Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-27 / 17. szám
4 M ár kiültettük a paprikapalántákat, derékig érő szára van az uborkának, dolgozunk hajnaltól késő estig, s közben egyre Jobban kísért az előző évek szomorú tapasztalata: kell-e majd a keserves munkával megtermelt zöldségünk — mondja- -kérdezl gondterhelt arccal a ka- Jall Zsillé Lajos, de hasanló mondatok, gondok hangzottak el másutt Is, szinte mindenütt a kistermelők szájából. Mondják ezt elsősorban azért, mert megtörtént tavaly Is, tavalyelőtt Is, hogy a szezon vége felé megtermett papriKat, uoorkát, vagy egyéb zöldségféléket csak nevetséges 'áron, vagy egyáltalán nem vették át. Tonnaszám rothadt a paprika, az uborka a fóliában, esetleg 6gy*6gy felvásárlóhelyen, sáncparton. Igaz, paprikára tavaly kimondottan Jó év volt, arról pedig nem is beszélve, hogy az egyes falvak kistermelői egyazon zöldségféle termesztésére állnak rá, s így maguk Idézik elő a piac túltelítettségét. Igaz az Is, aka- ’dozlk az áruátvétel, hogy nincs elegendő láda, hogy nem rugalmasak az árváltozások, hogy a szerződéseket a felvásárló partner idény közben módosítja, csúsztatja, fölrúgja ... Mindezek a bonyodalmak sok kistermelőnek kedvét szegték, arról már nem is beszélve, hogy a fogyasztó asztalára nem Jut el időben, frissen megfelelő minőségben és áron a primőr áru. Végeredményben senki sem jár Jól, legfeljebb a bürokrácia duzzadó gépezete. Zsillé Lajos 6 darab 19 méteres fóliasátrában 240 tő uborka kúszik a magasba. A gazda március elsején ültette ki saját nevelésű palántáit, s május elsejére már szeretné megkóstolni az új termést. Ehhez azonban nem elég a nap természetes melege, hanem több száz liter fűtőolajra s egyéb fűtőanyagra is szükség van.-'árcius eleje óta fűtünk sa- ját találmányú kazánom- * ban, s ha valamilyen betegség nem tesz kárt az uborkában, beválik a számításom — mondja jogos büszkeséggel és bizakodással. — Hetente egyszer permetezek, s minden áldott nap 5—6 órát Itt töltök a fólia alatt. Sok itt a meló, de szívesen csinálom, és még nagyobb kedvvel csinálnám, ha nem ismétlődnének meg a tavalyi furcsaságok. Ugyanis a húgom Prágában lakik, s amikor itt egyetlen koronát akartak csak fizetni az uborka kilójáért, akkor ő hetente írta a leveleket: „küldj uborkát, mert itt kevés van és drága!“. Tudja, mit mondtam én akkor, látva a rothadó termést? Ha benzinköltséget megfizetné valaki, elvinném az ország másik végébe is, oszt ingyen szétosztanám, hadd egyék a népek, csak ne lássam itt tönkremenni. Mert Itt nem egy-két uborkáról van szó, hanem a mi mindennapi ve- rejtékes munkánkról. — Tudom — folytatja mondóká- Ját a másik fóliasátorban —, sokan azt hiszik, hogy meggazdagszunk, a pénzért csináljuk, milliomosok leszünk ... Fészkes fenét! Az a tapasztalat, hogy egy tő uborka száz koronát hoz. Van hát 240 tő, az annyi, mint huszonnégyezer korona. Igen ám, de ebbői le kell számolni azt a ÍÖ-^r2 ezret, amiért a fóliasátrat elkészítettem, a palántákat, a műtrá-* gyát, a permetet, a fűtést. S kér- dem én, hogy egy félévi munkáért, napi állandó készenlétért sok-e 10—12 ezer korona? Tudja, mit lehet itt? Megbetegedni, nem meggazdagodni! Zsillé Lajos még hosszan beszél a Jobb szervezésről, a hathatósabb támogatásról, meg arról Is, hogy tavaly május ötödikén fogyasztotta a család az első paradicsomot — Ünnepélyes keretek között. A piaci termelés mellett természetesen Jut bőven a család, a rokonság, a szomszédok asztalára Is mindenből. N ézze ■— mondja már a ka-= púban búcsúzóul —, ha' lenne hely, dolgoznánk ml nagyobb méretekben is. Vannak olyan zöldségfélék, amelyeknél a kistermelési módszer a gazdasá-, gosabb és gyorsabb, hiszen én tavaly már leadtam tíz mázsa paradicsomot, amire a szövetkezet az első kilót leszedte. Amikor Kajalra érkezve a szövetkezet udvarán arról érdeklőd-^ tem, hogy melyik kistermelőt lenne leglidomosabb meglátogatni,- azonnal Csillag Istvánt, a szövetkezet agronómusát Javasolták, aki épp szabadságát töltötte — a fólia alatt; Csillag István és felesége nagyon kedves, rokonszenves emberek. Lehet, a faluban egy icipicit különcnek is számítanak, már csak azért is, mert ők nem emeletes házat építettek, hanem 6gy egyszerű és célszerű földszinteset. Mondják, többen meg is szólták őket a faluban, de ... — Nem voltam, nem .is vagyok olyan büszke ember, hogy emeletes házzal dicsekedjek, meg nem akartam a sok lépcsőt egy életen keresztül mászni. Zsillé Lajos öt-hat órát rtn'' ;mik a fóliasátor környékén Ennyit a házról, amelynek szinte ragyog az udvara, akkora ott a rend, a tisztaság, akárcsak hátul, a hatalmas kertben, ahol pontosan, szépen van elkészítve minden veteményeságy, minden talpalatnyi föld. Jó érzés körülnézni itt, és látni ezt a két embert, akik « kerti munkában, a munkában sok-sok örömet lelnek. A házigazdától megtudom, hogy a faluban elsőnek, még 1973-ban ő készített fóliasátrat, s mára már nagyon sok családnak áll kl- sebb-nagyobb a kertjében. Kezdetben csak a család, a rokonság részére termett meg a fólia alatt a saláta, a retek, majd a piacra is termeltek. — Piac... — mondja Csillag István, és furcsa képet vág hozzá. — Tudja, az ember szeretné, ha a reggel kiszedett retek már kora délután a vásárló asztalán lenne. De hogyan, amikor Galán- tán, éz a város van ide a legközelebb, hetente csak kétszer van piac, tehát hely és lehetőség a szabad árusításra. Azt pedig nem engedik meg, hogy tejcsarnokok, élelmiszerboltok előtt naponta áruljunk, pedig ez lenne az igazi, ha a fogyasztó egy helyen vehetne meg mindent, és mindennap friss árut. Csillag István értékesítési problémái is hasonlóak, mint társaié. Meséli, hogy tavaly, mivel helyben már nem kellett az áru, berakta a kocsiba, s elvitte az ország északi városaiba, ahol ugyan nem volt piaci nap, de kínálta a zöldséget, s nemegyszer büntetést is fizetett. — Sok az elkedvetlenítő körülmény, a probléma, amiket valójában nagyon egyszerűen és gyorsan meg lehetne oldani, csak egy kis Jóindulat, odafigyelés, rugalmasság kéne hozzá. Mert félreértés ne essék, itt nem arról van szó, hogy meglesz-e az én tervezett bevételem vagy sem, hanem sokkal többről. Arról, hogy a megfelelő mennyiségben megtermett zöldség eljut-e a fogyasztóhoz. A ház mögötti kertben két fóliasátor áll, az egyik 15 és fél, a másik 30 méteres. A sláger most a retek, azt követi majd a saláta meg az uborka. A retek Jónak ígérkezik, s ha nem eszi meg a féreg, egy-két hét alatt fogyasztóra talál. Van vele elég munka, hiszen kora este ki kell szedni, csomókba kötözni, ami naponta 3—4 órát vesz igénybe, másnap reggel ötkor kelni és korán elvinni a piacra, 10—11-ig árulni. — Télen egy kicsit megpihenünk — mondjá —, de Igencsak várjuk a tavaszt, a kerti munkát, hogy dolgozzunk, meg aztán idegeskedjünk: kell-e az árunk valakinek vagy sem. Biztosat idén se tudunk, csak bizakodhatunk: talán idén javul a helyzet, lesz némi változási noajalról délebbre vesszük az LX irányt. Nádszeg (Trstlce) ^felé. Ná'dszeg a messzi környék egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb fóliázó községe. Hatalmas, szinte óriás sátrak fehérlenek mindenfelé. A helyi kiskertészszérvezet vezetőségének tagja és a falu egyik legnagyobb termelője a fiatal Fábrik házaspár. Mindketten mérnökök, a szövetkezetben dolgoznak. Mondják, Nádszeg évente 50—60 vagon zöldséget termel, de képesek lennének többre is ha nem akadozna a felvásárlás. Tavaly ugyanis nem volt elegendő láda, s ha volt is, nem érkezett meg időben. Sokszor két-három napot is állt a leszedett paprika, ezzel vesztett értékéből, s egyaránt kárát látta ennek a termelő és a fogyasztó is. Idén változik a helyzet. Oj vezetőség alakult, új koncepciójú szerződéseket kötött a 3800 lakosú falu 400 kistermelő családja. Szeretnék, ha rendszeresen, minden hétfőn és szerdán lenne elegendő láda, ha a felvásárló még aznap átvenné és elszállítaná a terményt, hogy másnap már a forgalmazóhoz, az Üzletekbe és a fogyasztóhoz kerüljön. És azt is szeretnék, hogy a szezonmunkák idején ne kelljen fölaprózni energiájukat piszlicsárl ügyintézésekre, hanem csak a szedésre összpontosítsanak. Hiszen a falu naponta leszed 100 mázsa paprikát, amivel bizony van elég munka. Szeretnék, ha mindenki végezné tisztességgel, becsülettel a maga dolgát: a termelő termelne, a felvásárló és értékesítő vállalat pedig felvásárolna és árusítana. ZOLCZER JÁNOS falu naponta leszed WO má- Fábrik mérnök: „Nádszeg évente Csillag István: „Sok az elkedvei- naurikát" — mondta Fábrik- 50—60 vagon zöldséget kitermel.“ lenítö körülmény, a probléma." zsa paprikát" — mondja Fábrik- 50—60 vagon zöldséget kitermel.“ lenítö körülmény, a probléma.’ né. Többen is megszólták őket a ház miatt. RUGALIli^BB PIAiC^k
