Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-15 / 24. szám

Sül ■ Knblkosok Sok tekintetben példaadö lehet az, ami Szabó Gyula élet­művével történt és történik a művész halála után. A rengeteg, szinte megszámlálhatatlan mű, amely távozásá­val otthonában, házában maradt, áttekinthető volt, mert Szabó Gyula gondoskodott arról, hogy mindenki, aki Illetékes, elgondolkozzék azon, hogy mit is kezdeni ezzel az óriási életművel. A választ végül is a városi. Járási és központi szervek, valamint Szabó Gyula örököse, Szabóné Haltenberger Kinga együttesen adták meg: Létre kell hozni egy olyan képtárat, amelynek az alapját Szabó Gyula életműve teremtette meg. A képtár létre is Jött, és így mód nyílik nemcsak Szabó Gyula, hanem az elödök, Gyurkovíts Ferenc, Geró Gusztáv, és az’ utódok, Bácskái Béla meg a többiek életművének az ápolására, éltetésére. ­Hogy ennek az alapja Szabó Gyula óriási müve, az nyil­vánvaló. A művész halála óta eltelt tíz év alatt az időleges, alkalmi kiállítások módot nyújtottak arra, hogy az Illetéke­sek, mindenekelőtt a Nógrádi Galéria felmérje a mű terje­delmét, rögzítse a feladatokat, és megkezdje a mű feldolgo­zását, amit így ebben a formában tulajdonképpen Szabó Gyula Jelölt ki számunkra. Az első lépés, amit az említett alkalmi kiállítások után megtettek. Jelzi, hogy megkezdték az összegezést és a vele Járó bemutatást is. Május elején megnyitották az első, igazán nagy, minden tekintetben példaadö és tiszteletet parancsoló kiállítást: Szabó Gyula életműsorozaténak a bemutatását. A tárlat jellemzően a Küzdelem címet viseli, amely arra Is utal, hogy a kiállítással a művésznek a formáért és tartalomért, de a társadalmi haladásért vívott harcát is bemutassák. Tiszteletet parancsol Szabó Gyula 1930-tól 1945-ig létreho­zott művének a nagysága, terjedelme, de ugyanúgy maga a kiállítás mérete, szakmai szintje is. Igaz, ez nem meglepő, hiszen a kiállítást a találó elnevezéssel együtt Szabó Gyula KÜZDELEM (JEGYZETEK A SZABÖ GYULA FESTŐMŰ­VÉSZ HALÁLÁNAK TIZEDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL MEGRENDEZETT KIÁLLÍTÁS ANYAGÁHOZ) ■ Önarckép játékkal egyik legjobb ismerője, KubiCko Klára műtörténész rendezte és adta. Jó érzés volt hosszasan járkálni, nézelődni az egymásba nyíló termekben, nézegetni a mester küzdelmes életszakaszá­ban létrehozott műveit, tűnődni azon, vajon milyen művész is akart lenni az a fiatal, a kisemmizettek sorából felkapasz­kodni akaró legényke, aki Szabó Gyula volt abban az idő­ben. A válasz hihetetlenül egyszerű és természetes: olyan, mint a többi valamirevaló korabeli festő, szobrász. Nemcsak a saját sorsát, a többi kisemmizettekét is fel akörta és fel is panaszolta. A Munkanélküliek, a Koldusasszony, a Kublko- sojj. Az öreg halász és a felesége -— akárcsak Bártfay Gyula vagy Lörlncz Gyula művei ebben az időben — a szegény, a kisemmizett nyomorgó emberekért emel szót, és csak saj­nálni lehet, hogy küzdelmes korszakának ebben a kiúttalan szakaszában, 1935-ben elégette életművének egy részét. Elé­gedetlen volt velük, vagy ez a kiúttalanság ragadtatta el? Most már nem tudhatni, de bizonnyal akadt a megsemmlsí­■ Az öreg halász és a felesége tett müvek között olyan is, amelyet ma méltán csodálnánk, mint ahogy csodáljuk azokat is, amelyek szerencsére meg­maradtak, és láthatók a kiállításon. A küzdelem folytatódott a nagy képégetés után Is. Közben a művész bejárta fél Európát, majd néhány hétig Párizsban is elidőzött, és művei, mint ahogy ezt KubiCko Klára, a Jól megalapozott katalógus bevezetőjében mondja, klszlnezódtek, mindenekelőtt Van Gogh, Gaugtn, Rousseau művei hatására. A kezdeti, szociális töltésű művek után megkezdi a mély filozófiai gondolatokat „tárgyaló“ szürreális képek alkotását. A madáchi gondolatok, a már említett Az öreg halász és a felesége, a Festő Piétája, a Narancs, a Balkezes lovag nem­csak festmények, hanem mély kort és embert meghatározó Jellemtormáló művek is. így ha a torma, a festői felfogás nem is volt teljesen egyedi (kár, hogy nem vitte tovább a fehér korszakában megtalált eredményeiti J, a szakasz végére megtalálta önmagát, és ami ezután következik, az mér ön­álló, helyhez kötött párbeszéd a világgal, és várakozással tekintünk a képtár által ígért hasonló nagyságú, korszakos kiállítások elé. Ami még idekívánkozik: a képtár közművelődési intézmény is, így nem szabad, hogy akárcsak apró hibának minősülő tévedéseket is megengedjen magának. Vagyis: Csontváry nem volt Szabó Gyula kortársa, mint ahogy azt a katalógusban hirdetik. A másik megjegyzésemmel kicsit a Jövőbe tekintek, és ezzel le Is zárhatom az írásomat: Szabó Gyula nagy, igazén példaadó egvéniség a ml tájainkon. Műve gazdag gondolati­sággal van telt, emberi-művészi értékel nagyok, különösen Losoncon (LuCenec), ahol az apa tanácsköztársasági direk­tóriumi elnöksége miatt egykor hontalanná minősített család sarja. Szabó Gyula végül is őshonos lett. A Jövőben tehát, akárcsak most, a műveket valódi értékeihez méltón „tálal­ják“, mutassák be a közönségnek. NÉMETH ISTVAN A GYERMEKKAROK FESZTIVÁLJÁNAK margöjAra Brseküfvárott (Nővé Zámky) rendez­ték meg a nyugat-szlovákiai gyermek­karok kerületi fesztiválját. A rendez­vény jelentőségét növelte az, hogy elő­ször vetélkedtek egymással az Iskolai énekkarok. Eddig ugyanis a gyermek­kórus-mozgalomban nem tettünk kü­lönbséget a több iskola énekeseiből vá­logatott, a pionír és várost művelődési házak védnöksége alatt tevékenykedő központi gyermekkórusok és az egy is­kolát képviselő énekkarok között. En­nek az lett a következménye, hogy az iskolai kórusok száma az utóbbi idő­ben csökkent. Megszűntek, mert elma­radt a sikerélmény, és ott volt a „pro­fikkal“ szemben érzett hátrány: az anyagi, erkölcsi támogatás és a körül­tekintő szervezői gondoskodás hiánya. Ilyen szempontból határkő volt ez a fesztivál, mert a mozgalmon belül kü­lönváltak az iskolai énekkarok a válo­gatott központi kórusoktól. 'A kerületi iskolai gyermekkórus-fesz­tiválra tizenkét énekkar,, köztük négy magyar tanítási nyelvű iskola kórusa jutott el. Maratoni, négyórás seregszem­léjüket a relatív zenei követelmények (zenei oktatásukhoz mért elvárások!, alapján értékelte a bíráló bizottság, amelynek elnöke Ondrej Francisci ze neszerző volt. Sokkal több lehetőség van az iskolai kórusok művészi színvonalának emelé­sére, mint gondolnánk. Nagyobb odafi­gyeléssel, a szervezési és az anyagi fel­tételek megteremtésével elérhetik a köz­ponti gyermekkarok teljesítményének színvonalát. Jelenleg nagyon sok ener­giát elvesz a karnagyoktól az, hogy ők a kórus mindenesei. Tudunk olyan eset­ről is, amikor a karvezető egyszemélyes pedagógiai felügyeletet végzett 60 gyer­mek felett a fesztiválon. Emellett a tan­testületben szinte közelharcot vívott a jóhangú gyerekekért. Az ilyen feltéte­lek nemcsak az énekkari mozgalomnak, hanem más szakköri tevékenységnek is ártanak. Rontja az tskqlában az em- . berek közti viszonyoké, a nevelő mun kát, a tanítók tekintélyét. Az Iskolai gyermekkórusok fejlődése érdekében te­hát nagyobb felelősség hárul az alapis­kolák igazgatóira, az éneklés feltéte­leinek a megteremtőire. Tudjuk, nem változhat meg a helyzet egyik napról á másikra, annyi azonban máris nyil­vánvaló, hogy a kulturális intézmények reagáltak az új igényre. Felszámolták a gátló körülményeket a fesztiválrend­szerből. A jövőben kétévenként felvált­va rendezik meg az iskolai és a köz­ponti gyermekkarok kerületi és orszá­gos seregszemléjét. A járási gyermek­kórus-fesztiválokat külön kategóriában évente megrendezik majd. Az érsekújvári kerületi gyermekkórus­fesztivál eredménye: a nyugat-szlová­kiai kerület legjobb iskolai kórusai (el­ső sáv a záüri külön dicséretével) a peredi (TeSedíkovo) AI Pitypang kóru­sa (gálántai járás) és a svinnát AI (trenöíni járás) gyermekkara. Karveze­tők: Jónás Katalin és Jana Mikulőíková. Az első sávba tartozó kórusok: a szar­vai (Rohovce) AI (dunaszerdahelyi já­rás), a trnavai AI és a komáromi (Ko- márnaj Béke utcai AI gyermekkara. Karnagyaik: Gúgh Éva, Olga Plachová és Stirber Lajos. Második sávba kerül­tek: Kürt (Strekov), Veiké Lovce (ér­sekújvári járás), Tekovské Luiany (lé­vai járás). Módra (trnavai járás) és Holíö (senicai járás) alapiskoláinak a gyermekkórusai, továbbá a nitrai Hviez- diőka és a Zlaté Moravce-i Üsmev kó rus. Az értékeléssel a zsűri azt a célt kö­vette, hogy a gyermekeket énekszere- tetre nevelje, kedvet ébresszen bennük a karénekléshez. Ezért nem versenynek tekintette a fesztivált, hanem sereg­szemlének, ahol a győztes a 700 éne­kest felvonultató kórusmuzsika volt. La- dislav Burlas: Sak je tá niva című mü­vét kötelező számként énekelték szlo­vák vagy magyar nyelven (mert a fesz­tivál szervezői gondoskodtak a mű ma­gyar nyelvű fordításáról is). Ennek alapján nemcsak a zsűrinek, hanem a gyermekeknek is lehetősége volt fel­mérni egymás teljesítményét. Nemzetiségi énekkari mozgalmunk­ban az iskolai kórusok jelentik az élvo­nalat és a többséget. Mindössze három központi gyermekkarunk van: Bunaszer- dahelyen (Dun. Streda), Zselízen (Zelie- zovce) és Pelsöcön (PleSivec). Ezért örülünk az új fesztiválszabálynak. Gyer­mekkórusaink így könnyebben bekap­csolódhatnak a szlovákiai versengésbe és méltó partnerei lehetnek a szlovák tanítási nyelvű iskolák énekkarainak. A szakmai viták során kialakult véle­mények és észrevételek eddig pozitívak. A Brattslavai Népművelést Intézet új koncepciója azonban nagyobb felelőssé­get ró a járási seregszemlék bíráló bi­zottságára. Részrehajlás nélkül kell el­dönteni, melyik énekkarok jussanak to­vább. Az új irányelvek csupán egy fu­ra dolgot tartalmaznak: az országos döntőbe való továbbjutásról a kerületi seregszemléken készített amatör hang­jelvétel (magnó) alapján dönt a Bra- tislavai Népművelési Intézet által kine­vezett bíráló bizottság. Az élő előadás hatását nem lehet összehasonlítani egy stúdió jelvétellel, de különösen hiba len­ne egy gyenge hangfelvétel alapján el­dönteni. hogy ki kerüljön az országos fesztiválra. Debrődi D. Géza Amatőr képzőművészek kiállítása Ogyallán (Hurbanovo) a kultúrházban kiállítás nyílt a napokban a CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) képzőművészeti köre tagjainak munkáiból. A kultúrház igazgatónője, JelenCiak Valéria ünnepi beszédében kiemelte az amatőr képzőművészeti moz­galom jelentőségét. Bőgi Béláné tanárnő üdvözölte a kör tagjait, Balogh György, a képzőművészeti szakkör vezetője pedig röviden ismertette eddigi munkájukat. Ebből csupán egyetlen adatot ragadunk ki: több mint (élszáz kiállítást rendeztek már eddig. A most kiállító kilenc amatőr képzőművész közül egy a szobrász, a többi olaj- és akvarellképeket, to­vábbá ceruzarajzokat, tus- és szénrajzot mutatott be. A fényképen Szegbeő Gábor és Lábik János két alko­tását láthatjuk. Említést érdemel még Horváth Miklós „Szentendre“ című olaja. Juhász Józsefné akvarell tájképei, Berta Gabriella „Sanyi bácsi“ szénrajza, Bresztyák Sándor „Ősz“ című festménye, Bugyács Sándor tussal megraj­zolt önarcképe, valamint Fucsfk Ilona: „Erdő“ című olajfestménye. Szépek és tetszetősök Illés Béla diófa szobrai: a „Munkás“, a „Csősz“, a „Magányosság“ és a „Vfg- ság“. Mind a kilenc amatőr képzőművész dicséretet érde­mel. A kiállított alkotásaikon meglátszik a tehetség, az állandó továbbképzés, a tanulás, a képzőművészet iránti szeretet, valamint a helyes irányítás. HOFER LAJOS Foto: Proháczka István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents