Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-23 / 8. szám

milliárd a fejlett ipari országokban. Ez azt Jelenti, hogy a világ gvennekei per spektívált vizsgáló kutatások alapvető tárgyává a fejlődő országokban élő gver j mekek helyzete vált i A fejlődő országok gyeniiekei belyze- tének problémái több forrásból fakad­nak. Az alapvető ok gazdasági. Az a la csony nemzeti Jövedelem, a gazdasági és társadalmi intézmények gyengesége az egyoldalii nemzetközi gazdasági füg­gőség párosulva a lakosság nagyarányú létszámnövekedésével — több más okot nem Is említve — odavezet, hogy az évi beruházásoknak mintegy 50—55 szá­zalékára van szükség ahhoz, hogy az egy főre Jutó termelés adott szintjét fenntartsák {a fejlett országokban ez az arány 10—15 százalék). A fejlődő országokban a lakosság nagy többsége a szegénység bizonyos fokán él, közel 40 százalékuknak olyan ala­csony a Jövedelmi szintje, hogy még a legalapvetőbb szükségletek kielégítését sem engedhetik meg maguknak. Ez a népesség ma már több mint egymilliárd főre tehető, s a lakosságon belül ez a réteg növekszik leginkább. Ennek a ré­tegnek a legrosszabbak a gazdasági, egészségügyi, oktatási, művelődési stb. lehetőségei. Az említett réteg falusi és városiaké hányadai földrészenként és országon­ként megoszlanak. Normális körülmé­nyek között — ha a foglalkoztatottság és a városba áramlás kialakítása kedve­ző — a városba kerülők Jobb körülmé­nyek közé érkeznek. Ez azonban koránt sincs így. A világon Jelenleg 172 olyan város van, amelynek népessége meghaladja az egymillió tőt. Az azredfordulöra viszont már 375 ilyen város lesz. többségében a fejlődő országokban. Napjainkban a fejlődő országok városi gyermekeinek több mint fele nyomorne­gyedekben, „vagyis kalyibákban, kuny­hókban és betoncsövekben“ él, ezek a „kunyhővárosok“ gyorsabban nőnek, mint bolygónk bármilyen más települési for­mája. A városok szegénynegyedel nincsenek ellátva elegendő tiszta, egészséges ivóvíz­zel, a környezet szennyezett. Ezekhez a gyermekekhez nem jut el a normális közegben kiépített és rendeltetésszerűen működő egészségügyi, oktatási intéz- ményhálőzat A táplálkozási helyzet csak súlyosbít­ja a fenti adatokat. Mintegy 800 mllltő gyermek ól olyan országokban, ahol az egy főre fűtő Jövedelem a Jelenlegi ára­kon mintegy 300 dollár... és megköze­lítőleg 100 mlIIIŰ gyermek a sző szoros értelmében éhezik. Ebhez még hozzá ke;; számítani a kőrös rosszultápláltság- ban szenvedő gyermekek mllllőtt Is. Az egészségügyi helyzet szintén sú­lyos problémákat vet fel. Kb. 400 millió gyermek nem részesül kellő egészség- ügyi gondozásban . .. A világ oktatási helyzetét szomorúan jellemző tény, hogy mintegy 175 millió Iskoláskorú gyermeknek még esélye sincs arra, hogy elemi oktatásban részesüljön. (UNESCO-adatok szerint az elemi isko­lás korú gyermekeknek csupán egyhar- mada Jár Iskolába.) A felsorolt problémákat súlyosbítja, hogy az ezredfordulóra mintegy 1,5 mil­liárd főnek ű) munkaalkalmat kell te­remteni A felnőtt munkanélküliséggel párhu­zamosan körülbelül 53 millió gyermek Az éhség a gyermekek millióit sújtja, az ún. harmadik világ országaiban. dolgozik a fejlődő országokban, ebből 40 mtlllő Ázsiában, csaknem 10 millió Afrikában és mintegy 3,3 nnilllö Latín- Amerikában. A vizsgálatok szerint a gyermeki mun­ka szorosan- összefügg a családok sze­génységével, mert a gyermeknek hozzá kell járulnia a "család jövedelméhez vagy legalábbis távollétével kell csökkentenie a család élelmezési terhelt. A család, majd a gyermek Kiszolgáltatottsága pe­dig lehetővé teszi a kizsákmányolást. A gyermeki munka főleg a mezőgaz­daságban terjedt el. Argentínában már a 6—7 éves kortól, Indiában pedig 8—9 éves kortól alkalmaznak mezőgazdasági munkára gyermekeket. Az Iparban a gyermekmunka visszaszo­rulóban van de még mindig sok gyer­mek dolgozik az építőiparban, a textil­es a szönyegiparban. az élelmiszergyár­tás vagy a dohánygyártás területén. A fejlődő országok többségében a ke­reskedelem, a vendéglátóipar és a szol­gáltatás különösen vonzza a gyermek- munkát. Sok háztartási alkalmazottat ta­lálunk a gyermekek között. Ennek a gyakorlatnak az az alapja, hogy a fel­sorolt munkaalkalmakat mint „könnyű munkát“ tartják számon, a gyermekmun­kát pedig „nem tekintik értékesnek“, e- zértezena címen alig fizetnek érte vala­mit, Illetőleg a főnök (gazda) napi egy­szeri érkezés fejében naponta 8—10 órai munkára tart Igénvt. A gyermekek munkáját kizsákmányolé­különböző rendű, rangú földbirtokosok, kis- és nagykereskedők, vállalkozó uzso­rások és „partrónusok“ a gyermeki mun­ka révén felnőtt munkát (s az ezzel e- gyütt Járó bért és lárulékalt) takaríta­nak meg. A gyermekek kizsákmányolása ezért — bizonyos területeken — a munkanél­küliség egyik forrása. 1973. decemberében az ENSZ-közgyű- lés 28. ülésszakán részt vevő szoviet kül­döttség javasolta hogy a Biztonsági Ta­nács állandó tagjai 10 százalékkal csök­kentsék katonai költségvetésüket és az így felszabaduló összeg egy részét for­dítsák a fejlesztési segély céljaira. Az ENSZ-közgyűlés 10. rendkívüli ülés­szakán a Szovjetunió Javasolta, hogy a nagy gazdasági és katonai potenciállat rendelkező államok, mindenekelőtt a Biztonsági Tanács állandó tagjai álla­podjanak meg abban, hogy nem száza­lékosan, hanem meghatározott összegek-i kel csökkentik katonai költségvetésüket. Ebben az esetben Is érvényes lenne az a megállapodás, hogy a felszabaduló összegek egy részét a fejlődő országok szükségleteinek kielégítésére fordítják. Igen érdekesek ezzel kapcsolatban R. Sivard amerikai tudósnak a részleges leszerelés révén felszabaduló eszközök felhasználásara vonatkozó számításai. Ezek szerint abban az esetben, ha a vi­lág minden országa 5 százalékkal csök­kentené katonai költségvetését, akkor a rendelkezésre álló 15 milliárd dollárral jelentősen emelni lehetne az életszínvo­nalat a harmadik világban Ez az összeg lehetővé tenné: — a testi és szellemi fejlődésre káro­san kiható kalória- és proteinhiányban szenvedő 200 milliö gyermek megfelelő táplálkozását (4 milliárd dollár). — az élelmiszer-termelés növelését a fejlődő országokban, ahol a lakosság nagy része (kb. 400 milliö ember) nem eszik eleget (3 milliárd dollár), — több általános iskola építését 100 millió gyermek tanításának biztosításá­ra (3 milliárd dollár), — azonnali segélyek nyújtását a ter­mészeti csapások sújtotta országok la­kosságának (2 milliárd dollár) — egy világméretű program megvaló­sítását a fogbetegségek fluóros kezelés­sel történő megelőzésére (1,5 milliárd dollár), — 25 millió felnőtt írástudatlanságá­nak megszűntetését a harmadik világ­ban (1 milliárd dollár), — a malária felszámolására indított világméretű küzdelmet (450 millió dol­lár), — 350 millió nő és gyermek vérsze­génységének megelőzését az élelmisze­rek vastartalmának növelésével (45 mil­lió dollár), — az A-vitamin hiánya miatt vakság­gal fenyegetett 100 milliö 1—5 éves ko­rú gyermek vitaminnal történő ellátását (5 milliö dollár). AZ EMBERI JOGOK MEGSÉRTÉSÉNEK ELSŐ SZÁMÚ ÁLDOZATA A GYERMEK Az emberi jogok tömeges megsértésé­nek tényeit vizsgáló speciális bizottsá­gok. illetve munkacsoportok, albizottsá­gok az ENSZ emberi jogok bizottságá­nak határozatai alapján végzik tevé­kenységüket. Vizsgálataik a gyermekek jogainak védelmére Is kiterjednek A megszállt területek lakosságának emberi jogait érintő izraeli bánásmód ki­vizsgálására alakult speciális bizottság tevékenysége A speciális bizottság ti­zedik jelentésében leszögezte, hogv az emberi jogok megsértése magában a meg. szállás tényében relllk s az abból kö­vetkező Incidensek csaknem valamennyi esetben kiteriednek az Iskolásgverekek- re és a diákokra . . a telepítési politika elleni diáktüntetésekre és• felkelésekre, iskolai sztrájkokra és zavargásokra. könnygáz használatára és gyermekek ha­lálát és sebesülését okozó robbantások­ra ... A rendelkezésre öllé vizsgálati anyag szerint a gyermekek ki vannak téve a kegyetlen bánásmóddal járó erőszaknakj hogy hamis beismerő vallomást tegye­nek. és úgy tűnt, hogy egyes Iskolák, tlletve osztályok esetenként kihallgatási, sőt megtorlásl színhellyé váltak. A megszállt területek polgári lakos­sága ellen alkalmazott megfélemlltésl ak­ciók során az izraeli hatóságok a fiata­lokat rendszeresen megverik, Illetőleg súlyos pénzbírságot szabnak ki a tünte­tésekben részt vevő gyermekek szüleire, s ha a szülök gyermekeik állítólagos bű­neiért nem tudnak fizetni, ókét vetik börtönbe, ezáltal pedig eltartójuktól fosztiák meg a gyermekeket. A megszállt területeken működő Ifjú­sági bíróságok légköre a terror légköre. Nem ritka, hogy éjjeli bírósági tárgyalá­sokat tartanak, melyek során a kiskorú tüntetőket rövidített eljárással ítélték el anélkül, hogy akár szüleiket értesítették volna vagy a kiskorúak ügyvédhez fo­lyamodhattak volna. A felsorolt esetekben a gyermekek a megszálló katonai hatóságok szándékos politikai célpontjaivá, illetőleg eszközei­vé válnak, abból a célból, hogy a lakos­ságot a tüntetéseken, más polgárt meg­mozdulásokon való részvételtől elbátor- talíinftsák. Az emberi jogok chilei helyzetének ki­vizsgálására létrehozott ideiglenes mun­kacsoport tevékenysége. Az Ideiglenes munkacsoport a chilei gyermekek hely­zetével kapcsolatos megállapításait há­rom pontban foglalta össze; Először: a kivégzett vagy eltűnt sze­mélyek és hosszú Idő őta letartóztatás­ban levők családjai, különösképpen pe­dig a gyermekek nyilvánvalóan szenved­nek a hosszan tartó traumás következmé­nyektől. Szenvedésüket csak növelt an­nak szörnyű élménye vagy emléke, hogy közülük nagyon sok gyermek szüleit, Illetve hozzátartozóit lealacsonyító, em­bertelen körülmények között tartóztatták le hallgatták ki vagy végezték ki. „Nemcsak az igazságtalanság közvet­len áldozata, hanem az egész család szenved — szögezi le a jelentés. — Ez­zel megsértik a gyermekeknek azt a jogát, hogy az emberi méltóság körül­ményei között egészségesen és normális módon fejlődjenek.“ Másodszor: Chilében a mozgásszabad­ság korlátozása továbbra ts fennáll. Szá­mosán még ma sem választhatják meg szabadon tartózkodást helyüket. Ennek következtében gyakori a családok szét­szakadása. A számfizöttek hazatérési ké­relmeit gyakran elutasítják, az 1978 áp­rilisi amnesztia ellenére visszatérésü­ket a 804. számú „törvényerejű“ rende­let alapján még mindig meg lehet tilta­ni. Számos gyermeket Ily módon meg­fosztanak az anyai Illetve apai gondos­kodástól. Harmadszor; jóllehet a hivatalos chilei statisztika telentös csökkenést Igyekszik kimutatni az 1973 óta bekövetkezett el­halálozási arányokról — így a gyermek­halandóságról is. a sajtó beszámol az egészségügyi ellátás elégtelenségéről és az anya- és csecsemögondozás helyzeté­nek további rosszabbodásáról. A junta növelte az orvosi és gyógyszerellátás költségeit. Ezek az Intézkedések gyakor­latilag megvonták az egészségügyi és orvosi ellátás Jogát a szegényektől és a munkanélküliektől. A gazdasági helyzet elsősorban az alacsony Jövedelmű rétegek létbizonyta­lanságát növeli. Az élelmiszerhiány és a növekvő drágaság következtében nép­betegséggé vált a kóros rosszultáplált- ság, és ez a chilei gyermekek tömegei­nek Jövőjét veszélyezteti. Az ideiglenes munkacsoport jelentése kitér arra is, hogy a növekvő költségek és a csökkenő oktatási hitelek korlátoz­zák a gyermekek oktatáshoz való jog érvényesülését. Minthogy a junta politi­kájával szemben álló bármilyen vélemény kifejezését a nemzet biztonságára nézve fenyegetésnek tekintik, a szólás- és vé­leményszabadság korlátozása az oktatói munkát Is korlátozza. A chilei Junta az utóbbi három évben mindent elkövet avégett, hogy a konszo­lidáció látszatát nyújtsa a világnak. Kép­viselői ezért mérhetetlenül ingerültek minden olyan nemzetközi fórumon, ahol éppen a gyermeki jogokat kérik számon tőlük. Az emberi jogok dél-afrikai helyzeté­nek kivizsgálására felállított ideiglenes szakértői munkacsoport munkája. Az Ideiglenes szakértői munkacsoportnak hosszú évekre visszamenőleges vizsgá­lati és tapasztalati anyag van birtoká­ban arról, hogy az apartheid egész rend­szere a gyermeki jogok legsúlyosabb megsértését jelenti. Az apartheid politika eleve lehetetlen­né teszi az afrikai lakosság számára a rendes családi életet, melynek tő aka­dálya a szerződéses munkarendszer. Ez a szisztéma felelős a felbomlott csalá­dok nagy számáért. A szerződésé munkarendszer szerint elhúzódó különélések és a családok fel­bomlása nagyszámú hiányosan ellátott törvénytelen gyermek létezésével jár. A gyermekmunka széleskörűen elter­jedt, a városi erőszakos kilakoltatások politikája Is a családok felbomlásához vezetett, mivel a feleségeket és a gyer­mekeket a „szülőföldekre“ (Homelands) telepítették. Ezeken a „szülőföldeken“ pedig még a minimális élet és lakásfel­tételeket sem biztosították. A körös rosszultápláltság Dél-Afriká- ban Is népbetegség, melynek hátterét a kiegyensúlyozatlan családi élet. a nyo­mor és létbizonytalanság, az állandó erőszak és az attól való rettegés képezi. Az ideiglenes szakértői munkacsoport külön felhívta a figyelmet az 1976. jú­nius 16-1 sowetot eseményekre, melyek során 30 ezer Iskolásgyerek békésen tün­tetett az afrikai-holland (afrikaans) ke- veréknyeiv bevezetése ellen. Az első nap 176 embert — köztük sok gyermeket megöltek, csupán egy nap alatt 785 Isko­lásfiút tartóztattak le. A munkacsoport külön is felhívta a figyelmet a letartóztatásban tevő gyer­mekek szörnyű helyzetére. A vizsgálat megállapította, hogy gyermekek tucat­jait — alig tizenéveseket — magánzár- kában(l) tartottak és megkínoztak. A SZISZ politikai oktatásában ez idő tájt az ifjúság helyzetével és jogaival foglalkozunk. A segédanyagként kiadott mellékletünkben olyan anyagot bocsá­tunk a propagandisták rendelkezésére, amelyet előadásaikbau vagy B beszéige-' tések során is felhasználhatnak. lelenleg a tőkés és a fejlődő országokban a leg­nagyobb gond a fiatalok foglalkoztatásá­nak. tanításának, művelődésének kérdé­se. Különösen nehéi a gyermekek és fiatalok helyzete a fejlődő országokban, ahol meg kell küzdeni a> éhség problé­máival, ahol igen nehéz biztosítani a létszükséglet minimamát, és ahol az a- nalfabétizmus is mindmáig igen nagy gond. KINEK NEM JUT MUNKA? Az D. S. News című amerikai lap írja: az 1981-as gazdasági visszaesés okozta gondok tekintélyes része a munkanélkü­lieket sűjtja. Ámbár az sem vitás, hogy a fizetési borítékok is országszerte vé­konyabbak lettek. S ez még a kisebb gond: az állás nélkül maradók száma is egyre nagyobb. A válság jobban érez­teti hatását a családosok körében, mint az egyedülállók között, némileg köny- nyebben viselik el a fehérek, mint á szí­nes bőrűek, a felnőttek, mint a tizen­évesek. a tlisztviselők, mint a munkások. Ez tűnik ki az alábbi statisztikai táblá-< zatbái; A NYOLCMILLIÓ AMERIKAI MUNKANÉLKÜLI MEGOSZLÁSA az összes Kor és nem szerint munkanélküli százaléka 20 év fölötti férfi 3 882 000 S.C 20 év fölötti nő 2 628 000 0,5 Tizenévesek 1 709 000 19,1 Bőrszín szerint: fehér 6 313 000 6,8 szines 1719 000 13,0 Családi helyzet szerint: házas férfi 1 987 000 4,0 egyedülálló férfi 2 100 000 12,9 házas nő 1 80S 000 7,3 egyedülálló né 1 308 000 10.6 1961 eleje óta több mint egymillió ál­lás szűnt meg az Egyesült Államokban októberig. Mindenekelőtt három iparágat ért érezhető csapás: az autógyártásban, a szállítási iparban és az elektronikai iparban januárhoz Képest S33 000 mun­kahellyel kevesebb van. A többi iparág­ban *más-más a helyzet: miközben az autéiparbeliek körében az 1980 decem­beri 21,S százalékról 1981 szeptemberéig 25,9 százalékra emelkedett a munkanél­küliség, a bótoriparbeliek között 3,6 szá­zalékról 11,3-ra nőtt. Az építőipar is alaposan megsínylette a válságot. 1981-ben 260 000 embert küld­tek el. s a munkanélküliek száma elérte a 18.3 százalékot. A mnnkanélküliség elsősorban a nagy­városokat sújtja s az iparosodott kö- zép-nvngati területeken érezteti legin­kább hatását. A legrosszabb helyzetben levő 15 nagyváros közül 13 itt található, s 13-ből tízben nagy autógyárak van­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents