Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-04 / 18. szám

iM Lendl: A DAVI6 KUPA MINDENNÉL FONTOSABB Tizenöt hónappal a Csehszlovákia—Olaszország Davis Kupa döntö után, amely ragyogó csehszlovák sikerrel zárult. Ismét Davis Kupa-találkozó színhelye volt Prága. Ezúttal a kupa első fordulójában Csehszlovákia az NSZK csapatával találkozott, s teniszezőink az elvárá­soknak megfelelően szerepeltek. Az eredmény 5:0. A legnagyobb érdeklődés a tavalyi Grand Prlx-győztes Ivan Lendl mérkőzéseit kísérte, aki az amerikai John McEnroe és Connors mögött 77,89 ponttal a harmadik helyen áll az ATP-llstán. Eddig ötször sikerült legyőz­nie McEnroet és egyszer Connorst. 9 Hogyan ünnepelte meg a Connors fülütti győzelmét? A legnagyobb ünneplés tulajdonképpen az öröm volt, hogy végre sikerült. Addig sokan állították, hogy Lendl kép­telen legyőzni Connorsot, ha egy turnén egymás ellen kerül­nek, nincs esélye továbblépni. Connors egyébként az egész mérkőzés alatt bosszantott, olyasmiket kiabált felém, hogy úgy nézek ki, mint egy ázott csirke. A találkozó utáni sajtó- tájékoztatón egy sült csirkét küldtem neki. 9 Már végleg eldőlt, hogy nem indul Wimbledonban? I— Igen. A füvön való felkészülés sok Időt vesz igénybe, tavaly tizenhárom napon keresztül készültem Wimbledonra, mégsem tudtam az elvárásnak megfelelően szerepelni. 9 Wimbledont nem hivatalos világbajnokságnak tartják, minden teniszező álma, bogy sikerüljön megnyernie. Mit sze­retne etérni ebben az évben? »— En minden erőmet a Davis Kupára fordítom, s úgy gon­dolom, eléggé kedvezett a sorsolás is. 0 A teniszezők általában elég gyakran váltogatják az ütő márkáját. Evek óta főleg a sífelszereléseiről jól ismert oszt­rák KneissI-cég ütőjét használja. *- A Knelssl-ütők feje 1 mm-rel szélesebb az átlagosnál és az én játékstílusomhoz ez felel meg a legjobban. % Gondolt már arra, hogy mivel fog foglalkozni, ha abba­hagyta az aktiv teniszezést? — Gondolom ez még távol van, 5—6 évet még kfbírok a teniszpályákon. Most az alváson, az utazáson és a tenisze­zésen kívül semmire sincs Időm, de ez korántsem jelenti azt, hogy boldogtalan lennék, hiszen azt csinálom, amit nagyon szeretek. Még nem tudom, mihez kezdek, ha abbahagyom a versenyzést, de valami olyannal szeretnék foglalkozni, ami hasonlóan a teniszhez érdekelni fog és amire képes leszek. 0 Valamikor jói sakkozott... — Ez egy kicsit túlzás, de valóban nagyon szeretek sak­kozni, és néhány kisebb versenyen is részt vettem, persze az még messze volt a nagyon jótól. Most sakkozásra nem futja az időmből. • A legközelebbi Davis Kupa-ellentél a francia csapat. — Seerlntem a francia oeapat jobb ellenfél, mint az ar­gentin. • Éppen a francia Noab szakította meg a győzelmi soro­zatát. Hogyan viselte el ezt a vereséget? ^ Egy vereség sem kellemes, de pszichlkailag egy kicsit felszabadított. Mindenütt az én győzelmi sorozatomról beszél­tek és ez egy kicsit nyomasztó érzés. KAMONCZA MARTA Pontosan egy évvel ezelőtt ugyan­ezen a helyen foglalkoztunk a Duna- szerdahelyl AC asztalitenisz szakosz­tályával annak az ürügyén, hogy mind a női, mind pedig a férfi csa­pat megnyerte a Szlovák Nemzeti Ligát és osztályozó mérkőzéseket játszhattak a cseh Nemzeti Liga csoportgyőzteseivel a legfelsőbb osztályba való Jutásért. Szinte min­denki biztosra vette, hogy mindkét ágon sikerül a feljebbjutás. Túl ko­rán elkiabáltuk a dolgot, mert ez egyik ágon sem sikerült, i— maradt csupán a csalódás. Mi újság ma, egy év után a DAC asztalitenisz szakosztályának berkei­ben, miután befejeződtek az SZNL küzdelmei? A férfiak nem Ismételték meg a tavalyi teljesítményüket, és csak ne­gyedikek lettek, a nők azonban ezút­tal is kitettek magukért és fölényes biztonsággal nyerték meg az SZNL bajnoki címet. Ismét jogot formálhat­tak tehát arra, hogy osztályozót ját­szanak. Sőt, az osztályozó első torná­ját már le is bonyolították, és a du- naszerdahelyl lányok remekül kezd­tek. Az Ostí nad Orllcí-ban rendezett tornán veretlenül játszottak, miután 9:1 arányú győzelemmel lesöpörték az asztalról a Lokomotive Vrgovlce í csapatát, 0:4-re győztek a hazaiak t ellen és 5:5 arányú döntetlen ered­ményt értek el a legnagyobb esélyes Vítkovice B csapatával. A csapat sze­repléséről Lázár György (a képen), a szakosztály módszertani vezetője a következőket mondta: „Tuljesitettük a kitűzött célt, sőt, a várakozáson felül szerepeltünk. A lányokat a lehető legjobb lelkiálla­potban találta a torna, felszabadul­tan, nyugodtan játszottak mindhár­man. Valóban minden elismerést meg­érdemelnek. Ostfban végül is az első helyen végeztünk, s most óriási lehe­tőség áll előttünk, hogy hazai kör­nyezetben kiharcoljuk az első ligába való jutás jogát.“ Erre a tornára az említett csapa­tok részvételével szombaton és vasár­nap kerül sor Dunaszerdahelyen. Fel­merült ugyan, hogy a nagy érdeklő­désre való tekintettel a nyárasdi (To- pofníky) csarnokban játsszák a mér­kőzést, de a gondolatot eleve elve­tették. Nem szeretnének semmit sem kockáztatni, s . remélik, hogy a csa­pat a jól ismert asztalokon nem sza- lasztja el az alkalmat, hogy ismét a legfelsőbb osztályba kerüljön. Három évvel ezelőtt mindössze egy idényt töltött a legjobbak között. Fel­merül a kérdés: ha sikerül a feljebb­jutás, vajon szereplésük nem lesz-e olyan kérészéletű, mint korábban? Hogyan vélekedik erről Irena Mikó- cziová-Bosá, a csapat legtapasztaltabb játékosa, a , többszörös csehszlovák válogatott és Európa-bajnoki ezüst­A DAC A9ZTALITENISZEZÖNÖI AZ ELSŐ érmes asztaliteniszezőnő, akt éppen három évvel ezelőtt jött az együttes­hez: „Túlságosan fiatalok és tapaszta­latlanok voltak még a lányok, bár a tudásukat nem lehetett kétségbe von­ni. Láttam, hogy szinte reszketnek az asztalnál, megijedtek a nagy ver­senyek légkörétől. Tulajdonképpen éppen azért engedtem a barátaim unszolásának és vállaltam még a já­tékot Dunaszerdahelyen, mielőtt vég­érvényesen visszavonulnék, mert ta­pasztalt játékosra volt szükségük. Sajnos, legtöbbször lélektanilag nem tudtuk elviselni a mérkőzéseket, és többször minimális vereséget szenved­tünk. Most merőben más a helyzet. A lányok megedződtek, hozzászoktak a nagy versenyek légköréhez, és úgy érzem, ha sikerül túljutnunk a selej­tezőkön, nincs mitől tartanunk.“ Lázár György is hasonlóképpen vé­lekedik: „Ezek már nem ugyanazok a fé­lénk 15—16 éves kislányok, akik meg­ijednek az ellenféltől. Tudásban, de főleg létektanilag sokat fejlődtek. Magabiztosabbak lettek, ami a leg­utóbbi tornán is megmutatkozott. Egy kicsit tartottunk ezektől a mérkőzé­sektől, mert a lányoknak ugyanazon a héten volt az írásbeli érettségije, és el sem tudtam képzelni, mi lett volna, ha valamelyiknek balul üt ki. Emiatt keveset is edzettünk, de sze­rencsére minden jól végződött, való­sággal éhezték a játékot.“ Kik is hát valójában azok, akik megnyerték az SZNL bajnoki címét és most a legfelsőbb osztály kapuját döngetik? A csapat lényegében ugyanaz, ame­lyik három évvel ezelőtt már meg­járta az első osztályt, ée tavaly si­kertelen kísérletet tett az osztályo­CSIBA maria ........................ NEMETH nOra zőkon, csak — ahogy az elmondottak is bizonyítják — Időközben felnőtt a feladathoz. Erőssége változatlanul a 37-esztendős, ki tudja hanyadvírágzá- sát élő Irena Mikócziová, aki koráb­ban több mint ötvenezer képviselte a csehszlovák színeket, 1966-ban az angliai Európa-bajnokságon női pá­rosban Luzovával ezüstérmet nyert, s ma is a szlovákiai ranglista ötö­dik helyén áll. A csapat másik erőssége Csiba Má­ria, a bővebben csehszlovák váloga­tott keret tagja, Szlovákia többszörös ifjúsági bajnoknője. Csehszlovákia -legutóbbi felnőtt bajnokságán, csapat­társával, Németh Nórával párosban bronzérmet nyert Szlovákia bajnok­ságáról pedig együtt egy ezüstöt hoz­tak el, illetve Mária vegyespárosban bronzérmet nyert. A dunaszerdahelyi magyar tanítási nyelvű gimnázium tanulója; Németh Nóra szintén többszörös Ifjúsági bajnok, s edzőjével. Mádéi Lászlóval Szlovákia bajnokságán a dobogó legfelső fokára került fel. Szintén gimnazista, mindketten tizen­kilenc évesek. Tartalékként a nagyon tehetséges, mindössze tizennyolc éves Boráros Kati szerepel, aki azonban Szlovákia felnőtt bajnokságáról máris bronzéremmel büszkélkedhet a női párosban, szintén a gimnázium ta­nulója. Felmerül a kérdés: ha sikerül a továbbjutás, együtt marad-e a csa­pat? Hiszen a lányok válaszút elé érkeztek, hamarosan kikerülnek az életbe. „Bennünket is foglalkoztatott már a kérdés“ — mondja Lázár György. — „Főiskolára jelentkeztek, mindhár­man Bratislavába. Ogy tervezzük, ha sikerül a feljutás, akkor Szlovákia fővárosában edzéslehetőséget biztosí­tunk számukra, és továbbra is a mi színeinkben versenyeznek majd. Meg­kaptuk már ehhez az előzetes bele­egyezésüket is. Ha netalán rosszul sülnek el a selejtezők, akkor lehet­séges, hogy megválnak tőlünk, és nemzedékváltási probléma elé né­zünk, jóllehet az ifjúsági edzőköz­pontban van néhány tehetséges játé­kosunk, mint például Marta Sutov- ská, aki Boráros Katival legutóbb a harmadik helyet szerezte mag a szlo­vákiai bajnokságon. Távlatilag tehát jő kilátásaink, vannak, mert az isko­lai edzőközpontban is sok tehetség pattogtatja a kis fehér kaucsuklab- dát.“ Persze ezek már a Jövő reménysé­gei. A dunaszerdahelyi asztalitenisze- zdket egyelőre a legközelebbi cél foglalkoztatja, és senki sem vonja kétségbe, hogy május 9-én örömün­nep lesz a városban — a női asztali- tenisz csapat legfelsőbb osztályba való jutásának ünnepe. PALAGYI LAJOS > Tóth és Csordás felv. BORAROS KATI Élénk sportélet falun Garamkesziben (Hronské Kosl- hy) minden hetedik lakos tagja a Druístevník sportegyesületnek. E testnevelési egyesület a Nem­zeti Front tömegszervezetei közül a legaktívabb. A labdarúgó-szak­osztályon kívül jégkorong-, aszta­litenisz-, sakk- és röplabda-szak­osztályunk is van, s mindemel­lett egyre többen hódolnak a tor­nának is. Évente megrendezik a felszabadulási serlegért kiirt téli labdarúgótornát, a karácsonyi sakkversenyt, a felszabadulásunk tiszteletére folyó asztaütenisz- -tornát és sorolhatnánk még to­vább a rendezvényeket. „A párt tiszteletére ^ a tgsttíejíelés javá­ra“ elnevezésű országos verseny­be is bekapcsolódtak, s a járás 26 benevezett egyesülete közül a harmadikok lettek. Az új tornatermet 1977-ben ad­ták át rendeltetésének. Amikor ott jártunk, éppen a lányok, asz- szonyok tornáztak, s öröm volt látni, a fiatalok mellett a .45—50 éves nőket is. Mint mindenütt, itt is á labda­rúgás a legnépszerűbb. Nem is olyan régen a csapat még a leg­magasabb járási bajnokságban szerepelt sikerrel. Utána vissza­estek és meg kellett elégedniük a járás negyedik, tehát az utolsó osztályával. De az illetékesek ösz­‘ szefogtak s a labdarúgó-szakosz- : tályt fiatal szakemberekkel frissí- : tették fel. Most már a járási III. ; osztályban a második helyen sze- : repelnek, s minden feltételük J megvan ahhoz,, hogy jövőre a ! „járási ligában“ szerepeljenek, j Szép a sporttelepük, melyet a la- • kosság társadalmi munkában épí­tett. A labdarúgók átlagos élet­kora 22 év. Jól szerépeinek a jégkorongo- zók, a felnőtt csapaton kívül ifjú­sági és diákcsapat is szerepel a különféle bajnokságokban. Nem egy városi szervezet követhetné j a garamkesziek példáját. ' Ábel Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents