Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-23 / 8. szám

A Fátra höborltotta ormainak koszorúja közepében pihenő Martin utcáit, tereit immár tizedszer töltötte be a dalkedvelő fiatalok kacaja, jókedve. A politikai dalok szlovákiai fesztiváljának tizedik, jubi­leumi évfolyama zajlott itt le e hóitap elején. Vajon hogyan kerül egybe a dal a politikával? — kérdez­hetné valaki. Nos, a dal, a zene közismerten közel áll fiatal­jainkhoz. A dal azonban nemcsak zene, muzsika, szorosan hozzátartozik a szöveg is. Miért ne lehetne egy fülbemászó zenéhez olyan szöveget írni, amely a mai fiatalokról szól mai fiatalhoz, amellyel a fiatal szól a mához, kifejezi érzelmeit, vágyait, politikai álláspontját, társadalmi elkötelezettségét. Olyan korszakban élünk, amikor földünk minden becsületes emberének szót kell emelnie a béke mellett, a fegyverkezési hajsza ellen. Miért ne tehetné ezt egy mai zenekedvelő fiatal dal révén. A SZISZ SZKB kezdeményezéséből ennek a mozgalomnak az elősegítésére jött létre 1973-ban a politikai dalok szlová­kiai fesztiválja, amelyet azóta is Martinban rendeznek meg minden évben, A fesztivál létezésének egy évtizede alatt a dalok százai hangzottak el. Itt kaptak lendületet és ihletet a fiatal művé­szek, zeneszerzők, szövegírók és énekesek, hogy alkotásuk­kal hozzájáruljanak a társadalmi haladáshoz, megtiszteljék apáik és nagyapáik fasizmus elleni harcát, hogy a barátság­ról, a békéről és a szerelemről énrkeljenek. A véletlen szerencsés játéka, hogy a jubileumi évfolyamra éppen az alapító szervezet, a SZISZ készülő III. kongresszusa jegyében került sor. ZENGJ GYŐZELMES DAL Ezt a nevet viselte a fesztivál nyitó hangversenye, melyet a rendezők már hagyományosan az énekkaroknak tartottak fenn. Andrej Greének, a SZISZ SZKB alelnökének nyitó szavai után türelmetlenül várta a nehézgépgyár csarnokának közön­sége a fesztivál első számát. A kezdés megtisztelő lehetősége a Banská Bystrica-1 Tanárképző Főiskola Mladosf női karának jutott osztályrészül. Szépen, tisztán átérzéssel íveltek a dalok a hazaszeretetről, a békéről, a fiatalságról. Előadásuk sikert aratott, de egy kis utánérzés maradt az emberben. Tudato­sítjuk, hogy a zeneszerzők és szövegírók adósai az énekka­roknak. Adósai olyan szerzeményekkel, amelyekkel a mai fiatalok saját, egészen mai életérzésüket tudnák kifejezni. Sokkal szerencsésebb helyzetben vannak a gyerekek. A já­tékosság nincs időhöz kötve, nem halványul el az idők fo­lyamán, mindig egyformán korszerű, gyermeki. Ezt bizonyí­tották a következő szereplők, a Csehszlovák Rádió gyermek­karának kis énekesei. Marian Vach karnagy vezetésével és gyermekien játékos dalaikkal olyan hangulatot teremtettek, amely bizony bármilyen hivatásos, felnőtt kórusnak is becsü­letére vált volna. Bizony próbára tették az utánuk következő Kysuca énekkart, amelynek pedig nagyon kellett igyekeznie, hogy fokozódjék a hangulat. A nyitó hangversenyt a Ján Ná- lepka Katonai Művészegyüttes zárta le. A JÖVÖ NEMZEDÉKE Ä második műsor elején a politikai 'dalolt kerületi fesztivál­jainak győztes csoportjai és szólistái mutatkoztak be, illetve a győztesek egy része. A műsor rendezői azokat választották ki, akiknek a dala legjobban kötődik a mai fiatal nemzedék életéhez, életérzéseihez, amely leginkább kifejezi társadalmi elkötelezettségét. Éppen ez a hangverseny volt hivatott kife­jezni az egész Idei fesztivál kapcsolódását a SZISZ III. kong­resszusához. Az amatőr csoportok és szólisták után kitörő sikert ara­tott Eubo Bélák az LBT együttessel. Különösen Ján Botto meg­zenésített verse tetszett a közönségnek. Az LBT együttes után a közönség érdeklődéssel várta az első külföldi vendég bemutatkozását. A műsor szerint ennek a vendégnek a magyarországi Saty rock rockegyüttesnek kel­lett lennie. Meglepetésre egyetlen ember jött ki a színpadra — Boros Lajos Budapestről. A közönség kissé dermedten vár­ta, mit művel majd ez az egy szál ember gitárjával az előtte sikeresen szereplő LBT együttes után, s ráadásul még a szö­veget sem értik majd. Boros Lajos azonban gyakorlott mű­vész. Elmondta, hogy szereti kipellengérezni a társadalmi visszásságokat, nemcsak a szöveggel, hanem a formával Is, és evégett megalakította az „egyszemélyes“ rockegyüttest. Szavait a bemondó tolmácsolta. A közönség egy pillanat alatt megértette a helyzet kritikai élét és tapssal jutalmazta az ötletet. Mire elénekelte saját szerzeményű szatirikus dalait, amelyeket Viera Antoáková tévébemondónő tolmácsolta szlová­kul, Lajos a közönség kedvence lett. Boros Lajos egyébként a KISZ KB politikai dalfesztiváljainak szervezője, és mint énekes, részt vett már hasonló fesztiválo­kon, a Szovjetunióban, Bulgáriában, és állandó résztvevője a berlini nemzetközi politikai dalfesztiválnak. A hangverseny záróakkordjaként Miroslav 2birka és a LI­MIT együttes lépett fel, s háromszor kellett újrázniuk, míg a közönség leengedte a színpadról. ESTI KLUB IL4.INALKOR A hangversenyek befejeztével nem „ment aludni“ a feszti­vál. A rendezők figyelmessége mindenre kiterjedt, még arra is, hogy lehetőséget adjanak a szereplőknek az ismerkedésre, tapasztalatcserére. Erre szolgált az esti fesztiválklub. Minden este a hangverseny után a nehézgépgyár művelődési háza a zenészek és énekesek rendelkezésére állt. A színpadon min­denki bemutathatta a műsorát, akár azt, amivel a hangver­senyen szerepelt, akár valami mást. A közönség és a bírálók a többi szereplők voltak. Utána, persze klsebb-nagyobb cso­portokban meghányták-vetették a hallottakat, tanácsokat ad­tak egymásnak. Az ember azt hinné, egy Ilyen tapasztalatcsere megszervezése nagy munkát Igényel. Nem így volt. Ezeket az estéket nem Irányította senki, mégis állandóan foglalt volt a színpad. A klub látogatását nem tette kötelezővé senki, még­is mindig tömve volt a művelődési ház nagyterme. Minden ment magától, spontán, fiatalosan, mégis szervezetten; mindenki élvezte. Ha volt Itt szervező erő, akkor az az ügyszeretet volt. A szereplők délelőtt próbáltak, délután hangversenyeket ad­tak az Iskolás Ifjúságnak, este pedig szerepeltek a fesztiválon, de senki sem panaszkodott, hogy fáradt, kimerült. Pedig mire a késő estébe nyúló hangverseny után a klubba jutottak, már éjfélhez közeledett az idő. Így aztán az Igazi klubhangulat csak éjfél után kezdett kibontakozni, és a korai hajnali órákig tartott. Sebaj, mondták, itt jól érezzük magunkat majd otthon kipi­henjük. Jurij Stuppel, Bulgária A fesztlváldíjas Riavy együttes Nyltráról p|)AL ^ P FQ POLITIKA KÖZÖSEN. LEGYÜNK BÁRMILYEN NEMZETBŐL 'A harmadik hangversenyre a rendezők azokat az együtte­seket sorolták be, amelyeknek szövege a nemzetközi szolidari­táshoz és a népek harcához kötődött. Ebben a műsorban léptek fel a fesztivál külföldi vendégel Is. Jurij Stuppel Bulgáriából már. nem volt„újonc“ Martinban, részt vett a tavalyi fesztiválon Is. A műsor után így nyilat­kozott: ' - -i' — A legnagyobb hatással rám a közönség volt. Fantasztikus közönség. Spontánul és tömegesen reagált a szöveg minden mondanivalójára. Értette és érezte. Nem kisebb sikert aratott a Skiffle együttes az NDK-böl, Marco Navas Ecuadorból és Arturo Ippores Bolíviából, vala­mint a jemeni együttes. A műsor kedvence azonban az öt fia­talból álló „A győzelem cslllaga“-nevű etiőplal csoport lett. Színes népviseletükkel, egzotikus hangszeréikkel; de főleg közvetlen előadásmódjukkal belopták magukat a nézők szí­vébe. A negyedik, a „gála“ műsorban főleg a hivatásos együttesek domináltak a Csehszlovák Rádió tánczenekarával az élen. Az est folyamán a fesztiválra írt dalok mellett elhangzottak az elmúlt tíz esztendő legsikeresebb dalai Is. Amolyan visszaem­lékezés és búcsú volt ez: viszontlátásra egy év múlval HORVÁTH REZSŐ Jana Oemőová Peter Heéko Büros Lajos, Magyarország

Next

/
Thumbnails
Contents