalmával mintegy 18 kg-os erőkifejtésre van szükség, a verse­nyek llj'en módon mért összteljesítménye tehát öt tonna körül mozog. Naponta hat­hét órán át tart a verseny, amely abszn- Uít nyugodtságot követel, hiszen egy-egy ÍLVESSZÖ megingás már behozhatatlan hátránnyal Is járhat. Az íjászok azt tartják, hogy sportjuk nem­csak a testet, hanem a lelket Is formálja, s bizonyára joggal, mivel ebben rejlik közkedveltségének egyik titka Is. AZ NSZK- ban például tizenötezer szervezett íjászt tartanak nyi.lván, és sokan közülük az Idő­sebb korosztályhoz tartoznak, kedvtelésből edzenek. Annál csodálatosabbak az élversenyzők, a rekorderek teljesítményei. A céltábla kör alakú, 80 vagy 122 cm átmérőjű. A nők 70, 60, 50 és 30, a férfiak 90, 70, 50 és 30 méteres távolról próbálnak telibe ta­lálni. A kör közepe sárga, majd vörös, égszínkék, fekete és fehér sávok következ­nek. A sárga találat tíz, a fehér egy pontot ér. Az abszolút világcsúcs ma a lehetsé­ges 1440 körből a férfiaknál 1341 (tartja az USA-bell Pace), a nőknél 1324 (a szovjet Butuzova a csúcstartó) kör. A hosszabb tá­voknál a sárga kör átmérője 12,2, a rövl- debbeknél 8 centiméter. El lehet tehát kép­zelni. Ehhez még hozzájárul az Idöltmit Is- minden három lövésre két és fél perc áll rendelkezésére a versenyzőnek... Az Igazán kiemelkedő teljesítményhez — főleg, ha kedvezőtlen az időjárás, esik, ne­tán fúj a szél — erős izomzat és kötél- idegzet szükségeltetik. Az ilyen tulajdon­ságokkal rendelkező embei'ek pedig álta­lában békés, barátságos lermészetőek. Ta­lán éppen az ő ióvollukből olyan íenségef és szelíd ez a sokak aital harriasn.ik tar­tott sportág. / MAJOR LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents