Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-23 / 8. szám

6|>Üi ................­I ELSŐ JATSZMAM A számítógéppel A sakkjáték sok évszázados múltra tekint vissza. Keletkezése óta már számtalan vi­lágbajnok, nagymester, teoretikus foglalko­zott a játék elméleti részével. Már-már úgy tűnt, hogy a számítógépek, sakkozó kompu­terek megjelenése és tökéletesítése lezárta e játék dladalútját. A sakkjáték azonban népszerűségéből szinte semmit sem veszí­tett. A sakkozók tábora egyre bővül. Ezzel párhuzamosan a mikroprocesszoros, közepes nagyságú doboznyi sakk-komputerek Is hi­hetetlen gyorsasággal terjednek. Folyik a harc a sakk-komputerek között, de egyre gyakrabban kerül sor a számítógép és sak­kozó viadalára is. LAURENCSIK SÁNDOR huszonnyolc éves fiatalember, a Slovan Rlmavská Sobota sak­kozója már közel húsz éve szerelmese en­nek a játéknak. Nemrég szép sikert ért el egy sakk-komputerrel szemben. • Hogyan is kerültél szembe a sakk- komputerrel? — A Magyar Sakkéletben figyeltem fel 3 hirdetésre, hogy január 24-én a budapesti Gellért-szállóban a Danubiusz utazási iroda rendezésében szokatlan sakkvetélkedő lesz: a sakkozók összemérhetik tudásukat a sakk-komputerekkel. Gondoltain, megpróbá­lom. Sikerült Is eljutnom, és a részvételi dfj befizetése után én Is asztalhoz ülhettem a hongkongi Sclsys cég sakk-komputereinek „társaságában“. • Hogyan fol3rt le a verseny? '— A versenyben részt vevő minden egyes sakkozó egy játszmát játszott a neki kisor­solt minikomputerrel. Összesen 12 komputer volt három fajta programmal, köztük pilla­natnyilag a világ legjobbjának vélt Mart 5 Is. A komputer mellett ült egy kezelő, aki a sakktáblán végezte az általa megadott lépéseket, és a mi lépéseinket betáplálta a gépbe. Természetesen a játék időre folyt. A Mark 5 gép ideje 25 perc volt, ellenfeleié pedig 10 perc, míg a többi gépnek 35 perc, a játékosoknak pedig 20 perc gondolkodási idejük volt.. • Ogy tudom, eredményesen szerepeltél. Mondhatnál erről yolamit? — A verseny a nagy érdeklődés miatt két részben folyt, Én az első részben verse nyeztem, amely 9—15 óráig tartott. Ebben a részbeni 68 versenyző diadalmaskodott a komputer fölött. Örömmel mondhatom, hogy köztük voltam én is. Még nagyobb lett az örömöm, amikor ismét nekem kedvezett a szerencse: a 68 nyertes közül én lettem egy sakkozó minikomputer tulajdonosa, engemet sorsoltak ki. • A sakkozó számítógépek fejlesztését sokan feleslegesnek, a számítógépek közöt­ti versengést öncélúnak, sőt a sakk fejlődé­se szempontjából érdektelennek tartják. Mi erről a véleményed? — Egyáltalán nem tartom érdektelennek, hiszen olyan újfajta kihívás ez, amely vég­tére is az emberi fantázia szüleménye. A miniatűr sakkozó komputerek mind nagyobb játékereje elvitathatatlan. Akik úgy gondol­ták, hogy a mini számítógépek sakktudása gyermeki színvonalon marad, tévedtek! A legjobb típusok ma már elsöosztályú sakko­zóval is felvelietik a versenyt. Tehát hasz­nosak a sakk népszerűsítése szempontjából is. • Szerinted a sakkozó komputer arat­hat-e abszolút diadalt nagymesterek fölött? — Nos, már számtalan mérkőzést játszot­tam minikomputeremmel, és ennek alapján mondhatom, hogy poziciójátékra, távoli stra­tégiai célkitűzésekre nem képes. Elsősorban emiatt kételkedünk joggal abban, hogy el­érheti-e valaha is a nagymesterek színvona­lát. POLGÁRI LÁSZLÓ válaszolunk OLVASÓINKNAK Kovács Zsuzsa, Vermes Beáta, Lendvay Mónika, Dányi Márta, Karó Gabriella és Szondi Margit olvasóink Nyilasi Tibor és Törőcsik András magyar labdarúgó-váloga­tottak, illetve a csehszlovák és a magyar labdarúgó-válogatott címét kérik tőlünk. Ugyancsak Nyilasi Tibor címére kíváncsi A. G. rimaszombati (Rimavská Sobata) ol­vasónk. Élvonalbeli sportolók nem szívesen bo­csátják nyilvánosságra a pontos címüket, mert akarva-akaratlanul is kellemetlen zak­latásnak lehetnének kitéve. Nyilasi Tibor és Törőcsik András pedig külön kérték, hogy a címüket ne tegyük közzé. Ellenben írhat­tok az egyesületük címére, és leveletek biztos eljut hozzájuk. Nyilasi Tibornak a következő címre írhat­tok: FTC, 1091 Budapest IX. kér.. Üllői út 29., Magyarország. Törőcsik Andrásnak: Újpesti Dózsa, 1087 Budapest XII. kor., Eötvös út 7. A magyar válogatottnak a Magyar Labda­rúgó Szövetség címére írhattok: 1061 Buda­pest VI. kér.. Népköztársaság útja 47. A csehszlovák szövetség címe: VFZ ÜV CSTV, 110 01 Praha I., Na poíiöí 12. (pl) Kamila Jelenffyová a bója mellett, egy februári úszóverseny fordulóján, az ötszáz méte­res távon. A színhely: a Strkoveci tő. A szerző felvétele Téli hancúrozás. Aki bemutatja: Vladimír Skovajsa A Szovjetunióban, ahol rendkívül népsze­rű a téli fürdőzés, rozmároknak hívják őket. Budapesten ugyan a hosszútávú futá­sairól ismert Schirilla György a zajló jég­táblák között évente átússza á Dunát, ott azonban korántsem honosodott még meg ez a sportolási, vagy mondjuk így, szórakozási forma. Ennek bizonyságául felhozhatjuk, hogy a szlovák „otuüilec“ szónak tulajdon­képpen nincs is magyar megfelelője. A szó­tárakban lévő „edzett ember“ ez esetben nem fedi az edzettségét általában vízi kö­zegben megszerző sportoló fogalmát. Mert a „Sportové otuzovanie“ nálunk az úszószövetség által a természetben rende­zett távuszóversenyek egyik állandó téli száma. Persze itt nem időre megy a játék, hanem a táv számít. Minden résztvevő — a tavalyi bratislavaí versenyen például csak­nem százan indultak — edzettségének meg­felelő távot választ (általában 250-től 1000 méterig), és ennek megtételéért bizonyos pontszámot kap. Megjegyzendő, hogy a ti­zenkét foknál melegebb vízben már nem rendeznek versenyeket. Ahogy maguk a versenyzők jó humorérzékkel megjegyzik, abban már izsmdnának. Hadd mutassak most be két olyan, már nem éppen fiatal, lelkes sportolót, akik az ilyen versenyeken rendszeresen részt vesz­nek. VLADIMIR SKOVAJSA ötvenhárom eszten­dős, a sport érdemes mestere, sokszoros volt csehszlovák úszóbajnok és elsőligás vízilabdázó, aki az 1952-es helsinki olim­pián is szerepelt. KAMILA JELENFFYOVÁ mérnöknö hasonló korú, viszont versenyszert, rűen csak rövid ideig, még kislánykőrában sportolt, és a téli fürdőzésre csupán öt éve szokott rá. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ketten a sok közül, hiszen ”1íazánkban az új sport­ágnak hódolók száma több ezret tesz ki —■ elsősorban a cseh országrészekben örvend egyre nagyobb népszerűségnek a távúszás és a téli edzettségi versenyzés. Két különböző és a maga módján rendkí­vül érdekes ember. Vlado Skovajsa — mert mindmáig vala­mennyi ismerőse csak így szólítja — a spor­tolóknak abba a típusába tartozott, akik valamilyen hátrányt legyűrve kerültek ma-i gasan az átlag fölé, és értek el figyelemre méltó sikereket. Tizenkét éves korában egy autó elütötte a bicikliző fiút, aki sokáig csak sántikálva tudott járni. Sokat szenvedett pajtásai csú­folódása miatt, akik focizni sem vették be maguk közé. Ekkor tanult meg úszni. Csak úgy, a maga feje szerint, és bár később egynéhány technikai fogyatékosságát már nem tudta levetkőzni, a fontos az volt, hogy lényegesebben gyorsabban úszott, mint a többiek. 1946-ban, Brnóban nyerte első ifjúsági bajnoki címét. A mellúszás volt az erős ol­dala. Később tizenkét év alatt tizenhárom felnőtt csehszlovák bajnoki címet szerzett, utoljára 1958-ban, amikor az 1500 méteres gyorsúszást megnyerte. Később még öt évig pólózott. Csak 1963-ban, nősülése után ha­gyott fel az aktív sportolással. Felesége, Terézia Kovácová néven szlovákiai ifjúsági vitorlázóbajnok volt. Ma három gyereke van, s valamennyi természetesen sportol is Kajakozásban, vízisíelésben, úszásban jeles kednek. Skovajsa annak idején villanyszerelőnél tanult ki, s mindmáig a szakmában maradt Emellett több funkciót tölt be a sportszer vezetben, munkahelyén a szakszervezeti dől gozók tömegsportját szervezi. A bratislavaí fedett uszoda látogatói is bizonyára Jól is merik látásból a termetes, bajuszos férfit. Hiszen a nyilvánosság úszóóráinak Idején is gyakran felügyel a rendre, s szombati, vasárnapi szolgálatot is vállal. És egész csoportok, gyerekek és felnőttek, úszásokta- _itésát irányítja már évek óta. A minap egy "“kis mérlegvonást készítettem vele, s klde- ,, r.ült: az eddigi évtizedek folyamán egymaga több mint tízezer embert tanított meg úsz- . ni... jóval a versenyzés abbahagyása után egyik barátja noszogatására barátkozott meg a jeges vízzel. Azóta rendszeresen edz; idő­járásra való tekintet nélkül egész évben hetente háromszor a szabad természetben fürdik. Telente barátaival léket vág a ta­von. Mondani sem kell, hogy egészséges, ' mint a makk, s mindenkinek melegen ajánl­ja ezt a fajta „gyógymódot"! Szaktanács dolgában bátran lehet hozzá fordulni, az uszodában a hétvégeken' bárki megtalálja. 31 Kamila Jelenffyová az SZSZK Építésügyi Minisztériumának vezető funkcióban lévő dolgozója. — Tudomásom van róla, hogy sokan érdek­lődnek, hogyan is válhatnának edzettekké, egészségesekké. Az első gyakorlati lépésig azonban általában hosszabb út vezet, több­nyire hiányzik a bátorság. Igaz, a szakiro­dalom kevés, de az úszószövetség három éve már megjelentetett egy e témára vonat­kozó brosúrát. Eleinte persze mégiscsak ajánlatos egy tapasztalt kollektívának a tag­jaként kezdeni. Például nálunk,. a Kovo sportegyesületben, de táv- és téli úszással a Slavínban és a Slávia SVST-ben is foglal­koznak. Magáról csak vonakodva beszél'^ szerény­ségből. — ötéves koromban tanultam meg úszni. Banská Stíavnica környékén, ahonnan szár­mazom, sok tó van. Később versenyeztem is, de különösebb eredmények nélkül. Bra- tislavába kerültem főiskolára, itt kosár- és röplabdáztam. Az volt talán a szerencsém, hogy mindig szimpatikus, fiatalos emberek között mozogtam. Űk tanítottak meg saját példájukkal arra, hogy aki nem sajnálja az időt a rendszeres testmozgásra, annak ké­sőbb nemigen kell azt az orvosi rendelők­ben tölteni. Tornázgattam, férjemmel és gyermekeimmel együtt gyakran jártam a természetet később is. A távűszással vélet­lenül kerültem kapcsolatba. Rendszeresen jártam uszodába, és ott ismerkedtem meg néhány olyan emberrel, akinek e téren már tapasztalataik voltak. Hogyan kezdtem? Egyszerű módon: a nyári szezon után sem hagytam abba a fürdést, naponta megmár­tóztam a tóban, t&y fokozatosan megszok­tam. Persze mindezt, otthon, a fürdőkádban, a naponta egyre hidegebb vizes zuhannyal is el lehet érni. A leglényegesebb a fokoza­tosság és a rendszeresség. Sokféleképpen győzhetném olvasóinkat en­nek az érdekes módszernek az előnyeiről. De egyetlen konkrét példát említek csupán, s bizonyára sokan vannak, akik érv gyanánt értékelni tudják: Kamila asszony az elmúlt negyedszázad során betegség miatt egyet­lenegy napot sem hagyott ki munkahelyén! MAJOR LAJOS A szerző fevételei HOLMENKOLLEN *—■ Fejin találta a szöget, uram — moso­lyodon el a munkavezető. — Nyáron itt valóban tó lesz. Télre mindig lecsapolják a vizet, és használhatják az ugrósáncot. 'A sportkedvelők előtt bizonyára ismerő­sen hangzik Holmenkollen neve. Norvégia híres síugrósáncának nevét azonban most bizonyára azok is megtanulják, akik csak hallásból ismerik a sísportot. Itt folyik éppen a világbajnokság klasszikus számok­ban. Holmenkollen a szép fekvésű norvég fő­város, Osló közelében van, sőt egyenesen hozzá tartozik. S mivelhogy a világnak e tá­jára vetett a sors, gondoltam, körülnézek a világbajnokság színhelyén. A nemzeti színháznál, amelyet jobbról és bálról Ibsen, illetve Björnson szobra díszít, felszálltam a földalattirá. Alig tizenöt perc alatt el is jutottam a helyszínre, a norvég főváros fölött emelkedő ligetvárosba. Csodá­latos kilátás nyílik innen Oslóra, amelynek az éghajlata nem olyan hideg, mint a svéd fővárosé, mert itt már érvényesül a Golf- áram hatása. Már messziről világít a hatalmas síugró­sánc, mögötte zöld fenyves ontja az ózondús levegőt. Ütközően csupán a sok tiltó tábla rontotta a hangulatot. Rengeteg kerülőt kel­lett megtennünk, hogy feljussunk Holmen- kollenra. Meg is kérdeztem az egyik taxi­sofőrt, mi ennek az oka. Azt válaszolta, hogy a világbajnokságon sok emberrel szá­molnak, főleg autós turistákkal, ezért javít­ják az utakat. Elsétáltam a sísánchoz. A torony mintegy kilencven méter magasságba emelkedik. Alatta valami gödröt ástak a munkások. Kérdésemre azt válaszolták, hogy mélyítik a földre érés helyét. — Ennyire? — mondtam. —- Hiszen ez egy kis tónak is beillik. Sorra mindent megtudtam. Megmutatták, hol lesz a királyi páholy, és azt is elmond­ták, milyen technikai újdonságokkal lepik meg a világ sportolóit. Minden ugrónál lesz egy fémlemez, amely kifelé jelzi majd az ugrás végét, tehát a pontos hosszát. Ez ki­zár minden tévedést. Csinosították a símúzeumot is, mert itt ilyen is van, alighanem a legnagyobb a vi­lágon. A sísport Norvégiában — ügy mond­ják — négyezer éves. Ha hinni lehet a ka­lauznak, látható itt 2500 éves sífelszerelés, láttam továbbá Amundsen és Nansen sa'ki expedícióinak sífelszerelését. A múzeum 1923-ban nyílott meg, és a világbajnokság idején nagy rohamra számít, éppúgy, mint Osló és egész Norvégia. MÄRTONVÖLGYT LÄSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents