Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-02 / 5. szám

Felkészülten a haza védelmére A Honvédelmi Szövetség — amely múlt év végén ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját — hazánk egyik legjelentősebb társadalmi szervezete. A több mint 900 ezer tagot számláló szövetség az elmúlt évtizedek során jelentős politikai- és honvédelmi tényezővé vált, hazánk lakossága általa tudatosítja a honvédelem je­lentőségét, gyarapítja politikai, katonai ismereteiket. A HSZ sokoldalú felkészültséget nyújt tagjainak orszá­gunk szocialista vívmányainak megvédésére. A Honvédelmi Sszövetség tevékenységének célja: a tagok, főleg a fiatalok szocialista hazafiságra, proletár nemzetköziségre való nevelése, a különböző honvédelmi szakkörökön belüli foglalkozás és a sportolás. Legfon­tosabb feladatai közé tartozik a sorköteles fiatalok sokoldalú előkészítése a katonai életre. A szövetségben sokrétű szakköri munka folyik. Mű­ködik motoros, céllövő, sportrepülő, ejtőernyős, rádió­amatőr, modellező, búvár-, honvédelmi vízisport, tömeg­sport és kutyaidomítással foglalkozó szakkör. Napjainkban a motorizmus a legnépszerűbb tevékeny ségek közé tartozik. A szövetség sportolói ebben a szakágazatban csúcssikereket értek el világ- és európai versenyeken, továbbá az évenként megrendezett motor kerékpár-vetélkedőn, amelyre idén Povaíská Bystricá ban kerül sor. Közismert és népszerű a legjobb kerék­párosok pieát'anyi vetélkedője is. Az autóforgalom szem­pontjából egyre jelentősebb a közúti és autómentő szol gálát, amelynek a hálózatát továbbépítik, hogy mihama­rabb segítséget nyújthassanak a bajba jutottaknak. A gépkocsivezetők képzésében is jelentős szerepe van a szövetségnek. Nemcsak a fiatalok, hanem a középkorúak is mind jobban érdeklődnek a céllövészet iránt. Tízezrek vesznek részt ebben a szakköri munkában, és minden évben sor kerül a különböző szintű versenyekre. A rádióamatőrségnek főleg honvédelmi jellege van, de tökéletes elsajátítása népgazdasági szempontból is jelentős. Ezért különös gondot fordítanak a rádióamatő rök felkészítésére és a különböző szintű versenyek meg­szervezésére, amelyek egyben értékmérői e fontos szak köri tevékenységnek. A többi szakterületen is rendeznek helyi, járási, or­szágos és nemzetközi vetélkedőket Talán a legkiemel­kedőbb közülük az ejtőernyős világbajnokság. A Nemzetközi Repülőszövetség az ötvenes évek ele­jétől kétévenként rendezi meg. Hazánkban először 1958- ban Bratislavában rendeztek ejtőernyős világbajnoksá­got, ahol sportolóink kiváló eredményeket értek el mind az egyéni, mind a csapatversenyben. Az idei világbajnok­ságot „Sporttal a békéért, biztonságért, a nemzetek együttműködéséért az egész világon“ jelszó jegyében rendezik meg vagy harminc ország versenyzőinek rész­vételével. A bátrak, ügyesek világvetélkedőjén lesz 800 méter magasból célugrás, kétezer méterről akrobata- mutatvány és 1000 méter magasságból csoportos ugrás. A világvetélkedő színhelyén már hónapok óta lázasan folynak az előkészületek. A látottak alapján megvan a remény arra, hogy mindennel időben elkészülnek, s a versenyzők a legjobb körülmények között mérhetik össze tudásukat, rátermettségüket. Akik hazánk színeit képviselik, a hagyományokhoz híven minden bizonnyal kiválóan szerepelnek majd a világversenyen. Az idei év abból a szempontból is jelentős lesz a szövetség életében, hogy a különböző szaktanfolyamok értékelő gyűlések, konferenciák mellett sor kerül a szlovákiai és szövetségi kongresszusra, amely pártunk legutóbbi kongresszusának irányelvei alapján megszabja a Honvédelmi Szövetség további feladatait a politikai-ne­velő és sokrétű szakköri munkában. TÖTH DEZSŐ AZ AMERIKAI TÉVÉ OLIMPIAI ELŐKÉSZÜLETEI A napokban került a kezünkbe az amerikai Nemzeti Tévémüvészeti és Tévétudományi Akadémia nemzetközi tanácsának 1981-es évkönyve (Almanac ’81), amelyben Kerrie Malloy és Rebecca Patterson tollából teriedelmes cikk Jelent meg arról, hogy az ABC amerikai tévéháló­zat milyen alapos előkészületeket tesz a sarajevói Téli Olimpiai Játékok közvetítésére, és milyen gazdasági szá­mítást talál a vállalkozásban. 1984-ben az ABC közvetíti az Amerikai Egyesült Álla­mokban a téli és a nyári játékokat is, a hálózatnak a sarajevói lesz a hetedik, a Los Angeles-l a nyolcadik olimpiája. Az évkönyvből megtudjuk, hogy az egész 1984. évi olimpiai vállalkozás kb. egymílliárd dolláros befektetést követel a hálózattól alig 10 milliónyi közvetlen profittal. Az izgató azonban egyáltalán nem ebben a maradék tízmillióban van, hanem sokkal inkább abban, hogy számításaik szerint az olimpia idején az ABC műsorai lesznek a legnézettebbek az Egyesült Államokban (főleg a nyári játékok alatt, mint ahogy az az 1976. évi mon­treali játékokkor is volt), és a vezető hely a nézíettségi listán egyben sokkal nagyobb bevételeket is jelent. Ezért is mondják, hogy az az amerikai tévéhálózat, amely megvásárolja az olimpia közvetítésének tévéjo­gát, valójában aranytojást tojó tyúkot kaparint meg. Az egymílliárd dolláros befektetésből 316 millió dollár megy el tévéjogdíj fejében (ebből 91 millió a sarajevói téli játékok közvetítési jogáért) a többi pénzt pedig a gyártás! (kb. 500 millió USA dollár) és egyéb költségek emésztik tel, A mérleg bevételi oldalán pillanatnyilag a reklámok­ból tervezett 600 millió dolláros összeg áll. A reklámok 75 százalékát az évkönyv szerint már 1981 novemberéig el kellett adnia az ABC-nek. Ez a közvetlen bevétel, a közvetett vagy utólagos pedig abból folyik majd be, hogy az olimpiai játékok képfelvétele (utólagos közlésre is) nagyon keresett cikk iesz az amerikai tévépiacon. KI ÉS MILYEN VOLT SZOKOM:,YI \LA.?^': AZ ELSŐ SZLOVÁKIAI OLFMPIKOF Hadd valljam be mindjárt az elején, hogy mint annyiszor az életben, ezen írás megszületésénél is nagy szerepet játszott a véletlen ... Egy kis szerzői kollektívának a tagjaként, mely moszkvai olimpiai él­ményeit gyűjtötte könyv alakba, 1980 augusztusát és szeptemberét a „kül- ^ világtól“ félrevonulva, intenzív mun­kával töltöttem, még az újságolvasás­ra sem szakítottam időt. így több mint egy év múltán bukkantam rá az egyik 1980-as szeptemberi számban a sportoldalon egy ismerős témára. Mártonvölgyi László egyebek között a következőket írja: „Az Új Ifjúság e- ; gyik korábbi számában cikket írtam Nyitraiak az athéni olimpián címmel. A napokban levelet kaptam Budapest- . röl, Zombory György barátomtól, aki sporttörténelemmel foglalkozik, és kö- ' tathatta meg nevét felesége kíván- ' ságára; nem 1933-ban, hanem 1932. szeptember 9-én halt meg. Szokolyl Alajosnak öt gyermeke volt, három fiú és két lány. Mária és Erzsébet Ausztriában élnek, Ferenc már meghalt, József és Alajos nevű fiainak a címét Bernecebarátiból si­került megszerezni. Az egyik levél bontatlanul került vissza, azzal a meg­jegyzéssel, hogy Szokolyi József nem­régiben elhunyt. A másikra a Szom­bathelyen élő, 75 éves ifj. Szokolyi Alajos válaszolt. Levelében ezt az an- titézist állította fel: „Édesapám ősei a törökök elöl menekülve kerültek a mai Szlovákia területére a Szabolcs megyei Szokoly községből. Édesapám szülei és azoknak a szülei is elsze­gényedett magyar nemeseknek tartót- , ták magukat. Nékem nincs tudomá­Szokolyl személyével kapcsolatban s- gész sor érdekességre sérült fény ,. i A HÍLTSZfN ' Idézet a Szokolylról megjelent gyér számú cikkek egyikéből: „Szokolyl Selmecbányái és lévai gimnazista ko­rában a vakáció alatt sportcsapatot szervezett falujában. A környező dom­bokon futóversenyt rendez, ugrásra és labdajátékra tanítja a legénykéket. Az őt legyőzők számára „díjakat“ tűz ki — cukorkát és cigarettát ajándé­koz...“ (Syposs Zoltán, Sportélet 1974). — Igen, ilyen volt — bizonyltja Benedek néni, aki valamikor a Berch- told-ház virágait gondozta. — Mikor visszatért Pestről, számunkra nagy úr, a grófnő férje lett belőle. De az A NEMESLELKŰ SPORTEMBER Szokolyi Alajos a futószámokban érte el legnagyobb sikereit, de rendkívül sokol­dalú atléta volt. Szeretett és tudott tanulni is. Az 1896-os athéni olimpiai Játékokröl való visszatérése után így mutatta be a gerely vetés új stílusát (középen fogta a sportszert; mindaddig a gerely végét tartották a dobók) az atlétika budapesti ked­velőinek. zölte. hogy nyitraiak az athéni olim­pián nem szerepeltek. Összesen hét sportoló indult a magyar színekben, többek között Szokolyi Alajos, aki szlovákiai származású volt, Vihnye fürdőn élt.. .“ Ez a helyreigazítás Is javítást kí­ván. Az első újkori olimpián való ma­gyar részvétel és főleg Szokolyi Ala­jos alakja ugyanis már régebben vi­tatéma. E tárgyban Marian Simo kol­légámmal együtt szintén kutattunk, és sikerült nem egy tévhitet eloszlat­nunk, illetve sok tényt helyesbíte­nünk. TÉZIS Rudolf Holzer, az azóta sajnos már elhunyt lelkes bratislaval sporttörté­nész leírta: az athéni olimpián ma­gyar színekben szerepelt Szokolyi (tehát nem Szokoly) Alajos szlovák származású volt. Ezt terjesztette köny­veiben és több cikkében Pavol KrSák sportújságíró, az olimpiai mozgalom kitűnő ismerője is. Mindezt tette el­sősorban Szokolyi Alajos unokahúgá­nak, az akkoriban Zselízen (Éeliezov- ce) élő Magda Herchlovának a levele alapján, aki nagybátyjáról egyebek között ezeket írta: „Hronec község­ben született, a Banská Bystrica-í já­rásban, 1871. június 19-én. Apja, Jo- zet Sokol 1838-ban Banská Bystricá- ; ban született; anyja, született Emília ^ Holubová a liptói Maluíináből szár- ; mazik. Fiuk orvosi egyetemre járt | Budapesten, ebben az időszakban vett ' részt az athéni olimpián is. Tanulmá­nyait azonban nem fejezte be, mivel Időközben feleségül vette Berchtold grófnőt, akinek a kedvéért Ipolyság környékére költözött, Berneczey Ba- ráty községbe. Felesége kérésére vál­toztatta nevét Sokolről Szokolyra. i Bernecszeyben egész 1933-ban bekö- * vetkezett haláláig élt és ott is van eltemetve.“ 4NTITÉZIS A nyom tehát adva volt. Az unoka­húg adataival azonban ellentmondó tényeket is felfedeztünk, ö is tévesen „Szokolynak“ írta a híres sportoló ' nevét. Aztán a Berneczey Barátynak i nevezett község a határmenti Ipoly­sággal (Sahy) szemben fekvő ma­gyarországi Bernecebaráti; Szokolyi! | ebben a községben Schön nevű ke- ; resztszülei már hároméves kora óta nevelték, tehát nem a felesége miatt költözött oda: s mivel csak az olim­pia után nősült, és akkor már Szo­kolyi néven állt rajthoz, nem változ­som arról, hogy apám tudott volna szlovákul...“ SZINTÉZIS Magda Herchlová készségesen ren­delkezésünkre bocsátott valamennyi hozzáférhető családi dokumentumot. Szokolyi Alajos születési bizonyítvá­nya nem volt közöttük, viszont a ha­láláról szóló értesítő születési he­lyeként a Banská Bystrica-i járásban lévő Hronec (egykori Kis-Garam) köz­séget jelöli meg. És mivel eltérő adat semmiféle más anyagban nem szere- i A bernecebaráti temető egyik félreeső sarkában van a magyarországi sport egyik 'úttörőjének a sírja. Fotó: a szerző archívuma pel, joggal tarthatjuk Szokolyit Szlo­vákia területéről származó első olim­pikonnak. Kezünkbe került továbbá Szokolyl húgának, Borbála Erzsébetnek Lopej községben készült anyakönyvi kivona­ta (1879. október 10.), amely apjuk vezetéknevét Sokéiként tűnteti fel. A későbbi évekből származó okmányok viszont egyöntetűen már Szokolyi Ala­josként említik. A fényképek is azt bizonyítják, hogy Szokolyl Alajos felnőttként is tartotta a kapcsolatot szüleivel. Hadd tegyem hozzá, hogy nekünk korántsem áll szándékunkban Szoko­lyi nemzetiségéről vitázni. Egyben azonban megbizonyosodtunk: igen va­lószínű szlovák származását ugyan egyöntetűen meghatározni nem lehet, de az Osztrák — Magyar Monarchia alatti „Felvidékhez“ tehát Szlovákia területéhez kötődő gyökerei világo­san mutatkoznak. Később, az 1906-ös athéni nem hivatalos olimpián, az 1908-as londoni és az 1912-es stock­holmi intékokon követői is akadtak; Kóczán Mór Liiutzer György, Warde- ner Iván és mások. Bernecebarátiban egyszerű emberekhez ugyanolyan ba­rátságos, megértő volt, mint azelőtt. A gyerekek szinte imádták. A legé­nyek köréből meg fúvós zenekart szervezett... Bernecebarátiban még él néhány ember, aki emlékezik Szokolyi „gróf­ra“. Illés Anna néni hosszú évekig volt Berchtoldéknál szakácsnő: — Nagyon emberséges volt ám. Kedves, lovaglás viselkedésű. Énrám annyi év alatt csak egyetlenegyszer szólt emeltebb hangon. Máig se fe­lejtettem el. Éppen székelykáposztát főztem egy nyári napon, amikor be­állított a konyhába egy kóbor cigány- asszony, hogv szánjam már meg, mert nagyon éhes. Féltem, mit szólnak a grófék, hát tüstént kiparancsoltam az udvarra, várjon ott. Meghallotta ezt az úr, aki éppen akkor érkezett haza Ipolyságról, ő volt akkor a vármegye főirattárosa, és alaposan megszidott. Azt mondta, ha még egyszer megtud­ja, hogy nem segítek a szegény em­beren, elbocsát. Hát ilyen volt... Illés néni padlásán régi fényképek után kutatunk, de eredménytelenül. Az akkoriban furcsa kedvtelésnek (mármint a sportnak) hódoló Szoko­lyi máig Is az egész falu iótevöjeként él az emlékezetben. A volt nemesi kúria szobáiban most a helyi termelőszövetkezet, irodái vannak. Amint a vezetők elmondták. Ismét előtérbe került egy emlékszo­ba berendezésének a gondolata. Saj­nos, a relikviák nagy része elkalló­dott, de feltétlenül érdemes lenne menteni a menthetőt. Fia erről levelében így ír: „Édes­apám szobájában díszhelye volt a .gát­futásban használatos fagatnsk, me­lyet az athéni olimpiáról hozott ha­za. Egy nagy üvegfalú szekrényben voltak elhelyezve érmei s rengeteg díja. Sajnos, legnagyobb részük oda­veszett a háborúban. 1944-ben kato­nai kórházat rendeztek be a házban, s a németek és a nyilasok minden értékesebb holmit elvittek a ház­ból ...“ AZ EMBERSÉG lEGIÉHtV Egy valóban rendkívüli ember port­réját segít megrajzolni e néhány sor Békés István Pest megyei barangolá­sok című könyvéből; „ ... Szokolyi humánussága nem úri felszínességet, amolyan jótevőre valló játékot ta­kart ... 1919-ben, á Tanácsköztársa­ság leverése után, amikor a véres íehérterror kiragadta a munkáskor­mány kezéből a hatalmat, a községek nagy részében könyörtelen büntető- akciókra került sor. Bernecebaráti- ban elfogták a miinkásdirektórium három vezetőjét, és Ipolyságra vitték őket, ahol tárgyalás és ítélethirdetés nélkül a főtéren akarták a lázítókat nyilvánosan felakasztani. Ekkor lé­pett közbe tekintélyével Szokolyi és megmentette a három kommunista é- letét...“ Nem véletlenül írja egyik könyvé­ben dr. Mező Ferenc, a híres sport- történész, hogy „a magyar sportnak nem volt nála nagyobb mecénása“. Nemcsak aktívan sportolt, hanem szervező munkát is folytatott, ö volt a Magyar Atlétikai Szövetség — mely európai méretben Is az elsők közé tartozott — egyik alapítója. Érdekességnek számít, hogy Szoko­lyi cseh bajnoki címet is szerzett. Három hónappal az olimpia után, pontosabban 1896. július 5-én részt vett a prágai AC Sparta nemzetközi versenyén. A 100 yardos futásban 10,5 másodperccel lett Csehország bajnoka, a hármasugrást 12,42 mé­terrel nyerte, és tagja volt a buda­pesti MAC 4x100 méteren győztes vál­tójának is. A bernecebaráti temetőben van Szo­kolyi Alajos sírja. A falu fölött azon a domboldalon helyezték örök nyuga­lomba, ahol gyermekkorában okos és hasznos életének nagv vérsenveire készült, MAJOR LAJOS t 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents