Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-15 / 24. szám
NEMCSAK színész VAGYOK, Nd IS wy.’-'' li ►; lÉi Beszélgetés FERENCZI ANNA érdemes művésszel # Milyen érzés ú|donsült érdemes művésznek lenni, hogyan fogadták művészi munkájának elismerését munkatársai? s— Hazudnék, ha mást mondanák, mint hogy nagyon örülök. No meg nemcsak színész vagyok, nő is, és a hiúság kis ördöge is valahol ott lappang belül. A kollégák? Én az ilyen kitüntetést nemcsak egy bizonyos személy, hanem az egész társulat elismerésének tekintem. Ezért, ha bárki kapta volna, én akkor is tudnék örülni, és mivel mások megítélésében általában magából indul ki az ember, azt hiszem, elismerésemnek a kollégáim is örülnek. 0 E rangos kitüntetéssel idestova három évtizedes művészi pályafutást jutalmaztak. Ismeretes, hogy ez a hosszú idűszak nem volt töretlen. A kiugró sikereket olyan szaHATSZEM- KÜZT kaszok is követték, amikoji Ferenczi Anna szinte eltűnt a színpadról, és csak „egy volt a létszámból“. Mi okozta ezeket a hullámzásokat? I—i Ez összetett kérdés. Törvényszerű, hogy az ember teljesítőképessége nem egyenletes. A jó munka sok energiát igényel, s utána az ember szellemileg „kisül“, szüksége van újra feltöltődni. Aztán itt van a generációs probléma. Fiatal kollégák jönnek. Ha azt akarjuk, hogy megmaradjanak a társulatnál, bizonyos idő után lehetőséget kell nekik adni a „kiugrásra“, tehát teret kell nekik engedni. Ezt én* természetesnek tartom. Azután vannak olyan prózai okok, mint a betegség, vagy még prózaibb, minek is tagadjam, amelyet úgy hívnak: emberközi kapcsolatok. Engem a társulatnál a nagyszájú Ferencziként tartanak nyilván. Szeretem megmondani mindenkinek a véleményemet, amely nem mindig azonos minden munkatársam véleményével. Az őszinte véleménynyilvánítás állítólag nagyon szép emberi vonás. Lehet, hogy szép, de nem feltétlenül mindig hasznos. Szóval ilyen összetett ez a hullámzás. 0 Pályafutása alatt sok kiváló alakítását élvezhettük ml nézők. Az ilyen sikernek megvan a pozitív reflexiója a nézőknél, sőt néha-néha még kritikus kollégáink is kiemelik a sajtóban, de vajon hogyan fest ez a kulisszák mögött? A színésztársak is osztatlan elismeréssel fogadják valamelyik kollégájuk „kiugrását“? Erre elég nehéz válaszolni. Nem beszélhetek ugyanis mások nevében, nem mondhatom meg én, hogy ők mit éreznek. Csak magamból indulhatok ki megint. Az embert különböző tulajdonságai határozzák meg: vannak jobb és vannak kevésbé dicséretes tulajdonságaink. Ezek közé tartozik az irigység is. Kinél gyengébb, kinél erősebben jelentkezik. Ilyen az ember, így kell elfogadnunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki mindenkire irigykedik, de belül azért mindig rág az a kis féreg. Ha ez olyan reakciót vált ki, hogy „nem baj, majd a legközelebb én is megmutatom“, akkor ez még pozitív tulajdonság is lehet. 0 Nézete szerint milyen a jó rendező? — Aki rendez és nem dirigál, aki nem téveszti össze a színházat a bábszínházzal, s a színészt a bábuval, aki hajlandó elhinni, hogy a színész sok hülye ötlete között azért elvétve akadhat jó is. Hogy ki a jó és ki a kevésbé jó rendező, erre van egy szemmel látható Indikátor is. Ha a színészek a próbán ötpercenként az órájukra pillantanak, és csendben sóhajtoznak, hogy de lassan telik ez az idő, akkor ott már baj van a rendezővel. A jó rendezőnél általában úgy végződik a próba, hogy valaki az órájára pillant és felkiált: „Szent ég, de elfutott az idői“ 0 A színésznek nemcsak ötletei vannak, hanem elképzelése, felfogása a bemutatandó darabról. Nem biztos, hogy ez minden esetben azonos a rendező felfogásával. Már csak azért sem, mivel a színész elsősorban saját szerepére koncentrál, míg a. rendezőnek az egész darabot kell összefognia. Ml történik ilyenkor, támad-e konfliktus rendező és színész között? s— Ez esetről esetre más. Én vizuálisan fogom fel az alakítandó figurát. Már a szövegkönyv olvasása közben kialakul az elképzelésem a figuráról, lelki szemeimmel látom. Mire elkezdődnek a próbák, már nagyjából kész „alakkal“ Indulok. Persze csak ritkán fordul elő, hogy elképzelésem mindenben fedi a rendező elképzelését. Ha azonos, ez nagyszerű, fél siker. De gyakrabban nem így van. S ekkor jöhet a konfliktus. Jöhet, de nem feltétlenül szükség- szerű. Természetesen a rendező felfogásának van prioritása, hiszen összhangba kell hozni a többi figurával és a darab mondanivalójával s—i és Itt jön megint az, amit eiőb mondtam a rendező rendezzen. Ha a rendező tudja, mit akar, és egy kicsit pedagógus meg pszichológus is, akkor úgy adja a színésznek az instrukciókat, hogy az észre sem veszi, hogyan faragta le mindazt azt eiképzeiéséből, ami nem volt összhangban a rendezés elképzelésévej. Ha azonban a rendező nem művészi erudíciő- jával, hanem pozíciójából származó hatalmával erőszakolja a színészre az elképzelését, akkor valóban adódhatnak konfliktusok. Ez pedig baj. Nehezíti a munkát és rontja a végeredményt; az előadást. 0 Mi a művészi krédója? — Közönség nélkül nincs színház, illetve nincs értelme a színháznak. A közönséget meg kell nyerni és meg kell tartani. Hogy hogyan? Erre sok különböző vélemény van Nézetem szerint nem kell mindig okítani a nézőt, szórakoztatva is lehet eredménye sen nevelni. 0 Végén egy személyes kérdést. Konflik tusok nem csak a színházban adódhatnak Három évtized tájolás, estéről estére elő adás országszerte, egész embert követel Vajon összhangba lehet-e hozni ezt az élet módot az anya, feleség és háziasszony sze repével? Adódnak-e ebből családi nézet eltérések? r— Adódnak. Persze csak amolyan kicsi, mindennapos félreértések. De hol nincsenek konfliktusok? Komoly baj, hadd kopogjam le, nem volt. Ehhez azonban sok dologra volt szükség. Többek között arra, hogy az alatt a kis idő alatt, amikor otthon vagyok, igyekeztem olyan feltételeket teremteni, hogy a család a lehető legkevésbé érezze nem hagyományos munkaidőmet. De arra is szükség volt, hogy a család megértéssel legyen hivatásom iránt, és többet vállaljon magára, mint amennyi más családoknál megszokott. így közös erővel sikerült legyűrni a nehézségeket. 0 Köszönjük a beszélgetést, és magunk, valamint olvasóink nevében jó egészséget és további művészi sikereket kívánunk! HORVÁTH REZSŐ oRíkm eiJynttessel „Kedves Gravis Együttesi Ne haragudjatok, hogy levelemmel zavarlak. Azért írok .nektek, mert kedvenc együttesem vagytok. Szeretném, ha elküldenétek a fényképeteket az aláírásotokkal együtt erre a címre: E. S ......... Egyben kívánok a fellépéseitekhez sok sikert!“ Ez az egy Idézet is a Gravis-posta levél- garmadából jelzi azt, hogy a fiatal zenekar sokak szívébe belopta magát. Hogy mit értek azon „fiatal zenekar“? Nemcsak azt, hogy a tagok életkora 20—21 év, és nem is csak azt, hogy három éve létezik ez a zenekar, hanem azt is, hogy fiatal a zenéjük, bár érett mondanivalóval léptek a közönség elé. A rocknál megszoktuk a tömör, világos, egyértelmű és konkrét megfogalmazásokat. A Gravis-szövegek ezzel ellentétben költeményesek, filozótlkus és áttételes gondolatokat közölnek. Maga a zene precíz szerkesztésű, sima átmenetekkel és váratlan fordulatokkal, a hangszerszólók és egyáltalán a hangszerek arányos kihasználásával. 1979 augusztusában jött össze a négy fiú, hárman, Dusik Gábor, Hegedűs István és Szilvásy László a Bratislava! Magyar Tannyelvű Gimnáziumból, a negyedik. Szabó János pedig a vegyipar! szakközépiskolából. Azóta' valamennyien sikerrel leérettségiztek, s a gimizenekar bevonult a köztudatba. Hol tart ma a Gravis együttes, amelyről nemzetiségi kultúrszerveink valahogy nem akarnak tudomást venni? A kérdőjelek sokasága rajzott bennem, amikor felkerestem Hegedűs Istvánt, a zenekar vezetőjét (gitár, ének, zeneszerzés), és Dusik Gábort (billentyűsök, ének, zeneszerzés, szöveg- írás), hogy elbeszélgessek velük. 0 Hogyan tekintetek vissza az indulásra és az eddig megtett útra? Dusik G.: Induláskor nem gondoltuk, hogy ilyen hamar lesz kislemezünk. Ilyen hamar bekerülünk a Pulzusba stb. Az első év olyan útkeresés volt: a sikerek és balsikerek vegyesen, Dunaszerdahelyen például azért nem jöttek el a műsorunkra, mert éppen akkor focimeccs volt. Ekkor mondták zenénkre azt, hogy olyan, mint az Omega vagy más. Valami minden bizonnyal volt benne. _ • Hegedűs I.: - Azt azért fel is lehet mérni, hogy nem „lopunk“, mert az egyik ember ezt találja meg dalainkban, a másik meg azt. Neked például eszedbe jutna, hogy az Élj őszintén olyan, mint a ''Police? 0 Őszintén szólva, nem. Dusik G.: >— A második év a felfutás éve volt. Ekkor kezdtük meglelni a hangunkat. Már amikor először a stúdióban jártunk két számot felvenni, több ember bekukkantott, hogy „itt valami érdekes dolog ■ folyik“, s ez nagyon pozitív jelenség volt. A további felvételeknél már érdeklődéssel fogadták, s érezhető volt a siker szele. Azt hittük, ha megjelenik a kislemez, egy csapásra megoldódik minden, de most jön csak Igazán a munka neheze. A kislemezünk és a koncertpordukciónk nincs egyensúlyban, de ez ugye nem a ml bűnünk, mert mi igazán sokat dolgoztunk rajta. A felszerelés az oka annak, hogy nem tudunk olyan hangzást nyújtani, amilyent szeretnénk. 0 Mi volt az, amiért felfigyeltek rátok? Dusik G.: w A kislemezünk. Valójában ez az első számottevő siker. Hegedűs I.: Örömünkre nagyon vásárolják, az első nyomás máris elfogyott. 0 Most lesztek háromévesek. Készültök valamivel ebből az alkalomból? Dusik G.: í--- Igen, egy új műsorral, mely homogénebb, mint az előzőek. Hegedűs I.: »— Kérdés azonban beválik-e elfogadják-e a nézők. Más együttesek az eladott lemezek számával mérik le a sikert. Ml nem a lemezekkel, hanem a koncertekkel. S ez jóval nehezebb út. Még nem tartunk ott, hogy a lemez vagy számaink sikere szerint állítjuk össze műsorainkat s csak azokat a számokat játsszuk, amelyek a legsikeresebbek. Nekünk azt kell , játszani, ami van. Van egy zenekészletünk, azt eljátsszak, s elválik, mi tetszik. 0 Milyen a viszonyotok a közönséggel? Dusfk G.: — Nem tetszik az, mikor túl- fűtve indul egy koncert. Szívesen emlékezem vissza a királyrévl koncertre^ Az emberek nem Ismertek bennünket, hallgatták zenénket: először kis taps. Hallgatták tovább: nagy taps, s végül vissza is tapsoltak bennünket. Tehát sikerült megértetni a mondanivalónkat; Hegedűs I.; Ilyen koncertünk volt a bratislavai József Attila Ifjúsági Klubban is. Nem mintha a főiskolás közönséget többre becsülném, de adekvát módon viszonyultak műsorunkhoz: ők nem Őrjöngtek, inkább csak tapssal jutalmaztak. Duslk^ G.: ... pedig a zene minősége nem is Volt olyan fantasztikus. Azok a koncertek tetszenek, ahol a hatást le lehet mérni, de ahol a hatást ml adtuk. Nem amikor a gyerekek úgy gyűlnek oda, hogy „na most pedig bulizunk egyet, balhét csinálunk“. Hegedűs I.: — Számos esetben így volt ez. Az emberek az őrjöngés kedvéért jöttek, s cseppet sem érdekelte őket, hogy tényleg jó lesz-e. Dusik G.: — Ez is sikernek volt mondható, de az embernek hiányérzete támadt. 0 Mi a fő zenei törekvéstek, és mik azok a problémák, amelyek a legjobban foglalkoztatnak? Dusik G.: — Borzasztó megválasztani a témát. Az idő és a tapasztalat megmutatta, ml a valódi helyzet, konkrétan gondolok most a Piramis-őrület eltűnésére. Az az érzésem, hogy az egész rock válságban van. Hegedűs I.: >— A zeneszerzésben az a problematikus, hogy csinálunk egy számot, s azt hisszük, hogy az embereknek tét széni fog, de aztán kiderül, hogy mégsem Tehát igyekszünk olyan számokat szerezni amelyek egyrészt a mi elképzelésünk sze rint jók, másrészt, hogy úgy mondjam „va dítóak“. 0 Ez valami kompromisszum? Hegedűs 1.: >— Nem ilyen értelemben. Nem tudtuk még megtalálni azt az utat, amely a közönséghez vezet, legalábbis én úgy érzem, azt hiszem Gábor is ezen a véleményen van. 0 Kérlek, szóljatok a magánéletetekről. Hogyan tudjátok egyeztetni a zenélést a munkával, a főiskolával? Hegedűs I.: Reggel hatkor kelek, aztán megyek a munkába, fél háromkor be*i jövök Ide a próbahelyiségbe, és este tízig itt nyúzom a hangszert. Evés, alvás, reggeltől ugyanaz; Dusik 6.: ^ Szabó Jancsinak ugyanaz a napirendje, csak éppen ő egy fél órával későbben kezd dolgozni, úgyhogy munkája ezzel az Idővel eltolódik. A főiskola problematikusabb: dolgozatírás, szeminárium, nincs lógás. Szllvássy Laci ugyanaz. Sz6= val nehéz egyeztetni, de a „kiskapukat“ is beleértve sikerül. Moziba, színházba menni nincs időnk, minden szabad percün- kef 'felemészt a zene. 0 Megéri mégis csinálni? Dusik G.: ^ Megéri, mert ml tényleg komolyan gondoljuk azt, amit csinálunk. Néha talán túl mellre szívunk mindent... Hegedűs I.: ... és néha talán elkeseredünk, de ez csak pillanat kérdése, mert elég egy kis siker, hogy újra kedvünk legyen hozzá. Például nagyon nehéz koncerteket szervezni, sok a nehézségünk a kul- túrházak vezetőivel. A télen azzal hárítottak el, hogy állítólag drágák vagyunk. Dusik G.: ^ És a szervezők sem profik, ez a legrosszabb. .Vidéken egy alkalommal a fele közönség úgy szökött be. Nemegyszer megtörténik, hogy koncertjeink előtt nem reklámoztak, pedig elég plakát állt a rendelkezésükre. Hegedűs I.: Amikor Gútán felléptünk, mindössze harminc ember jött el a koncertünkre. És miért? Mert vasárnap délután léptünk fel, amikor az emberek java része a városba utazik, és aznap délután tették ki a plakátokat is. Dusik G.: — Ha van balsiker, vállalnunk kell azt is, mert az embernek elsősorban magával kell tisztában lennie. 0 Azt rebesgetik, hogy beképzeltek vagytok. Minek alapján vélekednek így? Dusik G.: ■— A szervezőkkel való nézet- eltérések alapján. De hát ehhez az embereknek semmi közük, mert mi mindenkivel megállunk egy-két jó szóra, minden beképzeltség nélkül. Hegedűs I.: Megtörtént az Is, hogy megyek a Prior áruház előtt, és ott áll három lány. Egyszer csak felsikoltanak: „Hé, a Gravis!“ Én visszaköszönök, intek nekik. Miért fordítanék hátat? Érthetetlen. Dusik G.: ^ Akármilyen Ismeretlen ember jön be a próbánkra, sosem küldjük ki. Ez sokszor baj is, mert zavar; Ha valaki szeret minket, ml is szeretjük az illetőt. 0 Végezetül mit üzentek az Oj Ifjúság olvasóinak? M Azt, hogy akik kértek tőlünk posztert és aláírásos fényképet, megkapják. Jelenlegi anyagi helyzetünk késlelteti a dolgokat. Várjuk továbbra Is a leveleket erre a címre: Gymnázlum s vyuő. Jaz. mad., Dunaj- ská 13, 811 08 Bratislava. 0 További sok sikert kívánok! KOVÁCS ROBERT
