Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-16 / 7. szám

A közelmiiltban ünnepel­te megalakulásának máso­dik évfordulóját a galántal jáisás legfiatalabb sportegye­sülete, a Járási Ifjúsági és Picmlrbáz mellett működő Mladosf Galanta. Mindenek- i előtt a tömeg- és szabad- í i tdösport fejlesztését szolgál • ja, két szakosztállyal dolgo- } t 2ik: turisztikai és alapozó testneveléssel. — Egyesületünk azért a- lakult, bogy fellendítsük a ; családi turisztikát — mond­ja az egyesület elnöke, Tóth Gábor, i— A pionirház mér korábban is szervezett kü­lönböző turisztikai akciókat a legkisebbek és szüleik részére. A munka nagy ré­szét a pionírház SZISZ-alap- I szervezete vállalta, s így fö- ; leg annak tagjai vettek t részt az akciókon. Hogy le- ! hetővé tegyük a többi ér- j deklődönek Is a részvételt, i elhatároztuk, sportegyesüle- j tét alapítunk. A CSSZTSZ jb ! támogatásárór biztosított, és ; így 1979 őszén létrejött a I Mladosf egyesület. Rögtön I az induláskor kidolgoztunk 1 egy megegyezést egyesüle- ; tünk, a píonírház igazgató­sága, a SZISZ és a Forra- j dalmi Szakszervezeti Mozga- j lom alapszervezete között. I Együttműködünk a testneve- j lésl szövetség járási bizott- I Ságéval és néhány sport- egyesülettel, elsősorban is azok turisztikai szakosztá­lyával. Egyelőre csak 46 ta- I gunk van a turisztikai (el- I nők Emil Laääü) és az ala- ; pozó testnevelés (elnök Beata Reízlngerová) szak- ( osztályban. i A DruZstevnik Matúskovo • és a felsöszelí (Horné Sa- j liby] egyesületek turisztikai ! szakosztályával együtt meg- I szervezték a járás legna- j gyobb Ilyen jellegű rendez- ! vényét, „Az SZNF hőseinek j nyomában“ távolsági gyalog- , túrát, amely a Devínröl a ‘ Duklára vezet; Előbb egy- , napos túrákat szerveztek, _ később tíznapos vándortábo­rokat. ' A Galántal Vnb-vel rend­szeresen megrendezik a há- I romtagú családok kerékpá- ■ ros kiruccanásait, amely ; iránt nagy az érdeklődés az ! egész járásban. A turisztikai j szakosztály tagjai nem hlá- j nyoznak a 100 tavaszi ki­lométer megnyitásáról sem, 1 sőt más kisebb-nagyobb tu- 1 risztikal akciókon is talál- j kozunk velük a környező ja- : rásokban. Ilyenkor általá- 1 ban családostul jönnek, így hasznosítva szabad idejüket ' a természetben való tartóz- J kodásra. ’ A galántal Mladosf turis­I tái télen sem tétlenkednek, ) Ilyenkor az alapozó szakosz- ; tályban tevékenykednek, a- mely szintén a legszorgal- , masabb szakosztályok közé 1 tartozik a járásban. Rendszeresen tornáznak, nem hagyják a tornatermet I kihasználatlanul,' versenye- j két szerveznek asztalltenisz- I ben, tollaslabdában, sakk- ban. Indulnak a más szak- ! osztályok szervezte verse- , nyékén is. I Oláh Gyula i III ' GONDOLATOK A PROFI ÉS AMATŐR KERÉKPÁROSOK „nyílt BAJiNOKS.ÁG.ÁRÖL“ iSem a pénz hat meg a színvonalá Az év végi nagy összege­zéseknél, a mérlegek készí­tésénél fokozottabb mérték­ben kerülnek előtérbe a sportágak egyéni gondjai, a nemzetközi szövetségeket leginkább foglalkoztató kér­dések. A nemzetközi kerék­pársportban, ahol a profik és az amatőrök külön „sí­neken“ futnak, ilyen a kö­zös versenyeztetés, az eset­leges egységes világbajnok­ságok megrendezésének kérdéscsoportja. Sokakat foglalkoztat ugyanis az a kérdés, vajon melyik státu­sú versenyzők javára billen­ne a mérleg a „nyílt VB-k“ esetében. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az elmúlt év őszén Baden-Badenben megtartott tanácskozásán ilyen formában általános sí­kon sem foglalkoztak a kér­déssel, inkább az amatőr státus megfogalmazása kö­rül folyt a vita, elvben te­hát elképzelhető: olyan irányban fejlődnek a dol­gok, hogy egyszer majd minden versenyszámnak csu­pán egy, „általános“ világ­bajnoka lesz. Mert mi a helyzet pillanat­nyilag a gyakorlatban? EGY SZÖVETSÉG ES MÉGIS HÄROM7 A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség, az UCI keretén belül két külön ,,alszövet- ség“ is működik: az ama­tőrök az FIAC, a hivatásos sportolók az FICP égisze a- latt versenyeznek. Az el múlt évben történetesen egy helyen, mínálunk, Prá­gában, illetve Brnóban ren­dezték meg párhuzamosan az amatőrök és a profik or­szágúti és pályakerékpáros világbajnokságát. Ez a tény érthetően annál inkább pro­vokálta a szurkolók és a szakemberek fantáziáját: mi lenne, ha ...? A gyakorlatban különben az a helyzet, hogy mig a hivatásosak nyíltan kapják kézhez a győzelmekért járó pénzösszeget, a „kedvtelés­ből sportolók“ burkoltabb formában kapják meg azt a támogatást, mely nélkül a mai teljesítményszínvonal követelményeit aligha tud­nák teljesíteni. S tulajdonképpen sor ke­rült már az első szórványos közös próbálkozásokra is. Csakhogy az egyes szak­ágakban eltérő a helyzet. A figyelmes újságolvasók bi­zonyosan emlékeznek még, hogy a szovjet amatör vi­lágbajnok Szuhorucsenkov és társai indultak már (és jól helytálltak] egy kisebb jelentőségű franciaországi profíversenyen. És fordítva: sgy-egy amatőr pályakerék­páros nemzetközi Nagydíj- -versenyre profik is bene­vezhetnek. A közös, „nyílt VB“ azon­ugyan jóval hosszabb távo­kon versenyeznek, de ennek nagyobb részében túl sok a taktizálás, laza a tempó, az igazi kemény csata csu­pán az utolsó kilométere­ken kezdődik. Ml viszont úgyszólván az első kilomé­tertől az utolsóig teljes erő­vel tapossuk a pedálokat. Ez nemcsak feltételezés: a prágai VB-n iemértem azt a közös kört, melyet mind­két csoport versenyzői meg­tettek s az amatőrök tizen­két perccel gyorsabbak vol­tak! A profik viszont azt állítják, hogy ők állóképe­sebbek ... Mivel versenyein­ken a taktikának is nem kis szerep jut, ha mindkét rész­ről egyenlő számú csapat indulna, hajlandó lennék együttesemmel a legmaga­sabb szintű profi versenye­ken is felvenni a küzdel­met ...“ EDDY MERCKX (Belgium), minden idők egyik legsike­resebb hivatásos kerékpáro­sa: „Szerintem a profik kö­zött több a kiemelkedő e- ,gyéniség, míg az amatőrök inkább a hatékony kollek­tív taktikát alkalmazzák. Egy esetleges komoly nyílt versenyen, az lesz a legfon­tosabb, hogy mindkét fél számára egyenlöek legyenek a feltételek. Én magam is szeretnék rendezni egy ilyen versenyt, mondjuk nyolc- -nyolc résztvevővel, hatvan- kilométeres távon, időre.“ A pályán ANTON TKAC (Csehszlo­vákia), olimpiai bajnok: „Egy versenyszámban, a sprintben már született bi­zonyos kompromisszum: a Grand Prix sorozat néhány versenyén hivatásos ver­senyzők is Indulhatnak. Mindeddig nem túl nagy si­kerrel. Tavaly csupán egyet­len győzelmet arattak, a ja­pánok profi-világbajnoka, Nakano jóvoltából, aki a koppenhágai Nagydíjat nyer­te. Viszont ő az egyetlen profi, aki egyáltalán felve­heti a versenyt a legjobb amatőrökkel. Az abszolút vi­lágrangsorban a hetedik- -nyolcadík helyre sorolnám. Minderre való tekintettel nem látom a nyílt világbaj­nokságok rendezésének ér­telmét.“ SZERGEJ KOPILOV (Szov­jetunió), az 1981-es brnói VB repülőversenyének győz­tese: „Az egyszeri kö­zös versenyek számomra vonzóak, hiszen mindenki­ben él a becsvágy, hogy mi­nél több alkalommal bizo­nyíthassa tudását. Én ma­gam azonban nem szeret­nék hívatásos versenyző len­ni. Tudom, hogy amikor úgy fogom érezni, pontot tehe­tek sportpályafutásom után, rendes, megfelelő foglalko­zásom lesz. Most katona va­gyok és egyúttal levelező tagozaton végzem a testne­velési főiskolát. Kedvtelés­ből sportolok, és nem va­gyok kitéve az impresszá­riók kényének-kedvének. így teljes és önálló az éle­tem. Én jelenleg az Időm túlnyomó részét a sport, a tanulás és családom között osztom meg, és biztos va­gyok benne, hogy a jövő­ben is megtalálom életem­ben az egészséges kiegyen­súlyozottságot.“ MAJOR LAJOS ban mégiscsak más lenne. Sorra kerül-e majd egyszer, s ha igen, milyen feltételek mellett? Erről kértük ki, s adjuk közre a nemzetközi kerék­pársport néhány ismert sze­mélyiségének véleményét. Különösebb kommentár nél­kül, hiszen a nyilatkozatok, ahogy mondani szokás, ön­magukért beszélnek. Altalaban L. PÚIG ESTEVE, a Nem­zetközi Amatőr Kerékpáros Szövetség újonnan megvá­lasztott spanyol elnöke: „Én személyesen az amatőr és a profi ágak közeledése mellett vagyok. Szerintem a fejlődés egyöntetű, s a ha­tárok elmosódása felé tart. Más dolog, hogy számunk­ra mindenkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állásfog­lalása volt és lesz is a dön­tő — ebben a kérdésben ts. S bizonyos, hogy csupán az ezen szerv által megszabott határok között szándéko­zunk mozogni. Az olimpiai mozgalom egysége ugyanis, ebben a kérdésben éppúgy mint másokban, a legfonto­sabb számunkra.“ H. KATÓ, a hivatásos ke­rékpárosok szövetségének (FICP) japán alelnöke: „Számunkra közös fedő- szervünk, az UCI véleménye a legfontosabb. Nem tagad­juk, hogy minket a dolog pénzügyi oldala is érdekel, tehát egy-egy versenyünk­nek kitűnő reklám lenne, ha azon az amatőr világ­bajnokot is üdvözölhet­nénk az Indulók sorában.“ VLADIMÍR HOLECEK, a Csehszlovák Kerékpáros Szö­vetség elnöke: „Szerintem differenciálni kell a dolgot. Az országúti versenyeken a konfrontáció kölcsönösen előnyös lehet. Itt a teljesít- ményszlnt nagyjából hason­ló. A Tour de 1’ Aveniron például a szovjet kerekesek magasfokú felkészültségről tettek bizonyságot. De helye­sebb lenne, ha » közös erőfelmérések a profik szá­mára is nyitott amatőrver­senyeken történnének és nem fordítva. Ami a pálya­versenyeket Illeti, ott aza- matőrök ma már egyönte­tűen magasabb színvonalat képviselnek, az esetleges na­gyobb közös versenyek al­kalmával tehát nem lenne túl sok tanulnivalójuk.“ AZ országúton VIKTOR KAPITONOV, a szovjet válogatott edzője (egyéniben 1960-as olimpiai bajnok); „Egy esetleges kö­zös VB mindkét fél számá­ra rendkívül érdekes és ta­nulságos lenne különö­sen a versenyzési stílusok összevetésének szemszögé­ből nézve. A hivatásosak AZ OROSZLÁNSZn C ŐZIKE I n karaterővel és egészséges öribizálom- ffn fnal mindent el lehet érnii — ezf a hitvallást sűrűn hangoztatja Evelyn Ashford, az 1981-es év 'legjobb női sporto­lója. A huszonnégy esztendős atlétanő a világ jelenlegi vágtázógárdájának legele­gánsabban, legkönnyebben futó kiválósága. Talán azért is ruházták rá a szakírók az ■j „őzike“ elnevezést. Az azonban ugyancsak ;( rendkívüli, hogy ebben a törékenynek tűnő ^ 163 centiméter magas és 52 kilós atlétanő­I ben igazi oroszlánszív lakozik. Könnyed, j légies futása mellett azonban lelkesedése, ; küzdőszelleme és akaratereje is csaknem ' páratlan. „Sok akadályt kellett leküzde­’ riem, de sikerült“ — mondja pályafutásá­j ról az őszi Világ Kupa kétszeres győztese. I Evelyn a Sacramento közelében fekvő 1 Roseville-ben hívta fel magára a figyelmet, hiszen szárnolatlanul nyerte a középiskolai f versenyeket. Egyszer a fiúkat is maga n0­C gé utasította. Az egyik papa. Will Steffen ismert atlétikai szakvezető azután kíváncsi volt fia legyőzőjére. Dicséretére legyen mondva, hogy minden különösebb edzés nélkül már akkor is csodálatosan, köny- nyedén futó Evelyn számára 1976-ra sport­ösztöndíjat szerzett a híres Los Angeles-i egyetemre. Pályafutása kezdetén a szakértőket is meglepte, hiszen csaknem teljesen ismeret­len létére nagyszerűen szerepelt a váloga­tóversenyeken, és bejutott az Egyesült Ál­lamok olimpiai csapatába. Montrealban az ötödik helyen végzett. Azután hosszú ideig nem hallatott magáról. Sok más társával ellentétben nem akarta ugyanis elszalasz­tani az egyetemen kínálkozó lehetőségeket, és a sporttal szemben közgazdaságtudomá­nyi tanulmányait helyezte előtérbe. De 1979-ben azután annál nagyobb meglepetést szolgáltatott, amikor újra Montrealban, első nemzetközi sikerei színhelyén a Világ Ku­pában 100 méteren Marlies Göhr, 200 mé­teren pedig Marita Koch, az NDK két ki­válósága előtt ért elsőnek a célba. Az olimpiai bojkott tavaly főleg lelkileg viselte meg, hiszen Carter esztelen dönté­se nélkül sem indulhatott volna Moszkvá­ban. Tavasszal ugyanis súlyos sérülést szen­vedett, utána már nem is versenyzett 1980- ban. Annál jobban előretört viszont ta­valy. Rómában ugyanabban a stadionban re­mekelt, ahol egyik kiváló elődje, Wilma Rudolph több mint két évtizede elkápráztat­ta a világot. A Világ Kupán aratott kettős győzelme mellett a világranglistán is az el­ső helyen áll. A rövidebb távon, 100 méte­ren 10,90 másodperces idejével csak két századdal maradt el Göhr világcsúcsától, 200 méteren pedig 21,84 volt a tavalyi leg­jobbja. Evelyn Ashford, 1981 legjobb női sporto­lója, aki egyébként az ismert hivatásos ko- sárlabdás Ray Washington felesége, a jövő évet a csendesebb felkészülésre, az erő­gyűjtésre szánja, a hírek szerint csak né­hány versenyen szándékozik indulni. Kő vetkező nagy célja, az 1983-ban rendezendő első világbajnokság. Legnagyobb vágya pe­dig az olimpiai győzelem Los Angelesben. Igaz, előtte még a 100 méteres síkfutás je­lenleg fennálló világcsúcsát is szeretné megjavítani. „Világcsúcsot akarok futni, s még a 10,60 másodpercet sem tartom el­érhetetlennek ..." —. mondta legutóbb. Már­pedig amit eddig az oroszlánszívű őzike nagyon akart...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents