Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-29 / 26. szám

HIVATÁSA: SZiNÍSZNO (BESZÉLGETÉS UDVARDY ANNÁVAL) # A Magyar Területi Színház megala­kulása óta — 1952-től tag|a a társu­latnak. Van-e az emlékei közt olyan gyermekkori élmény, amely később a ezlnmŰTészetl pálya télé sodorta? »-I A művészetek szülőhazájában, Görögországban láttam meg a nap­világot. Az ország legjelentősebb ki­kötővárosában, Pireuszban éltem hét­éves koromig, azután költöztünk Ma­gyarországra. Idegennek éreztem ma­gam az új környezetben, visszavá- gyödtam a régi pajtások közé, és ez a sövárgás az idő múlásávai lassan­ként illúzióvá formálódott bennem. A legunalmasabb írás is roppant ér­dekes volt számomra, ha a szülőföl­demről szólt. Aligha találtak volna büszkébb diákot nálam a polgári is­kolában, amikor megtudtam, hogy Athén a három legnagyobb tragédia- írót egyszerre adta a világnak; Euri­pidész akkor született, amikor Aisz- khülosz Perzsák című darabjának be­mutatóján Szophoklész először lépett színpadra. Mindezek az élmények közrejátszottak abban, hogy a köte"- lezö Iskola elvégzése után a pesti színészképzöbe jelentkeztem. Sok-sok szeretettel gondolok vissza ottani ta­náraimra, Ascher Oszkárra, Pethes Sándorra és a többiekre, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy mun­kám hivatássá erősödjék bennem. Az Iskola befejeztével a prágai konzer­vatóriumba iratkoztam be, az volt a célom, hogy onnan az akadémiára megyek, de közben megalakult a színház, és hazajöttem. # A színház első darabjairól, a kezdeti sikerekről, kudarcokról nyil­ván igen keveset tudnak a mai tizen­évesek. Arra kérem, szóljon a MA­TESZ gyermekkoráról, a pályakezdés nehézségeiről. —, A társulat Urbán Ernő Tűzke­resztség című színművével lépett elő­ször közönség elé. A sikeres bemu­tatkozás javarészt annak köszönhető, hogy a különböző helyekről érkezett színészekből aránylag rövid idő alatt összetartó együttes kovácsolódott. A jó szervezői munka és irányítás, a lelkesedés, az igazi tenntukarás olyan eredményeket produkált, amelyre bátran építhetett a MATESZ. Az első évben színre vitt darabok mindegyi­ke egy-egy lépcsőfok volt az együt tes fejlődésében. Bemutattuk Gogol Leánynézőjét, műsorra tűztünk egy Csehov-darabot, előadtuk Szimonov Orosz kérdés című művét, Moliére Fösvényét, és az évet Szigligeti Ede Csikós cimű népszinmúvévei zártuk. Az előadások látogatottsága megerő­sített hitünkben. Azzal a tudattal lép­tünk esténként színpadra, hogy a közönség Igényli és szereti előadá sainkat. % Akkor ás a későbbiekben me­lyek voltak azok a szerepek, amelyek a színészi megformálás terén a leg­fontosabb állomásoknak tekinthetők? 1— Nagyon szeretem Csiky Gergely Ingyenélök című drámájának Elza szerepét, amelyet a megboldogult Műnk István rendezett. 1956-ban ját­szottam Capek Az anya című drámá­jának a főszerepét. Akkor még fia­tal lány voltam, ezért nem volt köny- nyű felkelteni magamban a gyötre­lem, a kín, a féltés, a szeretet, az odaadás és a feltétlen remény érzé­sét. Az anya megformálásában nagy szerepe volt Földes Gábor magyar- országi vendégrendezőnek. A sikeres bemutató után hosszú ideig koros hölgyek bőrébe bújtatott a színház: az Ilyen a nagy szerelem, a Kisuno- kám, a Rómeó és Júlia című dara­bokban anyát, a Ványa bácsib,an és a Szent Péter esernyőjében öreg­asszonyt játszottam. # A múlt felidézése után arra ké­rem, terveiről, vágyairól szóljon. — Pályámnak alkonyán vagyok, szeretnék a színpadtól szép szerep­pel búcsúzni... És jó lenne még egy­szer eljutni Görögországba. • Kívánom, hogy sikerüljön. Kö­szönöm 8 beszélgetést. KUCSORA IBOLYA KÖNYV KÉNYSZER­RllTÜRA? lókal-napok. Ülök az esz presszóban és kortyolgatom a hideg jrissítőmet. Órámra pillantva megállapítom, hogy az előadás kezdetéig még van pár percem. Figyelem az embereket. Kíváncsi va­gyok az arcukra, a beszéd- fílkre. Szinte mindegyikről leolvasható a várakozás iz­gatottsága, öröme. Minden­kiben él a kíváncsiság, hogy milyen is lesz a mai elő­adás. A rendezőkről, a sze­replőkről szinte átragad a Jókai-napok izgatottsága a közönségre, a nézőkre is.' Lázban, jóleső lázban ég az összes résztvevő. Egyszer csak régi is­merőseim telepednek az asz­talomhoz. Középiskolások, a gadóct mezőgazdasági isko­lából, pár nap múlva érett­ségiznek. Örülök, hogy itt találkoztunk, de rövid be­szélgetés után lehangoló kép alakul ki róluk bennem. Pa­naszkodnak, hogy megint színházba kellett jönniük. Közös színházlátogatás, az egész osztály itt van az osz­tályfőnökkel együtt, holott ők inkább a ballagásra ké­szülődnének meg a közelgő érettségire. Próbálom meg­győzni őket, hogy ez is ré­sze az érettségire való fel­készülésüknek. Hiába, be­szédjükből közöny és érdek telenség árad. csengetnek. Kezdődik az előadás. Örülök, hogy fel­állhatok az asztaltól. Másnap régi ismerőseim arról panaszkodnak, hogy nem tudták megnézni az elő­adást, mert nem kaptak be­lépőjegyet. S nekem akkor eszembe jutott a diákokkal folytatott beszélgetés. Kicsit elszomorodom. Kedves tanárok, kedves osztályfőnökök. Mit érünk el azzal, ha rákény szerit jük valakire-valakikre az akara­tunkat? Esetleg azt, hogy egy életre elvesszük a ked­vüket a színháztól. Ott vol­tak a diákok, mert ott kel­lett lenniük. Elfoglalták olyan emberek előtt a he­lyet, akik szíves-örömest megnézték volna az elő­adást. Hiszen a színházra egyáltalán nem érvényes az a mondás, hogy: „Nem a győzelem, hanem a részvét fontos.“ Itt győzni kell min­denkinek. A színészeknek, hogy jó előadást lásson a néző. A nézőnek, hogy meg­értse, befogadja a mondani­valót. Vörös Lajos Játék a nappali álmokról. Ez az alcí­me Illés Endre Festett egek című da­rabjának, amelyből Gaál Albert rende­zett tévéfilmet. Főhőse Szűcs Ádám (Balkay Géza kelti életre], a huszon­nyolc éves mérnök, aki bár túl van a pályakezdés első konfliktusain, még mindig nem tudja, mit akar. Feleségét Borbás Gabi formálja meg. — A darab a hatvanas évek értelmi­ségi rétegéről szól, amelynek akkori­ban sok gondja volt a világgal, de esz­mei mondanivalója még ma sem veszí­tett értékéből, önben milyen gondola­tokat ébresztett a mű? — Teljesen váratlanul kaptam meg a szerepet, s mert nem sok idő válasz­tott el a forgatástól, gyorsan ol­vastam el a könyvet. Tudom, most meg­lepődik a véleményemen, de nem mond­hatok mást, csak azt, hogy nekem nem nagyon tetszik ez a darab. Nem tetszik, mert Ádám és a többiek nem tudnak mit kezdeni magukkal. Egylk'ük sem azt csinálja, amit akar, így aztán ide- -oda sodródnak az életben. És én nem rajongok az ilyen emberekért. Ezért ha­gyott hidegen annak Idején Antonioni két filmje, a Napfogyatkozás és a Vö­rös sivatag is, mert mindkét alkotás hő­sei csak úgy tengtek-lengtek az élet­ben. És szeretném tudni, mennyiben' le­het társadalmi problémának nevezni az egyéni tehetetlenséget. — A kozmetikus Szűcs Adámné azon­ban kivételnek látszik az Illés-hősök kö­zött. — Szerencsémre nekem olyan embert kellett megformálnom, aki két lábon áll a világban, és pontosan tudja, mit akar elérni. Nem így a fér], aki máso­dik évét tölti a szerszámgyárban, és harmadszor cserél helyet, mert nem és nem tud magára találni. Ezért Is hatá­rozza el a társaival, hogy unaloműzés­ként kéthetente „körbelakják“ egymást. Munka után egymás lakására mennek, egymás ruháit hordják, s így minden naptól mást várnak. — Es ön, a felesége hogyan rea­gál erre? — Szűcs Ádámné határozott egyéni­ség, ennek ellenőre ö is belemegy a játékba. Férje szerint felszínes, primi­tív nő, s ez való igaz, hiszen Gabit csak a jól látható világi javak érdeklik. Mindez ki is derül a darab végén, a- mikor a házastársak beolvasnak egy­másnak. Ádám úgy beszél a feleségé­ről mint egy optikai csalódásról, Gabi pedig a tehetetlenségéért és az örökös ábrándozgatásáért tesz szemrehányást a férjének. Aztán ott Is hagyja őt; visz- szamegy első férjéhez, a Jónevű grafi­kushoz. — Mándy Iván Hang a telefonban cí­mű rádiójátékában ugyancsak érdekes karaktert formál meg. >— Úgy érzem, pályám egyik legiz­galmasabb rádiós szerepét kaptam eb­ben a hangjátékban. Kemény, kristály- tiszta, humánus játékról van szó, amely olyan döbbenetét váltott ki bennem, hogy majdnem sírógörcsöt kaptam, mi­után elolvastam. Két emberről szól a darab, akik Igazából sosem értettek egyet, de a férj halála mégis irtózato­san megviseli a feleséget. És itt kez­dődik a különös játék; a férj hangja bennemarad a telefonban, és a feleség szüntelenül visszahallja. Nem hiszi el, hogy végképp egyedül maradt. Idősek­nek, fiataloknak, egyaránt figyelmébe ajánlom ezt a hangjátékot. Csodálatos élményben lesz részük. Szabó 'G. László (Máté Magda felvétele}. CSONTOS VILMOS: ESTÉLI ÉNEK Egy több mint fél évszázada kezdődő költői pálya legidőszerűbb verseit közli' ez a szép köntösbe öltözte­tett kötet. Csontos Vilmos — Forbáth Imre halála óta — a csehszlovákiai magyar líra legidősebb képviselője, akit a falu hétköznapjait, a falusi élet apró gondjalt-örűmét megéneklő, a parasztember gazdag, sokszor furfangos- rejtelmes gondolatvilágát feltáró költőink között tart­juk számon. Több kötetnyi, népi ihletésű, őszinte hangú költeménnyel gazdagította líránkat. 1908-ban született Garamsallón (Salovj. Az elemi iskola elvégzése után egy ideig mezőgazdasági gyer- mekmunkásként dolgozott, majd kitanulta az asztalos- mesterséget. Megjárta a világháború poklát. A felszaba­dulás után is hű maradt a falusi közösséghez. Csontos Vilmost parasztköltöként is emlegetik. Mindezt el kellett róla mondani, hogy közelebb fér­kőzhessünk az Estéli ének (válogatott versek, sorrend­ben a tizedik) kötetének a verseihez, illetve hogy azok hátterének távlatait pontosabban láthassuk. Jobban meg- érthes.sük a válogatás szempontját, szűkös keretét (35 vers), az egyes költemények tetszőleges és Jó értelmű parasztiságát, nemes egyszerűségét, bensőséget teremtő közvetlenségét és az ama sokat emlegetett Garam men­tét: Dajkám maradtál, Garam menti táj, Őseim nyomát itt tapinthatom. A gyönyöröd, hogy ne legyen sivár: Szerszámot forgat két izmos karom. (Dajkám maradtál) Csontos Vilmos nyílt szavú költő, közvetlen művésze a versnek, kerüli a mesterkéltséget, az álmodernkedést, ám feladatát a hazai költészetünkben csak reá háruló szerepet nemcsak átérzí, hanem mindenkor be is tölti, „A költö új versei mind témájukban, mind verselési technikájukat tekintve egyneműek“ — olvashatjuk a kötet fülszövegében. Költeményeinek arányát nemcsak tartalmi jegyek határozzák meg, hanem a színvonal­emelkedés is. Főképpen maga a költő ■— a iegjogosullabb személy — szabta meg ekként a minősítés arányát. Ezek azon ban különleges szempontok, a költemények e kötetben foglalt mennyiségüktől és minőségüktől függetlenül egy séges lírai folyamatba foglalva a köllö arcképét vetíti:-: elénk. Értékes a kötetben közölt Interjú is, amelyoi Tóth László készített a költővel. A verskedvelő olvasó az első sorok után a Költő vonzásába kerül, ővele emlékezik a múlt szépségük, a fájó vagy vidító jelen hangulatkeltő őszinteségére, ben- söségére: Csontos Vilmos emberségére. Költőnk benne él az irodalmi tudatban, s nemcsak az egyes köteteit, hanem egy-egy megjelenő versét is mindig élénk érdeklődés kíséri. Most egy gondosan összefogott verscsokrot nyújt olvasóinak. A csokornak az az elemi tulajdonsága, hogy együtt jellemzi a vl rágba szökkent természetet, szálanként pedig egy-egy változatát Jelenti. A csokor a növényvilág kinyílt leiké nek szépségét árasztja. Költőnk lelkének virágcsokra ez az ÚJ kötet, egyes vei-sei úgy sarjadtak ki belőle, ahogyan a bimbó feslik pompázó virággá. Jóllehet alak­juk, színük, illatuk különbül, ezért megannyi remek lés. Valahogyan ekként kell közelednünk költőnk e kö­tetéhez: tetszetős csokor az egész, emellett egyes da­rabjai jellemzik az egészet: egy nemes költői lelkületei. szAraz PAL SZlNÉSZFElVÉTEl A MATESZ Thália Színpada 1982. Jú­lius 3-án délelőtt tíz órai kezdettel tehetségkutató vizsgát tart olyan fér­fiak számára, akik letöltötték katonai szolgálatukat. Akik tehetséget érez­nek magukban a színészi pályára a fenti időben jelentkezzenek Kassán (Kosice) a Thália Színpad Mojmír utcai klubjában. Az útiköltséget és a szállásdíjat nem térítjük meg. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Thália Színpad művészegyüttese. BORBÁS GABI

Next

/
Thumbnails
Contents