Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-27 / 17. szám

ilN 3 ■— Nagy merényletet követtünk el el­lened! — fogad a SZISZ Banská Bystri- ca-i Kerületi Bizottságának titkárnőbe, Katarina Zambojová, és várja, hogy fel­robbanok a dühtől. Eredetileg a fiatal postások közé akartam menni, gondolván, hogy talá­lok közöttük néhány magyar fiút és lányt, ők pedig a Technomat kerületi vállalatának a fiataljait ajánlották. Nos, mit volt mit tennem; merénylet ,,áldo­zata" lettem, de most már nem sajná­lom, ugyanis az a kis csapat, amely a Technomat vállalatban dolgozik, szim­patikus, kedves társaság. De talán kezdjük az elején. Nincse­nek sokan, összesen harmincötén. Vi­szont, mint ahogy azt a minap az if­júsági szervezet egyik vezetője mondta, a kis szervezet még nem jelenti azt, hogy rossz. Sőt! Br. Evarist Zúzán, az üzem fiatal mo­solygós jogásza, Anna Mareöková, a szervezet titkárnője és Ján Gálus kul- tűrfelelős fogad. Evarist, Evarist — morzsolgatom, íz­lelem a nevet. — Vajon miért is kap valaki Ilyen nevet? — és arra gondo­lok, hogy talán dr. Evarist Zúzán gö­rög származású. Nos, nem. Édesapjának, aki a fövá­le járó szénabetakarítást Is azért „ját­szották meg“, hogy még jobban össze- kovácsolódjék a kis kollektívájuk. — Azt szeretnénk — mesélik —, hogy hét ! végén, pénteken klmennénk a kijelölt részre, vinnénk a gyerekeket, férjeket, feleségeket, sátrat ütnénk ott, és nemcsak dolgoznánk, hanem szóra­koznánk Is egész vasárnap estig. A öe- rínl szövetkezet, amely az üzem véd- nökségl szövetkezete, biztosítja szá­mukra az étkezést, frissítőket, ml pe­dig megpróbálunk több és jobb szénát betakarítani. Ugyanezt teszik a szak- szervezet tagjai is, vagyis ott lesz az egész üzem, de azért úgy gondoljuk, mégiscsak szükséges, hogy ne mosód­junk bele a nagy egészbe, hanem ml, fiatalok külön is ott legyünk. Egy ki­csit talán jobban megy majd a munka, és közben a szervezet is életrevalóbb, jobb lesz... És ami talán még lénye­ges, egy kicsit felvillanyozzuk, serkent­jük az idősebbeket is ... Azt hiszem, itt Is ki kell tennem a figyelmeztető felkiáltójelet, mert a kö­zösségi életnek ezt a formáját másutt is megvalósíthanák, követhetnék. El tu­dom ugyanis képzelni, hogy mennyit nyernének, akik maguk mögött hagy­va hétvégeken a gondokat, a füstös vá­NAGYSZERŰ MERÉNYLET ros mellől származik, s mint orvos ke­rült a közép-szlovákiai kerületbe, tet­szett meg az Evarist név. í— Nem haragudtál az édesapádra az Idegen csengésű névért? — kérdem. •— Nem, miért is haragudtam volna. Szokatlan volt, az Igaz, de volt egy előnye; mindig mindenhol az érdeklő­dés középpontjába kerültem ... Néha talán túlságosan is, de ezért elég jól tudtam gazdálkodni ezzel az érdeklő­déssel ... — mondja, és aztán az ifjú­sági alapszervezet dolgairól kezd be­szélni, mondván, hogy most Is fordít­suk a szervezet hasznára ezt az érdek­lődést. Van -ugyanis miről beszélni. Itt van például a papírgyűjtés. Egy Irodában, mint mondják, elég sok pa­pírra van szükség, de nem mindegy. Jana Baubnerová Ján Gálus hogyan gazdálkodnak vele. Ok elsősor­ban nem a gyűjtésre gondolnak, ha­nem a takarékosságra, mert nem szük­séges, hogy a szemétkosár nyelje el a papírt. Jobb, ha eleve valami kis zsá­kokba vándorol a piszkozat, az elron­tott tervrajz, az időszerűségét vesztett jelentés. — Nemcsak nagyban, kicsiben is kel­lene takarékoskodnunk! — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Ján Gálus, aki mel­lesleg órák hosszat tudna beszélgetni a sportrepülésről, s aki szinte felvilla- nyozódlk, amikor a kedvenc témája is szóba kerül. — Szerintem még a limo- nádés-, sörösüvegek kupakjait is gyűj­tenünk kellene, mert nem az a legény a gáton, aki a roncstelepekről tonnaszám­ra szállítja a hulladékot, hanem az, aki az apró, majdhogynem reszeléknyi tör­meléket sem hagyja kárba veszni. Később más irányba terelődik a szó, de azért én nem állhatom meg, hogy ne hívjam fel a figyelmet erre a gondo­latra. Persze tudom, nem mondok sem­mi újat, de azért hadd tegyem ki utá­na a figyelmeztető felkiáltójelet, elvég­re is biztos tonnaszámra használják fel a palackozók is a sok-sok fémet, miért nem lehetne hát ezt is visszavezetni a nemzetgazdaság vérkeringésébe?! Ülünk, beszélgetünk, azaz újabb té­mát taglalunk, az egyre égetőbb és idő­szerűbb takarmányellátást, amikor hir­telen berobog Jana Daubnerová, lány- nevén Némethová. ö a szervezet elnö­ke, azért illik, hogy jelen legyen a be­szélgetésen. Ahhoz azonban, hogy itt le­hessen, telefonálni kellett érte, behívni, mert Matej fia lázas, fáj a füle, így ki­írta hozzá az orvos. ■ Jaj, gyerekek, még megfésülköd- nöm sem volt Időm — robban be a szo­bába, és fiatalosan közénk telepedik. öt évig volt odahaza, gondozta a gye­rekeit, és amikor végre munkába állt, a többiek azt mondták, jó lenne, ha el­vállalná az ifjúsági szervezet elnöki teendőit, ö pedig szívesen vállalta, mert arra gondolt, hogy így legalább gyor­sabban megtalálja helyét a régi kollek­tívában. így is lett, és ugyancsak nyert vele a szervezet Is. Friss szemmel, más nézetekkel jött, és bár addig sem dol­goztak rosszul, ekkor még Inkább meg­élénkült a szervezeti élet. Az, hogy most épp otthon volt bete.g gyereke mellett, rendhagyó eset, mert általában ha csak teheti, nem marad odahaza, se­gítségül hívja az édesanyját, és az gon­dozza a gyereket. Most Is gyorsan őrá bízta a beteg kisfiút. Nos, ebből az eszmefuttatásból is ki­derült, hogy ezek a fiatalok, akik itt ülnek körülöttem, nem a nőtlenek és függetlenek szervezete. A legtöbb vál­lalkozást úgy szervezik, hogy azon részt vehe.ssenek a családtagok is. Az idei legnagyobb vállalkozásukat, a fél hektár erüei legelő gondozását és a ve­rosi levegőt, nemcsak üdülnének, ha­nem szénát gyűjtenének vagy kukori­cát kapálnának, tél végén, tavasz ele­jén pedig még munkájuk hasznát is éreznék; több lenne a tej, jobb a közel­látás. Itt be is fejezhetem a beszámolómat. Sőt meg is köszönhetem a titkárnőnek a merényletet, azt, hogy épp ezek közé a fiatalok közé küldött, elvégre is sok hasznos tapasztalatról beszámoltak, a- melyeket más Ifjúsági szervezetek is átvehetnének tőlük. Jókedvűek, ki­egyensúlyozottak, nemcsak együtt dol­goznak, hanem gondjaikat és örömei­ket Is megosztják egymás között, és ez nagyszerű dolog. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei Anna Mareöková r­Evaiisl Zúzán DIÄKSZERELEM, 19S2 Ryy matekórán elkobozott levél: Tudom, hogy már nem szeretsz! Miből gondolod??? Láttam, hogy a szünetben Kovács­nak adtad a zsemléd felétlll - Ne hülyéskedj! Nagyon éhes volt! Ezt mindenki mondhatja... Barátság? Szerelem? A tizenévek elején nehéz különbséget tenni. Érdekel a másik. Szeretek vele együtt lenni. Bánt, ha mással van. Mindig rá gondolok. Aztán új osztály­társ jön, aki érdekesebb, izgalmasabb, aki­nek érdemesebb puskát csinálni és súgni, akivel a szünetekben olyan jólesik az ud­var sarkába húzódva szidni a matektanárt Kivel nem történt meg mindez? Ugye, min denki volt már szerelmes? Erről beszélget­tünk a Lánnyal és a Fiúval. A LÄNY: — A szerelem? Két ember kapcsolatát jelenti, amikor mindent el lehet egymás nak mondani. Szerintem annyiban külön­bözik a barátságtól, hogy a szerelemben van testi kapcsolat is. Persze nem tizen négy éves korban ... — En úgy érzem, hogy a diákszerelem mindenkinek jót tesz. Nemrég egy iskola- bulin megismerkedtem egy fiúval. Találkoz- gattunk, elmentünk moziba. Tanulás köz ben Is rá gondoltam. Minden jobban ment, mint előtte, nekem nagyon sokat adott ez a kapcsolat. Persze, otthon nem mertem szólni, mert tudtam, hogy akkor eltiltanak tőle, nehogy megzavarjon. Inkább a barát­nőimmel beszélek meg mindent a suliban. Ok mindig tanácsot adnak, mit csináljak, mit mondjak, hogyan viselkedjek. Nehogy azt hidd, hogy nem tudom egyedül eldön­teni mindezt, de hát valakivel meg kell beszélni ... — A múltkor Kati látta a szerelmemet a sportpálya mellett; kézen fogva andal- gott egy alacsony, kövér lánnyal. Termé­szetesen rögtön elmondta. Megbeszéltük, hogy mit csináljak. En nagyon szerettem ezt a fiút. Nem akartam, hogy vége legyen de a lányok azt mondiák: legyek erős, és szakltsunki Nem lehet rendes az olyan, aki másik lánnyal andalog ... Ennek nem lesz jó vége, és különben sem szeret az ilyen igazán.,. — Most éppen nem járok senkivel.., Miért? Nem jó a sok szerelem sem. A sze­relmet is meg lehet unni. Az egyik osz­tálytársam mondta: a szerelem olyan, mint a tejcsokoládé: könnyen meg lehet unnt, ha sokat eszel belőle ... — A szexszel én még nem foglalkozom, szerintem korai. Egyébként tudok minden­ről. Orvosok jönnek az iskolába, és előadá­sokat tartanak arról, hogy hogy alakul ki a. gyerek, meg minden. Otthon erről ram beszéiünk. Anyu még gyereknek tart. nem veszi észre, hogy nő lettem. De ennek el­lenére nem akarom elkezdeni, csak ké­sőbb, majd ha tizenhét-tizennyolc éves le­szek ... — Milyen az ideálom? Magas, szőke, ki­sportolt, okos, és ért a fizikához ... A folyosó végén magas, szőke, sportos alakú fiatal férfi jelenik meg. Ö az? Bó­lint, és elrohan. Kezdődik a fizikaóra . .. A FIÜ: — Nekem az, hogy szerelem, ebben a korban nem olyan sokat mond már. Ogy tizenháromtól tizenhét éves korig alakul ki az ember, készül a jövőjére. Ha ilyenkor szerelmes lesz, természetes, hogy látni akar­ja, találkozni akar a lánnyal, és ez rögtön valamiben gátolni kezd. Ebből a szempont­ból most nem is járok senkivel. Voltam szerelmes, azt hiszem, szerelem volt. Tizen­három éves voltam akkor. Nagy íellobba- nás volt. Komolyan vettem. Két-három hó­nap múlva aztán halványodni kezdett. Már nem tetszett annyira a lány .ahogy kezdtem megismerni. A hibáit is, a jó tulajdonsá­gait is. Elgondolkodtam rajta. Például ész­revettem, hogy nagy füle van... Abba is maradt utána ... — Azóta sokat gondolkodtam a szerel­men A testi szerelmen is. Az ember vágyik rá, aztán előbb-utóbb belátja, hogy nem is olyan hasznos dolog. Netán a lánynak vé­letlenül gyereke lesz, és az már nagy bo­nyodalom ... Az a baj, hogy a lányok Ilyenkor még nem mennek el orvoshoz, és így minden előfordulhat. En pedig nem akarok tizenöt évesen apa lennil Mindez nagyon gátol engem ... És arra Is gondol­ni kell. hogy mindez milyen hatással lehet az életünkre. A lányéra és az enyémre Is. ~ Ügy gondolom, hogy majd valamikor megnősülök. Ahhoz tényleg kell a szere lem, meg a fO körülmények Is. Mostanában megnősülnek, sajnos úgg, hogy meglátták egymást és rohannak az anyakónijvoezetö- höz. Nem jó dolog, nem hasznos, nem is­merik meg egymást. En hosszabb Ismeret­séget szeretnék előtte, legalább egy évet. Úe fOhet majd egy lellángolás, és én Is rohanok az anynkönyvvezető elé . .. — Ogy képzelem a feleségem ... Nem muszáj, hogy nagyon szép legyen, inkább a gondolkodása, a magatarfása hasonlítson hozzám. Legyen rendes, jő háztnrtásvezető gondos, takarékos. Tehát nem minden o szépség... Az órájára néz. majd mentegetőzni kezd Elnézést — mondta — de egy barátommal megyek moziba, és megígértem, hogy elől te még veszek neki csokit, mert csak azt szereti... i, t.

Next

/
Thumbnails
Contents