Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-22 / 25. szám
Hűl 3 í'x^^ ^ ^ n „Egymásutánban hibásodnak meg a gépek, sokat kell vesztegelnünk.“ „Errefelé nemcsak a nagyapák, hanem az unokák is tudnak még kaszálni.“ „Takarmányból an lyinak kell elégnek lennie, amennyi van.“ Bármikor látogat el a riporter egyik-másik mezőgazdasági Üzembe, ölbe tett kezű embereket sosem lát. Sőt, ilyenkor, nyár elején — de így van ez tavasztól őszig — szombaton, gyakran még vasárnap Is folyik a munka, s fél órányi beszélgetésre se nagypn jut Ideje a traktorosnak, főmérnöknek, agronómusnak, laboránsnak ... Mi a keleti végeken a tőketere- besi (TrebiSov) járásban négy gazdaság négy fiatal dolgozóját látogattuk meg a szokványosnak tűnő, mégis mindig Időszerű kérdéssel: ml újság? Marika a tej minőségét ellenőrzi Falágyi Ferenc a Leleszi Efsz sofőrje. Jelenleg teherautót vezet, máskor traktort vagy egyéb munkagépet kormányoz. Huszonhárom éves, nős, ván egy kisfia; a két nagyobb kűzség közti piciny településen, Ka- ponyán lakik. Legnagyobb gondja a lakás, hiszen a családjával egyszobás szülői házban lakik a szüleivel együtt. Mondja, — beadta Igénylését a szövetkezet által épített hatlakásos ház egyik lakására, ám rajta kívül még nyolcvan család tart rájuk igényt. A vezetőség ezért csak alapos mérlegelés után tud dönteni. — Kivárom a döntést — mondja —, és attól teszem függővé, hogy a szövetkezet dolgozója maradok-e vagy sem. Pedig Palágyi Ferencről nem szívesen mondana le az egyébként is sok-sok problémával küszködő leleszi gazdaság. Juhász Lajos elnöktől tudom, hogy jó, munkáját .szerető fiatal szakemberről van szó, akinek szülei és felesége is a szövetkezetben dolgozik. Ferenc is örömmel beszél a mindennapi munkájáról: — Hosszú a nap, p"--ze hogy hosszú, hiszen reggel hattól este halig-hétlg dolgozunk, hordjuk a lóherét, de Igazén hosszúnak és tá- rasztónak csak akkor tűink, amikor nem megy a mun ka, amikor egymásután hibásodnak meg a gépek, s állnunk kell, javitgatuuk. A kaszálógépekkel rengeteg a baj, állandóan toldozni-fol- dozni kell őket. Talán már napokkal ezelőtt készen is lehettünk volna, ha napjában tízszer tizenkétszer, netán még tizennégyszer is térhetek. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen tempóban nemcsak a lóhere fogyna a földekről, hanem a havi kereset is szépen gyarapodna. Csak hát... Ferencet nem tarthatom fel soká, mindössze addig, amíg teherautóján kljavi'ják a hibát. Ahogy kocsija elkészül, máris búcsúzik, a kék autó ablakából integetve mondja még: —- Szép, szép ez a munka is, viszont az aratásnak nincs párja. Alig várjuk már, hogy itt legyen az ideje. MIŰJSÁG? Huáek Stefan, a Király- helmeci (Kráf. ChlmecJ Állami Gazdaság főmérnöke régi ismerős. Korábban a bolyl szövetkezetben már találkoztunk néhányszor. Nemrégiben került a gazdaságba az új igazgatóval, Leczo Istvánnal együtt, akinek mindig is egyik célkitűzése az volt, hogy a tehetséges, kezdeményező fiatalokat maga köré gyűjtse. Szükség is van rájuk a 7U2ö hektáros gazdaságban, ahol az 1100 dolgozó jelentős része már Idős. — Hogy nálunk ml újság? — kérdezi a halk beszédű Stefan. — Teljes erőbedobással folyik a szálas- takarmány begyűjtése. A már-már szokványosnak nevezhető gondokon kívül még az is körülményessé teszi a munkánkat, hogy viszonylag nagy területről csak kézi kaszával tudjuk levágni a füvet, s vasvillákkal összegyűjteni a szénát. Ezért is gondolt egy nagyot és merészet az ifjúsági szervezet vezetősége: vállalják ennek a munkának az oroszlánrészét a fiatalok. így aztán jómagam is meg még nagyon sokan, fiúk, lányok megfentük a kaszákat, és vágtuk, vágjuk ... Még szerencse, hogy errefelé nemcsak a nagyapák, hanem az unokák is tudnak kaszálni. Így aztán remélhetőleg sikerül minden árok- és sánc- partról, a gépekkel hozzáférhetetlen helyekről is begyűjteni az értékes takarmányt. A főmérnöktől megtudom, hogy gazdaságuknak van elegendő kaszálógépe, ellenben kevés a forgatógép. Elmondja még azt is, hogy az állattenyésztésben rájuk háruló feladatokat terven felül sikerült eddig teljesíteni, de ... — Akadozik a szárított tejjel való ellátás. Jó két hónapja már, hogy hol kapunk, hol meg nem szárított téjet, s ha nem érkezik meg a szállítmány, úgy napi 1300 liter frissen kifejt tejet kell adnunk a kisborjúknak, ami bizony pocsékolásnak, veszteségnek nevezhető. Stefan nem tartozik az irodában csücsülő vezetők közé. Sokat és szívesen van „terepen“, az emberei között. így már hajnali négy- kor-ötkor kel, bár munkaideje csak hétkor kezdődik. S reggel négytöl-öttöl meglehetősen hosszú a nap este nyolclg-kllencig. — En örömmel, szívesen dolgozok, szeretem a mun kámat, panaszra nincs okom, de vallom, hogy körültekintőbb szervezéssel kevesebb energiával is többre mehetnénk. Bohács Géza a Csícseri (Ciőarovce) Efsz agronómu- sa. Neki és a gazdaság többi fiataljának az időszerű munkákon kívül jócskán akad más teendője is. Épp ottjártamkor készültek megalakítani munkahelyükön a SZISZ -helyi alapszervezetét, ugyanis a járás egyik legjobb, 3500 hektár területen dolgozó gazdaságának eddig nem volt ifjúsági szervezete. — Húsz tagra számítunk — mondja Géza —, vagy talán még többre is. Igaz, eddig néhányan nemet mondtak, de a nagy többség támogatja a kezdeményezést. Gondolom, ha majd jó, vonzó, színvonalas munkát végez a szervezetünk, akkor a ma még idegenkedők is közénk lépnek. Hamar áttérünk más té mára, hiszen Gézának is drága minden perce. Elmondja, hogy terveik szerint minden nagyállatra hé; métermázsa takarmányt kellene begyüjienlük. — Nagyon is úgy mutatkozik, hogy örülnünk kell, ha az öt mázsát elérjük. A miért kérdésre Géza megadja a választ: — A szálastakarmányt nem tudjuk idejében begyűjteni hiába dolgozunk látástól va kulásig, hiába hajtunk szóm bat-vasárnap, mert kevés vészesen kevés a kaszálógé pOnk. S vásárolni se lehet mert nincs, e-?! nem kapni Ezer hektárra van három rotációs és egy önjáró k.a- szálónk. Ez kevés, nagyon kevés. A négy közül is egvik- máslk többször rossz, mint jó. S ha idejében nem ejtjük meg az első kaszálást, akkor már csúszni fog a második is, s torlódnak majd az idénymunkák ... Gézának nem oktalanul gondterhelt az arca. — Tudod, , takarmányból annyinak kell elégnek lennie, amennyi van. Persze ha több lenne, többet tudnánk termelni, s kevesebbet kéne idegeskedni, kevesebbet kéne tépnem a hajamat, meg egymást idegesítenünk. Rengeteg fölösleges feszültséget elkerülhetnénk, s az így elpocsékolt energiánkat a tényleges munkára, a gazdálkodásra fordíthatnánk. , Gája Mária a Nagykapo.si (Veiké Kapusany) Efsz laboránsa. Ilyen beosztású munkaerővel nem minden szövetkezet dicsekedhet, bár Marika munkájának fontosságát Nagykaposon csak kevesen kérdőjelezik meg. Elsősorban vagy kizárólagosan csak azok a fejők, akik egyszer-másszor meg-meg- vizezik a tejet. — Amikor megállapítottam, hogy ennek vagy annak a fejőnek az általa kifejt tejében víz volt, bizony megesett, hogy leszidott, le- pocskondlázott, de sosem szívtam mellre a dolgokat, hiszen becsületesen dolgoztam, nem állt és ma sem áll érdekemben, hogy bárkit is alaptalanul meggyanúsítsak. Marika a szövetkezet iro-' daépületének pincéjében berendezett alkalmi laboratóriumban dolgozik. A helyi mezőgazdasági ■ szakközép- iskolában érettségizett két évvel ezelőtt, s azóta van a gazdaságban. Napi munkaidejéből 3—6 órát vesz el a tejvizsgálat, s emellett még egyéb „papírmunka“ teendői is adódnak. Mondja, szereti a munkáját, és az benne a legjobb, hogy fontosnak is érzi azt, amit csinál, hiszen ő is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jó minőségű, az előírásoknak megfelelő tej kerül az üzletekbe, asztalunkra. ZOLCZER JÁNOS V. É. felvételei SZERDÁN KILENCTŐL háromig Lehet, hogy Jahodníkon is elmondtuk, de nem árt, ha megismételjük: tiszteljük és becsüljük azokat az olvasóinkat, akik részt vesznek lapunk összeállításában, s ötleteikkel, észrevételeikkel igyekeznek érdekesebbé, tartalmasabbá tenni az Oj Ifjúságot. Tiszteljük, hiszen valamennyien mindennapi munkájuk, gondjaik mellett írják meg tudósításaikat. Azon a szerdal napon viszontláttuk régi ismerősein* kei, barátainkat, akiknek a neve lapunk olvasói elótt sem idegen. Gáspár Marika elmesélte, milyen is a párkányi papírgyár kétemeletnyi magasságból, az ö munkahelye, a darufülke ugyanis ilyen magasságban van. Elmondta azt is, hogy sokat olvas, latolgatja, továbbtanuljon-e, vagy sem. Mi biztattuk, az ilyesmin nem szabad sokat gondolkozni, neki kell vágni, és kész. Eljött Kertész Lídia, a légi alapiskola piontrvezetOfe és szintén sok-sok olyan hírrel, amelyeket tudósítóink általában nem szoktak írásaikba foglalni. Megtudtuk tóle, hogy jelentkezett a pionírdolgozók seCi továbbképző iskolájába, és mire ez az írás megjelenik, már bizonyára tudni fogja, sikerUlt-e a felvételi vizsgája. Feliinger Károlyt és Pálinkás Libort két évvel ezelőtt a galántal gimnázium tehetségeiként ismertük meg, ma már komoly fiatalemberek, méltó vitapartnerek bármilyen témakörben. Kántor Mart egyenesen az államvizsgáról jött közénk, de nemcsak 6 érezte magát végtelenül boldognak és felszabadultnak a letudott kötelezettségek miatt, hanem a frissen érettségizett Dósa Renáta is, aki terveiről és a fülekl (Fitakovol gimnáziumban átélt négy év élményeiről is beszámolt. Szimpatikus volt az iskolai lapok szerkesztőinek a közvetlensége, bizalma. Az 0 asztaluknál kérdés kérdést szült. Valamennyien megígérték, kitartanak lapunk mellett, és ezt szándékosan adom közre, itt ezen a helyen, hogy ígéretükért ne csak az előtt a néhány ember előtt érezzenek felelősséget, akik előtt elmondták, hanem az Of Ifjúság egész olvasótábora előtt is. Szeretnénk helyet adni az Üj Ifjúság oldalain a Ha- merlik-stílusban írt diáktörténeteknek (Hamerlik Zsolt a szenei gimnázium III. osztályos tanulója}. Kossár Lajos interjúinak, Vavrovlcs Renáta szellemes kritikáinak, Bárány János írásainak, a szenei Oj Láng diáklap tehetségeinek, de azoknak is, akik valamilyen okból nem jöhettek el a találkozónkra. Rájuk is gondoltunk azon a gyönyörű napsütéses szerdai napon. Találkozónk rövid volt, reggel kilenctől délután háromig tartott, s ezalatt sajnos nem foglalkozhattunk módszertant kérdésekkel, habár számos levelezőnk ezt is igényelte volna. A következő alkalommal rernélhetö- leg kitérhetünk majd minden miértre és azértre, foglalkozhatunk az újságírót etika kérdéseivel, az gyes újságírót műfajokkal is. Foglalkozhatunk, de az is meglehet, hogy erre már nem lesz szükség annál az egyszerű oknál fogva, hogy tudósítóink különösebb továbbképzés nélkül is felfejlődnek a laphoz. Ezt szeretnénk. Mindenesetre örömmel tesszük közhírré, hogy az Üj Ifjúság családja néhány fiatal tehetséggel gyarapodott. ZÄCSEK ERZSÉBET Foto: Zolczer János Felvételeink a találkozönkon készOltek.
