Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-16 / 7. szám
„Euröpábán sehol sem kell olyan sok gyereknek o- lyan keményen dolgoznia, mint Itáliában. Csupán Ná- palyban Stvenezren vannak" — e szavakkal kezdte be- számolöját Claus Lutterbeck a hamburgi Stern magazin tavalyi 40. számában megjelent megrázö Írásában. Hogyan? Miért? És végül meddi’ dolgoztatják még a gyar- makeket? — ezek a kérdések merülnek fel cikkében, amelyet némi rüvidltéssel mi Is közlünk. A „Sanltá“-ra nem jár autóbusz. Aki Ide kíván jutnt, kis alumf- nlumfelvonöba száll, ez juttatja a negyed 80 000 lakója kOzé... A szó, Sanita, azt jelenti: egészség. Leginkább mégis ez hiányzik innen. Itáliában sehol sem születnek és halnak meg o- lyan gyorsan, mint Itt. Sehol sem hal meg ennyi csecsemő (ezerból százhuszonkettő), sehol sincs ennyi munkanélküli, sehol sem laknak az emberek szűkösebben. A családok nagyok, nem ritkák a hétgyerekesek, s van tizenkét gyerekes is. A „Sanita“ Nápoly legnagyobb szegénynegyede. Itt nem szégyen a gyermekmunka. Éppoly megszokott, mint a harmincévesek- munkanélkülisége. És mindkettő olyan régi dolog, mint a nápolyi szegénység. A Londonban működő Rabszolga- ságellenés Társaság becslése szerint csupán Nápolyban félszázezer tizenöt év alatti munkavállaló van [A munkavállalás alsó korhatára Olaszországban tizenöt év.'-) Számuk — egész Itáliát tekintve mintegy félmillió. „E férmllllő gyermekmunkás — Irta Jelentésében az UNICEF, az ENSZ Gyermekvédelmi Szevrezétének egyik kutatócsoportja — sajnos a népgazdas^ igén jelentős tényezője. Ok képezik a rosz- szu; fizetett munkáshadsereget, mely olcsón megszerezhető és mely állandóan alacsonyan tartja a béreket.“ Az UNICEF jelentése' szerint a gyerekek 12,7 százaléka hetente két nyugatnémet márka, 61,1 százaléka pedig heti húsz nyugatnémet márka alatti bért kap. Gugllelmo Pellecchlával La Sanita főutcáján találkozunk. Acsszekercével az előre leszabott hosszú deszkákból ládákat fabrikál. A „Hány éves vagy?“ kérdésre hosszú gondolkodás után közvetve felel: mutatja, Mímmo Caporale tizennégy éves nápolyi pizzasiltO. Hetente öt egész napot dolgozik. — Ha senki sem lát/a, kezét olykor még szájába kapja ... ELTEKOZOLT NEMZEDÉKEK hogy tizennégy. Egy foghíjas öregasszony Gugllelmo mellett felszlsszen. „Még tizenkét éves sincs“ — mondja. — „Én vagyok a nagynénje.“ És büszkén nézi, milyen ügyes és erős az unokaöccse. A „Miért dolgozol?“ kérdésre a gyerek úgy felel, mint aki hülyének 'nézi a kérdezőt. Kiderül: öten vannak otthon. Apja — egész életében nem volt állandó munkája — meghalt. 'Alkalmi munkákból élt, sohasem fizetett semmilyen nyugdíjalapra. Gugllelmo kortársai között jövedelem- rekorder, heti 35 000 lírái visz haza (ez kb. 650 korona), A kérdésen: „Nem gondolod, hogy ha elvégeznél egy magasabb fokú iskolát, jobban fizetett munkát taSory'o tizenhárom éues aszlolusseyéd ... Iáinál magadnak?“ — elgondolkozik, aztán bizonytalan mozdulattal egy környezetéből kiemelkedő korszerű é pületre mutat. Ez az állami Giovanni Lombardi középiskola. Az Iskolát a kommunista többségű városi tanács é- plttette — ez a negyed első egész napos Iskolája —, de ez a modell sem tudott lépést tartani az igényekkel. Éppen egy éve egy hajléktalan család önkényesen beköltözött az egyik osztályterembe. A múlt novemberi földrengés után más családok Is Itt leltek „átmeneti“ otthonra. Azóta a gyerekek egy Igen távoli és régi iskolába járnak, három műszakos tanításra. Nápoly 9084 tanterméből a földrengés titán csak 4824 áll az oktatás rendelkezésére, a többit „elfoglalták“. Az Iskola — az állam, már a gyermekek számára is. És az államtól nem várhatnak semmi jót — így érez a legtöbb nápolyi szülő és gyerek. Az államtól csak katonai szolgálatra szóló behívót, Inflációt és adóemeléseket kapnak. Egy aprócska, sötét cipőgyárban találkoztunk az ötvenéves Giovanni Pughesé- vel és tizenkét éves fiával, Peppinóval. Az apa 125 OOü lírát (kb. 2300 koronát), a fia 15 000 lírát (kb. 260 koronát) keres. Peppino tanulóideje rövid volt: apja három hőt, alatt megtanította arra, amit a következő fél évszázadban tudiifa kell. „Miért nem küldte fiát iskolába?“ Pughese gyorsan felel: ,,Az élet itt zajlik, nem az Iskolában. Nápolyban jobb dolgozni, mint iskolába járni.“ Az apa maga Is ritkán volt jelen a tanítási órákon. Harminc éve dolgozik, betegbiztosítás és nyugdjjáru- lék fizetése nélkül. Peppino egy tűzőgép mellett áll, mely a cipőfelsőrészt a talphoz varrja. Munkavédelmi eszközök nincsenek a gépen: minden Peppino ügyességén múlik. A tizenegy éves Mlmmo Caporaléval egy plzzerlában találkoztunk. Heti öt napot dolgozik mint pizzasütö, nagyjából 20 000 líráért (kb. 350 korona). Mlmmo csak négy osztályt végzett. „Az iskolától felfordult a gyomrom.“ Mint az UNICEF tanulmánya írja: „Nápolyban a középiskolás korú fiataloknak csak ötvennyolc százaléka látogatja az iskolát. A dolgozó gyerekek többsége kijelentette: számukra a munka fontosabb, mint az Iskola. Az Iskolát hasszon- talannak és unalmasnak tartják.“ (A' jelentés a 14 éven aluliakra vonatkozik. Itáliában a négy elemi osztályt nyolcosztályos középiskola követi.) De a gyermekmunkában nem egyedül a katasztrofális Iskolahelyzet a bűnös ... Sok család kényszerítve van, hogy gyermekét dolgozni küldje, mert a gyermek az egyetlen, aki egyáltalán valamiféle munkát találhat. A munkanélküliség Európa-re- kordját Nápoly városa tartja. A munkaerő-igényes ipart az olaszok Is a harmadik világba telepítették. A műszakilag korszerű üzemek északon vannak, Nápoly sikátoraiban és utcáiban csak korszerűtlen, aprócska üzemek dolgoznak, amelyeket sehol sem tartanak nyilván, amelyek tulajdonosai nem fizetnek adót, nem biztosítják munkásaikat, és ezek a munkások mit sem tudnak a szakszervezetekről és a mun- katörvényekröl. Ha a gyerekek felnőnek és túl drágákká“ válnak, egyszerűen lecserélik őket. Az utcán épp elég „olcsó kéz“ kapható. A felnőttek munkanélkülisége és a gyermekmunka egymással szoros kapcsolatban áll. Nápoly kommunista szak- .szervezetl titkára, Guido Bo- laffl, szerint; „Az objektív nehézségek, pénzszűke, a rossz iskolahelyzet mellett a gyermekmunka továbbélő se az úgynevezett kultúrté- nyezö és a rezlgnáció is belejátszik. Sokan úgy tartják: ez mindig így volt és így is lesz." Nem kétséges, hogy sok mai gyermekmunkás, a- klkből a holnap szülői lesznek,, maga is dolgozni küldi majd gyermekét. Mert az e- gyetlen törvény mely Nápolyban valóban funkcionál Is: a hátrányos helyzetűek kizsákmányolása. Az UNICEF tanulmánya azt Is kimutatta: a gyermekmunkások édesanyái még elmaradottabbak, még iskolázatlanabbak, mint férjeik. A lányokat szinte kizárólag csak a háziasszonyi munkára, jövendő anyaságukra készítik fel. A gyermekraunká- sok között csak 3,7 százalék a lány. de ezek 84 százaléka napi munkája után a háztartásban is segédkezik. A lányok többsége ezt nem is tartja munkának, hanem a család érdekében végzett kötelességnek. Ily módon a dolgozó gyermeklány-mun- kások helyzete a fiúkénál Is rosszabb. Mint az UNICEF jelentés mondja: „Egy szélsőség legszélén elhelyezkedő csoportot képviselnek.“ Az olasz kormány eddig — szinte semmit sem tett a gyermekmunkások kizsákmányolása ellen. Hivatalosan a gyermekmunka tilos, büntetendő, de a munkaügyi hivatalok ritkán tartanak ellenőrzéseket. „Mit tehetünk? — mondták a munClaudio tízéves — egy nápolyi cukrászda takarltójlúja. katigyi liívatalban, amikor a gyermokmunkások kizsákmányolásáról beszéltünk —, ha ma valahol bezárunk egy üzletet, holnap a másik sarkon nyílik meg, új nevekkel, esetleg új gyermekekkel.“ Bülaffl szerint: „A gyermekmunka nem elszigetelt jelenség — egy mély kulturális és gazdasági válság velejárója.“ A kommunisták — Itáliában egyetlenként — a közelmúltban keresztüí- vitték a parlamentben, hogy különbizottságokat hozzanak létre, amely megerősíti az Iskolák helyzetét, tanulmányozza, szabályozza és részben vagy egészen megoldja a gyermekmunkások helyzetét. Vissza kel) állítani az Iskolai végzettséget és szakmai ianulmányokat bizonyító iratok értékét. Függjön ezektől, hogy valaki munkához juthat-e vagy sem. Bolaffl még tovább is lép: Nápolyban külön iskolasegélyben kívánja részesíteni a hátrányos helyzetű gyermekek szüleit. Így kisebb lenne a gazdasági nyomás, hogy dolgozni küldjék a gyerekeket... Bizonyos, hogy a gyermek" munkát nem rendőri vagy munkaügyi hivatali razziákkal vagy sorozatos ellenőrzésekkel lehelt megszűntetni. És a gyermekmunkások- kérdését sem úgy lehet elintézni, ahogyan sokan a jómódban élő országok tehetős polgárai közül vélekednek: „kizsákmányoló szülök, akik gyermeküket csak pénzszerző géppé nevelik, bűnözők, akiket büntetni ■kell“ — miként azt a minap egy, az ENSZ emberi jogokról szóló vitájában felszólaló szociológus mondta ... Eddig az idézett cikk részletei. Nekünk azonban — ha csak egyetlen mondattal is — tovább kell lépnünk a .szörnyű tények Ismertetésében: a gyermekmunkát Itáliában csak a társadalmi és gazdasági rend gyökeres megváltoztatásával lebet véglegesen felszámolni. Addig is, míg ez bekövetkezik — számolnunk keli az elté- kozolt nemzedékek létével. IM s Február 9-én héthetes szünet után Madridban folytatódott a helsinki Záróokmányt aláíró 35 állam képviselőinek a találkoz6|a. Mint az várható volt, a NATO-országok képviselői figyelmen kívül hagyva a találkozó központi témáját — az európai biztonság és együttműködés kérdéseit —, teljes egészében a Lengyel- ország belügyelbe való durva beavatkozásra, valamint a lengyel kormány és a Szovjetunió elleni kirohanásokra akarják felhasználni. A hangadó elsősorban Alexander Halg amerikai külügyminiszter, aki a legnagyobb mértékben befolyásolni kívánja a tanácskozás menetét. A szocialista országok küldöttel határozottan elítélik azokat a nyugati, elsősorban amerikai törekvéseket, hogy a madridi fórumot a lengyel belügyekbe való beavatkozásra használják ki. Mint azt Leonyld 11- jícsov szovjet külügyml- ^ niszter-helyettes mondotta: „Határozottan visszautasítjuk a NATO-országok arra irányuló kísérleteit, hogy Itt Madridban további színjátékot rendezzenek. Kategorikusan visszautasltunk mindennemű vitát arról, amit itt egyes országok „Lengyel kérdésnek“ neveznek.“ Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán határozatban Ítélték el Izraelt a Go- lan-fennsik bekebelezése miatt. Az elfogadott határozat agresszióként- bélyegezi meg Izrael lépését, és felszólítja a világszervezet tagjait, szakítsanak meg minden kapcsolatot Izraellel. Leszögezi: sorozatos agresz- szív cselekedeteivel Izrael, nem tekinthető többé béke- szerető államnak. A határozatnak ez a része elvben utat nyit Izraelnek a vllág- .szervezetből való kizárásához, ami azonban gyakorlatilag csak úgy lenne lehetséges, ha a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagja jóváhagyná. Izraelnek a közgyűlés munkájából való kizárásához azonban elég a tagállamok egyszerű többsége. Korábban ezzel sújtották a Dél-afrikai Köztársaságot fajüldöző politikája miatt. Elénk figyelemmel kísértük a Francia Kommunista Párt XXIV. kongresszusát. A kongresszuson 2000 küldött és 112 külföldi küldöttség — köztük a CSKP küldöttsége Vasi! Bilaknak, a CSKP KB elnöksége tagjának, a KB titkárának a vezetésével — vett részt. A kongresszus jóváhagyta azt a határozatot, amely kitűzi a francia kommunisták fel-, adatait az elkövetkező időszakra. A terjedelmes dokumentum, melynek elfbgadá- sát párton belüli vita előzte meg, bírálóén elemzi a párt gyakorlati és elméleti tevékenységét az elmúlt évtizedek során és meghatározza a Francia Kommunista Párt céljait, ezek elérésének eszközeit és módjait. A dokumentum a dolgozók elvi egysége szükségességére és az alapszervezetek munkája további tokozására helyezi a hangsúlyt. Megerősíti a kommunisták elhatározását, hogy részt vesznek és hozzájárulnak a szükséges a- lapvető változások megvalósításához, a francia társadalomban. A határozat megerősíti, hogy a párt külpolitikájának kiemelkedő szerep jut a béke megőrzéséért, a leszerelésért és a békés együttműködésért ví.- vott harcban. Ezzel egyidejűleg értékeli a szocialista országok Jelentőségét és súlyát, élesen elítéli ,á nemzetközi Imperializmust és mindenekelőtt az ÜSA politikáját.
