Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-02 / 9. szám
' «UM OLYAN IGAZI NY ellenére csak kevesen viselnek fülvédöt, sőt még az előírt sipkát sem teszik mindnyájan a fejükre. Azt tartják, zsírosodik alatta a haj, meg aztán megfordul Itt férfinép is jócskán, és a lányok annál hiúbbak, hogy eltakarják előlük, aipl széppé teszi őket __ Különben is minden gépnek van elszívó berendezése, és magunk is elég gyakran tisztítjuk a gépeket a rájuk telepedett szösztől. ^4zt sem tudta hová bújjon'" A szövöde egy 30—40 méter szélességű csarnok. Erzsiké és a többi szövőnő a maga tizenegy gépe mellett naponta lefut néhány kilométert. Nem fárasztó? I— Nem. Leülni csak ebédidőben szoktunk. Különben nézz körül; itt csupa fiatal lány dolgozik, fáradtságra nem szoktunk panaszkodni, és a sok futkározásnak is van előnye: legalább nem hízunk el. A gyár idősebb dolgozói, akik a szövődében kezdték, de most már más munkakörben dolgoznak, olyan helyként emlegetik ezt a -sarnokot, ahol mindenen osztozniuk kellett a többiekkel: örömön, bánaton egyaránt, és ez nagyon jó volt. — Jöhetsz-e javaslattal, szóvá teheted-e, ha valami nem tetszik a gyárban? — Hogyne. Ez kötelességem! Rendkívül viharos volt például a legutóbbi termelési értekezletünk, amelyen szóvá tettük a huzamosabb vízhiányt. A művezetőnk a vagy nyolcvan asszonyt és lányt hallva azt sem tudta, hová bújjon. Különben jól gondoskodnak itt rólunk, a büfében állandóan kapható meleg étel, vannak jól berendezett öltözőink, szociális helyiségeink... — Itt szoktál ebédelni? — Mikor hogy. Ma például még nem ettem, de nem Is vagyok éhes. Itt van még a tízóraim is, vajas kenyér olajos paprikával, minden reggel az édesanyám készl- tL 170 munkaruha alapanyaga - naponta Rakica Erzsi mondataiból nyilvánvaló, hogy szereti a munkáját. Még korai lenne azt állítani, hogy egy életen át hű marad a szövődéhez, hiszen a többi szövődéi lányhoz hasonlóan ö Is férjhez megy, gyerekei lesznek, egy azonban bizonyos: soha se lesz hűtlen a textiliparhoz. — Gyakran találkozom az üzletekben gyárunk termé- klevel, s én egyaránt büszke vagyok valamennyire, a legmodernebbekre, a diszkódivat fényes anyagaira, de a kepjierre is, amit én szövök a gépeimen. Ha belegondolok, hát nem is csekélység, ami kikerül a műhelyünkből, hiszen csak az én gépeimen naponta 160— 170 . kétrészes munkaruha alapanyaga készül. Különben a gyárunk termékei rendkívül sokrétűek. Itt készülnek például a különféle ágynemű-alapanyagok, ezekből már kétszer kaptam két ágyra valót kedvezményes áron, és hozzám hasonlóan mindenki, aki négy szabad szombatot ledolgozott a gyárban. Nem mellékes ez sem, hogy mit találok a borítékban. Ez teljes mértékben a teljesítményemtől függ, de még egy hónapban sem kerestem 1500 koronánál kevesebbét. A legtöbb eddig 1900 korona volt -— tisztán. Takarékos természetű vagyok, és nem szeretem a gyors munkát. Ezt tudják rólam a szövődében is. A gyors munkának általában a minőség látja a kárát, ezért én sohasem a dobások számát tartom szem előtt, nem az a fontos, hogy minél több anyagot szőjek. Dolgozom becsületesen, és csak a műszak végén nézem meg, mennyit is teljesítettem ... Kollégámmal még sokáig szemléljük Erzsit, amint gépei körül tesz-vesz. Elképzeljük a következő napját: szombat lehet, hogy Ladány- ban, ahonnan naponta bejár Lévára, bál lesz, ő is ott lesz a falu lányai között, csillogó estélyi ruhájában, amelyet az anyukája varrt... ZÄCSEK ERZSÉBET Foto: Zolczer János Felvételeinken riportalanyunk, Rakica Erzsébet Naponta fél ötkor kel - még szombat-vasárnap is, amikor az ébresztőóra nem csörög a megszokott időben. Imádja a rockzenét, szeret táncolni, és minden vágya egy új lemezjátszó. Tizep- kilenc éves, két éve a lévai (Levice) szövőgyár dolgozója. Rakica Erzsébet í^yan igazi mai lány; tele ideálokkal, vidámsággal. Nem, nem csalódott ő még senkiben sem... Minden fiatal számára az első munkahelyi napok a legnehezebbek. Ilyenkor dől el, megszeretik-e azt a foglalkozást, amelyet két-há- rom éven át tanultak, hivatásuknak fogják-e érezni, klalakul-e bennük az az érzés, amelyet általában hivatástudatnak szoktunk nevezni. Hogyan emlékezik vissza Erzsi első munkanapjára fiatal művezetője, Milan Rajnoha? 1-^ Az első hónap a legnehezebb. Annak ellenére, hogy lányaink valamennyien a helyi iparitanuló-intézet-' ben végeztek, tehát Ismerik a gyárat, amint önállóan kell dolgozniuk, kétségbeesnek, mert nem sikerül azonnal annyit teljesíteniük, mint amennyit a nagyobb gyakorlattal rendelkező szövőnőknek. Ilyenkor aztán eltörik a mécses, talán nem Is volt olyan szövőnőnk, aki nem pttyeredett volna el a havi tervteljesltési kimutatás láttán. Ez az a pillanat, amikor a kollektíva, a brigád megmutatja, kinyilvánítja, befogadta-e az flj munkatársat vagy sem, tá mogat]a-e, vagy hagyja őt egyedül a mély vízben kapálózni. Már sokkai jobb a helyzet 2—3 hónap múlva. Gyakorlat kérdése az egész. Hangsúlyozzuk is ezt eleget a lányoknak, de hát nagyon türelmetlenek, meg aztán van bennük egy kis becsvágy is. Erzsiké már többször is kapott pénzjutalmat, mert nemcsak megszőtte az előírt mennyiségű anyagot, hanem annak minőségével Is elégedettek voltak az ellenőreink. Pedig eleinte ő Is sokat pltyergett. ..Dobások“ A műhelyben több szövőnő Is azt mondta, hogy teljesítményüket éberségük és kézügyességük határozza meg. Fontos, hogy időben észrevegyék, melyik gépen szakadt el a szál, és azt a legrövidebb időn belül öszszekössék. Az eddigi rekord gépen — befűzéssel együtt — 30 másodperc. — Hogy folyamatosan szalad-e a szál, az egyrészt az alapanyag, a fonál minőségétől, másrészt a gépek működésétől függ. A szövőnők a fonal minőségét lem befolyásolhatják, - úgyhogy maradnak a gépek, amelyek bizony gyakran leállnak. Épp ezért igyekszünk jóba lenni a karbantartókkal, a- klk néha 10—15 perc alatt megjavítják a gépünket, néha meg egy állő napig is bíbelődnek vele, ez pedig tervteljesltésünk szempontjából nem mindegy — beszél munkájáról Erzsiké. Napi terve 2310 „dobás“ (egy dobás kb. 70 centiméternyi pamutanyag]. Múlt héten minden nap 2300 dobást teljesített, és ha a minőségi ellenőrök nem találnak kivetnivalót munkájában, ez nem is olyan rossz teljesítmény. ■-H Tagja vagyok a szövődé Ifjúsági brigádjának, nagyon Igyekszem, hogy semmiben se maradjak le a tapasztaltabbak mögött, miközben a kezdőket is segítem, mert arra gondolok, hogy annak Idején nekem Is jólesett a többiek buzdítása, segítsége. Tizennégy gépem van, ketten váltjuk egymást mellettük, a teljesítményen is osztozunk, de a hibákat is közösen kell vállalnunk... A teremben csak kiabálva lehet szót érteni. Ennek CSODA ESETT? ú Csoda esett? — kérdéz^ ‘ I tem önmagámtól Is értetieh- kedve, amikor kilépek Léván (Levice) a posta m^l-i lett! villamossági bolt ajtá-1 ján. Egyszerűen nem aka-! rok hinni a szememnek, fülemnek, hiszen Ilyen kedvességgel, előzékenységgel, segítőkészséggel nem min-, den nap találkozik az eih-: bér. , Az történt, hogy már ko-j rábban vettem ebben az üz-( leiben egy régóta keresett, függőlámpát 275 koronáért. A spirál segítségével le s. föl mozgatható lámpának még az az óriási előnye, hogy egyszerű és szép. Ml;; után vé^gutaztam az orszá- ' got, az említett lámpát ^-| hol sem kaptam, Léván Igén.J örömömben megvettem anélkül, hogy alaposabban ki-- próbáltam volna. Bár ez nem. az én kötelességem lett vol-, na, mint erről egy mellékelt | írás Is tanúskodott, hane.m i I az eladóké, ök azonban ák-' I kor még azon is csodálkoZr ! tak, hogy kibontottam a dobozt, és megnéztem, egyál- i talán benne van-e a lámpa,: Otthon az volt az első; , dolgom, hogy levegyem á : régit, és felszereljem az újat. És csodák csodájára i a függőlámpa ugyan függött, i sőt világított is, csak épp görbén, mint egy íj kávája. Próbáltam vele mindent csl- ' nálnl, de csakhamar rá kellett jönnöm; a tejszinű üvegbúra egyik oldala nehezebb, az üvegben van a hiba, s hasztalan minden erőlködés, az soha az élet- ^ ben nem fog egyenesen függni.' Leszereltem hát a ! világítótestet. i Két hét múlva újra Lévén j ! akadt dolgom. Ismerve üz-^ ! léteink, elárusítóink hangú-1 i latát, és úgy általában- az | I üzletekben uralkodó viszo- i nyokat, autómból ki sem vettem a hibás árut, csak üres kézzel mentem be puhatolózni. Már az is meglepett, hogy az alacsony termetű, fiatal elárusítónó fogadtá, köszönésemet, pedig épp egy vevőt szolgált ki. Ez egy kicsit felbátorított, előadtam hát panaszomat, kérésemet: szeretném kicserélni a lámpát. i-. Semmi akadálya nincs, csak épp ami ott lóg, az Is; rossz — mondta í—, de vár- jón egy kicsit. Beszaladt a raktárba, és kisvártatva egy újabb búrál hozott. Kipróbáltam, sajnos,' ez még félresikerültebb vo'it. — Most mi legyen? —: kérdeztem tőle Is, magamtó' is, amire gyorsan választ kaptam: — Parancsoljon, válasz szón az itt látható búrák közül. Mivel a mi hibánkból történt a rossz vásár, bármelyiket kiválaszthatja. Ha esetleg egyik se tetszik, vásárolhat valami mást, vagy visszaadom a pénzt. Nemcsak az lepett meg, : amit mondott, hanem sokkal i Inkább az, ahogy mondta; j nem éreztette velem, hogy I ő kegyet gyakorol, ő a „helyzet ura“, jótékony íé- I lek. „Csak“ igyekezett segl- j tenl. És ez tetszett, nagyon I tetszett. Talán már akkor is I elégedett lettem volna, ha ] dolgavégezetlenül távozom : az üzletből. ■ Végül is vettem egy hasonló függölámpát, a különbözeiét pedig. visszakaptam a pénztárnál. A hölgy, az eladó, akinek nagyon szl- j vesen ide írnám a ".evét, nem kért számlát, nem kért I tanúkat, nem kért semmit < — csak elnézést, és megköszönte a vásárlást, s még hozzátette: reméli, ez az új lámpa jől szolgál majd. Kellemesen csalódtam, mert ebben az üzletben korábban már összezördültünk kollégáimmal az üzletvezetővel, a múltkor meg egy nl.is eladó nem végezte rendesén a dolgát, és most... Most most ez az alacsony termetű fiatal lány, vagy asszony i mindent rendbehozott. Kö ' szönet. . —zolczer—
