Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-26 / 4. szám
Kovács József párkányi (Stárovo) olvasónk írja; „Az Oj Ifjúság 50. számában olvastam egy érdekes írást Anatolij Karpov sakkvilágbajnokröl. Arra kérném a szerkesztőséget, hogy frják meg, kik nyerték el eddig ezt a címet, és ha bemutatnák az első világbajnokot, Wilhelm Steinitzet.“ STEIMTZTÖL KARPOVIG A SAKKVILÄGBAJNOKI DÖNTÖK TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN Egészen a második világháború utáni időkig a sakkvilágbajnoki páros mérkőzések döntőit olyan szabályok szerint játszották, amelyeket a két részt- -vevő határozott meg. Emlékeztetőül; az eddigi 30 döntő közül az elsőt 1876-ban Stelnitz és Zucker- tort játszotta. A FIDE csak a háború után vette kezébe az irányítást, és azóta szabja meg a játékfeltételeket. íme az eddig lejátszott döntő rövid áttekintése: 1888. — Steinitz—Zucker tort 10;S 1889. — Steinitz—Csigorin 10,5:6,5 1890. — Steinitz—Gunsberg 10,5:8,5 1892. — Steinitz—Csigorin 10:8 1894. — Lasker—Steinitz 10:5 1898. — Lasker—Steinitz 10:2 1907. — Lasker—Marshall 8:0 1908. — Lasker—Tarrasch 8:3 1909. — Lasker—Janovsk;^ 8:2 1910. — Lasker—Schlechter 5:5 Tíz játszmára korlátozták a mérkőzést, és Las- kernak a döntetlen is elég volt címe megőrzéséhez, 1920. — Lasker—Janovsky 8:0 1921. — Capablanca—Lasker 9:5 1927. — Aljechin-Capablanca 6:3 1929. — Aljechin—Bogoljubov 15,5:9,5 1934. — Aljechin—Bogoljubov 15,5:10,5 1935. — Euwe—Aljechin 15,5:14,5 1937. — Aljechin—Euwe 15,5:9,5 1948. — Botvinik Aljechin halála után ötös tornán dőlt el a világ- bajnoki cím sorsa, ennek győztese Mibe ■ ’-'etvinik lett Szmiszlov előtt. 1951. — Botvinik-Bronstein 12:12 Huszonnégy játszmára korlátozták a mérkőzést, és Botviniknak a döntetlen is elég volt címe megőrzéséhez. 1954. — Botvinik—Szmiszlov 12:12 1957. — Szmiszlov—Botvinik 12,5:9,5 1958. — Botvinik—Szmiszlov 12,5—10,5 1960. — Tál—Botvinik 12,5:8,5 1961. — Botvinik—Tál 13:8 1963. — Fetroszjan—Botvinik 12,5:9,5 1986. — Fetroszjan—Szpasszkij 12,5:11,5 1989. — Szpasszkij—Fetroszjan 12,5:10,5 1972. — Fischer—Szpasszkij 12,5:8,5 1975. — Karpov-Fischer Elmaradt a mérkőzés, mert az amerikai nagymester nem volt hajlandó a FIDE szabályzatai szerint játszani, úgyhogy Karpovot játék nélkül hirdették ki világbajnoknak. 1978. — Karpov—Korcsnoj 6:5 1981. — Karpov-Korcsnoj 6:2 A felsorolásban nem említjük, hogy Steinitz 1866-ban Anderssen legyőzésével elnyerte a nemhivatalos V’' '>1' ijnoki címet. A MODERN SAKKOZÁS ATYJA is EISÖ VILÁGBAJNOKA A sakk eredetét nem sikerült eddig elég bizonyíthatóan kinyomozni. Ami bizonyos: Indiából származik. A csatarungát kezdetben négyen játszották, ki-ki 8—8 bábúval, s ketten alkottak a tábla egy-egy oldalán egy párt. Az indusoktól vették át a perzsák A satrandzsot azonban már ketten játszották, a legfontosab bábát, a királyt sahnak hívták, alighanem innen ered a játék elnevezése; Az arabok hozták Európába és a középkorban hamar elterjedt először Spanyolországban, majd Franciaországban. Angliában és másutt is. A sakktörténelem Francois André Phüidor (1726—1795) francia zeneszerzőt emlegeti az első ismertebb sakkjátékosként, aki élete végén Londonban élt és szívesen játszott a mai értelemben vett mérkőzéseket pénzért és kedvtelésből. A múlt század közepén az amerikai Paul Morphy és a német Adolf Anderssen (1818— 1879] nagykorúsftották a sakkjátékot. Az utóbbit tartják az első, nem hivatalos világbajnoknak, A meglepően szép és merész kombinációk, a ravasz cselek mestere volt. Megértette, hogy a játék célja a többé-kevés- bé ösztönös bábtologatás helyett az ésszerű, megfontolt sakkozás. Morphy {1837—1884] nyitja meg a sakkozásban a csodagyerekek korát. Tíz éves korában már híres sakkjátékos. Elsőként értette meg, hogy a győzelem legfőbb záloga a tisztek mielőbbi, együttesen ható harcbavetése, és a gyalogok kímélete Ezzel az újításával sorra lesöpörte a tábláról kora legnagyobb mestereit. És ekkor lépett színre Wilhelm Steinitz. Nevéhez fűződik egy újabb sakkszemlélet kialakulása. Amíg ö nem tűnt fel, a nagy játékosok azt hitték, hogy a 64 mezőn minden játszmát eldöntőét az ötlet, a kombiná- elő. Steinitz viszont bebizonyította, hogy támadni és kombinálni csak akkor ajánlatos, ha a kezdeményezni akarö fél már előnyhöz jutott. A pozíciós játék művésze volt. Egyik életrajzírója némi túlzással „a sakk Mi- chelangeló“-jának nevezte. Nagy elenfoleket győzött le. így például 1866-ban : Londonban n«mhivatalos vl- j lágbajnokl találkozón jobbnak bizonyult Anderssennél, 1 s később hivatalosan Is el- I nyerte a címet. A sakkozás első hivatalos világbajnoka 1836 május ' 14-én született Prágában. : Élete — mint általában a ■ zseniális embereké — moz- j . galmasan alakult. Bécsben j matematikát tanult, de j anyagiak híjén nem fejezte : be egyetemi tanulmányait. [ Amíg az osztrák főváros- ■ ban élt, így is gyakran váltotta aprópénzre rendkívüli ! tehetségét. Sokszor játszott ; arisztokratákkal és üzletem- í berekkel csak azért, mert pénzre volt szüksége: Szám- i tálán mende-monda maradt ' fenn róla ebből az Időből. Íme az egyik; Steinitz rendszeresen sak- , kozott Gustav Epsteinnel, a , dúsgazdag bécsi bankárral. | Egyszer játszmájuk nagyon elhúzódott. Steinitz ugyanis többször hosszasan töprengett a következő lépésen. A bankár türelmetlenül szőlt , rá: — Ml lesz, miért nem lép?- j Steinitz szemmel látható- , an bosszankodott a sürge- f tés miatt, de hallgatott. ! Nem sokkal később a pénz- ^ ember gondolkodott hosszasan. Ekkor Steinitz szólalt ! meg: 1 — Miért nem lép? j Epstein elvesztette türel- i mét, és kirobbant: ! — Elfelejti barátocskám, hogy ki vagyok én, s kicsoda ön ... Én Epstein vagyok, . a tőzsde királyai Steinitz nem késett a válasszal: — Meglehet, hogy a tőzsdén ön, Epstein a király, a sakktáblán azonban én va. gyök Epstein ... Steinitz egyre híresebbé vált, minden fiatal sakkozó j arról álmodozott, hogy az ő babérjait tépázza meg. 1862- es londoni sikere után Angliába, majd innen az Egyesült Államokba költözött. Legnagyobb sikereinek színhelye az Atlanti őseán túlsó partja volt. I Az Egyesült Államokban küzdhetett meg a sakk tör- , ténetének első világbajnoki trónusáért. Idő: 1886, a színhely: New York, Saint I Louis és New Orleans. Az [ ellenfél az Egyesült Államokban élő, rigai származá- | sú I. H. Zuckertort, az Új- ) világ iegyőzhetetlennek- ki- ; kiáltott bajnoka. Odaát senki sem kételkedik Zucker- tort győzelmében, Steinitz azonban egyenesen ellenállhatatlan, 12,5:7,5 arányban győz, és ezzel övé az első világbajnokság. Steinitz vállalkozó szellemű világbajnok, szívesen adott alkalmat minden jelentkezőnek a cím elhődí- tására. Persze jő pénzért. Három év» múlva Csigorin hívta ki párosmérközésre. A nagy orosz sakkozó felfogását így határozta meg: „Az állás vizsgálata közben engem nem elvont elméleti elgondolások — a bábok ereje —, hanem egyedül azok az adottságok vezetnek, amelyek egyik vagy másik állást jellemzik.“ Havannában találkozott a kor két nagy egyénisége. Az első 'játszmát Csigorin nyerte, a másodikban Steinitz kerekedett felül, a harmadik összecsapás pontját ismét az orosz mester szerezte meg. Végül azonban mégis a világbajnok bizonyult jobbnak 10,5:6,5 arányban és tovább ülhetett a sakk-királyság jelképes trónján. Nem sokáig, mert újabb trónkövetelő jelentkezett, az angol Gunsberg személyében. A két mester 1890 januárjában New Yorkban ült asz- talhaz, s 2:2-Ig fej-fej mellett haladtak, ekkor azonban Steinitz előnyt szerzett, és ezt a párosmérközés befejezéséig megtartotta. Végeredményben 10,5:8,5 arányban győzött. Ezúttal sem volt hosszú nyugalma. Csigorin ugyanis nem akart belenyugodni az első kudarcba. Harci kedvét csak növelte, hogy „táv- mérkőzésen“ legyőzte a világbajnokot." 1892 január elsején ültek asztalhoz Csigorin kezdett jobban, az első játszát meg is nyerte, majd később is 4;2-re, 5:3-ra, 7;6-ra és 8:7-re vezetett. A világbajnok nehéz napokat élt át Havannában, trónja már-már megingani látszott, de Steinitz több szellemi tartalékkal rendelkezett, és 12,5:10,5 arányban győzött, ezzel megőrizte a világbajnoki címét. Kritikusa egyébként így jellemezte játékát: „Steinitz stílusa. Kezdetben fényes volt, de nem biztos, azután biztossá vált, de csökkent a fénye.“ Ötvenhat éves korában aratta második havannai győzelmét Csigorin ellen. Egyre többször hallotta, hogy tapintatosan öregnek nevezik. Mindezekre állítólag ezt mondta: — Ha fiatal az oroszlán, akkor rohan a zsákmány után. Én már túljutottam ezen a koron... Ha valaki azonban beteszi az ujját a számba, akkor megharapom. Furcsa ember volt, állítólag szívesen ment „rangrejtve“ kávéházakba és hosz- szasan kísérte figyelemmel hatodrendü „amatőr" játékosok párharcát anélkül, hogy a naiv lépések láttán egyszer is közbe szőlt volna. Királysága 1894 tavaszáig tartott. Akkor hívta őt ki páros mérkőzésre a nála 32 esztendővel fiatalabb német Emanuel Lasker, ö minden előzőnél veszélyesebb tr.őn- követelönek bizonyult. Küzdelmük 1894 márciusában New Yorkban, Philadelphiában és Montreálban zajlott le. A német mester győzött 12:7-re és elfoglalhatta a sakk-királyság jelképes trónját. Steinitz akkor még megpróbálta viccel elütni a dolgokat. — Valami nem stimmel —i mondta Steinitz a katasztrofális vereség után. — vagy én nem tudom, hogy egyáltalán ml a sakkjáték? Az Is lehet, hogy Lasker minden idők legnagyobb mestere. Két évvel később, immár hatvan évesen még megpróbálja visszahódítani a címet, de sikertelenül. A német mester győzött 12:7 arányban, s ezzel 6 került fel a sakk-királyság jelképes trónusára. Huszonöt esztendeig le sem szállt onnan, de ez már egy újabb fejezet a sakkozás történetében. M. J. Karpov, a sáros világbajnok. áMMaaaMaaaaMMaaiMMMaBs TISZTELETJEGY — FELEITSD EL ____________ Pénzben nincs tréfa K számítógépek csodás — olykor kínos világában élünk. Ml sem természetesebb tehát, hogy néha már a történtek előtt (majdnemI „mindent tudunk“. 'A labdarúgó VB döntőjének megnyitó ünnepségeitől nagyjából fél év választ el bennünket, de a „jóltáplált“ számítógépek szinte naponta közölnek újabb, érdekesnél érdekesebb adatokat. Az így összeálló képekből máris megállapíthat* juk, hogy a spanyolországi VB szervezése — gondolunk itt elsősorban anyagiakra — minden eddigit felülmúlót Ígér. A szervezés spanyol nagymestere., a Real Madrid hajdani főtitkára, a mostani VB rendező bizottságának elnöke, Raymond Saporta személye biztosíték arra, hogy a döntőben részt vevő 24 csapat a FIFA és az étdekelt szövetségek anyagiakban tetemesen megerősödve hagyják majd el a küzdelmek színhelyét. A VB alapítása (1930J óta egyetlen világbajnokság során sem kaptak a résztvevők már jó előre olyan aprólékos elszámolási tervet, mint most Saporta úr bizottságától. A várható bevétel és annak szerteágazó forrásai pontosan ismertek. Ez lényeges változást aligha fog szenved ni, és amit ebből a tárgykörből az „okos gépek“ közölnek vetünk, azt egyszerűen mesének fellemezhetjük Az „árulkodó“ számítógépek a belépőjegyek árából a tévé- és rádióközvetítési jogokból, a stadionokban elhelyezett reklámtáblák és a szervezők áltál tervbe vett kétórás tombola bevételéből 3 és fél milliárd (!) korona bevételre számítanák. Ami viszont a minden vonalon aprólékosan ellenőrzött kiadásokat illeti, 'azok is „mesések“'. A legkülönbözőbb országos, helyt stb.) adók a FIFA és á spanyol szövetség jutaléka, a biztosítások és az adminisztrációs költségek elszámolása után a 24 VJB-döntös csapatnák minden lejátszott mérkőzés után 7—7 millió koronát fizetnek ki. Ez annyit jelent, hogy amelyik nemzeti válogatott a spanyol útra jogot nyert, az a legrosszabb esetben is 2 millió koronának megfelelő dollárösszeggel lesz gazdagabb. Ehhez a fix összeghez hozzá lehet még néhány százalékot számítani, amit a rendezők végleges elszámolása után helyeztek kilátásba. A Raymond Saporta vezette, bizottság a bevétel biztosításáról messzemenően gondoskodik és ahogy a nyugati sajtó megjegyezte: „Saporta és vezérkara pénzben nem ismer tréfát, és abban mindenki biztos lehet, hogy a stadionok körül egyetlen pesetát sem hagy majd elgurulni.“ Külön fejezetet érdemel a kiadások rovatában az a tétel, amely a részt vevő csapatok költségmegtérítését és a más alkalmakkor oly liberálisan kezelt tiszteletjegyek kérdését illeti. A VB rendezői minden döntőbe jutott ország 30 tagú küldöttségének (22 játékos és 8 kísérő] (oda-vissza elsöosztá- lyú utazást biztosít. A küldöttség valamennyi tagjának a csapat első mérkőzése előtt négy, és az utolsó mérkőzés után két napig teljes költséget (zsebpénzt isj magára vállalja, de minden más kiadást az igénylőkre hárít, fA stadtOTíbelépőket drákói szigorral kezelik. Minden csapat f-* a harminctagú küldöttség belépőjén kívül saját mérkőzésére még 140 jegyet igényelhet, de ezeket a jegyeket öt nappal a mérkőzést megelőzőleg ki kell fizetnii Ha vülamejyik csapat alkalomadtán csoportjában egy másik mérkőzést kíván megtekinteni, úgy 35 fizetett jegyre. tarthat Igényt. Azok az együttesek, amelyek döntőbe futnak, vagy a harmadik-negyedik helyért játszanak, 300 fizetett jegyre számíthatnak, de az úgynevezett tiszteletjegyek rendszerét Spanyolországban ezúttal mindenkinek el kell felejtenie. « A mesésnek jogosan nevezhető bevételből mi mindenkinek érdeme szerint kívánunk juttatni, de hogy szavunkat állhassuk, ahhoz a megfelelő bevételre kell szert tennünk —. Indokolta a sajtó előtt a jegyek kérdésében „zsugoriságát“ Raymond Saporta.
