Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-01 / 22. szám
IM s Nagy vállalkozásunk századik méte- ránál elsőnek nyögtem ki a hátizsák- óriás alól 8 szégyenteljes kívánságot; „Te, Nataie, forduljunk visz- sza...“ Cingár alakját és „Legyünk mindig hölgyek* jelszavát meghazudtolva 6 Iá kimondottan cammogott. Pedig a harmadszori selejtezés után csupán degeszre tömtük a hátizsákunkat. De egy ilyen kéthetes, saját sátorral komfortosftott kájutazás valamilyen áldozatot követel. így hát mégis heártOnk az állomásra. Betársultunk egy fülkébe egy hontalan görög nénihez, aki szintén Buszéba utazott, és várakozással telve „róni* kezdtük az első kilométereket. AZ indító stop A bolgár vámosok sokáig mellőztek bennünket, de a minden lében kanál NataSa kerített valahol egy pironkodó fiatal tisztet, s az végül Is hivatalosan bebocsátott bennünket Bulgáriába. A vonatban eleget henyéltünk. így a lakosság csodálkozása, 8 érthetetlen rosszallása közepette fürgén nekivágtunk a Vellko Tarnovo felé vezető mflútnak. Barangolásunk terve pontosan meg volt határozva, a térkép NataSa vöröskeresztes zubbonyának zsebében lapult készenlétben, nálam az „ütemterv*. A közömbösen elsuhanó autók látványa azonban lassan kikezdte önbizalmunkat. Épp jókor nylkordultak a kamion főkel, és Klrlllt, egy eléggé magabiztos ftatalembert lettünk hivatottak szórakoztatni. Amszterdamból jött. estig Sztara Zagorában szeretne lenni, de épp bóbiskolni kezdett. Oroszul egész jól megértettük egymást, a félórás út után már találkát beszéltünk meg Bratlslavában. Kirill hamiskásan kacsintott: „Nem bokszolnak meg a „kavalerlk“-jaltok? Az idillt egy külső beavatkozás szakította meg, a csak két fhivatalos) személyre méretezett fülkéből ki akartak bennünket tessékelni a rend őrei. De sofőrünk és a szemerkélő eső valahogy kiengesztelte őket. Tar- novőlg aztán NataSa behúzódott a függőágyra, s ezzel meg Is pecsételte sorsát; ezentúl már csak fekve közlekedett Bulgária útjain. ISMERETEK — GASZTRONOMIABÚL Tájékozódási képességem, amire különben büszke vagyok, Vellko Tarno- vőban felmondta a szolgálatot. Amikor már harmadszorra sem sikerült "V ' f it! ' '' 'í"'', ■■■■' T' Szozopol népes strandján emlékműnél mindig sok szovjet turistát látni. Aznap ködbe burkolózott a csúcs, az ezer lépcsőnek csupán az első pár fokát láttuk tisztán. Hiába vártuk, hogy a Sztara Planina legmagasabb helyéről valóban belátjuk egész Bulgáriát: a Dunától a Fekete-tengerig. Csupán a környező sűrű erdők bukkantak elő. A Rózsák völgyébe teherautóval kanyarogtunk le, útközben egy pillanatra felvillant előttünk a 17. századi stílusban épült orosz templom kupoláinak aranya, s máris a rózsák fővárosában, Kazanlikban ragyogott ránk a forró nap. A rózsaszIromszO- ret már befejeződött, de még a forgalmas sztrádán állva is éreztünk valami nehéz, édes illatot. Ezt nemsokára elűzte orrunkból a sportnad- rágos, Colombo-képű Vova ciszterna- kocsija tartalmának az „Illata*, a- mellyel meg kellett barátkoznunk. CSIGAKÉNT, Plovdivra néz Aljosa de mé^is száguldva Bulgáriában a megfelelő városi buszra szállni, teljesen kiborulva a mi igenünkkel intett nemtől (ez török maradvány,s ha tudtunk Is róla, jó Ideig tartott, míg „lefordítottuk* a gesztust), végül Is stoppal mentünk a Carevec erőd romjaihoz. Bolyongtunk egyet a ‘szűk utcákon, dombról le, dombra fel. bekukucskáltunk szűcsök, fazekasok, ötvösök nyitott műhelyeibe, Hadzsi Mi- kóla kézműves- és helytórténétl múzeumába. Ebédre már egy szokványos modern szállodába, a Jantrába tértünk be, bízva a következtető képességünkben, amellyel biztosan megfejtjük az étlapot. A leves ehető volt, a zöldségsalátánál már-már dladalma-^ san veregetni kezdtük egymás vállát,'^ amikor a plncérnő kihozta a titokzatos kremblrs nevű eledelt, amelynek csak a köretében voltunk biztosak. Az elsőosztályú vendéglőben: virslit ebédeltünk. Savanyú tejet Ittunk, pontosabban kanalaztunk rá. mert Klrlll jó hazafihoz illően ezt a nemzeti eledelt ajánlotta melegen ... Később, amikor kedvezőbb kombinációban fogyasztottuk, valóban jólesett. De most persze a másnapi 500 kilométeres út miatt Is Izgultunk. CSOCSTELJESlTMÉNYEK NAPJA A sofőr lelkesen bólogatott. Igen, Gabrovóba megy. Buzgón figyeltük hát, hogyan tölti föl a tartályt, majd szépen megfordul s elhajt. Hát ml megint bedőltünk az Igen-nem játéknak! Gabrovóba azért eljutottunk, s ott semmi érdekes nem történt, sőt, könnyűszerrel megtaláltuk a Sipka felé vezető utat. Hamarosan egy mikrobusz farában csúszkáltunk csomagostul, ahogy a víg sofőr szedte a szerpentineket. Még jó. hogy nem láttam el a sebességmérőig ... A Sipka csúcsa a felszabadító háború (1877—1878) legvéresebb harcainak színhelye volt. Itt zúzták végül Is porrá Szulejman pasa seregeit az orosz katonák és a bolgár nemzeti gárdisták összetett erői. A középkori erőd bástyájára emlékeztető mert Vova egészen Szófiáig fuvarozott bennünket. Hamarosan összemelegedtünk vele. „Atyai* szigorral leszidott bennünket, hogy két lánynak egyedül csámborogni veszélyes. De aztán elökerltett néhány méter vékonyka házikolbászt, egy óriási diny- nyét, paradicsomot. NataSát tömte, engem csak megdicsért, hogy jól bírom a nagy hátizsák súlyát. Vova a Komi ASZSZK-ban söfőrködött három évig, így akadt téma bőven. A magasan Ívelő széles hidakról jól beláttuk a tájat, a szlvszorltóan mély szakadékban meglapuló ftfrdő- helyet, Koprlvstlcát, Szívesen lerepültem volna oda. Ez a vágyam csaknem beteljesedett, amikor leértünk. Egy égő teherautó miatt — méghozzá annak közvetlen közelében — be kellett állnunk a tülkölő kocsik sorába. Hátunk mögött sejtelmesen locsogott az Ismeretlen vegyszer ... Vova Igencsak sietett segíteni az oltásban ... Védelmezőnk kihagyta az aznapra tervezett baráti látogatást, és egy kis kerülővel. Szófiától kb. tíz kilométerre tett le bennünket. Nagyon aggasztotta őt további sorsunk. Végre tömegközlekedési eszközt akartunk használni, de a buszban kiderült. hogy nincs előre váltott Jegyünk. A sofőr ki akart tessékelni bennünket, de az utasok közbeléptek, képzelem, milyen gyámoltalanul festhettünk. Így minden akaratunk ellenére Is újra potyautasok lettünk. SZÓFIA Nataäa szörnyen magabiztos bajkeverő. Mindenáron a Sztanko Todorov utcába szállíttatott volna bennünket, de aztán rájött (a noteszéből), hogy A neszebari templamrom voltaképpen a Todor Sztojanov utcát keressük. Akkor fogadtam meg, hogy, ha túlélem a taxizást (sofőrünk száguldás közben cigarettáját gyújtogatva a térképet mustrálta), akkor alaposabban utánanézek a bolgár történelemnek. Egy pazar tornyház előtt ,,landoltunk*. Még mindig szédülve a párnázott liftbe szálltunk, majd egy kárpitozott ajtónál csengettünk. Szerencsénk volt, Daniela, a volt egyetemi társunk épp megérkezett a tv-stúdlóból... Előző este még a penészszagú vizes sátorban dinnyéztünk vlháncol- va. aznap meg késsel-vlllával eszegettük a gyümölcsöt... Szófia szép város, vannak képzeletébresztő helyei. A CUM áruháznál pl. az a mecset, ahol férfiak kéz-, arc- és lábmosás után kis szőnyegeken méláznak. Aluljárók, ahol a munkálatok közben előbukkant ókon épület maradványait nem terítették el földgyaluval, hanem restaurálták és óvatosan beépítették a falba. Így még a mindennapi rohanás közben is egy torpanásnyl ideig egy nagy civilizáció részecskéjének érzed magad. Kitapintható az idő, amikor a bolgárok kis templomocskáit bezsu- gorltották a földbe, míg az oszmán megszállók mecsetjei az égbe nyújtózkodtak. Voltunk Georgl Dimitrov mauzóleumában, előttünk a hosszú sorban épp töjjökök várakoztak békésen, mögöttünk meg németek. A nagy térre fellobogózott autóbuszokból gyerekek százai szóródtak ki, a világtalálkozó résztvevői aznap Szófiát nézték meg. Betértünk még a Nemzeti Galériába. Pontosan emlékszem egy Venev- -képre, mert nagyon jól jött akkor a humora. Egy folyosócska közepén telt Idomú asszonyság fürdözik. A partról egy fa mögül katona lesi tágra nyílt bamba szemmel, a túlsó partról pedig ugyanúgy egy tehénke csodálkozik rá.... Vajon ml következik? A HUSZANHATODIK STOP A Burgasz melletti Krajmorje elnevezésű csendes kempingből, amelyet magunk közt világ végének neveztünk el — már a második napon elkívánkoztunk. Nagyon belejöttünk a stopolásba, nekivágtunk hát késő délután Is az útnak. Az áhítottt Napos- parttól már csak pár kilométernyi út választott el, előttünk két német fiú ácsorgott, így vártunk a sorunkra. Nemsokára kárörvendve Integettünk a srácoknak egy piros Ladából. A sofőr és barátja nyugodtan társalogtak, miközben mi már azt tervezgettük, hogy este az Aranyalma bárban diszkózunk. A hatalmas fák között hamar előbukkantak a hosszan húzódó szálloda- és kempingsorok, de lassan kezdtek tovatűnni.. ^ Hamarosan rájöttem, hogy gyanúm nem volt alaptalan. Az első „alkalmas* tisztásra bekanyarodott velünk az autó. „Hiszen stopos turisták vagytok, nem?“ — csodálkozott el a sofőr ba rátja, mikor konokul tiltakoztam Majd nyugodtan, szépen tagolva be mondtam a kocsi rendszámát. A pilla natnyl habozás elég volt arra, hogy a rövidlátó, még mindig csodálkozó Nataáát kicipeljem a sztrádára. i. Este azért mégis elmentünk a diszkóba — feledni az Izgalmakat. Ekkor számoltuk össze, hogy a huszonhatodik, méghozzá a legrövidebb útszakasz volt az, amire klshlján drágán ráfizettünk volna. A rossz érzést néhány napig még a tenger sem tudta lemosni. Hát ennyit egy nyárról, egy gyönyörű utazásról, egy picit talán út- ravalóként is ajánlva. SERES VLASZTÄ Foto: a szerző HETED ORSZÁGBÓL Az eddig már több száz emberáldozatot követelő brit- argentin konfliktus aggodalommal tölti el a nemzetközi’közvéleményt. Ezt tükrözi az ENSZ Biztonsági Ta^ nácsának ülése is, amely a Malvin-válság békés megoldására Irányuló több javaslattal foglalkozott. A TASZSZ szovjet hírügynökség nyilatkozatot tett közzé a Malvln-szigetek körül kialakult válság kapcsán. Ez egyebek között hangsúlyozza: A brit-argentin konfliktus újabb veszélyes fordulatot vett. Nem vitás, hogy a helyzet alakulásáért Nagy-Bri- tannia a felelős, amely már hosszú évek óta nem hajlandó teljesíteni a gyarmatok felszabadításáról hozott ENSZ-határozatot, valamint azt a határozatot, amely a szigetek hovatartozása miatt kirobbant viták békés úton történő rendezését írja elő. Nagy-Britannia most a tárgyalásokat teljes mértékben elutasítja, míg az argentin kormány folytatásukat szorgalmazza. London magatartása semmivel sem igazolható, bármiképp értékeljük is a konfliktus okait. London a fegyverek erejével igyekszik felújítani a Malvln-szigetek gyarmati státusát, és ezáltal kihívást Intéz a világszervezet ellen, amely a gyarmatosítást egyértelműen elítélte és elutasította. A brit csapatok fegyveres támadása a Malvin-szigetek ellen veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, ellentétben áll az ENSZ Alapokmányával, a nemzetközi jog alapvető norm-1- val. Ezért azok az államok viselik a felelősséget, amelyek csatlakoztak a brit állásponthoz, nyíltan London oldalára álltak, s ezáltal gyakorlatilag a konfliktus katonai megoldására szólították fel. Ez mindenekelőtt az Egyesült Államokra vonatkozik. A Szovjetunió meggyőződése, hogy a telek közötti vitás kérdéseket békés úton, tárgyalóasztal mellett kell megoldani, bármilyen az érdekeltek álláspontja. A szovjet vezető köröket aggasztja az események veszélyes alakulása, és elítélik Nagy- Britanniát a katonai erő alkalmazása miatt. Tömeges békeakclők voltak az elmúlt napokban szerte a világon. Georgij Zsukov, a Szovjet Békevédök Bizottságának elnöke kijelentette: A szovjet emberek minden erőfeszítésükkel arra törekszenek, hogy elhárítsák a katonai konfrontáció fenyegető veszélyét. Elítélte az Egyesült Államok agresszív politikáját, amely az enyhülési folyamat meghiúsítására törekszik és a katonai erőviszonyokat a maga javára kívánja módosítani. A békeakciókra a Szovjetunióban az ENSZ második rendkívüli leszerelési ülésszakát megelőzően kerül sor. PÄRIZS — A franciaországi Nimes-ben vasárnap ért véget a fiatalok háromnapos béke- és barátsági fesztiválja. Az eseménysorozaton húszezren vtetek részt Nyugat-Eurőpa valamennyi országából, valamint a Szovjetunióból, az NDK-ból, Magyarországról, az Egyesült Államokból és máshonnan. Ezzel az akcióval érte el tetőpontját a francia békemozgalomnak az ENSZ-köz- gyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka alkalmából rendezett kampánya. Ennek során egyébként a tavalyi párizsi nagyszabású béketOntetésen elfogadott békefelhívást több mint egy- mlllióan írták alá. ATHÉN — Az észak-görögországi Thesszalonlkiben vasárnap mintegy harmtncez- ren vettek részt azon a bé- kétüntetésen, amelyen az országban levő amerikai támaszpontok felszámolását, Görögország NATO-ból való kilépését s a Balkán-félsziget atommentes övezetté nyilvánítását követelték.