Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-02 / 9. szám
Bodor Erzsébet Nagy József NEM KELL ATECHNIKA vívmánya? . Emlékezetes időben, 1976-ban jártam a Mier bútorgyár' füleki üzemében: akkor nyolc kamera és vagy harminchat gépre szerelt csatlakozó és egy számítógép „figyelte“ az új gyár dolgozóinak és gépeinek munkáját. Egy-egy kamera belátta a fél termet. Az Igazgató vagy a gyártásvezető íróasztala mellől körülnézhetett az üzemben. Ha leállt vagy meghibásodott valamelyik gép, a rendszer nemcsak följegyezte, jelezte is a hibát, és máris mehetettt az utasítás a szerelőkhöz. A gép figyelte, mennyi a kész elem, hol kall kicsit fölgyorsítani az iramot, hol lehet lazítani. Ha valaki tovább maradt a dohányzóban, a számítógép már jelezte a hiányát, még mielőtt a többieknek Is le kellett volna állniuk. A rendszert nem azért szerelték fel, hogy hajtsák az embereket, de így mindenki tudta, hogy rajta a „varázsszem“, és ez ösztönzőleg hatott a munkafegyelemre. A gép mindent feljegyzett, és kidobta a végeredményt, a dolgozók pedig tudták, mennyit is ért a napi teljesítményük, mennyivel kapnak többet vagy kevesebbet. Ez akkor nagyon tetszett, és tetszett az egész üzem korszerűsége. Minden áttekinthető volt. Ahogy jártuk a csarnokokat, kísérőm büszkén mutogatta: ez a gép Japánból, ez Angliából, ez Franciaországból, ez Hollandiából származik. És azután megvásárolták még a budapesti Víllati cégtől a varázsszemes, számítógépre épített rendszert. Egyetlen dolog, ami nem tetszett, hogy ezeken a korszerű gépeken nem a legmodernebb konyhaszekrényeket gyártották. Aztán megírtam a riportot, és sokáig nem gondoltam arra, hogy újra meg kellene nézni, bevált-e az irányítási rendszer. Most viszont Itt vagyok a kérdéseimmel: Működik-e még? Ma Is ugyanazt a régi típusú bútort gyártják, mint akkor? Esetleg újítottak? budovít Kasper mérnöknél, az ifjúsági szervezet elnökénél, a technológiai előkészítő osztály vezetőjénél érdeklődöm a Vll- latl-féle rendszer sorsa iránt, — Leállítottuk, mert nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Egyelőre nem szereltük le, de üzemen kívül helyeztük. Hogy miért? Műszak végére kész adatokkal kellett volna szolgálnia, de nem szolgált. Végül adódott már olyan helyzet is, hogy sem a gép, sem az emberek nem tudták mi Is az igazság. Telefonálgattak egymásnak, hajtották az adatokat, ahelyett, hogy a gép ... — mondja, de szavalt félbeszakítja a telefon. A topolcanyl igazgatóságot hívta, és mert nehéz vonalat szerezni, így sorba veszi az előadókat, ennek bejelent valamit, attól utasítást kér, mással egyezteti az Időpontokat, megbeszéli a gondokat, s így tíz-tizenöt perc alatt, míg tartja a vonalat, mintha csak kulcslyukon át, betekintek a problémáikba, és lényegében arra is választ kapok, mit gyártanak. Díjnyertes konyhabútor Megtudom például, hogy napjainkban már nem ojyan nagy az eérdeklődés a konyhabútorok Iránt, és értékesítési gondjaik Is vannak. Ugyanakkor a régi típusú konyha- szekrények mellett gyártják a szép, modern Multtfor konyhaszekrénysort. Tavaly vagy tavalyelőtt első díjat nyertek Brnóban az UKM típusú exkluzív, a fa eredeti színében gyártott barna konyhaszekrénysorukkal, jelenleg pedig Denisa nevű korszerű konyhabútor gyártására készülnek. Egy és más tehát megváltozott. Leállították ugyan az üzemi számítógépet, de a piac is telítődik, modern, igényes termékekkel képesek kielégíteni az igényeket. Több díjnyertes bútoruk van, ezért arra kérem Kasper mérnököt, mutasson be néhány fiatalt az ifjúsági szervezetből. Szeretnék velük megismerkedni és az üzem problémáiba is egy kicsit jobban betekinteni. Az egyik ügyes, rokonszenves munkatársát, Máté Lászlót ajánlja, aki az előkészítő műhely legfiatalabb dolgozója, huszonhárom éves. A szakmát Topoföanyban tanulta. Az üzemben 1978-ban' került, és elég hamar kitűnt ügyességével. Ezért aztán kle- mellék. majd az Idősebbek betanították, és ma egytke azoknak, akik részt vesznek a prototípusok előkészítésében, a különböző búrtorktállltásokon pedig berendezőkként működnek közre. Tréfásan akár azt is mondhatnám, hogy a gyár egyik követe, aki egyesíti magában az új, a mai szakmunkást a régivel, hiszen a szalagmunka után egyedi munkát végez. Itt, ebben a kis műhelyben jobb dolgozni. Nem kell és nem Is lehet mindig úgy hajtani, mint a szalag mellett. Ugyanakkor többet kell gondolkodni, nekik kell a rajzokból konkrét, fogható, használható szekrényekét varázsolni. És ez izgalmas munka. Ugyanakkor világot Is lát, mert hiszen napjainkban elég sok a bútorkiállítás, ők pedig majdnem mindegyik valamirevaló kiállításon ott vannak termékeikkel. — igaz, hogy díjat nyertünk a konyhabútorunkkal, tetszett a szakembereknek és a vásárlóknak is, kezdetben érdeklődés Is volt, de sajnos, nem sok ment ki belőle a gyárkapun — mondja. — Nemes, szép bútor, tetszetős, meghagytuk a fát a maga színében, de ezáltal érzékenyebb lett, köny- nyebben szennyeződik, és a zsírfoltokat már nem lehet róla eltűntetni. A vásárlók tehát meggondolják, hogy megvegyék-e. És hát az ára ts elég szép ... A műbútor asztalosra itt is szükség van Vele még sokáig beszélgetünk. Kérdezgetem a kedvteléseiről, szüleiről, az ifjúsági szervezet munkájáról és természetesen az üzem gondjairól is. Közben fél szemmel a többiek, főleg a kis műhely legidősebb dolgozójának, Nagy Józsefnek a munkáját figyelem, ö éppen ötven évvel Idősebb be- szélőtársamnál, és elsősorban bölcs, nemes, tartózkodó magatartása az, ami megkap. Amikor, vele kezdek beszélgetni. Ismert dolgokra Werödik a szó. De nem bánom, mert ha Igaz Is, hogy mindez már a múlté, mégiscsak jó, ha látjuk a távolságot. Régen répaszeletelők, mángorlók és hasonló kézi eszközök fakereteit gyártották a zománcgyár részére, majd különböző öntőformák, később pedig a hűtőszekrények készültek itt. Olyan hűtőszekrények, amelyekbe még jégkockákat rakott a tulajdonosuk. Ilyesmi volt régen, ahogy aztán telt-múlt az Idő, az asztalosműhely elvált a zománcgyártól, majd felépült az új üzem, és Nagy József bár nyugdíjban van. ugyanúgy dolgozik, mint a többiek, mint a fiatalabbak. Hogy miért is idézem fel mindezt? Mert szeretném, ha Máté László és a többi fiatal társa tudatosítaná, hogy Itt a kis műhelyben éppúgy adva vannak a lehetőségek, mint a nagy csarnokban, mert mtnt már fentebb említettem, az egész gyáregység korszerű. Ez csak az érem egyik oldala, és engem Izgat a másik is. Nevezetesen az, hogy bár napjainkban már majdnem telített a piac, miért ts van az, hogy egyszer-egyszer mégsem lehet kapni ezt vagy azt a bútordarabot. Erre a kérdésre azonban már bent a szerelőcsarnokban próbálok választ kapni. Vetrák Tibor a szerelőcsarnok egyik szalagja mellett dolgozik. Az alsó szekrénykék hátlapjait szegell, vagy mint ahogy maguk között mondják, rukvantolja. Miközben bszélgetünk, nem nagyon hagy ja félbe a munkát, és ez kíváncsivá tesz. rá ts kérdezek hát az okára. Sok az, amit még műszak végéig el. kell végeznie, és nem is biztos, teljeslti-e a napi normáját. Miért? A nehézségek okai — Nincs elég anyagi — mondja, ^és arról beszél, hogy nem szívesen ácsorog a szalag mellett, mert számára legalábbis nem mindegy, hogy műszak végeztével ötven- -hatvan vagy nyolcvan koronát tudhat-e magáénak. — Ha már egyszer bent vagyunk. hát dolgozzunk — mondja, és közben persze fogja az egyik lapot s próbálja beilleszteni a helyére, de nem megy. Végül a már bevert szögeket Is kénytelen kihúzni, és visszavinni a szalag elejére, hogy lonyessen róla egy szeletnylt. — Láthatja, az Ilyesmi eléggé hátráltat bennünket — mutatja, amikor végre sikerül a szekrény hátára erősíteni a lapot —, és ez annyiszor előfordul, hogy nemegyszer épp ezért még túlöráziuink is kell. Szavalt mindenképpen indokoltnak és igaznak találom. Már csak azért Is, mert míg korábban minden áttekinthető volt, a gépek és mellettük az emberek ütemesen dolgoztak, addig most nem érzem ezt. Sőt, mindenütt rengeteg az anyag, a félbemaradt munka, nem látom a folyamatosságot. Mindez arra ösztönöz, hogy Bodor Erzsébettől, az egyik fiatal, csinos minőségellenőrzőtől azt kérdezzem, vajon miért is panaszkodnak annyit az emberek a bútorokra, különösen a konyhabútorokra. — Ennek több oka is van — mondja 6 határozottan. Először is, nem folyamatos az anyagellátás, így aztán nem tudunk mindig egyforma Iramban dolgozni. A gépeink is kikopnak, sőt, már ki is koptak egy kicsit, és nincs idő arra, hogy elvégezzük a kellő karbantartást. — Kezdetben az üzemi szabadság alatt volt idő átnézni a gépeket, kijavítani, rendbe hozni azokat, amelyek meghlbásndtak, de aztán egy idő után már csak egy hét jutott erre a munkára, idén meg már csak három nap. Hát mondja meg neketn, mit lehet három nap alatt rendbe tenni?l Talán még átkennt sem elég ez az idő. Így aztán ne csodálkozzék senki azon, hogy nem passzolnak az ajtók, vagy éppenséegel nem lehet összeilleszteni egyik vagy másik szekrényt... A technika szolgálja, segítse az embert Mi tagadás kicsit meglep, amit mond, sót el is gondolkoztál. Sok a gond. probléma. Szükség lenne új, korszerű megoldásokra, ugyanakkor a régiekről sem kellene lemondani. Ilyen például a karbantartás kérdése. Lehet, amikor a piac egyre jobban követelte az árut, nem volt idő, hogy a gépeket simogassák. Most talán már erre Is jut, legalábbis kellene, hogy jusson idő. Nem akarok azonban a túlságosan Is bölcs ember képében tetszelgetnl. A szakemberek és az özem vezetői nyilván jobban Ismerik a problémákat és a megoldást Is, de azért megakad a szemem egy két dolgon. Akadozik például az anyagellátás, de u- gyanakkor bizonyos anyagokból, szerkezeti elemekből nagyobb a készlet, telítődnek az üzemi raktárak. Ezen hogyan lehetne segíteni? Mondjuk akár úgy is, hogy a már meglévő számítógépet veszik igénybe. Ez egyébként is furcsa állapot. Most. amikor a világ a robotokhoz, számítógépekhez kapcsolódó legújabb technikai forradalmat éli, ml épp a számítógép munkájára nem tartunk Igényt. Szerintem fordítva kellene eljárniuk: ahelyett, hogy kikapcsolnánk, inkább tökéletesíteni, módosítani kellene a munkáját. Nem hiszem, hogy bárhol a világon félreál- litanák ezeket a berendezéseket csak azért, mert még nem tökéletesek. A kamerákat sem vonnák ki a forgalomból. Elvégre is minden korszerű technikai eszköz az embert kell, hogy szolgálja... NÉMETH LSTVAN A szerző felvélelel Máté László Vetrák Tibor
