Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-02 / 9. szám

Egy-«gy nyugat-európai atamröl haísatérve ismerő- selm kérdései között első helyen szerepelt: „Es ml a helyzet a munkanélküliek­kel?“ „Igaz-e, hogy a se­gélyből is vígan meg lehet élni?“ „Igaz-e, hogy nyo morognak a munkanélkO llek?“ S még folytathatnám a kérdéseket. Persze vála­szolni nem egyszerű, hiszen ahény ország, annyiféle sa játos probléma, de egy do­logban azért van hasonló- ség. A munkanélküliek min­denütt jogosan teszik föl a kérdést: Ml lesz holnap? Hogyan lesz holnap? 8 MILLIÓ TETLEN MUNKÁSKÉZ A legfrissebb statisztikai adatok szerint Nyugat-Eu- rőpa országaiban nyolctnil- liöra tehető a munkanélkü­liek száma. Bár mindez csak nagyon óvatos becslés, hi­szen más adatok már tíz­millióról beszélnek. £s a számok állandóan, napról napra följebb kúsznak. A számok azonban még vala­miről árulkodnak: abból a bizonyos nyolcmiilióbói há- rommUliónál több a tiatal Fiatal, akik még nem töl­tötték be 25. életévüket, épp ezeknek a fiataloknak a száma nő egyre gyorsab ban. Nem véletlen, hogy az a főiskolát végzett, friss diplomás, aki manapság Lon­donban, Rómában, Brüsszel­ben, Hannoverben munkát talál —• csak néhány jel­lemző példát említünk —, azt a napot élete egyik leg­szerencsésebb napjaként könyvelheti el. Főnyeremény ma jól fizetett, megfelelő munkát találni, sőt hovato­vább akármilyen munkát ta­lálni is. A kezdő diplomá­sokon kívül elsősorban az acél- és autóipari munká­soknak kilátástalan a hely­zete, akárcsak az adminiszt­ratív alkalmazottaké, akik közül a gyárak, hivatalok takarékossági okokból na­gyon sokat elbocsátanak az állásukból. A legtöbb eset­ben a szakszervezetek Is te­hetetlenek. !gy aztán, aki az utcára kerül, az jószerével egyedül marad, védtelen. De nehogy elhamarkodott következtéiteket vonjunk ie. Időzzünk el egy kicsit magánéra fogalomnál: mun­kanélküliség. Az itthon sok­szor hallott felületes és helytelen vélekedés szerint nem az a munkanélküli, a- kinek nem akaródzlk dol­gozni, akinek nem fülik á toga a munkához, s meg elégszik bizonyos szociális segéllyel, hanem ... ...munkanélküli az, aki munkaalkalom, munkalehe­tőség, munkahely hiányában nem dolgozhat, s a munka­nélküli-segélyből kénytelen élni. Olyanok, akiknek már — esetleg — volt műnké luk, de a munkaadó elbo csátotta őket állásukból. De mint már említettem, szin­te minden nyugat-európai országban más a helyzet. VÁLTOZATOK EGY TÉMARA Az egységesnek nevezett Nyugat-Európában, mint annyi másban, a munkanől- küllek ügyében is nagyok az eltérések. Mást jelent — a- nyagllag, erkölcsileg — mun­kanélkülinek lenni Svédor­szágban, megint mást az NSZK-ban, Belgiumban, vagy éppen Itáliában. Itália. Az országon belül is több értelme. Jelentősége van a szőnak. Mint ahogy a viszonylag európainak tet­sző Eszak-Olaszorszégban más az életvitel, mint kö­zépen vagy délen, ugyanúgy más a munkanélküliség hely­zete Is. Az Iparilag, gazda­ságilag fejlett északon ugyan az autógyárak s e- gyéb üzemek ezrével bocsát­ják el alkalmazottaikat, mégis a szakszervezetek harcainak és magas fokú szervezettségének köszönhe tik, hogy nem sínyli meg annyira a család. Ellenben délen, Szicíliában, ahol a szülök egyáltalán nem kap­nak munkát, s kénytelenek gyermeküket dolgozni kül­deni, már-már éhbérért, ter­mészetesen szintén mást je­lent a munkanélküliség Más a helyzat — s talán Európában e tekintetben a legjobb — Svédországban. A 150 éve háborút nem vi­selt, gazdag, fejlett ország még megengedheti magának, hogy viszonylag kielégítő segélyt fizessen állampolgá­rainak, de már ottjártamkor így is többen feltették a kérdést: Vajon meddig? A munkanélküliek száma ott Is nő, az Infláclö ott is fo­kozódik, a válság tehát a svédeket sem kerüli el, ép­pen ezért megtorpant az életszínvonal emelkedése, ami elsősorban a munka­nélkülieket sújtja. A büsz­ke svédek, akik korábban még önmaguk előtt is csak szégyenkezve merték beval­lani, hogy már náluk is van munkanélküliség — koráb­ban Idejöttek más országok­Amszterdam: sok fiatalnak se munkája, se lakása MI LESZ HOLNAP? Verona: mintán elkészül a kép, a „mester“ perselyei böl a munkanélküliek a jö megélhetés végett —, most tudomásul kell venniük a tényt: a fiatalok csoporto­san kénytelenek elhagyni hazájukat. Kivándorolnak a tengerentúlra, a kisvállal­kozók tőkéjüket Afrika egyes országaiban fektetik be. Más a helyzet az NSZK- ban, Jóllehet Itt Is meglehe­tősen vannak eltérések. A nagy kikötők ős iparváro­sok közelében megszaporod­tak a munkanélküliek. A hatvankétmlllió Lakosból kétmllllóan hiába keresnek megfelelő munkaalkalmat. Tüntetéseikre, megmozdulá­saikra ugyan felfigyel és válaszol a kormány, ám új munkalehetőségeket nem tud biztosítani, sőt, egyre több az elbocsátottak szá­ma. Az NSZK-ban is van­nak olyanok, akiket poli­tikai meggyőződésük miatt nem alkalmaznak. München­ben találkoztam egy fiatal mérnökkel, aki tagja a kom­munista pártnak, ezért már évek óta hasztalan keres munkát, sok helyütt nem Is titkolt okkal utasítják őt el. Brüsszelben sikerült in­terjút készítenem a munka­közvetítő hivatal egyik Il­letékesével. Miután elmond­ta, hogy 400 ezerre tehető a munkanélküliek száma, el­mondta azt Is, hogy a mun­kanélküli az első évben a fizetése hatvan, a második évben a negyven százalékát kapja. S ha két év eltelté­vel sem kapott munkát, úgy tfzezer belga frankot kap az államtöl. Ez pedig roppant kis pénz, annál Is Inkább, mert az Infláció emelkedik, a segélyösszeg pedig marad. Egy 2—3 szobás Lakás bé­re 5—7 ezer belga frank, egy mozijegy 100, egy étte­remben elfogyasztott va­csora pedig több száz bet ga frankba kerül. Beszéltem Itt emberekkel, akik közül az egyik elmond­ta: már két éve munkanél­küli, ezért kénytelen család­jával együtt feladni lakását, kisebbe költözni. Beszélget­tem emberekkel, és bármi­ről esett szó, slőbb-utöbb mindig a munkanélküliség­nél kötöttünk ki. létbizonytalanság, lemorzsolOdAs Nem titok, hogy a fejlett nyugati államok polgárai a hatvanas-hetvenes években viszonylagos anyagi jólétre tettek szert. Épp ezért volt megrázó ős lesújtó értés annak a nyolcmillió európai embernek, hogy az utcára kerülve lényegesen kevesebb pénzből kellett élnie, meg élnie. Könnyen elképzeltu; tö az életszínvonal csőkké nőse, mondjuk egy brüssze­li állampolgár esetében, aki korábban 25—30 ezer bel ga frankból élt, majd ami­kor elbocsátották állásából, a korábbi jövedelménél jó­val kisebb összeget kellett beosztania. A munkanélkü­liek szemszögéből ez Is fon­tos tényező, ami azonban számomra meglepő, ők el­sősorban — és első helyenl — nem az anyagiak miatt panaszkodtak. Az anyagiak­nál sokkal inkább az ag­gasztja őket, bogy életük minden napját a létbizony­talanság jellemzi. Bizonyta­lanságban éltek már akkor is, amikor a szomszéd mun­kapad, a szomszéd íróasz­tal, a szomszéd munkagép mellől elbocsátották kollé­gájukat, mert tudták, hogy előbb-utöbb rájuk is sor ke­rül. Csak épp azt nem tud­ták, tudják, mikor, már az­nap vagy holnap, holnap­után ... Egy lány elmondta, hogy két kollégája már az utcára került, s valószínűleg most rajta a sor, s én akkor meg értettem ezt az áldatlan, már-már az őrületbe kerge­tő helyzetet. Most kiesni a munkából egyet jelent a csőddel, mondta. Aki ugyan­is munkimőlküíl, az termé­szetszerűen szakmailag Is le­morzsolódik. Egy mérnök, orvos vagy más szakember a munka nélkül töltött hó­napok, évek alatt képtelen lépést tartani a fejlődéssel, hiszen anyagilag nem en­gedheti meg magának, hogy szakkönyveket, tolyölrato- kat vásároljon, képezze, fej­lessze magét. Ha aztán évek múlva kap is munkahelyet, nem tudja azt betölteni, mert szakmailag lemaradt. Ezt a bizonytalanságot, le­morzsolódást nevezték a munkanélküliség minden rákfenéje közül a legvesze­delmesebbnek. Arről mér nem Is beszélve, hogy az ember munkára vágyik. Hogy a tétlenség, a sem­mittevés nemcsak unajmas, hanem degenerélő hatású Is, hogy az ember értelmese, okos, hasznos tevékenysé­get akar kifejteni, sikerél­ményt szerezni, őrúlnl a munkának, az elért ered­ménynek. Utövégre mindez a legtermészetesebb emoeri jognak tűnik. MI LESZ HOLNAP? Erre a kérdésre biztosat senki sem tud válaszolni, sem Svédországban, sem Angiiéban, ahol már 3 mil- llö felett van a munkanél­küliek száma, se másutt, mondjuk Svájcban vagy Ausztriában, ahol élőbb csak a vendégmunkásokat kezdték elbocsátani, majd több ny,ugt)jj;gurjöí>aj,„prs.^,g példájára fOlytattik-'a- heti;-' beliekkel. Mint ahogy a- munkaközvetítő hivatalok alkalmazottai nem tudják inegmondanl a munkát ke­resők mllllőlnak, hogy hol találhatnak alkalmas állást, ugyanúgy a kormányok sem mondhatják meg az állam­polgároknak, mikor szűnnek meg a tömeges elbocsátá­sok,, mikor létesülnek uj munkahelyek, munkaalkal­mak. S ebben a bizonytalan helyzetben mindenki két­kedve néz a jövőbe: fiata­lok, akik munka nélkül téb- lábolva gondolni sem mer­hetnek a családalapításra, a szülők, akiknek már állan­dó problémája, hogy gyer­mekük kap-e munkát, s med­dig kell felnőtt fiukat, lá­nyukat nekik eltartani, eset­leg ‘megosztani gyermekük­kel a munkanélkdll^segélyt. Különösen áldatlan a hely­zet azokbah az országok­ban, ahol azt az iskolát vég­zett fiatalt, aki még sehol sem dolgozott, nem tekin­tik munkanélkülinek, fgy segélyben sem részesül. Ezért egyre több kiábrán­dult, elkeseredett, elbizony­talanodott emberben fogal­mazódik meg: ml lesz hol­nap? ZOLCZER jANOS Stockbolni: a svéd :iat«luknak mér egyfurmán iieiié* bejutni az iskulába ..így :gy jó munkahelyre 19B2. dacambar 30-ln lau a Siovjal Szooialista küi- térsaságok SzBvetaéga lét­rejöttének 60. évtordulüja. Az SZKP Központi Bizottsá­ga részletes határozatot ho­zott az évfordulőröl, amely behatóan elemzi a Szovjet- unió hat évtizedes útjénak tapasztalatait. A Szovjetunió tennéllésé- nak 60. évfordulója olyan jelentöségfeljés esemény a szovjet nép életében, amely az SZKP lenini nemzetiségi politikájának diadalát, a szocializmus történelmi vív­mányait , tanúsítja — han­goztatja a központi bizott­ság határozata, s így foly­tatja; a kommünlsta párt körül a szovjetuniöban tö­mörült népek forradalmi át­alakító küzdelmének ered­ménye a fejlett szoctallstH társadalom felépítése. Az or­szágban létrajOttek a tejlult szocialista társadalmi viszo­nyok, alapvetően megoldót- ták a szovjet köztársaságok gazdasági fejlődésének ki­egyenlítődését, biztosították valamennyi nép és nemzet jogi és gyakorlati egyenlő­ségét. Létrejött egy új tör­ténelmi közösség: a szovjet nép. A határozat részletesen szól a fejlett szocialista tár­sadalom helyzetéről, felada­tairól, megállapítva: sikere­sen fejlődik az egységes népgazdasági komplexum, a- mely a szovjet népek test­véri barátságénak anyagi alapját jelenti. A Szovjet­unió erős Ipari hatalom, ma­gos színvonalon gépesített mezőgazdasággal, élenjérö tudománnyal, kultúrával. Réasletesan tiöl a doku­mentum ae SZKP <• a atoT- jet állam tzociálla polltlká- járút Is, amelynek össznépi jellege mind szélesebben bontakozik ki a fejlett szó cialista társadalomban. Le­szögezi, a hetvenes években i-iriegvalósították az ország töi-ténelébem legnagyobb a- rányú életszínvonal emelési programot. Amit a szocl.t- lizmus a társadalmi-gdzJ-isá- gl fejlődés, az emberek a- nyagí és kulturális színvo­nala fejlesztésében eUrt, korszakos jelentőségű. A párt azonban világosan látja a megoldatlan problémákat, a fennálló nehézségeket és hiá- pyosságokat is, és arra mozgósítja a kommunistákat, a dolgozókat, hogy szüntes- . sék meg azokat — hangoz­tatja egyebek között a ha­tározat. A namzetkösl helyzettel kapcsolatban a határozat többek között megállapítja, hogy most, amikor az impe­rializmus, mindenekelőtt az aniarikai imperializmus po­litikája kövBtkeztéban kiéle­ződött a nemsetköil helyzet, az egész emberiség sorsára nézve elsőrendű fontosságú, hogy valúsitsák mag azt a lenini békastratégiát, ame­lyet pártunk és államunk képvisel — szögezi le az SZKP KB állásfoglalása. A Szovjetunlö senkire sem kényszeríti az államreud bármiféle olyan sablonját és modelljét, amely számí­táson kívül hagyná az egyes országok sajátosságait — folytatódik a határozat A Szovjetunlö létezésének té­nyével, az új típusú szociá­lis és nemzetek Közötti gya­korlatával, a kapitalizmus számára megoldhatatlan, bo­nyolult problémák mego'dá- sának példájával gyakoiol mindinkább növekvő hatást a történelem menetére. Az SZKP KB állásfoglalá­sa leszögezi: a szovjet nép a jubileumon joggal büszke sikereire, arra, hogy hazá­ja becsülettel teljesíti for­radalmi és történelmi külde­tését a békéért, a független­ségért, a népek szabadsá­gáért és boldogságáért küz­dők első soraiban haladva. Az SZKP XXVI. kongresszu­sán elfogadott határozatok új, a kommunizmus győzel­mének nevében megvalósí­tott munkasikerekre ösztön­zik az ország minden né­pét és nemzetiségét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents