Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-02 / 5. szám

VISSZHANG;

Józsa Károly

Tóth Károly mérnök

Stíl László

Nektek jő, bebújtok és melegesztek. Mit számít nektek az, hogy hideg van?“ ^ mondogatják mostanában a mezőgazdászoknak, és legyintenek.

Vajon igaz-e az? Valóban csak a tűzhely mellett üldögélnének? — ezek a kérdések foglalkoztatnak, amikor Indulunk, hogy találkozzunk és elbeszélgessünk néhány növénytermesztő mezőgazdásszal. Annál is inkább, hogy napjainkban, bár a gabona egy része, a búza már a földben van, a többi meg csendes magányában várja a tavaszt. A szakemberek pedig számolnak, terveznek, gondolkodnak, hogyan Is lehetne többet termelni.

„Van, ami csak a földeken dől el — mondja az egyik Ismerősöm-de nagyon sok múlik azon, hogyan tervezünk Itt bent az asztalnál ...

Az allstáli szövetkezet növénytermesztőjéhez, jOZSA karolyhoz Is azért megyünk, hogy minderről elbeszélgessünk, De mielőtt még bekopognánk, egy pillanatra megállunk az ajtónál és Illik, nem illik egy kicsit belehallgatunk az odabenn folyó vitába. Józsa Károly agronómus és egyik fiatal társa között folyik a szó.

— Drágább, én tudom, hogy drágább a szalma préselése, de ez csak az egyik része a dolognak. Az viszont igaz, hogy ilyenkor is szükség van a szalmára. Hát akkor hogyan hordják be az emberek? Csak könnyebb a bálákhoz nyúlni... — halljuk, de félbeszakad a beszélgetés, amikor bekopogunk.

Később, amikor rákérdezünk az ellesett párbeszéd okára, az agronómus Így folytatja; — Mostanában nagyon meg kell fontolni, hogy hol és mennyi üzemanyagot r használunk el. Mérlegelni kell, hogy szükséges-e járatni gépeket, de azért azt mégsem tehetjük, hogy leállunk. Van, ahol az gazdaságos, ha mérsékeljük a fogyasztást, másutt meg az, ha megyünk, hajtunk, úgy, ahogy azt a dolgok éppen megkívánják. Sem a földet, sem pedig a jószágot nem lehet becsapni.

Józsa Károly ötvennyolc éves, hatvankettőtől tölti be ezt a posztot, megvan a kellő tapasztalata, évről évre újra és újra kezébe veszi, pörgeti a ceruzát, kattog- tatja a számológépet, gondolkodik. hogy hogyan is lehetne jobban, többet termelni. De hát lehet és kell is gondolkodni. Ezt mutatják az elmúlt évek tapasztalatai is. Az utolsó húsz évben volt a búza és a szemestakarmányok termesztésének a forradalma, amikor a kezdeti, mai szemmel nagyon is alacsony terméshozamok után elérték a hektáronkénti negyven-ötven mázsát.

Azonban ennek is voltak és vannak is buktatói. Azok a földek, amelyek valaha a legtermékenyebbek voltak az ö határukban, megváltoz tak, leromlottak, kevesebbet hoztak, és a régi, rosszabb, niDcsaras, vizenyős területek

viszont feljavultak. A változást a környék vízrendszerének megváltoztatása okozta. Valami jobbra, valami rosszabbra fordult. Utána, ahol szükség volt rá és fedezet is vagy négyszáz hektáron öntözőrendszert építettek. Nagy élmény volt ez még azoknak is, akik nem voltak olyan szoros viszonyban a földdel, mint Józsa Károly. Megálltak még az idegenek is, és perceken át nézték, csodálták a körbe forgó vlzsuga- rakat.

>— Napjainkra az Is világos lett, hogy az, amit elértünk az eddigi körülmények között, nagyjából a maximum. ötvennyolc mázsás átlagos hektárhozamnál a jelenlegi technika tnelleU. nein, nagyon lehet többét Ttiváh- ni. viszont többre van szükség, és ezt csak beruházással lehet elérni. Márpedig, ha így állnak a dolgok, akkor hozzá kell látnunk ehhez a változtatáshoz.

— Hogyan?

— Mint mondtam, nálunk eddig négyszáz hektárt tudunk öntözni. Márpedig ez a mi körülményeink között kevés. Annál is inkább, mert a szomszédos gazdaságokban sokszor még a mocsaras, vizenyős területeket is el tudják árasztani vízzel, ha az Időjárás úgy kívánja. Ezért előkészítettük a terveket, és gyorsan hozzálátunk a „maradék“ ezerkétszáz hektárnyi terület öntözési rendszerének a kiépítéséhez, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron csak a víz biztosításával érhetjük el a szükséges nagyobb hektárhozamokat. Csak egyet sajnálok, hogy ötvennyolc éves vagyok. Ha most harmincöt-negyven lennék, akkor ez lenne az igazi szép feladat...

— Ez tehát nyilván a jövő, de gondolom, rövidebb távon is lehet valamit tenni. Most is itt ül, ebben a melegnek éppen nem mondható irodahelységben, pedig betegnek látszik, az asztala tele kimutatási ívekkel, és tervez De hát ez nem csak játék a számokkal, hiszen a gabona egy része már a földben van, a másik része pedig még a magtárakban.

— Való igaz, kicsit meg vagyok fázva, mert bár elég hidegek voltak, és szántani- vetni nem lehetett, de azért az embereknek akadt munkája. És ha már ók kint voltak, én sem ülhettem itt benn az Irodában. Remélem, majd csak kiheverem. Ezt az egy-két napot még ki kell bírni. Elkészültünk a tervekkel, körülbelül annyit Irányoztunk elő magunknak, mint tavaly, de miután egyeztettük elképzeléseinket azzal, amit a felsőbb összesítések alapján a járási mezőgazdasági igazgatóság kidolgozott, módosítanunk kellett a tervet és valamelyest fokozni az átlagos terméshozamot.

— Es fokozható a terméshozam? Egyáltalán, most, araikor a kutyát sem szabad kihajtani, mit lehet tenni?

—- Mindig lehet tenni valamit. Itt van például a mostani állapot, ősszel nagyon jó volt az idő, pontosan a legjobb körülmények között tudtunk dolgozni, október tizenötödikére befejeztük a vetést, a gabona rendesen kikelt, megerősödött, az utolsó vizsgálataink szerint megfelelő számú

egyed van, hat ' egész tizennyolc a levélképzödés, erős a gyökérzet, van egy kis hótakaró is, így feltehetőleg jól telelnek gabonáink. Megkapták a kellő , fejtrágyázást Iá. Az Idén valamivel nagyobb, mintegy száz hektárral nagyobb területet vetünk majd be a tavasziakkal, a kieső zöldtakarmányt pedig megpróbáljuk az aratás után takarmánykeverékkel pótolni...

TÖTH IMRE mérnök, a csicsói Egyesített Wilhelm Pieck Földművesszövetkezet vezető növénytermesztője, akárcsak a szövetkezet elnöke, alelnöke, állattenyésztője, a Komáromi Járási Termelési Igazgatóság tanácsterméből jön ki. Az első szava a tavalyi beszélgetésünkre utal, de aztán a napi gondokra, főleg a tervekre terelődik a szó. Nekik is, akárcsak a többi mezőgazdasági üzemnek, valamelyest fokozni vagy módosítani kellett az elképzelt terveket. De tudja, ezek az eredmények csak akkor érhetők el, ha nemcsak az emberek tesznek meg mindent, hanem az időjárás is kitesz magáért.

— Most télen, legalábbis eddig minden a legnagyobb rendben van — mondja —, de majd meglátjuk hogyan lesz tavasszal és nyáron. Mindenesetre búzából 58, árpából 55, kukoricából 59 mázsás átlagtermést terveztünk, de ezt módosítanunk, fokoznunk kelt.

— Sokkal?

— Nehéz megítélni, hogy egy mázsa átlagban sok-e vagy kevés. Búzából végül is 59, árpából 57, kukoricából pedig 80,5 mázsa a tervünk. Ez, mondjuk, elérhető.

— De hiszen a búza már a földben van.

—- Jól néznék ki, ha nem lennel Sőt, hadd tegyem hozzá, megítélésem szerint jó kondícióban, s ha megkapja a szükséges tápanyagokat kellő Időben és meny- nyiségben, akkor biztosítva lesz a további fejlődése is — magyarázza, és aztán hosszasan fejtegeti, hogy miképpen is akarnak eljárni.

— És a kukorica? — terelem újabb'mederbe a beszélgetést !

— A kukorica egészen más kérdés — válaszol kapásból —, itt lehet, hogy egészen más megoldás után fogunk nyúlni.

— Mégpedig?

— A kukorica Magyarországon kidolgozott ipari termesztési rendszerét alkalmazzuk ml Is.

— Miért?

— Egyszerű a helyzet. A tavalyi és a tavalyelőtti eredmények alapján világossá vált, hogy azok az üzemek, amelyek áttértek erre a formára, néhány mázsával fokozni tudták az átlagtermést, ha pedig ez így van, akkor nekünk Is meg kell príbálnunk. És Jelenleg megvan rá a lehetőség, hogy mi is belépjünk ebbe a rendszerbe. Van még vagy 1000 hektárra való kapacitásunk, ezért a nagymegyeri gazdasággal közösen ötszáz-ötszáz hektáron ml is megpróbálkozunk. Ez persze csak terv, egyfajta lehetőség, de nagyon jó lenne, ha meg tudnánk valósítani. Ez a rendszer nem a semmiből éri el az eredményeit. Ez egyfajta komplex megoldást

'kínál. A föld vegyszeres vizsgálatától a gép- és ve- tőmagellátáson, betakarításon keresztül, mindent megold tudományos szinten, ée ez nyilván meg hozza a vért eredményeket is.

Búcsúzom Tóth Imrétől, de egyik mondata tovább cseng a fülemben:

— Nem lehet, hogy Valaki csak tessék-lássék végezze a munkáját — mondta, és ezt arra értette, hogy amikor munkára kerül a sor, legyen az vasárnap vagy hétköznap, ő ott van, de namcsak azért, hogy bíztassa az embereket, hanem szaktudásával segítse is őket.

Vizsgálódásaim utolsó állomása Bajcs. SILL lASZLÓ agronómus, akárcsak Józsa Károly, az asztalnál ül és számol. Három nap múlva mennek a járási igazgatóságra, hogy egyeztessék a terveket.

Most tehát, amikor az állami gazdaság vezető növénytermesztője, tudja és emlékezetben tartja, hogy egy- -egy változás, változtatás hol, milyen következményekkel jár. És az idén is vannak ilyen változások. Így például vissza kellett és vissza is fogták a sertésprogramot, s helyette a szarvasmarha-állomány fejlesztése került előtérbe. Ezért most megpróbálnak áttérni az öntözéses, intenzív legeltetési gazdálkodásra. A kukorica betakarításához beállítják az új adapterokat, hogy a kukoricaszárat is hasznosítani tudják. Emellett egy új, Magyarországon kifejlesztett, a Per- kóhoz hasonló repcefélékböl álló takarmány, a Tifon termesztésével is megpróbálkoznak.

Másik két társa szinte örömmel beszélt az őszi vetésekről, ő azonban nem ilyen derűlátó. Mert bár az időjárás kedvező volt, az ő földjeik kissé kiszáradtak, ezért nem tudták időben a földbe juttatni a vetőmagot.

NEMEIM ISTVÁN

NEMCSAK JATÉK A szamokkal

SE DIS2KD, SE KIRÍEVNlj

0| IFJOSAG 1982, 1. SZÁM

Nagy meglepetéssel és csodálkozással olvastam az Oj Ifjúság 1982 január 5-i számában megjelent Se diszkó, se királynő című tudósítást, amely röviden a fiatalok jelenlegi szórakozási lehetőségeiről szól.

A cikk elolvasása után olyan benyomásom támadt, mintha az illetékesek az ifjúságnak szórakozási lehetőségként csak a bálokat és a diszkókat biztosítanák. Hol marad a színház, a mozi, hol a különböző kiállítások, előadások, klubestek? Mintha ezek nem is szórakozási módok volnának, csak az agyonunott diszkó létezne En a nagyka- posi művelődési ház dolgozójának a lielyében kicsit örülnék, hogy mind kevesebben jönnek a diszkóra. Ebből is látszik, hogy nincs igény az ilyen szórakozási formára. Főleg a diszkóra, amelyről az egyik kritikus azt írta: „Csak egy fokkal jobb az alkoholnál, nem öl, de butít és szellemi nyomorba dönt!“ Én szívből örülnék ennek, és Igyekeznék olyan programokat összeállítani, amelyekre újból csoportosan jönnének a fiatalok. De feltételezem, más programokból sincs hiány a nagykaposi művelődési házban, csak a fiatalok nem vesznek részt rajta. Meglehet, de ezen is lehet segíteni. Érdekessé kell tenni a rendezvényeket, mindig valami újat kell produkálni, és főleg olyan témákról, amelyeket valóban magáénak érez ez a korosztály. Sajnos, előfordulnak azonban olyan esetek Is, hogy jó a program, van is Iránta érdeklődés, s mégis elérhetetlen marad azoknak, akiknek Igazán szól.

Konkrét példa erre a következő eset. 1980 tavaszán Komáromban két előadást tartott a Szak- szervezetek Házában a győri Kisfaludy Színház társulata.

A „Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról“ című musicalt adták elő hatalmas sikerrel (amelyről Zolczer János írt akkoriban nagyszerű cikket, fájlalva, hogy csak ritkán vannak ilyen sikeres előadások Komáromban). Két előadása volt a társulatnak. Mindkét alkalommal zsúfolásig telt nézőtér előtt. Azokhoz, akikhez Igazán szólt volna a darab, azokhoz, sajnos, nem jutott el. A terem befogadóképessége aránylag kicsi, és a jegyek zömét lefoglalták a különböző vállalatok, úgyhogy a fiatalokat elvétve lehetett csak látni ezeken az előadásokon. E sorok írója Is csak a jegyszedö jóindulatának köszönhette, hogy sikerült megnéznie. Kár lett volna elmulasztani. Fiatalokról szólt flataloHna^nekünk;:Sokat lesietett janulni belőle, és már külön ä dalokért, a csod^áTátos “zenéért is megérte megnézni. Sokaknak azonban elérhetetlen maradt, mert nem tudtak jegyet szerezni az előadásra.

Meg kellett volna szervezni egy olyan előadást is, amelyre a tanuló, a dolgozó fiatalok is bejut-' hattak volna. Mondjuk egy délutáni előadást, vagy a két előadás egyikére csak az iskolák kaptak volna jegyet. Lehet, hogy ez is megoldás lett volna.

Visszatérve a tudósításhoz, azt hiszem, enyhén szólva túlzás volt a határmenti járás ifjúsági vezetőinek az a nyilatkozata, hogy ők mindenfélével próbálkoztak, és a fiatalok mégis inkább Magyar- országon tombolnak végig egy rockkoncertet. Nem tudom, mi mindennel próbálkoztak ők, de ha valóban mindent kipróbáltak, hogy lekössék, műveljék, szórakoztassák ezt a korosztályt, akkor még mindig felmerül az a kérdés, hogy valójában jól csinálták-e, nem voltak-e túlságosan unalmasak, fádak ezek a műsorok.

Tagadhatatlan, hogy a koncerteken kialakultak különböző rétegek. Vannak, akik csak azért mennek, hogy alkoholmámorban ugráljanak az első tíz sorban. Vannak ilyenek, de ők előbb-utóbb eltűnnek, elkallódnak, vagy rájönnek, hogy rosszul értelmezik azt a szót, hogy rockkoncert. A többség szerencsére nem tombolni megy, hanem valóban a zenéért, azért, hogy jól szórakozzon, hogy jól érezze magát, hogy együtt tegyen másokkal, akik talán idővel barátai lesznek.

Valahol hiba van, nem? Ügy gondolom, azokban kellene keresni a hibát, akik összeállítják a programokat. Olyan filmeket kellene vetíteni a mozikban, amelyek valóban nekünk szólnak. Máris magától adódik a kérdés: Melyek ezek?

Valamelyik városban láttam egy jó kezdeményezést. A mozi vezetője kifüggesztett egy felhívást, hogy mindenki írja egy szelet papírra melyik filmet akarja látni a moziban, és a papírt dobja bele a felhívás alatt elhelyezett urnába. Amennyire lehetséges volt, a javaslatok alapján rendelte a filmeket. így is lehet közvéleménykutatást végezni. Még egy javaslat. Lehetne például vitát indítani az Oj Ifjúság hasábjain arról, hogy milyen szórakozási formákat kedvelnének a fiatalok. Lehetne ötleteket, tanácsokat adni. Kicserélhetnék tapasztalataikat, így is segítve a megoldást. Szerintem egy ilyen vagy hasonló témájú vita többet érne, mint heteken át arról cikkezni, piszkos-e Som Lajos ruhája vagy sem.

Én úgy gondolom, hogyha sikerülne a művelődési házakban elfogadhatóbb programokat összeállítani, ha olyan témákhoz nyúlnának az illetékesek, amelyek valóban érdeklik ezt a korosztályt, akkor nem lenne gond a tizenéves fiatalok kulturált szórakozása. Mindehhez azonban nagyobb odafigyelés, megértés és tenniakarás kell!

VÖRÖS LAJOS