Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-04 / 18. szám

m s A felvidéki pápuák félig a fűidbe mélyített lakóháza. Szenzációs hír Járta be a világot 1954 közepén. Egy ausztrál expedíció Oj-Guinea vadonéban felfedezte Shangrl-lát, az „elveszett paradicso­mot"! A hírverés elindítója John Zehnder, az expedíció geológusa volt. A vál­lalkozás befejeztével Pápua Oj-Gul- nea fővárosába, Fort Moresbybe uta­zott. Itt az újságíróknak elmondta, hogy a sziget belsejében magas, szik­lás hegyekkel körülvett völgymeden­cére bukkant. A környéken élő né­pek Layaninak nevezik ezt a helyet. A medencében több ezer fekete bő­rű, göndör hajú pápua ember él, akik ekkor találkoztak először fehér emberrel. Talán ez az utolsó hely a Földön, .ahol háborítatlanul fennma­radt egy népes kőkori társadalom^ A lavanl emberek ugyanis nem is­merik a fémeket, s hozzájuk még nem jutottak el a civilizáció olyasféle elő­hírnökei sem, mint a gyufa, a kés és a vasbalta, s uram bocsá’: a tás­karádió. A lavani nép — ezekről a dolgokról mit sem tudva — boldo­gan és békességben él a dzsungelek­kel körülvett, örökké zöldellő termé­keny hazájában. EGY ZSÁK RIZZSEL A nagy felfedezés után 16 évvel, 1972-ben magam is Oj-Gulnéában Jár­tam. Mint geográfus, a sziget trópu­si karsztvidékeit tanulmányoztam. Utam során a nagy sziget belsejében eljutottam a Déli-felvidékre, s felvil­lant bennem a kíváncsiság: Jó len­ne ellátogatni a Levanl-medencőbe Is. Ez már csak azért is érdekes szá­momra, mivel az a vidék — a geo­lógiai térképek tanúsága szerint — szintén karsztos mészkőterUlet. Pápua Oj-Gulnea akkortájt még nem volt független állam, igazgatását ausztrál rendőrök és hivatalnokok látták el. Az úthálózat sem épült ki, a rendőri őráliomások Jő részét csak légi úton lehetett elérni. Szerencsés „repülőstoppal“ Jutottam el a Lava- nl-medencéhez legközelebb fekvő őr­állomásra, Korobába. A korobal „maszta“^ Noel Cavanagh szívélyesen üdvözölt (A pápuák „masztának" hívják a fehér embert, ez a sző az angol mister — úr — elferdítése az ŰJ-Gulneában közvetí­tő nyelvként használt pidzsln-angol- ban.J Az őrparancsnok már tudott jövetelemről, a tartomány főnöke ér­tesítette őt rádión. Amikor megtud­ta, hogy gyakorolt hegymászó és bar­langkutató vagyok, megnyugodva csak ennyit kérdezett: — S mikor akar indulni a Lavani- ba? — Akár holnap reggel — feleltem. — Okéi Adok maga mellé egy pá­pua tolmácsot és egy „kagobolt" (így hívják a teherhordó embert). Kora reggel keltünk útra. Az auszt­rál „maszta“ ellátott több napra va­ló élelemmel: egy kis zsák rizzsel és egy tucat Japán halkonzervvel. A zsákot expedíciónk kagoboija, Tin- klapa vette a vállára, a konzerveket a tolmácsfiú, Hinupl rakta tarisznyá­jába, míg én a „kultúrcuccokkal“ (fotógép, film, tájoló, magasságmé­rő, vízelemző felszerelés stb.) meg­rakott hátizsákot cipeltem. — Nem kellene lőfegyvert vinnünk? — kérdeztem elindulás előtt Cava- naghot. — Nem szükséges — válaszolta. — Csak arra vigyázzon, hogy meg ne sértse az őslakök érzületét. A pá­puák könnyen indulatba jönnek, s ilyenkor a lőfegyver sem mentheti meg az idegent a nép haragjától. Biz­tosan hallotta már honfitársa. Szarka Gallért szomorú esetét. Igen, értesültem róla. Az ausztrál állampolgárságú Szarkát őrparancs­noknak nevezték ki a telefomlnl ál­lomásra. Elődjét azért váltották le, mert sok hibát követett el. Például amikor az egyik őrjárata során egy teherhordója a folyóba veszett, nem fizette ki a családnak a halotti vált- ságot. Azután magához vette a min törzs legszebb lányát, anélkül, hogy megadta volna érte a kötelező meny­BALÄZS DÉNES: expedíció a Lavani-medencébe asszonyváltságot. A nép nem feledte el. hogy ezeket a bűnöket egy fehér maszta követte el ellenük, s bosszú­jukat az ártatlan Szarkán hajtották végre. Kőbaltával agyonverték, tes­tét darabokra tépték és diadalittasan harci táncot roptak körülötte. — Ha valami baj történne — foly­tatta Cavanagh —, Hinupl tu'dja, hogy mit kell tenniük. Hallgasson a sza­vára, cselekedjék aszerint. KŰBALTAS EMBEREK KÜZŰTT Nagyjából ugyanazt az utat követ­tük, mint amelyen 18 évvel korábban Zehnder geológus népes expedíciója haladt Az őserdőben kanyargó ös­vény a Tumbudu-folyó tágas völgyé­ből egyre magasabbra kapaszkodott fel. A sűrű aljnövényzet alól mind több helyen bukkantak elő a hegység alapközetéröl tanúskodó fehér mész­kősziklák. A köveken, fákon vaskos mohapárnák ültek, az ágakról moha- drapériák lógtak alá. A fák lombja közé belopakodtak az alacsonyan szálló felhők foszlányai, s finom per- mettel öntözték a buja növényzetet. Trópusi mohaerdő ez a Javából) Az ösvény egyre meredekebbé'vált. Levegőben lógó gyökerekbe, éles szik­lákba kapaszkodva értük el a hegy gerincét. Magasságmérőm 2400 m-t mutatott. Előttünk feküdt a híres Shangrl-la, az elveszett s megtalált paradicsom: ám belőle mit sem lát­hattam, mert mindent elborított a köd. Csak amikor vagy száz méterrel lejjebb ereszkedtünk, akkor tárult fel előttem a Lavani-medence panorámá­ja. A látvány csalódást keltett. Üde zöld, virágos völgyre számítottam, kertek változatos mozaikjaival, pipá­ló házakkal. Ehelyett egy félig ki­száradt mocsár fölcserepesedett alja- zata feküdt előttünk, mögötte elsár­gult fűtenger, körülöttünk felégetett hegylejtők, a pandánuszfák kormos, füstös torzóival. A szürke bozótból néhány félig földbe épült nyomorú­ságos kunyhó kandikált elő. Ez vol­na az a csodálatos édenkert, amely­ről a világsajtó regélt? Sziklafalakkal övezett, szűk völgy­ben folytattuk utunkat. Egy füstölgő, nem régen felégetett pandánuszliget- ben találkoztunk össze az első ember­rel. Amikor meglátott bennünket, el akart futni, de Hinupl kiáltása meg­állította. Idős férfi volt, aszott bőr redőzte Izmait. Derekán bambuszhasl- tékból készült övét viselt, erről ló­gott le elöl az arasznyi széles ágyék- kötője, hátsóját pedig egy megviselt levélcsomó fedte. Kezében kőbaltát tartott, deréköve alól egy törszerűen kihegyezett kazuárcsont kandikált elő. Nyakát kauricslgákból készült lánc díszítette. Hinupl az Itt élók duna nyelvén igyekezett megnyugtatni az öreget, hogy Jó szándékkal, barátként Jövünk. Alig hagytuk azonban magunk mö­gött emberünket, amikor az vészjós­ló kiáltásokat hallatott. Pillanatokkal később előttünk hangzott fel az üvöl­tő hang, majd egyre távolodóén ter­jedt tova a völgyben. Riadó — ősi módoni Nyugtalanul kérdeztem Hínu- pit: — Nem lesz ebből baj? Nem, maszta -t- felelte a fiú, A Rabe forrása, itt bukkan elő a Lavani-medencében eltűnő víz. — Két holdfogyatkozás óta nem volt eső — tolmácsolta Hinupl pld- zsin-angol nyelven a főnök szavait, amikor én a kaukau fonnyadozó In­dáit vlzsgálgattam. — A tavakból ki­fogyott a hal, az erdőből eltűntek a kazuárok. Az emberek éheznek ... Nyomorúságos édenkert I A több ezer boldog ember helyett én már csak százegynéhány koldusra talál­tam. — Régen Jobb volt — mondta a főnök —, de amióta Itt járt a nagy madár, minden rosszra fordult. A nagy madár — a pápuák nyel­vén: balusz — repülőgépet Jelent. A pilóta megpróbált leszállnl a meden­cében, de hasztalanul körözött ben­ne, nem talált megfelelő helyet. A lavanik szerint a balusz dübörgő hangja felbőszítette a rossz szelle­meket, s azok most az ártatlan la- vanikon állnak bosszút. BAJBA KEVEREDÜNK Másnap társaimmal és néhány fegy­veres lavani férfival bejártuk a kör­nyéket. A Lavanl-medencét csaknem minden oldalról magas, meredek hegyoldalak határolják. A völgykatlan hossza körülbelül tíz, átmérője négy- -öt kilométer. Ez a hatalmas mélyü- let a földkéreg töréses beszakadása útján keletkezett. Szaknyelven kife­jezve: karsztos polje, melyhez hason­lókat a dalmácial karszton Is talál­hatunk. A Lavani-polje sziklafalai akadályozták meg, hogy az európai kutatók eljussanak Ide. Ok ugyanis kezdetben a folyókat felhasználva nyomultak be a sziget belsejébe, de ilyen vlzlút a Lavanlba nem vezet. A medencébe hulló esővíz folyócská­vá gyűlve nem a felszínen, hanem föld alatti Járatokban, barlangokon át távozik. Megkerestük a legnagyobb víznye­lőt, melynek sziklás torka mohón nyelte a beléömló vizet. A nagy víz­hozamról ítélve hatalmas barlang rej­tőzködhet a hegy alatt, amelyet em­beri szem még sohasem látott. Fel­kutatására azonban felszerelés hiá­nyában nem vállalkozhattam, csupán vízmintát vettem, hogy majd össze­hasonlítsam a túlsó oldalon előbuk­kanó föld alatti folyó vizével. Elbúcsúztam a Lavani-medence la­kóitól, és a víznyelő fölött, egy má­sik ösvényen keltünk át a hegyko­szorún. Az volt a célom, hogy meg­keressük a Lavani-medencében eltű­nő vizek folytatását. A sűrű dzsun­gellel fedett, csúszós sziklafalak al­fán sikerült is rátalálnunk a barlang sötét nyílására, ahonnan harsogva tört elő a víz. Itt Is vízmintát vet­tem, de az elemzés helyszínt elvég­zésére már nem került sor, mert vá­ratlan esemény zavarta meg expedí­ciónkat. Amikor a forrásbarlangtól felfelé kapaszkodtunk, az egyik lavani kí­sérőnk kezében elszakadt a lián, és a szerencsétlen férfi hat-hét métert zuhant, mígnem fennakadt egy kiug­ró sziklaél bozótjában. Kiszabadítot­tuk veszélyes helyzetéből, és bekö­töztem a sebeit. Csonttörést nem szen­vedett. de annál súlyosabb zúződá- sok érték. Halkan megkérdeztem Hlnuplt, hogy mitévők legyünk. — Azonnal induljunk vissza Koro- bábal — mondta határozottan. — De hát mi nem tehetünk a bal­esetről — Jegyeztem meg. — Ha nem Jön Ide a maszta, ak­kor nincs baj... Ebben igaza volt. En akartam a forráshoz Jutni, s eközben történt a szerencsétlenség. — Azt tanácsolom — folytatta Hl- nupi —, adjuk oda ennek az ember­nek a megmaradt rizsünket és kon- zervelnket. Ezzel megválthatjuk a szenvedését. Így tettünk. A lavanik boldogan ra­gadták meg a rizseszsákot, és bajba Jutott társukat vállukra véve, béké­sen útra keltek. Mi pedig megkönnyebbülten Indul­tunk vissza Korobába. Duna törzsben férfi a Lavani-meden- céből. A mellét díszítő hold alakú csiszolt kagylúhéj a „kina“, erről ne­vezték el a függetlenné vélt ország pénznemét. Ha idegenek tűnnek fel az ösvényen, az örök mindig így figyelmeztetik a medence lakóit. Alig érkeztünk le a hegy lábához, már jöttek Is elénk a lavani harco­sok. íjakkal voltak felfegyverkezve, egyiküknél kőbuzogányt Is felfedez­tem. Semmi Jelét sem mutatták az ellenállásnak, mellénk csatlakoztak kísérőnek. Barátságosan fogadott a lavanik főnöke is. Méltóságának Jelvénye egy valódi vasfejsze, amellyel valame­lyik előző ausztrál őrjárat parancs­noka ajándékozta meg. A fejsze nye­lét kihegyezték, hogy alkalmasint lándzsaként Is használható legyen. Amikor a főnök megtudta, hogy Itt akarunk éjszakázni, az egyik kuny­hóját átadta nekünk. Tinkiapa, a kagoboi nyomban hoz­zálátott a rizsfőzéshez, mialatt én a kunyhók körüli kerteket tekintettem meg. A lavanik kizárólag kaukaut (édesburgonyát) termelnek, ennek parázson sült gumóit fogyasztják min­den étkezéskor. Háziállataik nincse­nek, kivéve néhány csontsovány ku­tyát. Az 6 sorsuk Is az, hogy eiőbb- -utóbb parázsra kerülnek. Ezekben a napokban em­lékezünk meg a második vi­lágháború befejezésének 37. évfordulójáról. 1945. május 9-én Európában elhallgattak a fegyverek. A békéért foly­tatott küzdelem középpont­jában ma Is Európa áll. A fegyverkezési hajsza foko zódásá, az új tömegpusztító eszközök gyártása és rend szerbe állítása, a korláto zott atomháború lehetőségé nek hamis és veszedelmes amerikai elmélete, éppen a csaknem négy évtizedes eu­rópai békét teszi a legin­kább törékennyé. Ezért a ml békemozgalmunk Is minden eddiginél szélesebb összefo­gást keres, folyamatos pár­beszédet, együttműködést, közös fellépést sürget, kon­tinensünk valamennyi béke­szerető erejével. Ennek az összefogásnak cselekvő ré­szesei lehetnek az újonnan szerveződött és mind töb­beket mozgósító nyugat-eu­rópai békemozgalmak is. A szocialista közösség or­szágainak következetes bé- keharcáról tanúskodik az a közlemény is, amelyet Púja Frigyes magyar és Bohuslav Chúoupek csehszlovák kül­ügyminiszter kétnapos tár­gyalásai után kiadtak. Mind­ketten elégedetten állapltot ták meg, hogy a két ország kapcsolatai sokoldalúan fej lödnek. Külön értékelték a két testvérpárt egyre mélyü­lő együttműködését vala­mint a legfelsőbb párt- és állami képviselők szemé lyes kapcsolatait. A két mi­niszter különös figyelmet szentelt a gazdasági együtt működésnek. Hangsúlyozták mindkét ország közös érdé ke, hogy további kedvező teltételek segítsék a gép ipari és más népgazdasági ágazatokban folyó szakosí­tás és együttműködés fej lesztését. Nicanor Costa Mendez, ar­gentin külügyminiszter, a gyarmati agresszió tipikus példájaként ítélte el a Ma! vfn-( Falkland )-szigatek el leni brit támadást és köve telte a brit flotta azonnali visszavonását az Atlanti -óceán déli részéről és azok nak a gazdasági szankciók nak a visszavonását, ame lyeket Nagy-Brltannla tá­mogatására a Közös Piac hirdetett meg Argentína el len. Nagy-Brltannta közben tovább fokozza fenyegető zéseit Argentínával szemben. Lapzártunk időpontjában a világlapok nagy része várta a támadás megindítását. Ezt főleg arra alapozták, hogy Thatcher brit kormányfő kijelentette, hogy egységeik, amelyek partra szálltak Dél- -Georgla szigetén „nem ma­radhatnak ott a végtelensé­gig" és ezzel Jelezte, hogy folytatódni fognak a brit ag­resszív provokációk. Világo­sabban fogalmazott John Wooward, admirális, a brit hadiflotta parancsnoka. Ki Jelentette, hogy Dél-Georgla elfoglalása csak ,,bemelegí­tés“ volt a Falkland-szlge- tek fő része elleni Invázió előtt. Argentína hivatalosan pa­naszt emelt az ENSZ Biztuu sági Tanácsánál a brit fegy­veres agresszió miatt. Április 25-én a sinai-fél- szigeten lévő Rafahban és Sarm el Sejkben bevonták az izraeli és felhúzták az egyiptomi zászlót. Ezzel a formális aktussal Izrael a Camp David-l megállapodá­sok értelmében a 15 évig tartó megszállás után „visz szaadta“ a területet Egyip­tomnak. Mindazt, amit az Izraeli telepesek nem tud­tak elvinni, házakat, gyü­mölcsösöket, öntözöcsator- nákat, utakat, távközlési és energetikai berendezéseket, az Izraeli hadsereg buldo- zérokkal lerombolta. Illet ve felrobbantotta. A hirügy nökségek közük az egyik izraeli robbantóalaknlat pa­rancsnokának szavalt, aki azt mondta az újságíróknak; „Az egyiptomiak csak el­pusztított vidéket és kopár sivatagot kapnak tőlünk vissza.“ Pápua asszony gyermekével.

Next

/
Thumbnails
Contents