Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-04 / 18. szám

m s

A felvidéki pápuák félig a fűidbe mélyített lakóháza.

Szenzációs hír Járta be a világot 1954 közepén. Egy ausztrál expedíció Oj-Guinea vadonéban felfedezte Shangrl-lát, az „elveszett paradicsomot"!

A hírverés elindítója John Zehnder, az expedíció geológusa volt. A vállalkozás befejeztével Pápua Oj-Gul- nea fővárosába, Fort Moresbybe utazott. Itt az újságíróknak elmondta, hogy a sziget belsejében magas, sziklás hegyekkel körülvett völgymedencére bukkant. A környéken élő népek Layaninak nevezik ezt a helyet. A medencében több ezer fekete bőrű, göndör hajú pápua ember él, akik ekkor találkoztak először fehér emberrel. Talán ez az utolsó hely a Földön, .ahol háborítatlanul fennmaradt egy népes kőkori társadalom^ A lavanl emberek ugyanis nem ismerik a fémeket, s hozzájuk még nem jutottak el a civilizáció olyasféle előhírnökei sem, mint a gyufa, a kés és a vasbalta, s uram bocsá’: a táskarádió. A lavani nép — ezekről a dolgokról mit sem tudva — boldogan és békességben él a dzsungelekkel körülvett, örökké zöldellő termékeny hazájában.

EGY ZSÁK RIZZSEL

A nagy felfedezés után 16 évvel, 1972-ben magam is Oj-Gulnéában Jártam. Mint geográfus, a sziget trópusi karsztvidékeit tanulmányoztam. Utam során a nagy sziget belsejében eljutottam a Déli-felvidékre, s felvillant bennem a kíváncsiság: Jó lenne ellátogatni a Levanl-medencőbe Is. Ez már csak azért is érdekes számomra, mivel az a vidék — a geológiai térképek tanúsága szerint — szintén karsztos mészkőterUlet.

Pápua Oj-Gulnea akkortájt még nem volt független állam, igazgatását ausztrál rendőrök és hivatalnokok látták el. Az úthálózat sem épült ki, a rendőri őráliomások Jő részét csak légi úton lehetett elérni. Szerencsés „repülőstoppal“ Jutottam el a Lava- nl-medencéhez legközelebb fekvő őrállomásra, Korobába.

A korobal „maszta“^ Noel Cavanagh szívélyesen üdvözölt (A pápuák „masztának" hívják a fehér embert, ez a sző az angol mister — úr — elferdítése az ŰJ-Gulneában közvetítő nyelvként használt pidzsln-angol- ban.J Az őrparancsnok már tudott jövetelemről, a tartomány főnöke értesítette őt rádión. Amikor megtudta, hogy gyakorolt hegymászó és barlangkutató vagyok, megnyugodva csak ennyit kérdezett:

— S mikor akar indulni a Lavani- ba?

— Akár holnap reggel — feleltem.

— Okéi Adok maga mellé egy pápua tolmácsot és egy „kagobolt" (így hívják a teherhordó embert).

Kora reggel keltünk útra. Az ausztrál „maszta“ ellátott több napra való élelemmel: egy kis zsák rizzsel és egy tucat Japán halkonzervvel. A zsákot expedíciónk kagoboija, Tin- klapa vette a vállára, a konzerveket a tolmácsfiú, Hinupl rakta tarisznyájába, míg én a „kultúrcuccokkal“ (fotógép, film, tájoló, magasságmérő, vízelemző felszerelés stb.) megrakott hátizsákot cipeltem.

— Nem kellene lőfegyvert vinnünk?

— kérdeztem elindulás előtt Cava- naghot.

— Nem szükséges — válaszolta.

— Csak arra vigyázzon, hogy meg ne sértse az őslakök érzületét. A pápuák könnyen indulatba jönnek, s ilyenkor a lőfegyver sem mentheti meg az idegent a nép haragjától. Biztosan hallotta már honfitársa. Szarka Gallért szomorú esetét.

Igen, értesültem róla. Az ausztrál állampolgárságú Szarkát őrparancsnoknak nevezték ki a telefomlnl állomásra. Elődjét azért váltották le, mert sok hibát követett el. Például amikor az egyik őrjárata során egy teherhordója a folyóba veszett, nem fizette ki a családnak a halotti vált- ságot. Azután magához vette a min törzs legszebb lányát, anélkül, hogy megadta volna érte a kötelező menyBALÄZS DÉNES:

expedíció

a Lavani-medencébe

asszonyváltságot. A nép nem feledte el. hogy ezeket a bűnöket egy fehér maszta követte el ellenük, s bosszújukat az ártatlan Szarkán hajtották végre. Kőbaltával agyonverték, testét darabokra tépték és diadalittasan harci táncot roptak körülötte.

— Ha valami baj történne — folytatta Cavanagh —, Hinupl tu'dja, hogy mit kell tenniük. Hallgasson a szavára, cselekedjék aszerint.

KŰBALTAS EMBEREK KÜZŰTT

Nagyjából ugyanazt az utat követtük, mint amelyen 18 évvel korábban Zehnder geológus népes expedíciója haladt Az őserdőben kanyargó ösvény a Tumbudu-folyó tágas völgyéből egyre magasabbra kapaszkodott fel. A sűrű aljnövényzet alól mind több helyen bukkantak elő a hegység alapközetéröl tanúskodó fehér mészkősziklák. A köveken, fákon vaskos mohapárnák ültek, az ágakról moha- drapériák lógtak alá. A fák lombja közé belopakodtak az alacsonyan szálló felhők foszlányai, s finom per- mettel öntözték a buja növényzetet. Trópusi mohaerdő ez a Javából)

Az ösvény egyre meredekebbé'vált. Levegőben lógó gyökerekbe, éles sziklákba kapaszkodva értük el a hegy gerincét. Magasságmérőm 2400 m-t mutatott. Előttünk feküdt a híres Shangrl-la, az elveszett s megtalált paradicsom: ám belőle mit sem láthattam, mert mindent elborított a köd. Csak amikor vagy száz méterrel lejjebb ereszkedtünk, akkor tárult fel előttem a Lavani-medence panorámája.

A látvány csalódást keltett. Üde zöld, virágos völgyre számítottam, kertek változatos mozaikjaival, pipáló házakkal. Ehelyett egy félig kiszáradt mocsár fölcserepesedett alja- zata feküdt előttünk, mögötte elsárgult fűtenger, körülöttünk felégetett hegylejtők, a pandánuszfák kormos, füstös torzóival. A szürke bozótból néhány félig földbe épült nyomorúságos kunyhó kandikált elő. Ez volna az a csodálatos édenkert, amelyről a világsajtó regélt?

Sziklafalakkal övezett, szűk völgyben folytattuk utunkat. Egy füstölgő, nem régen felégetett pandánuszliget- ben találkoztunk össze az első emberrel. Amikor meglátott bennünket, el akart futni, de Hinupl kiáltása megállította. Idős férfi volt, aszott bőr redőzte Izmait. Derekán bambuszhasl- tékból készült övét viselt, erről lógott le elöl az arasznyi széles ágyék- kötője, hátsóját pedig egy megviselt levélcsomó fedte. Kezében kőbaltát tartott, deréköve alól egy törszerűen kihegyezett kazuárcsont kandikált elő. Nyakát kauricslgákból készült lánc díszítette.

Hinupl az Itt élók duna nyelvén igyekezett megnyugtatni az öreget, hogy Jó szándékkal, barátként Jövünk. Alig hagytuk azonban magunk mögött emberünket, amikor az vészjósló kiáltásokat hallatott. Pillanatokkal később előttünk hangzott fel az üvöltő hang, majd egyre távolodóén terjedt tova a völgyben. Riadó — ősi módoni Nyugtalanul kérdeztem Hínu- pit:

— Nem lesz ebből baj?

Nem, maszta -t- felelte a fiú,

A Rabe forrása, itt bukkan elő a Lavani-medencében eltűnő víz.

— Két holdfogyatkozás óta nem volt eső — tolmácsolta Hinupl pld- zsin-angol nyelven a főnök szavait, amikor én a kaukau fonnyadozó Indáit vlzsgálgattam. — A tavakból kifogyott a hal, az erdőből eltűntek a kazuárok. Az emberek éheznek ...

Nyomorúságos édenkert I A több ezer boldog ember helyett én már csak százegynéhány koldusra találtam.

— Régen Jobb volt — mondta a főnök —, de amióta Itt járt a nagy madár, minden rosszra fordult.

A nagy madár — a pápuák nyelvén: balusz — repülőgépet Jelent. A pilóta megpróbált leszállnl a medencében, de hasztalanul körözött benne, nem talált megfelelő helyet. A lavanik szerint a balusz dübörgő hangja felbőszítette a rossz szellemeket, s azok most az ártatlan la- vanikon állnak bosszút.

BAJBA KEVEREDÜNK

Másnap társaimmal és néhány fegyveres lavani férfival bejártuk a környéket. A Lavanl-medencét csaknem minden oldalról magas, meredek hegyoldalak határolják. A völgykatlan hossza körülbelül tíz, átmérője négy- -öt kilométer. Ez a hatalmas mélyü- let a földkéreg töréses beszakadása útján keletkezett. Szaknyelven kifejezve: karsztos polje, melyhez hasonlókat a dalmácial karszton Is találhatunk. A Lavani-polje sziklafalai akadályozták meg, hogy az európai kutatók eljussanak Ide. Ok ugyanis kezdetben a folyókat felhasználva nyomultak be a sziget belsejébe, de ilyen vlzlút a Lavanlba nem vezet. A medencébe hulló esővíz folyócskává gyűlve nem a felszínen, hanem föld alatti Járatokban, barlangokon át távozik.

Megkerestük a legnagyobb víznyelőt, melynek sziklás torka mohón nyelte a beléömló vizet. A nagy vízhozamról ítélve hatalmas barlang rejtőzködhet a hegy alatt, amelyet emberi szem még sohasem látott. Felkutatására azonban felszerelés hiányában nem vállalkozhattam, csupán vízmintát vettem, hogy majd összehasonlítsam a túlsó oldalon előbukkanó föld alatti folyó vizével.

Elbúcsúztam a Lavani-medence lakóitól, és a víznyelő fölött, egy másik ösvényen keltünk át a hegykoszorún. Az volt a célom, hogy megkeressük a Lavani-medencében eltűnő vizek folytatását. A sűrű dzsungellel fedett, csúszós sziklafalak alfán sikerült is rátalálnunk a barlang sötét nyílására, ahonnan harsogva tört elő a víz. Itt Is vízmintát vettem, de az elemzés helyszínt elvégzésére már nem került sor, mert váratlan esemény zavarta meg expedíciónkat.

Amikor a forrásbarlangtól felfelé kapaszkodtunk, az egyik lavani kísérőnk kezében elszakadt a lián, és a szerencsétlen férfi hat-hét métert zuhant, mígnem fennakadt egy kiugró sziklaél bozótjában. Kiszabadítottuk veszélyes helyzetéből, és bekötöztem a sebeit. Csonttörést nem szenvedett. de annál súlyosabb zúződá- sok érték.

Halkan megkérdeztem Hlnuplt, hogy mitévők legyünk.

— Azonnal induljunk vissza Koro- bábal — mondta határozottan.

— De hát mi nem tehetünk a balesetről — Jegyeztem meg.

— Ha nem Jön Ide a maszta, akkor nincs baj...

Ebben igaza volt. En akartam a forráshoz Jutni, s eközben történt a szerencsétlenség.

— Azt tanácsolom — folytatta Hl- nupi —, adjuk oda ennek az embernek a megmaradt rizsünket és kon- zervelnket. Ezzel megválthatjuk a szenvedését.

Így tettünk. A lavanik boldogan ragadták meg a rizseszsákot, és bajba Jutott társukat vállukra véve, békésen útra keltek.

Mi pedig megkönnyebbülten Indultunk vissza Korobába.

Duna törzsben férfi a Lavani-meden- céből. A mellét díszítő hold alakú csiszolt kagylúhéj a „kina“, erről nevezték el a függetlenné vélt ország pénznemét.

Ha idegenek tűnnek fel az ösvényen, az örök mindig így figyelmeztetik a medence lakóit.

Alig érkeztünk le a hegy lábához, már jöttek Is elénk a lavani harcosok. íjakkal voltak felfegyverkezve, egyiküknél kőbuzogányt Is felfedeztem. Semmi Jelét sem mutatták az ellenállásnak, mellénk csatlakoztak kísérőnek.

Barátságosan fogadott a lavanik főnöke is. Méltóságának Jelvénye egy valódi vasfejsze, amellyel valamelyik előző ausztrál őrjárat parancsnoka ajándékozta meg. A fejsze nyelét kihegyezték, hogy alkalmasint lándzsaként Is használható legyen. Amikor a főnök megtudta, hogy Itt akarunk éjszakázni, az egyik kunyhóját átadta nekünk.

Tinkiapa, a kagoboi nyomban hozzálátott a rizsfőzéshez, mialatt én a kunyhók körüli kerteket tekintettem meg. A lavanik kizárólag kaukaut (édesburgonyát) termelnek, ennek parázson sült gumóit fogyasztják minden étkezéskor. Háziállataik nincsenek, kivéve néhány csontsovány kutyát. Az 6 sorsuk Is az, hogy eiőbb- -utóbb parázsra kerülnek.

Ezekben a napokban emlékezünk meg a második világháború befejezésének 37. évfordulójáról. 1945. május 9-én Európában elhallgattak a fegyverek. A békéért folytatott küzdelem középpontjában ma Is Európa áll. A fegyverkezési hajsza foko zódásá, az új tömegpusztító eszközök gyártása és rend szerbe állítása, a korláto zott atomháború lehetőségé nek hamis és veszedelmes amerikai elmélete, éppen a csaknem négy évtizedes európai békét teszi a leginkább törékennyé. Ezért a ml békemozgalmunk Is minden eddiginél szélesebb összefogást keres, folyamatos párbeszédet, együttműködést, közös fellépést sürget, kontinensünk valamennyi békeszerető erejével. Ennek az összefogásnak cselekvő részesei lehetnek az újonnan szerveződött és mind többeket mozgósító nyugat-európai békemozgalmak is.

A szocialista közösség országainak következetes bé- keharcáról tanúskodik az a közlemény is, amelyet Púja Frigyes magyar és Bohuslav Chúoupek csehszlovák külügyminiszter kétnapos tárgyalásai után kiadtak. Mindketten elégedetten állapltot ták meg, hogy a két ország kapcsolatai sokoldalúan fej lödnek. Külön értékelték a két testvérpárt egyre mélyülő együttműködését valamint a legfelsőbb párt- és állami képviselők szemé lyes kapcsolatait. A két miniszter különös figyelmet szentelt a gazdasági együtt működésnek. Hangsúlyozták mindkét ország közös érdé ke, hogy további kedvező teltételek segítsék a gép ipari és más népgazdasági ágazatokban folyó szakosítás és együttműködés fej lesztését.

Nicanor Costa Mendez, argentin külügyminiszter, a gyarmati agresszió tipikus példájaként ítélte el a Ma! vfn-( Falkland )-szigatek el leni brit támadást és köve telte a brit flotta azonnali visszavonását az Atlanti -óceán déli részéről és azok nak a gazdasági szankciók nak a visszavonását, ame lyeket Nagy-Brltannla támogatására a Közös Piac hirdetett meg Argentína el len. Nagy-Brltannta közben tovább fokozza fenyegető zéseit Argentínával szemben. Lapzártunk időpontjában a világlapok nagy része várta a támadás megindítását. Ezt főleg arra alapozták, hogy Thatcher brit kormányfő kijelentette, hogy egységeik, amelyek partra szálltak Dél- -Georgla szigetén „nem maradhatnak ott a végtelenségig" és ezzel Jelezte, hogy folytatódni fognak a brit agresszív provokációk. Világosabban fogalmazott John Wooward, admirális, a brit hadiflotta parancsnoka. Ki Jelentette, hogy Dél-Georgla elfoglalása csak ,,bemelegítés“ volt a Falkland-szlge- tek fő része elleni Invázió előtt.

Argentína hivatalosan panaszt emelt az ENSZ Biztuu sági Tanácsánál a brit fegyveres agresszió miatt.

Április 25-én a sinai-fél- szigeten lévő Rafahban és Sarm el Sejkben bevonták az izraeli és felhúzták az egyiptomi zászlót. Ezzel a formális aktussal Izrael a Camp David-l megállapodások értelmében a 15 évig tartó megszállás után „visz szaadta“ a területet Egyiptomnak. Mindazt, amit az Izraeli telepesek nem tudtak elvinni, házakat, gyümölcsösöket, öntözöcsator- nákat, utakat, távközlési és energetikai berendezéseket, az Izraeli hadsereg buldo- zérokkal lerombolta. Illet ve felrobbantotta. A hirügy nökségek közük az egyik izraeli robbantóalaknlat parancsnokának szavalt, aki azt mondta az újságíróknak; „Az egyiptomiak csak elpusztított vidéket és kopár sivatagot kapnak tőlünk vissza.“

Pápua asszony gyermekével.