Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-09 / 6. szám

A luarxizniusnak « jövőről alkotott képe egészen más. A tudományos világnézet klasszikusai azt állftják, hogy a szocializmus a tudományból fejlődött ki, és a tudomány felé halad. Elképzelésünk szerint a tudományos-műszaki forradalom során a társadalom nem sorvasztja el a munkát. Ez utópia. A társadalom nem létezhet dolgozó emberek nélkül, bármilyen fejlett gépekkel rendelkezzék is. Mindössze az lehetséges, hogy a dolgozók szabad termelőkké válnak. A mindenki számára biztosított bőség és teljes szellemi felszabadulás — ez a szovjet és általában a marxista szociológusok által felvázolt jövő alapja, és ez a kommunista társadalom alapvető célkitűzése.

A hipotézisek tehát élesen különböznek egymástól. A jövendő kérdése egyben a ma kérdése is, az egyén és társadalom kölcsönös viszonyának alapja. Elsősorban a fiatalok problémáfa ez, hiszen ők közvetlenül érdekeltek abban, milyen lesz a jövő, s igyekeznek is megtalálni helyüket a jelen és a jövő társadalmában. Választaniuk kell a cselekvés és a szemlélődés között.

A termelés gépesítése valójában a munkanap állandó csökkenését, az ember elfoglaltságának csökkenését eredményezheti a termelési folyamatban. De mit tesz az ember a több szabad Idővel? Heverészve, semittevéssel tölti?

Sokkal valószínűbb, hogy a Jövő embere tevékenyebb lesz, mint a mai. A műszaki forradalom szellemi fejlődésre ösztönzi az embert, arra, hogy művelődjék, bővítse ismereteit, látókörét. Az ember kénytelen állandóan tökéletesíteni magát, ha nem akarja, hogy valóban a gép kiszolgáltatottja legyen. Nem maradhat egyetlen szűk terület szakértője, ismernie kell a termelés társadalmi- -gazdasági vonatkozásait is. Szabad idejét pedig önművelésre, a műszaki üjdon- ságok, az irodalom, a művészet megismerésére, sportolásra fordíthatja. Sok és változatos lehetőség biztosítja, hogy a technika legfantasztikusabb vívmányainak korában is sokoldalúan fejlődjék, az ember. Legalábbis a szocialista társadalomban.

A kapitalizmus és a ml társadalmunk szociológusainak hipotézisei éppen olyan élesen szemben állnak egymással, mint az ezeket szülő kiindulási pontok: a kllátástalanság, ürességérzet, félelem a holnaptól, állampolgári passzivitás egyfelől és a szocialista társadalom emberének magabiztos optimizmusa, létbiztonsága, és a társadalmi életbe való sokoldalú alkotó bekapcsolódása másfelől.

Nem véletlen tehát, hogy a tudományos-műszaki forradalom a társadalmi érdeklődés előterében áll, és államunk minden eszközzel támogatja kiteljesedését. A CSKP XVI. kongresszusának határozata is a hatékonyság növelésének legfontosabb tényezőjeként jelölte meg. Milliókat áldozunk a dolgozók továbbképzésére, az újító- és ésszerűsítő mozgalomra, az irányítás és munkaszervezés haladó formáinak bevezetésére.

A tudományos-műszaki forradalom lehetővé teszi a munka- és életkörülmények javítását, a nehéz fizikai munka mellőzését, a munkaidő csökkentését. A több szabad időt az ember kulturális igényeinek kielégítésére, szórakozásra, személyiségének fejlesztésére fordíthatja. Ez is a szocializmus egyik alapvető célkitűzése.

És így találkozik egy síkon a közösségi és egyéni érdek. Nincs kiábrán- ság, elidegenedés, passzív láz Az ember a jövő aktív építője, saját sorsának kovácsa még a sokat vitatott tudományos műszaki forradalomban is.

A tudományos-műszaki forradalom és a szocialista forradalom fejlődését mi az egységes társadalmi folyamat két oldalának tekintjük. A termelőerők gyökeres minőségi átalakítása, a tudománynak közvetlen termelőerővé válása, a társadalmi termelés alapjának, tartalmának és formájának, a munka jellegének.. a társadalmi munkamegosztásnak a forradalmi megváltoztatása szo- rosar összefügg egymással. Ezek a folyamatok ugyanakkor hatással vannak a társadalom és az egyes emberek életének minden oldalára. E folyamatok azonban nem egyformán mennek végbe a kapitalista és a szocialista társadalomban, és fontosnak tartjuk a lényeges különbségek konkrét elem?ését és megmutatását.

A nép érdekében

A szocializmusban a tudományos-műszaki forradalom objektív folyamat, de irányított, nem pedig spontán folyamat, teljesen alá van rendelve a nép érdekeinek, s az egész társadalom szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Tervszerűen oldják meg a szocialista társadalom anyagi-technikai bázisa fejlesztésének és a kommunizmust építő ember erkölcsi nevelésének feladatait. A szocializmusban szó sem lehet a tudomány és a technika szerepének túlbecsüléséről, sem a tudományos-műszaki forradalmtól való félelemről, ami annyira jelcmzö a mai burzsoá világra.

Csehszlovákia Kommunista Pártja nagyon fontosnak tartja, hogy tudatosan befolyásolja a tudományos-műszaki forradalom fejlődését, a fejlett szocializmus építésének egyik elengedhetetlen feltételét látja benne. Erről tanúskodik egve- bek közt az is, hogy a tudományos-műszaki forradalommal összefüggő kérdésekkel a CSKP XVI. kongresszusa is behatóan foglalkozott. Az a véleményünk, hogy a tudományos-technikai haladás aktív elősegítésével hozzájárulunk a szocialista közösség országainak kommunistái előtt álló azon internacionalista feladat teljesítéséhez, amelynek lényege a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak egyesítése a szocializmus előnyeivel. Elég, ha annyit mondunk, hogy a csehszlovák burzsoá köztársaság utolsó éveiben mintegy 2000 ember foglalkozott tudományos kutatásokkal, ma pedig 150 000 tudományos dolgozó van az országban. Nem kevésbé érdekesek a következő számok: 1978-ban a köztársaság társadalmi összterméke 5,2-szerese, nemzeti jövedelme 5,5-szerese, ipari termelése 8-szorosa volt az 1948. évinek, az ország tudományos-technikai potenciálja pedig ugyanezen időszak alatt harmincszorosára nőtt.

A tudomány, az új technika, a technológia tervszerű fejlesztése, a termelés komplex gépesítése és automatizálása, a számítógépek alkalmazása megteremti az anyagi feltételeket ahhoz, hogy gyorsabban oldjuk meg a szocialista társadalom fejlesztésével kapcsolatos fő társadalmi feladatokat, s mindenekelőtt megvalósítsuk az emberiség sok évszázados vágyát, a társadalmi egyenlőséget. Annál is inkább, mert szerintünk, kommunisták szerint, a társadalmi egyenlőség megteremtésének útja nem az emberek szükségleteinek és ízlésének mesterséges nivellálása, hanem mindenki számára egyenlő munka- és életkörülmények létrehozása. Nemcsak az a feladat, hogy véglegesen áthidaljuk a szegénység és a gazdagság közötti szakadékot, ami a kapitalista világ elmaradhatatlan velejárója, hanem az is, hogy következetesen és céltudatosan le- küzdjUk az egyenlőtlenség minden örökül maradt fajtáját. A társadalmi fogyasztási alapok bővítése (egyebek közt az oktatás és a képzés minden fajtáját felölelő ingyenes, mindenki számára hozzáférhető rendszer, az ingyenes egészségügyi ellátás), mindennemű faji és nemzeti megkülönböztetés teljes megszűntetése, a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek fokozatos leküzdése, az egyes országrészek, az országban élő nemzetek és nemzeti kisebbségek gazdasági, kulturális és társadalmi fejlettségi szintjének tényleges kiegyenlítése mind arról tanúskodik, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban sikeresen megoldjuk ezt a feladatot. Szemléletesen mutatja ezt például Szlovákia szocialista fejlődése. Szlovákia a kapitalizmus idején elmaradott peremvidék volt, amely nyersanyagot és olcsó munkaerőt szállított az ipari körzeteknek. A szocializmussal elkezdődött Szlovákia gazdaságának, kultúrájának és tudományának rohamos fejlődése, a lakosság életszínvonalának emelkedése. A Szlovák Szocialista Köztársaság ma már gyakorlatilag egy szinten van a Cseh Szocialista Köztársasággal.

Az alkotó jelleg

A szocializmusban a tudományos-műszaki forradalom társadalmi következményeinek (és felhasználásuknak) az a sajátosága, hogy az iskolázottsági, szak- képzettségi, szakmai és kulturális színvonal emelkedése, az ember alkotó lehetőségeinek és képességeinek kibontakoztatása és fejlesztése a dolgozó emberek érdekeivel teljes összhangban történik, s együtt jár a dolgozók életszínvonalának emelkedésével, a gazdasági és a társadalmi irányításban való részvételük növekedésével. A szocializmusban az emberi munka alkotó jellege egyre inkább kiteljesedik, nő a politikai képzés és a szakmai oktatás jelentősége, mindinkább előtérbe lép a sokoldalúan fejlett emberek nevelése. A szocialista fejlődés jellemző vonásai ugyanakkor a tudományos-műszaki forradalom további kibontakozásának is elengedhetetlen feltételei.

Minthogy egyre fontosabbá válnak a termelés előkészítésének szakaszai — a kutatás, a műszaki szerkesztés és tervezés, a prognosztika, a tervmunka stb. —, nagyobb szerephez jut a tudományos és a mérnöki munka, ehhez pedig magas fokú Iskolázottságra, kulturáltságra, szak- képzettségre van szükség. A munkásszakmák egy része már ma is megköveteli a szakközépiskolai, olykor pedig a főiskolai végzettséget.

A CSSZSZK népgazdaságában foglalkoztatottak létszámán belül a szakmunkások aránya az 1950-től 1970-ig terjedő 20 év alatt 20,45 százalékról 43,68 százalékra emelkedett. A középiskolát végzett dolgozóknak 72 százaléka és a főiskolát végzetteknek mintegy a fele munkás- vagy parasztszármazású. A gazdaság és technika magas fejlettségi szintje nagy munkafegyelmet és felelősségtudatot igényel. A bonyolult munkamegosztásból következően akár egyetlen dolgozónak a hiányzása, késése vagy hanyagsága is megzavarja a munkafolyamatot a nagy létszámú kollektívában. Másrészt min^ magasabb a szocialista társadalom fejlettségi szintje, annál nagyobb követelményeket támaszt erkölcsi tekintetben, nevezetesen megköveteli a tudatos fegyelmet, a felelősségérzetet, a munkatársak megbecsülését, a szocializmus és a Kommunizmus eszményeinek megvalósításáért kifejtett erőfeszítéseket. Ezek az értékes tulajdonságok minő közvetlenebbül előmozdítják a munka hatékonyságának növekedését.

Sövíden szólva; a tudományos-műszaki forradalom hatására a termelőerőkben bekövetkező minőségi változások közvetlenül érintik az embert. A szocializmusban ezek a változások segitik az ember sokoldalú fejlődését, a kommunista világnézet és erkölcs kialakítását.

A tudományos-műszaki forradalom gazdaság;) vonatkozásai

A fejlett szocialista társadalom építésének fő Irányvonala a 7. ötéves tervidőszakban is a CSKP gazdasági és szociális programjának alapját jelenti. A párt politikájának fő célja a lényegesen nehezebb külső és belső feltételek között is az elért magas életszínvonal és az ezzel kajmsolatos szociális biztonság megtartása a népgazdaságfejlesztésben elért eredményekkel összhangban.

E cél elérése azonban — több külső és belső okból eredően — rendkívül igényes feladat lesz. Feltétlenül számolnunk kell főleg azzal, hogy sokkal nehezebben és drágábban tudjuk beszerezni a szükséges tüzelőanyagot és energiát. a kőolajat, a fémeket, az élelmiszert a többi nyersanyagot és anyagot.

A 7. ötéves terv szándékainak megvalósítása ilyen körülmények között megköveteli, hogy következetesen megvalósítsuk a hatékonyság és az összes munka minősége javításának irányvonalát. főleg a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása és eredményeinek maximális kihasználása révén.

A gazdasági és szociális célok elérése megköveteli, hogy a népgazdaság összes ágazatában jobban értékesítsük és ésszerűbben kihasználjuk az összes tüzelőanyagot és energiahordozót, egyébb eszközt és nyersanyagot, valamint a meglevő állóalapokat és a munkaerőt. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a termelés minőségének és műszaki színvonalának javítására, mert az anyagi eszközök és az emberi munka magasabb szintű értékesítésének ez a döntő előfeltétele. Ilyenformán érvényesül a tudományos-műszaki forradalom a gyakorlatban.

Napjainkban a tudományos-műszaki haladás eredményeinek következetes gyakorlati alkalmazása a hatékonyság növelésének legfontosabb tényezője, mivel az állóalapok fejlesztésének lehetőségeit úgyszólván kimerítettük, és a munkaerőnövekmény is meglehetősen korlátozva van. Ezzel szemben a tudomány és a techsnika fejlesztésének lehetőségei úgyszólván kimerithetetlenek.

Az alapkutatás feladatai

A csehszlovák tudomány feladata az 6Í Ismeretek gyarapítása és a világ új tudományos ismereteinek kihasználása

a fejlett szocialista társadalom építésében. A kutatási kapacitásokat összponto- sitsiik a döntő fontosságú tudományos- -müszaki fejlesztési feladatokra, következetesebben használjuk ki a szocialista tudomány Intergráclója nyújtotta lehetőségeket, és következetesebben érvényesítsük a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának új, hatékonyabb formáit. Az egyes tudományos ágazatokban ezzel kapcsolatban a következő teendők a leglényegesebbek.

A fizikai tudományágakban elmélyítjük az alapvető ismereteket az elektronika, a számítástechnika és gépipar anyagi, technológiai és alkatrészgyártásí problémáinak megoldása céljából, valamint a hatékonyabb energiatermelés, -átalakítás és -felhasználás végett. Fejlesszük a matematikai módszereket és eszközöket, és azok kihasználását a társadalmi gyakorlatban. A föld- és űrkutatási tudományágakat a hazai ásványi nyersanyagbázis fejlesztésére, a lelőhelyek feltárására, az ásványi nyersanyagok dúsításának és kihasználásának tökéletesítésére irányítjuk.

A műszaki tudományokban megteremtjük a speciális fém- és összetett nyersanyagok gyártásának feltételeit. Elmélyítjük az igényes energetikai berendezések szerkesztéséhez szükséges mechanikai rendszerek működésének kutatását. A kibernetika és az elektronika fejlesztésével megfelelő alapot teremtünk az erősáramú, az irányító és automatizálási technika fejlődéséhez.

A tudományos-imlszaki fejlesztés feladatai

Az alapkutatás és az alkalmazott kutatás a gyártást megelőző folyamat része. Eddigi nehézségeink jobbára abból származtak, hogy a két kutatöágazat eredményei túlságosan szövevényes és hosszú úton jutottak el a gyakorlatig. A jövőben sokkal gyorsabban kell alkalmaznunk a tudomány és a technika vívmányait.

Szerves kapcsolatot kell teremteni a tudományos-műszaki fejlesztés terve és a népgazdasági terv többi része, főleg a termelési terv a műszaki-tervezési munkák terve, valamint az állóeszközök újratermelési terve között. Nem engedhető meg, hogy a tudományos munkahelyeken öncélú, gyakorlati szempontból hasznavehetetlen kutatásokkal töltsék idejüket, vagy hogy ugyanazon kutatási feladat megoldásával egyidöben több helyen is foglalkozzanak. Szorosabbá kell fűzni a tudomány, a kutatás és a termelés kapcsolatát.

A döntő fontosságú munkahelyeken sokkal rugalmasabban kell alkalmazni a kutatások legújabb eredményeit. El kell érni, hogy a gyártás kezdetétől számítva a lehető legrövidebb Idő alatt teljes kapacitással működtessük az ű] technológiákat. Vonatkozik ez a hazai kutatás eredményeire éppúgy, mint a külföldön vásárolt licencekre.

Kifejezőbb mértékben kell növelni az új termékek, az első minőségi osztályba tartozó termékek és a legjobb műszaki- -gazdasági paraméterű termékek részarányát a termelés teljes volumenében. Az új termékek gyártásánál és az új tecb- nológiai eljárások bevezetésénél előnyben kell részesíteni a minimális beruházási és devizaigényű akciókat. valamint azokat, amelyek lehetővé teszik, hogy minél előbb kedvező fordulatot érjünk el a termelésben.

A kutatási és fejlesztési munkákat elsősorban a következő feladatok megoldására kell irányítani;

— olyan termékek és technológiai eljárások kifejlesztésére, amelyek lehetővé teszik a tüzelőanyagok, az energia, a fémek, valamint a többi nyers- és alapanyag takarékosabb felhasználását;

— jelentős szerkezeti változások végrehajtására, főleg az elektronika, különösen a mikroelektronika fejlesztésének gyorsítására, arai az automatizálás alapját képezi az iparban, a közlekedésben, a távközlésben, a mezőgazdaságban és további területeken;

— mindennemű másodlagos nyersanyag intenzívebb kihasználására, valamint a nem hagyományos és másodlagos energetikai erőforrások Jobb kihasználására;

— a termékek, főleg a gépek, a berendezések, valamint a gépipari fogyasztási cikkek használati értékének, élettartamának növelésére, a gyártmányfejlesztés, az Innováció meggyorsítására, s olyan haladó műszaki-gazdasági paraméterek elérésére, amelyek lehetővé teszik világpiaci érvényesülésünket;

— a termelési folyamatok, gépsorok és gyártó részlegek magasabb fokú gépesítésére, automatizálására és robotosf- tására, a fizikailag megterhelő munka részarányának további csökkentésére, az irányítási rendszerek kihasználására a gyártásfolyumatokban.

E célokat csak úgy érhetjük el, ha haladéktalanul növeljük a kutatási és fejlesztési bázis hatékonyságát, a kutatókat nagyobb mértékben érdekeltté tesz- szük eredményeik gyakorlati megvalósításában. A kutatási és fejlesztési alap erőit és eszközeit a legjelentősebb fel- vadatokra kell összpontosítani, elsősorban a műszaki fejlesztés állami tervére avégett, hogy lényegesen lerövidüljön az új megoldásokra fordított idő, s így meggyorsuljon a kutatás-fejlesztés-ter- melés-felhasználás körfolyamata.

Idejében meg kell teremteni a feltételeket a kutatás és fejlesztés eredményeinek érvényesítéséhez a termelésben és a társadalmi gyakorlat más területein, s így lényeges mértékben le kell rövidíteni a megoldás befejezése ős a gyakorlati alkalmazás közti időt. Le kell állítani azokat a kutatási és fejlesztési munkákat, amelyeknél távlatilag sincsenek biztosítva a teltételek az eredmények kielégítő gyakorlati érvényesítéséhez.

Erősítsük meg a kapcsolatokat az alap- és alkalmazott kutatás között, fokozzuk a Csehszlovák Tudományos Akadémia, a főiskolák és a kutatóintézetek munkahelyeinek együttműködését a szakágazatok központi szerveivel és a vállalati kutatási munkahelyekkel. A nemzetközi tudományos-műszaki együttműködésben elsősorban azoknak a problémáknak a megoldására kell irányítani a figyelmet, ahol a kutatási és fejlesztési munkák befejezése után termelési kooperációra, illetve termelési szakosításra kerül sor, továbbá a tudományos-műszaki együttműködés magasabb formáira, vagyis a szerződéses együttműködésre és a közös kutatógárdák kialakítására.

A párt és kormány legfelsőbb szervei nagyra értékelik a tudományos és kutatóintézetek munkáját, és maguk Is nagy figyelmet szentelnek a tudományos-műszaki forradalom kérdéseinek. Népgazdasági jelentőségét két síkban látják: