Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-02 / 5. szám
BALÁZS DÉNES ín 5 A guaikák életük nagy részét fUggőágyban heverészve töltik Expedíciónk kiköt a parton — egy guaika falu közelében Világ körüli utazásom ötödik hó napjában a venezuelai Puerto Ayacu-' Chóba érkeztem. Ez az álmos trópusi városka az Orinoco középső folyásánál fekszik, az Amazonas terGlet köz- igazgatási központja. Magasból nézve az egész vidék e- gyetlen hatalmas zöld dzsungelszőnyeg, melyet sárga és fekete színű folyók erezete mintáz. A vízfolyások mentén, az őserdők rejtekében apró Indián települések húzódnak meg: a piaroa, marklrltari és guaika törzsek kunyhói. Legeldugottabb helyen, az Orinoco forrásvldékén élnek a gu- alkák. Kőkorszaki világukat a civilizáció még alig háborgatta. A venezuelai hatóságok zárt körzetté nyilvánították ezt a vidéket, ahova Idegeneket nem engednek be. Hogyan juhat- na be Ide egy szegény árva magyar geográfus — pénz és engedély nélkül? Elet a chabonúban A sikerhez jó adag szerencse Is keik Az ayacuchói hatóságok expedíciót szerveztek, hogy felmérjék a guaikák egészségügyi helyzetét, elsősorban az őket legjobban tizedelő malária elterjedését. A geográfus! jó, szerencse úgy hozta, hogy a venezuelai egészségügyi minisztérium járványügyi osztályán dolgozik egy magyar orvos. Közbenjárása meghozta az eredményt; csatlakozhattam az expedícióhoz. Csónakunk végére kitűztük a venezuelai nemzeti zászlót, mivel utunk első szakaszán az Orinoco határfolyó: a nyugati part Kolumbiához tartozik. Én főleg kelet felé figyeltem, ahol .az őserdővel fedett síkságból magányos sziklahegy emelkedett ki: a Cerro Autana. A függőleges homokkőfalak 1300 m-re magasodnak, bennük hatalmas barlangüregek tátonganak. Büszkeséggel gondoltam rá, hogy e- zeket a szinte megközelíthetetlennek látszó különös üregeket égy magyar. Nyerges Miklós vezette expedíció kutatta át először. A következő száz kilométereken a- llg találkoztunk emberekkel. Az El Gallo nevű helyen kötöttünk ki, ahol az egészségügylek üzemanyagraktárt létesítettek. Éjszakázás ás tankolás- után újra a folyam országútját jártuk. Az Orinoco Itt még jó egy kilométer széles több oldalág torkollik bele. Tamatama missziós telep előtt egy alig 50—100 méter széles folyó- ág nyílik dél felé. Ez a híres Casl- íjulare, melyen ét eljuthatunk az Amazonasba. Annak idején erre járt a kiváló német földrajzi kutató, Alexander von Humboldt. Az Esmeralda nevű missziós telepet elhagyva csónakosokkal találkoztunk. Mezítelen emberek ültek a kenukban. — Ezek már guaikákl — mondta ORINOCO-EMDÍCIO Pedro, expedíciónk venezuelai vezetője. Még egy napig szeltük a vizet motorcsónakunkkal, míg eljutottunk expedíciónk főhadiszállására, Mavacá- ba. Ez a kis telep az ugyanilyen nevű folyó torkolatával szemben, az Orinoco északi oldalán épült. Mindössze négy-öt, cölöpökön nyugvó faházból áll. Miután elhelyeztem hátizsákomat az egyik kunyhóban, kimentem nézelődni a folyópartra. Éppen egy csónak kötött ki, benne két guaika nő és egy férfi. Kát nagy füzér banánt hoztak magukkal, jó fél inázsányl lehetett mindenegyik. A súlyos terheket a mezítelen nók vették hátukra, és elindultak velük a bozótba vezető ösvényen. A férfi dárdákkal a kezében kísérte őket. Nyomukba szegődtem, feltételezve, hogy lakókunyhóík nem lehetnek távol. Az ösvény öserdel tisztásra vezetett, melynek négy oldalát befelé nyíló, eresz formájú, hosszú pálmatetök alkották. A guaikáknak ezt a különös, a szomszédos népekétől eltérő településformáját chabonónak (vagy sha- bonónak) nevezik. Az árnyat adő ereszek alatt mintegy harmincán tartózkodtak, felnőttek és gyerekek vegyesen. Mér korábban megtanultam a guaikák kszöntését, Így hát eképpen szóltam hozzájuk: — Csórt noel — (panyolosan írva: chorl nohe]. Magyarul annyit jelent: jó ember. Voltaképpen nem Is üdvözlés. hanem annak a kifejezése, hogy az idegen jó szándékkal, barátsággal érkezett. A chabono lakóinak többsége fUg- göágyakban, ün. chlnchorrókban he- verészett. A chinchorro a guaikák e- gyetlen „bútordarabja“, szék és ágy gyanánt egyformán használható, napközben Is ezekben heverésznek. A guaikák chlnchorrólkat erdei lián rostjaiból készült fonalból csomózzák össze hálószerűén. — Apó (Hapo! Gyere Ide!) — kiáltott felém az egyik chlnchorróban fekvő férfi. Odamentem hozzá. Vörös rongyból való ágyékkendőt viselt. — Kapitän — mondta és magára mutatott. Ahá, tehát ö a chabono főnöke. A mellette hlmbálódzó függő- ágyban egy bájos arcú nő feküdt, kétes színű bugyiféle öltözékben. Ö a kezét nyújtotta felém a szavakkal: — Plata, platal (Pénzt, pénzt!) — Nohát így állunk. A pénz ördöge már a gualkákhoz is belopakodotti A körém sereglő emberek mezítelenek. Ez Itt annyira természetes, mint nálunk a ruhaviselet. A párás hőségben a ruha alatt befülledne a test, gombás betegségek lépnének fel. A testi ékességek azonban nem hiányoznak. A férfiak és nők díszítésként ujjnyi hosszúságú és vastagságú bambuszdarabkákat tűznek kilyuggatott fülcimpájukba. A nők arcát öt kis bőrbe szűrt pálcika ékesíti. A férfiak különös viselete, hogy hfmvesszö|ük börfedöjét zsineggel átkötik és a derekukra erősítik. Leültem az egyik kífeszített chln- chorróba. Mutogatással p^óbálkoztam megértetni magamat. A nők közben belenyúlkáltak a nadrágzsebeimbe, de amikor meggyőződtek róla, hogy nincs bennük „plata“, számomra értelmetlen megjegyzésekkel odébb álltak. A „kapitán“ valami szőrös gyümölcsöt szedett elő vackai közül, s megkínált vele. A gyerekek nedves fadarabokat •dobtak a parázsra, hogy füstöt csináljanak s elhajtsák a feketelegyeket, melyek rám telepedve nagy élvezettel szUrcsöIték bőrömből a bizonyára Ínyencségnek számltö európai vért. A guaika férfiak megmutogatták vadászfegyvereiket, én pedig a fényképezőgépemet adtam a kezükbe. Nagy élményt jelentett számukra, amikor átkukucskálhattak a masina nézűké- jén... Barátkozásunkat venezuelai társaim megjelenése zavarta meg. Attól tartottak, hogy valami bajom történt, és keresésemre indultak. tapirvadAszat és romlott szardínia A kővetkező napokban bejártuk „Gualkaország“ közeit és távolabbi vidékeit. Az Orinocón Peüascalig jutottunk el. Itt már összeszűkül a folyó, és zuhatagossá válik. Azután az Oca- mo és Padamo folyókon csónakáztunk fel, sok chabonőt látogattunk meg. A fogadtatás nem mindig volt olyan barátságos, mint első találkozásom a guaikákkal. Joggal féltek, hogy valami bajt, betegséget hozunk rájuk. Pedig éppen eleget szenvednek a maláriától. Alig győztük osztogatni a védötablettákat, a cloroqul- nát. A guaikák igazi vízi emberek, kitűnő csónakosok. Létfenntartásukban ma Is nagy szerepet játszik a gyűjtögetés és a vadászat. Hagyományos fő táplálékuk a pljlguao pálma (íasha) gyümölcse, melyből kásaszerű ételt készítenek. A banán termesztése csak az utóbbi száz évben terjedt el. A guaikák legértékesebb vadászzsákmánya a tapfr (shana), a vlzldlsznö (ka- nyudl), a jaguár (ura), de megesznek minden vízi és erdei állatot a folyami teknőstől a férgekig. Egyetlen há- zléllatiik a kutya, vadászó társként liasznaií >k de ha a szükség úgy hozza, meg is eszik. Ahogy múllak a napok, ml Is rákényszerültünk a természet kínálta élelemre. Vezetőnk, Pedro szorgalmasan lövöldözte a zöld és piros papagájokat. Sok teknőst Is megettünk, még több halat. Ezeket általábán hor- gásiborgok ellenében a gualkáktól szereztük. Egy tapfrvadászatunk majdnem tragikusan végződött. Üldözőbe vettük a folyót átúszó állatot, és a menekülő ormányos a folyó egyik zuhatagos szakaszába csalt bennünket, ahol a sebes áradat kis híján felborította csónakunkat. Egészségünk Is megromlott. Először Pedrőn tört ki valami lázas betegség, ö Influenzára gyanakodott. Az én testemen, majd a társaimén Is viszkető, vérző vörös kiütések jelentek meg: a salpullldónak nevezett bőrbetegség. Néhány seb fertőzést kapott. Tetézte a bajt, hogy az Ocamőról visszatérőben elromlott a motorunk. Fél napig Javítgattuk, de a megátalkodott Johnson végleg felmondta a szolgálatot. Ügy döntöttünk, hogy a folyó közepére evezve hagyjuk magunkat sodortatni az árral lefelé. Éjlel egy banénkertnél kötöttünk ki. Itt akartunk aludni. Alig raktuk ki a partra a holminkat, mikor az erdőből guaikák bukkantak elő. Pedro attól tartott, hogy álmunkban megtámadnak bennünket, ezért összecsomagoltunk, és folytattuk a „lecsur- gást“ a folyón. Éjfél tájban — egy heves zivatar elvonulása után — elfogyasztottuk az utolsó tartalékkonzervünket, egy félkilós venezuelai szardíniát. Nem sokkal, később keserves gyomorgörcselm támadtak, a társaim Is hányni kezdtek. Rádöbbentünk: romlott volt a konzerv. Csaknem félholt voltam már, amikor hajnalban az ocamől missziónál partra vergődtünk. Itt egy lengyel misszionárius él már vagy hat éve. Kölcsönadta cs6nakmotor|át, így keveredtünk vissza végül is Mava- cába. Egy marék sulfaguanldln és egy doboz széntabletta megtette hatását: két nappal később — mintha ml sem történt volna — újra jó étvággyal szopogattam egy nagy teknösbéka cubák- jait. Csak a gennyező, vérző sebek sokasodtak tovább testemen: hej, nem európai embernek való hely ezi Sokat tartózkodtam már életemben trópusokon, de Ilyen pokolban még sohasem volt részeml Pedro közölte: holnap indulunk vissza Ayacuchóba. Utoljára látogattam meg „kapitán“ barátomat, hogy elbúcsúzzam tőle és népétől. At elmúlt bét legtontotabb kttipolitíkai esemény« Andrej Oromiko ezoTlet ét Alexander Haig amerikai kUl- ügyminisster genti találko- zAja volt. Lapzártakor még nincsenek részletes híreink arról, hogy a talélkozön milyen döntések születtek, de a jelenlegi világpolitikai v helyzetben önmagában a találkozó ténye is Igen fontosnak minősíthető. Egy éve van hivatalában Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke. Az amerikai elnök nemigen tud számot adni belpolitikai sikerekről, mert tovább fokozódott az infláció és növekedett a munkanélküliség. Ezt igyekszik ellensúlyozni külpolitikai téren. Mint a moszkvai Pravda nemrég megjegyezte, Ronald Reagan „mások érdekeinek és jogainak védelmezőjeként“ lép fel. Washingtonban szinte mér biztosra vették, hogy Len- gyeloszágban sikerül megsemmisíteni a szocialista állnmrendet, és saját terveik kudarcát most nemzetközi katasztrófaként próbálják feltüntetni. Azt kívánják — hangsúlyozza a Pravda —, hogy az egész világon hisztérikus hangulat legyen úrrá, amiért Lengyelország nem hajtott fejet az amerikai diktátum előtt. Az Egyesült Államok szeretné, íia Lengyelországról az ENSZ-ben is tárgyalná nak. Az ' üggyel kapcsolatban a ENSZ új főtitkára, Pérez de Cuellar hangsúlyozta, az ENSZ-nek semmiféle bizonyítéka nincs arra, hogy bármilyen külső beavatkozás történt volna Len gyelország belügyelbe, éppen ezért nincs szükség arra, hogy a kérdést felvessék a világszervezet fórumain. Párizsban aláírták a Iran cia szovjet földgázzzerzódést. Ennek értelmében 1984-től a Szovjetunió az elkövetkező 25 esztendő során évi 8 miliárd köbméter gázt szállít Franciaországnak. Francia részről a szállítások ellentételéül részt vesznek annak az 5000 kilométer hosszúságú földgázvezetéknek az építésében, amelyet a szibériai lelőhelyektől a nyugati felhasználókig építenek. A szerződés aláírása annak a durva amerikai nyomásnak a kudarcát Is jelenti, amelyet a Reagan-kor- mány gyakorol a nyugati országokra a földgázüzlet ellen. Manfred Scheuch, a bécsi Arbeiter Zeitung főszerkesztője ironikusan az elmélet és gyakorlat ellentéte Iskolapéldájának nevezte azt az egy Időben elhangzott két washingtoni bejelentést, amelyek szerint: 1. január 30-át az Egyesült Államokban a „Lengyelországgal való- szolidaritás napjává“ nyilvánították; 2. a washingtoni külügyminisztérium közölte, hogy nem hajlandó egy fillért sem fizetni Ausztriának az országban tartózkodó lengyelek megsegítésére Világos, Írja az osztrák főszerkesztő, hogy washingtoni szempontból a lengyel Szolidaritás csak addig érdekes, amíg politikailag kijátszbatö. A konkrét segítség az embereknek azonban már csak terhet Jelent, amivel nem óhajtanak foglalkozni. Ez a felismerés azonban nemcsak Ausztria, hanem egész Európa számára legkevesebb azt a tanulságot adja, hogy a jövőben sem szabad véka aló rejteni az amerikai politikával kapcsolatos bírálatokat — szögezi le véleményét az osztrák kormánypárt lapjának főszerkesztője. Fiatal guaika anya gyermekevei
