Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-16 / 7. szám

- IM s A Ffilaki Gimnázium IV.B osztálya 18 lányból és I fiából áll. Három és fél évvel ezelátt még ágyszólvin semmit sem tudtak egymásról, de ez az idő arra volt jő, hogy felfedjék, milyen jellemet rejt a Mikula, a Nagy, a Bial, a Gubá- nyi és az osztály további 22 tanulójának a neve. „visszasírják ezt a bandát“ ^ Fiúk, lányok, figyelem! Milyen Órát szerettek a legjobban? Belntésre nincs szükség, az osztály egy emberként zengi: >— A lyukasat! K lyukas órát, annak ellenére, hogy a IV. B valamennyi eddigi konfliktusa épp a lyukas órák alatt kifejtett vagy ki nem fejtett tevékenységből szárma­zott, de erről majd később, A lyukas óra ezúttal kapóra Jött nekünk is, az 0] Ifjúság szerkesztőinek, és a gimná­zium Igazgatójának engedélyével éltünk is a lehetőséggel: testnevelés helyett ismerkedési órát tartottunk az osztály­ban. Nagy Kati osztályelnök: »- Három és fél évvel ezelőtt huszon­kilencen kezdtünk. Tavaly két lány je­lentkezett külföldi tanulmányokra, fel­vették őket a selmeci gimibe, ott is fognak érettségizni. Aztán volt egy súlyemelöbajnokunk is, ő a jobb edzési lehetőségek végett átiratkozott a kas­sai gimibe. Most huszonhatan vagyunk, de biztos vagyok benne, hogy akik el­mentek, visszasírják ezt a bandát. Le­hetetlen elfelejteni a közösen átélt na­pokat. Nem dicsekvésként mondom, de egy esetet kivéve, az osztály mindig egy emberként vallott véleményt min­den kérdésben. — Mi volt ez az egyedi eset? >— Nyáron ifjúsági építőtáborban dol­goztunk, a Füleki Állami Gazdaságban, és a tikkasztó melegben többen úgy tették föl a kérdést, hogy; dolgozni vagy napozni. Míg a többség az utóbbit választotta, addig néhány lány a ke­mény munka, a kapálás mellett döntött. Most már nem az a fontos, hogy ki viselkedett helyesebben, utólag könnyű okosnak lenni. Tény, hogy azóta az osztály kollektíváján belül észrevehető, hogy az az öt lány, akik annak idején a munkát választották, összetartóbb a többieknél. BARÁTSÁGOK — EGY ÉLETRE Ezt az elkülönülést nem szélsőséges véleménykülönbségek, hanem egy ki­alakult helyzet hozta magával. Az osz­tálytársak közötti szoros barátságok a- zonban napról napra erősödtek, és ha lassanként jöttek is létre, most, a ne­gyedikben már egyáltalán nem ritkák. Somosköl János és Czakó Sándor pad­társak; különben ők azok, akik magu­kon érzik még a tanár leheletét is, kö­zelebb már nem is illik ülnie diáknak a tanárhoz. >—< Mit jelent számotokra a barát­ság? Czakó Sándor; — Szülő, testvér mindig adva van, míg a barátját az ember maga választ­ja meg és tulajdonképpen minden fia­tal életében ez az első jelentős nagy tett. Minden fiatal először barátot vá­laszt és csak azután élettársat. Általá­ban nehéz helyzetekben mutatkozik meg, hogy az embernek van-e igazi ba­rátja vagy nincs. Én ugyan még nem éltem át semmilyen megpróbáltatást, mégis tudom, hogyan viselkedne a ba­rátom egy adott helyzetben. Ugyanezt ö is tudja rólam. Lehet, hogy közös kedvtelésünk hozott közelebb egymás­hoz, de az is lehet, hogy fordítva tör­tént; először volt a barátságunk, és ké­sőbb a kedvtelés. Mindkettőnk hobbija az elektrotechnika. János rendkívül ta­lálékony srác, szerkesztett egy hang­falat, fényzenegépet, azt hiszem, hogy az osztály legügyesebbjeinek egyike. Jó érzés a barátjának lenni, és ha min­den a terveink szerint történik, akkor a főiskolán is évfulyalntársak leszünk Végh Gyöngyi: — Az én barátnőm Kalapos Évi. Ha véletlenül beteg, akkor nemcsak a mel­lettem lévő szék üres, hanem én sem találom valahogy önmagam. Akkor a legjobb, ha Itt van, mindent közösen megvitatunk. Néha elég, ha egymásra nézünk, az Ilyesmi minden biztatásnál többet jelent. Egy-egy rossz jegy után nemcsak vigasztaljuk, hanem ösztönöz­zük is egymást a tanulásra. Általában a szabad időnket is együtt töltjük. Ilyenkor könyvekről, filmekről, zenéről szoktunk beszélgetni. Én azon leszek, hogy barátságunk, amely valójában csak a második osztályban alakult ki, az érettségi után is szoros maradjon. „A POKHAlO ZUHANÁSA“ Az osztály közösségi életének jelen­tős állomásai a közös kirándulások, az építőtáborban töltött napok, a sítanfo­lyam, a SZISZ-bálök, és mint azt.már az elején is említettük, a lyukas, órák. Ezek olyan események, amelyek ma­gukban hordozzák a feszültséget, és mit tehet az a diák, aki képtelen el­lenállni a kísértésnek? Elkövet valami­lyen hülyeséget. Legrosszabb az, ha előre tudjuk, hogy lyukas óránk lesz. Ilyenkor tíz­perces idegjáték következik; jön-e a he­lyettesítő tanár vagy sem. Akkor teljes az öröm, ha az őrá valóban lyukas ma­rad, ha megfeledkeznek rólunk. Ebben nagyon is tanáraink segítségére va­gyunk, mert míg máskor órakezdés e- lőtt az osztályban kilencven declbeles a csend, addig a lyukas óra előtt még a pókháló zuhanása la lármának tűnik. Tudjuk, hogy az Ilyen fülelésnek álta­lában rossz vége szokptt lenni, ennek ellenére, sose mulasztjuk el. Persze, az osztályelnök más véleményen van ... ■—* Ügy tudtuk, nem lesz oroszóra; az örömtől és az éhségtől hajtva le­mentünk a közeli Kominár büfébe. A- mlkor nagy csámcsogással visszajöt­tünk az osztályba, azt hittük, valaki ug­rat bennünket: a katedrán ugyanis az orosztanár fiit, és feleltetett. A tanár igazi volt, mert azt mondta, gyorsan csukjuk be az ajtót, de kívülről; már beírta az igazolatlan órát. Mit tehet­tünk? Visszamentünk a Kominárba, ösz- szedobtunk egy málnára és — Ittunk, miközben levontuk a tanulságot, termé szetesen a tanárok számára; ha egy­szer az van mondva, hogy nem lesz oroszóra, akkor a tanár jobban teszi, ha nem Jön be, és akkor nem érik meg­lepetések. Ráadásul a szegény lógós diák sem kap osztályfőnöki megrovást... >—< Szerintem az egész Iskolából a legjobb hely a konyha. A szakácsnőket nem érdekli, készfiltünk-e vagy sem, mindig púpozottan adják a tányérun­kat. Főleg a miénket, a fiúkét, mert mi aztán minden Szemanyagot elfogyasz­tunk. Jelszónk: amennyit a test be­vesz ... Persze, a baj akkor kezdődik, ha késik aa ebéd, mert mit tegyen unalmában az éhes diák? A levegőbe szagol, és ha tisztSj akkor elővesz egy pakli kártyát. A vége általában osz­tályfőnöki intő, otthon pedig a nyak- tllőná! is kegyetlenebb büntetés: eltil­tás valamitől vagy valakitől. Nekem például egyszer otthon kellett marad­nom az osztálykirándulásról,,. MELLÉKFOGLALKOZÁSOK Az osztály tanulmányi átlaga félév­kor valamivel 2 egész felett volt, ez egyáltalán nem rossz, sőt csaknem ki­elégítő, ha figyelembe vesszük, hogy a diákok fő foglalkozása ugyan a tanu­lás, de az osztályból sokan űzik a mű­vészetek, a kultúra és a technika va­lamelyik ágazatát — melléküzemágként. Van az osztálynak egy ügyes graflku sa, Bial Vera, de olyan szerény — nem a tudása —, hogy osztálytársain kívül csak kevesen tudnak tehetségéről. Ök viszont nagyon dicsérik Verát. Aztán van az osztálynak egy szavalója-szlné- sze, akit szívesen népszerűsítettünk volna lapunkban, de ottjártunkkor hiányzott, mint megtudtuk, épp új sze­repkörét próbálta: a törött kezű diá­két. Az osztály egyik oszlopos tagja az U-rock zenekarban játszik, pontosab­ban játszott, mert amikor az iskolában voltunk, épp felmondása egynapos ,,év­fordulóját“ ünnepelte. A felmondás szülői nyomásra történt, de bizonyára közrejátszott a gimnázium tanárainak viselkedése is, akik a kritikus napok­ban kettesével szórták az átlagon aluli jegyeket. Vannak a IV. B-nek remek elektro­technikusai, rádióamatőrjei, fiúk és égy leány, Gubányl Anikó, aki azt mondta, azért szereti a fizikát, mert törvény­szerűségei az élet minden mechanikus mozgására visszavezethetők, mert min­den tltók az anyagok atómszérkezefé- ben rejlik, és ezek feltárása a legizgal­masabb dolog a világon ... CSENGETNEK Csengetnek, de senki sem mozdul a helyéről, pedig a lyukas órának vége. Kár, mert épp az Ideális tanárról fo­lyik a vita. Mint kitűnik, sok jó tanár tanít a füleki (Fifakovo) gimnázium­ban, de kettejüket, az osztályfőnököt és a magyartanárt az osztály különösen a szívébe zárta. Az Ideális tanár olyan, mint az osztályfőnökünk, Kálosi János, Bármi­lyen kérdésben hozzáfordulhatunk, el­mondhatjuk véleményünket anélkül, hogy abból később valamilyen hátrá­nyunk származna. Ha téves a nézetünk, akkor az osztályfőnök megmagyarázza, miért téves. A matekórákon nagyon szi­gorú, de a sítanfolyamokon és a szün­idő alatt olyan, mint mi. A lyukas órát magyar követte, még ebből is elloptunk néhány percet, hogy találkozhassunk az osztály másik ked­vencével, Fehér tanárral. Tőle arra kér­tünk választ, hogy milyen a IV. B. — Nincs köztük rossz képességű gye­rek, csak hát minden turpisságra kap­hatók; most Izgulnak, mert néhány perc múlva nagy feleltetés következik, de meg kell, hogy mondjam, ezek a gyerekek nem kimondottan a Jegyre mennek —tudni akarnak. Higgye el, a tanárnak öröm egy ilyen osztályba lépnie, itt az Ismeretek számonkérése is más, mint ott, ahol az arcokról leri az érdektelenség, az unalom. Az osztály huszonhat tanulójából hu­szonhármán jelentkeztek főiskolára. Va­lamennyiük elsőrendű feladata most az érettségi, azután pedig, hogy mérnökök, tanárok, egészségügyi dolgozók legye nek belőlük. Valamennyien már évek­kel ezelőtt döntöttek, pályát választot­tak, elkötelezték magukat valamilyen hivatásnak. Hogy elhatározásuk szi­lárd-e, azt majd öt év múlva, az érett­ségi találkozójukon mondják el. ZÄCSEK ERZSÉBET .Foto; Zolczer RENDHAGYÓ ÓRA A IV. B-BEN

Next

/
Thumbnails
Contents