Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-02 / 5. szám
18 éves íiút Problémáink 9 házasságban Fiatal csillag „Harminchét éves férjes asszony vagyok. Gyermeket várok egy 20 éves fiűtől. A férjemet nem tudom otthagyni, mert szeretem, de a fiútól sem válók meg szívesen, mert őt is kedvelem.“ Violák „Tizennyolc évesen mentem férjhez, üté- lag kiderült, hogy a férjem goromba és féltékeny. A munkahelyemen is felmondtam miatta. Gyermekünk megszületése sem oldotta meg problémánkat. Állandóan ver, kiabál és kerget hazulról. Nem érti meg, nincs hová mennem, miből élnem. Azonban 8 hónapos gyermekemet is szeretném megóvni ettől a káros környezettől. A sok veszekedés miatt már a feleségi kötelességeknek sem tudok eleget tenni, ami szintén komoly hiányosság a férjem szerint Nem Boldog család „Három éve mentem férjhez, van egy 2 éves kislányunk. Férjem zsarnok, uralkodó típus. Ha minden rendben van, akkor nem szól semmit, de ha egy kicsi hibát is észrevesz, már veszekszik. Én még szép szót, köszönetét nem kaptam tőle. Semmit sem segít, mert az a.sszonymunka, sehova nem jár, senkit nem hív. Szerinte a jó férj az, aki nem jár kocsmába és hazaadja a pénzt. Igazán nem kívánhatok többet a férjemtől?" A házasságba mindkét fél egyenlő lappal lép. Ez az egyenlőség azonban nagyon hamar megbomlik ott, ahol azt különbözőképpen értelmezik a társak. Egyik oka az lehet, hogy kevés Ideig Ismerték egymást a házasságkötés előtt, így az igazi arculatuk csak utána mutatkozott meg. Ilyen esetben mindjárt válással végződik a házasság, ha nem képes az egyik fél sem alkalmazkodni. Megoldódik a probléma, ha mindkét társ azon van, hogy megférjenek egymással Még akkor Is sikerül harmonikus, baráti viszonyt kialakítani, ha kevésbé szoros érzelmek kötik egymáshoz. Harmadik lehetőség: a gyengébb társ lemond a házassági béke végett. Az első levél írójának az esetében a házasságnak talán nem is az érzelmi, hanem a , szexuális alapja Ingott meg. A feleség nem elégedett meg azzal, hogy elég csinos, szexis, hanem ki Js próbálta azt. Nagyon tömören fogalmaz a levélíró, s arra kér tanácsot, mit csináljon, hogy megtarthassa mindkét férfit, hiszen szereti őket. Erre az „illetékeseknek“ a férfiaknak kéne válaszolniuk, talán ők valamiféle egyezséget találnának, ön számára ez lenne a legkényelmesebb megoldás, hiszen egyiküket sem akarja megbántani, sőt elveszíteni sem, pedig nagyon gyorsan kell határoznia, hiszen gyermeket vár. Habár ezt a tényt csak úgy mellékesen említi. Ha a férjével marad, akkor kétlem, hogy megszülheti gyermekét, ha csak nem olyan nemes lélek, hogy vállalja, akkor pedig igazán nem érdemli meg a csapodárságot. Ha úgy dönt, hogy kihordja a gyermeket, értelmesebb az apát is vállalni, habár a nagy korkülönbség később problémákat okozhat. A másik két levélben a hallgató" házastársak típusával találkozunk, akik meg szeretnék menteni házasságukat, de már la- tolgatják a válás lehetőségét is. Sajnos, mindkét esetben olyan a partner, akivel nem lehet beszélgetni, megegyezni A feleségek olyan jó társak akartak lenni, hogy elfeledkeztek önmagukról, és most, mikor elvesztették önállóságukat, hiányérzetük van, mert emberi méltóságukat tiporják, boldogságuk elszállt, felemésztette a mindennapi vita, veszekedés, sőt a verekedés is. Mindennek van határa, a jóságnak is. Nem érdemli a lemondást olyan társ, aki ezt még észre sem veszi, mert saját érdekeit részesíti előnyben. Mindkét feleségnek talpra kell állnia, bár az asztalra nem csaphatnak, mivel a férfi erősebb. Munkahelyet kell találniuk (a második levélíró olyat keressen, ahol a bölcsőde is biztosítva van), ezzel kikerülnek az otthoni taposómalomból, anyagilag Is függetlenítik magukat, amberibb környezetbe kerülnek, barátokra találnak, megbeszélhetik gondjaikat, bajalka. Habár az otthoni gondok gyarapodnak a munkahelyiekkel, ez a többlet visszatérül akkor, ha megbecsülve, értékelve érzik magukat a munkahelyen. Körülbelül egy év után felmérhetik, megoldódott-e valami a házasságukban, avagy megmaradtak a problémák. Ekkor kell dönteni, megfontoltan, határozottan, hogy érezze a férj: komoly, egyenrangú társsal néz szembe. * Még egy dolgot említett egyik levélírónk, ami nagyon gyakori visszatérő gond a házastársaknál: az após-anyós problémát. Vagy egyformán látogatják mindkettőjük szüleit, vagy külön-külön, tía nem tudnak megegyezni. Ne erőltesse a kölcsönösséget akkor, ha egyik fél a másik ellen uszít. Ne hívja a szüleit, ha férje ezt nem látja szívesen, de rendszeresen járjon ön a gyermekekkel haza Ebbß nincs a férjnek beleszólása akkor, ha gyakran magára hagyja önt. Szabadságát is töltse otthon, próbára téve a férjet, aki megszokta állandó otthoni jelenlétét. Okozzon maga is gondot a férjének, hadd aggódjék ő is. A korkülönbségről Tvinky „Tizenhat éves lány vagyok. Szeretek egy 59 éves tértit. Már beszélgettünk a házasságról, habár a korkülönbség aggaszt.“ Színleljek boldog szeretőt? „Második oszátlyos szakközépiskolás lány vagyok. Három hónapja új tornatanárt kaptunk, 25 éves, nőtlen, és nekem nagyon tetszik. Szerinted egy kicsit is szerethet engem?“ Partnerválasztásnál a korkülönbségre is oda kell figyelnünk. Azelőtt berögződött szokás volt, hogy a lánynak három-öt évvel fiatalabbnak kell lennie társánál. Most már gyakori az egyidősek közötti házasság, vagy fiatalabb a feleség, idősebb a partner, avagy fiatalabb a férj, mint a feleség. Ha a szakirodalmat lapozgatjuk erről a témáról, különböző Indoklással általában a két-három év korkülönbséget javasolják; ez a jellemző a mai házasságokra Lányoknál mint szélsőséges, de még bevált korkülönbség lehet, ha 10-15 évvel idősebb a partner. Itt általában a férjnek apapótló, önblzalomtápláló szerep is jut a házasságban. A férfiaknál az öt évvel idősebb feleség még ideális lehet, de a nagyobb korkülönbségnél már fontolóra kell venni az érdeklődés miértjét is. Általában az anyjukhoz erősen, szinte betegesen kötődő típusok keresik az idősebb nők társaságát. Első levélírónkat egyérteműen lebeszéljük nemcsak a házasságról, a kapcsolatról is. A korkülönbség annyira nagy, hogy ez az ismeretség csak esetleg tartós barátságot engedélyez, de komolyabb kapcsolatot nem. Hibáztatom a partneredet is, mert visszaél koroddal. Nagyon fiatal vagy, ezért nem tudsz reálisan gondolkodni helyzetedről. A korkülönbségnél lényeges a partnerek kezdeti kora. Mint például a másik levélben a korkülönbség nem olyan nagy, de a kiskorúság a diplomás férfival szemben nagyon visszahúzó tényező Tehát a korkülönbség mellett a társadalmi státust is figyelembe kell venni, amikor tanár-diák szerelemről beszélünk. A tanárnak lehetsz szimpatikus, vonzó, de a szerelem csak részedről van jelen Próbáld úgy venni ezt az érzést, mint keresztülvlhetetlent. Kerülni nem tudod, mivel tanít, de saját magad meggyőzni annál inkább tudod, ha akarod. Az, hogy ő nőtlen, még nem esély számodra. Próbálj mindennemű lehetőséget kiiktatni ezzel a szerelemmel kapcsolatban. Egyoldalú, múló tapasztalatszerző szerepe lehet csakl A kapcsolat- teremtésről rád találnii Tizenhét éves lány vagyok. Nagyon szeretek egy 25 éves srácot. 0 talán ezt sejti, mert észrevettem, hogy nagyon figyel. Hogyan tudnák kapcsolatot teremteni vele?“ 17 éves lány „Már két éve, hogy megismertem egy fiút. Nagyon szeretnék vele járni, de nem tudom, hogy kezdeményezhetek-e?“ Szeretném szeretni „Töhh fiú szeretne velem járni, de nekem az a fiú kell, aki nem is tudja, hogy szeretem. Mit tegyek?“ Szeretném ha „A mulatságon szemeztem egy fiúval. Kérlek, segíts! Nagyon szeretem és szeretnék vele kapcsolatot teremteni. Hogyan?“ Endrét „Tizenhat éves lány vagyok Belegabalyodtam egy srácba, akit naponta látok. Sikerült felhívnom a figyelmét rám, de tovább semmi.. „Tizenhét éves vagyok. Már 4 éve ismerek és szeretek egy fiút. Ha találkozunk, nem merek vele beszélni. Hogy hívjam fel magamra a figyelmét?“ Légy enyém „Már lassan két éve ismerek egy fiút, aki nagyon tetszik nekem. Nem bírom kivárni a közeledését, mert úgy tűnik, én is érdeklem őt.“ érted mindent „Régóta ismerem a fiút, aki most katona. Vártam, hogy ír nekem, de eddig semmi. Én mindent megtennék érte, mert nehéz nélküle.“ Reménytelenül „Egy táncmulatságon ismerkedtem meg vele, áttáncoltnk az egész éjszakát. Utána hazakísért, és semmi. Lehet, hogy én voltam a hibás, hogy nem kezdeményeztem a beszélgetést? Vagy számára nem jelentett semmit az éjszaka? Mi az oka, hogy nem jelentkezik?“ Csöpl „Lakodalomban megismerkedtem egy 23 éves fiúval. Én 18 éves vagyok. Ha alkalom van rá, mindig együtt szórakozunk. Lehet itt kölcsönös szereimről beszélni? Lehetek én a kezdeményező?“ Próbálj szeretni „Tizenhat éves vagyok, és nagyon tetszik egy fiú. Nem tudok róia semmit. Az áilo- máson szoktam őt látni, de mindig egy lánnyal. Eddig még fiúval nem volt kapcsolatom. Kérlek, azt ne írd, hogy nincs remény, vagy én kezdeményezzek .. Nem tudok élni „Tizenhat éves vagypk. Nagyon tetszik egy fiú, akinek tudtára szeretném adni, hogy szeretem.“ Lehet így élni? „Tizenöt éves vagyok Mulatságon megismerkedtem és szemeztem egy fiúval. Szeretnék vele kapcsolatot teremteni.“ A levelek zömét az Ismerkedés körüli problémákkal küzdők írták. Főleg húszéves korig okoz gondot az Ismerkedés, a tapasztalat és az önbizalom növekedése besegít a megoldásba. Általában az első fellángolás az, amellyel nehezen tud a fiatal megbirkózni. A leveleket két csoportba kell osztani: ahol van remény az ismerkedésre, és ahol az érdeklődés csak egyoldalú. Minden levélben a szerelem már előlegezve van, az érzelmek hevesek, habár sokszor még a partner kilétéről sem tudnak semmit. Ilyen esetben nem beszélhetünk szerelemről, csak erős fellángolásról, vonzódásról, rokonszenvről, testi vágyról. A megismerkedést, az egyszeri együttlé- tet azok a lányok tudják olyan fokon átélni, akik már kiéhezve várják a szerelmet, és minden közeledő fiúban a nagy szerelmet látják. Annyira ismerkedni akarnak, hogy képesek mindent megadni, nyújtani az Ismerkedés reményében. A szerelemnek ezt a formáját meg kell valósítani, mert jobb csalódni, mint reménytelenül vágyakozni Van olyan levélíró, aki már éveken keresztül építgeti a maga kártyavárát. Ebben az esetben pedig ismerkedni kell, hogy hosszú Idő után végre a reális életet élhesse. Ha nem jött levél, akkor ml írjunk. Ha nem kér fel táncolni, ml kérjük, fel. Ha nem akar kezdeményezni, ml kezdeményezzünk. Hogyan? A köszönést klbő- vítjük kérdésekkel (akár olyan banálissal, hogy: hány óra? meghívással moziba, cukrászdába, meccsre), közreműködőt, beavatottak keresünk (közös barátot, felnőttet, aki besegít). Az Ismerkedés formáját mindig a körülmények szabják meg, azonban hogy ez mennyire lesz életképes, azt a partner, akivel ismerkedni akarunk. Ha belemegy a játékba, nyert ügyünk van. Ha semleges, akkor kezdeményezzük tovább, hogy ne legyen Ideje meggondolni. Ha gúnyos, goromba választ ad, avagy válaszra sem méltat, akkor jobb lemondani róla, mint szenvedni miatta Tény, hogy a tizenéves fiúk szégyenlősebbek, de ők Is tudnak ugyanúgy epekédnl, mint a lányok, és ez őket is cselekvésre ösztönzi. Tehát fenntartással kell venni az ismerkedést, úgy, hogy vissza Is utasíthatnak. Nagyon sok fiú csak azért reagál a kezdeményezésekre (szemzésre, leszólításra) mert tetszik a lány vonzódása, legyezgetl a hiúságát, nem pedig érzelmek tálalta oka van. De a lányok itt futnak mellékvágányra, gondolván, hogy ez értük történik. Erről azonban meg kell győződni, és cselekedni kell, nehogy esetleg az elszalasztott alkalom lehetőséget adjon a későbbi megbánásra, és az ismert rajzfilmet juttassa eszünkbe. A kudarcot könnyebben feledni lehet, mint a nem kiélt szerelmet, amely felkorbácsolja a fantáziát. Problémáink a szülőkkel csizma „Tizenhat éves múltam. Fél éve levelezek egy magyarországi fiúval, akivel nagyon megszerettük egymást. Szüleim tiltják a levelezést, de én titokban tartom vele a kapcsolatot.“ Nem elrontant „Tizenhat éves vagyok. Fél éve járok egy fiúval, akit az édesanyám ellenez, mert iszik. Sajnos ez igaz, de én őt nagyon szeretem.“ Szerethetem? „Megismerkedtem egy fiúval, akivel szeretjük egymást. Csak néha találkozhatunk, mert szüleim nem engednek ki. Mit mondjak a fiúnak? Hagyjam ott őt, vagy halasz- szuk el szerelmünket?“ Csak együtt „Egy éve megismerkedtem egy hazánk ban tanuló külföldi diákkal. Szüleim nagyon tiltják ezt a kapcsolatot, sőt választás elé állítottak: vagy ők, vagy a fiú. A szülőkhöz a gyermeket érzelmi, erkölcsi és anyagi kötöttség fűzi. A serdülőkorban sok a szülő-gyermek konfliktus. A szülő nehezen tudatosítja, hogy gyermeke önállósul, míg a gyermek nem szívesen veszi a szülő intő -szavát, főleg, ha az érzelmi életébe szól bele. Az őszinte, baráti kapcsolat lenne az ideális, amelynek alapjait gyerekkorban kéne lefektetni; Hiába rója fel a szülő, hogy gyerrtiske nem őszinte, ha az neveléssel nem ezt kapta, avagy nem méltó rá. Az ellenpélda pedig az, amikor a tapasztaltabb, higgadtabb, körültekintőbb szülő igenis tud jó tanácsot adni, és a végletekbe hajló cselekvéstől óvja meg gyermekét A második levélíró édesanyja például joggal óvja lányát az alkoholista fiútól. Nem lehet úgy házasságot kezdeni, hogy majd én megnevelem. Nemi Ha már most nem hallgat rád a fiú, akkor jobb szakítani. Gyengébb akaratú vagy, mint ő — tehát eleve rossz lappal indultok. Én is lebeszéllek: A középiskolás lányok koruknál fogva nehezen alkalmazdoknak szüleikhez. Az első két évben a még kiskorú gyermeket könnyebb visszafogni, habár a lehetőségek már akkor is adva vannak. A nagykorúság egyfajta felelősségmegosztás Is, tehát már könnyebb a megegyezés. Főleg olyan kapcsolatoknál, ahol a fiatalok már komolyon gondolják Ismeretségüket, jobb a szülőket meggyőzni és harcolni a megértésért. A magyarországi fiú esetében is jobb a szülőkkel megértetni, hogy szereted a fiút, és szeretnétek talál kozni is. Hogy ne kelljen bujdosni, kérd meg szüléidét, egyezzenek bele a meghívásba. Neked is szükséged van a megfontolásra, mivel a fiú viselkedése annak ellenére, hogy már komolyan beszélgettetek, eléggé kétértelmű és talán kalandizű is. Ne ha- markodd el a testi kapcsolatot, lehet, hogy ez a tét. A távolság nagy a szerelemnek, de legyőzhető. Levélben nem ismerhettétek meg kellően egymást, azért kell a gyakoribb találkozás Ebben szüleid megérthetnének. Igyekezzl Az utolsó levélíró problémája a legbonyolultabb. Megértem szüleid aggódását, szégyenét nem. Választás előtt állsz, de ne hamarkodd el. A fejlődő országok nálunk tanuló diákjainak vissza kell térniük hazájukba, legkésőbb a végzés utáni egy év- m vei. Ha a fiú mellett döntőnél, ndatosíta- nod kell, hogy életedet egészen más környezetben éled le vele. Ha ennek ellenére a házasság mellett döntesz, érdeklődjetek a fiú országának nagykövetségén. Ebben az esetben azt ajánlanám, hogy járjatok továbbra Is együtt, de a házasságot halászszátok akkorra, mikor a fiú végez. Ez „erőpróba“ a szerelmetek tartósságára. Márpedig erre nagy szükséged lesz hazádtól távol. Ha szüleid kitiltanak, ne a házasságban láss megoldást, hanem keress albérletet vagy munkásszállót, esetleg ott, ahol a fiú tanul. VERONIKA
