Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-20 / 16. szám
Alaszka nagy kiterjedésű mezőin évente jelentős mennyiségű földgázt termelnek ki, és gondot okoz a kitermelt gáz elszállitása. Gázvezeték épitése a nagy távolságok miatt komoly műszaki problémát jelentene, és ezért nem lenne gazdaságos. Megoldás lehetne olyan hatalmas vizalatti tankhajó, amely az arktikus jég alatt közelítené meg a lelőhelyeket. Az alaszkai Prudho-e Bay öböl felett helikopter kering. A benne ülő férfiak mintha nem is észlelnék a csikorgó fagyot, feszülten figyelik a tenger tükörsima vizét. Hirtelen hullámzanl kezd az óceán vize, mint a szökőkút, a magasba szökken. A forrongó vízből egy hatalmas tengeralattjáró merül fel és a part felé tart. A hajó hosszabb mint négy futballpálya és egy nyolcemeletes háznál is magasabb. Ez a legnagyobb tengeralattjáró, amelyet építettek. Belsejében földgázt szállít az alaszkai gázlelöhelyekről. Mindez ma még csak úgy hangzik, mint a jövő zenéje, de ha az amerikai General Dynamics cég tervei valóra válnak, akkor nemsokára ez a látvány megszokottá válik. A cég 1970-től foglalkozik ezzel a gon-' dolattal. Két évvel ezelőtt ugyanis hatalmas kőolaj- és földgázlelöhelyeket fedeztek fel Alaszkában. A kőolaj elszállítására azonnal építettek egy távolsági vezetéket, a gázzal azonban nem törődtek, hagyták szabadon elillanni. Néhány évvel ezután jött a nyugati országok energiaválsága, és a gáznak is megnőtt az értéke. Ekkor lépett színre a General Dynamics az óriás tengeralattjárók tervével. Elképzelésük szerint ezek az óriások évente 25 millió tonna gázt szállítanának Kanadába és az Egyesült Államokba. A tartályhajó meghajtásához viszonylag kevés energiát használnak el, mert az elégetett gáz maradékait metánnal és oxigénnel dúsítják, és újból hasznosítják. Ami még ekkor is megmarad, az sem megy egészen kárba: mielőtt a tengerbe engednék a bennük rejlő hőenergiával a tartály- hajót fűtik. A hajó maximális sebessége 22 km/ó lesz, és 183 méterig merülhet alá a vízben. Ilyen mélyre a legnagyobb jéghegy sem ér el. Szükség esetén, ha ezt valamilyen üzemzavar szükségessé tenné, a hajó egészen háromszáz méter mélyre merülhet ACELÓRIÁSOK AZ ÓCEÁNOKBAN le. Mélyebbre azonban már nem, mert az óriási nyomás öszeroppantaná. Természetesen nehéz lenne elérni, hogy egy ekkora óriás (387 méter hosszú, 70 méter széles és 28 méter magas) teljes egészében nyomásblztos legyen. A tervező szerint ez nagyon költséges és anyagigényes lenne. Az elképzelések szerint csak a gáz- és oxigéntartályok, továbbá a gépház és a személyzet tartózkodási helye lesz nyomásblztos. Maga a hajótest csak mint hordozó szerkezet szolgál, és néhány helyen „lyukas“ lesz. így a tengervíz behatolhat és kiegyenlíti a belső és külső nyomást. A fedélzetet egy huszonöt centiméteres tölgyfa réteg borítja. Esetleges ütközéskor ennek kellene védeni a hajót. Az ütközésnél a faréteg szétroncsolódik, és ezzel védi meg a hajó szerkezetét a sérüléstől. A hajó acélburkolata kettős, ami jó stabilitást ad a járműnek, és biztonságosan védi meg, ha összeütközne egy jégheggyel. Ugyanis ezt az eshetőséget nem lehet kizárni. Bár a hajót a legkorszerűbb navigációs berendezésekkel szerelik fel, méreteire való tekintettel, képtelen lesz hlrtelei manőverezési mozdulatokat végrehajtani. Ahhoz, hogy nagy mennyiségű gázt tud janak szállítani, szükséges lesz a gázt erősen összesürltenl. Ezzel csökken a gáz hőmérséklete. Ha például hatezer köbméter gázt egy köbméterre sűrítik össze, cseppfolyóssá válik, és mínusz 161 Celzius-tokra hűl le. Az Ilyen hőmérsékletű folyékony gáznál már nagyon kicsi a robbanásveszély is. Ha azonban a hőmérséklete mínusz 162 Celzius-fok fölé emelkedik, a gáz „forrni“ kezd, ismét gázneművé váiik, és fennáll a robbanás veszélye. Ezért a gáztartályokat tökéletes hőszigeteléssel kell ellátni. A General Dynamics erre egy különleges, habszerű anyagot fejlesztett ki. A számítások szerint két tonna gáz így is elpárolog naponta. Ez a szállítási mód akkor lenne gazdasá-, gos, ha képesek lennének napi kilencven ezer tonna gáz szállítására. Eddig azonban még a cég nem talált partnert, aki az elkészített hajókat megvásárolná és üzemeltetné. Feld.: H. R. ENERGIATAKARÉKOSSÁG SVÉDORSZÁGBAN lEHET LANGYOS IS Százhatvan helyen üzemel vízfüggö- nyös fóliasátor Magyarországon ötszáz négyzetméterestől kéthektáros nagyságúig. A Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Intézete által kialakított Hydrosol elnevezésű vízfüggönyös palántanevelő és hajtatóberendezés iránt külföldön is nagy az érdeklődés; Bulgáriában, Cipruson, Csehszlovákiában, Görögországban, Jugoszláviában, Kanadában, az NDK-ban, az NSZK-ban, Svédországban és a Szovjetunióban. A hagyományos létesítményeket 40— 50 C-fokosnál melegebb vízzel lehet fűteni, a Hydrosol sátorban azonban 10— 30 C-fokos víz is hasznosítható. A kettős falú sátorban a két fóliapalást közé permetezett langyos víz is többszörös szigetelő réteget képez, leadja hőenergiája jelentős részét, s nem engedi a talajnak a napsugárzásból és a mélyebb rétegekből nyert melegét elszökni. A találmány lehetőséget nyújt az ipari hulladékvizek gazdaságos hasznosítására. A kévés hőt igénylő zöldségfélék egész évben, a sok meleget kívánó fajták február végétől, március elejétől hajtathatok a Hydrosol sátorban, amely kiválóan alkalmas zöldségfélék téli tárolására, s egyre nagyobb teret hódít a dísznövénytermesztésben is. A létesítmény beruházási költsége négyzet- méterenként 400—800 forint, forgalmazója az Élólmiszergazdasági Műszaki Szolgáltató Kutatási Fejlesztési Termelési Társaság (Élmszolg). Ez a társaság a létesítmények telepítését „kulcsátadásig“ vállalja. A Zöldségtermesztési Intézettel közösen rendezett szimpó- zionokon a szakemberek megtekinthették a vízfüggönyös fóliasátor egyhajós és blokkrendszerű típusát a kiegészítő berendezésekkel egyetemben. VlZFÜGGÖNY Áprilisban kezdődik az építkezés a magyar Élmszolg Társaság alapján és kivitelezésében, s májusban már birtokukba is vehetik a kertészek Közép-Svédországban, Skaraborgs megyében az új vízfüggönyös hajtatótelepet. A Nádex részvételével alakult svéd—magyar vállalatnak, az Erna- grexnek ez az első közös egyezsége. A svédek az ellátáshoz szükséges zöldség 80 százalékát importálják. Évek óta szorgalmazzák tehát a hazai termelés fokozását. A most épülő telep is állami támogatással készül. Háromezer négyzetméter blokkos rendszerű vízfüggönyös fóliaház alatt zöldséget hajtatnak. Emellett fölépül két, egyenként 500 négyzetméteres fóliasátor Is, ahol az Élmszolg kertészfömémöke, Ivanov Tódor irányításával kísérlet kezdődik, hogy megállapítsák, melyik dísznövény, illetve zöldségfaj hajtatható a legeredményesebben az ottani körülmények között. A magyarok ugyanis technológiai tervet Is adnak a készülő telep hasznosítására. A fűtéshez szükséges energiát a közeli vegyi- üzemből hulladékhöként kapja a telep. Svédországban számos erőmű, vegyiüzem, iparvállalat települt a tengerpart mellé. így a hűtéshez szükséges vizet a tengerből nyerik. A 30—32 C-fokra fölmelegedett vizet aztán visszavezetik a tengerbe. Kínálkozó lehetőség tehát, hogy valamilyen megoldással hasznosítsák a kárba vesző energiát. Csőhálózati fűtéshez a hőfok nagyon kevés, a vízfüggönyös módszernél azonban ideális. Ezért jött jól a magyarok ötlete: az energiatakarékos fűtés. Ha a módszer Svédországban beválik, akkor 200 hektárnyira is növelhetik a hajtatótelepet, annyi a fölösleges vizük. Sőt az ország más vidékein is szándékoznak hasonlókat építeni. A közelmúltban svéd küldöttség is tanulmányozta Magyarországon a vízfüggönyös fóliaházak üzemeltetését. Ellátogattak többek között Szentesre, a Termál Tsz-be, ahol megtekintették a blokkos, gördíthető rendszerű vízfüggönyös fóliaházat (képünk). Néhány éve Cipruson már állítottak föl a magyarok hasonlót, és sikeresen hajtattak melegigényes cserepes virágokat. Szintén magyar közreműködéssel készült el nemrégen az NSZK-bell Reichenauban egy 500 négyzetméteres kísérleti vízfüggönyös fóliasátor. Ojabban Egyiptomban is érdeklődnek a magyar vízfüggönyös hajtatóberendezések iránt. Sőt, Kanadában is elkészült hasonló. Lehet, hogy a Rubik-kocka után most egy bűvös fóliaház hozza lázba a világot? A gázpalack nem akadályozza a rakományok elhelyezését a taxikon. N 'em sok idő múlt el azóta, amikor az autók kipufogócsöveinek füstje egy ország hatalmának és gazdaságának valamiféle szimbóluma volt. És napjainkban a környezetvédők riadót fújnak: egy közönséges gépkocsi az eltávozó gázokkal évenként mintegy 800 kilogramm szénmo- noxidot bocsát ki a levegőbe! Ha számftás- ba vesszük, hogy Földünk útjain jelenleg körülbelül 300 millió gépkocsi közeledik, ég számuk naponta növekszik, akkor megérthetjük a szakemberek aggodalmát. Másfelől az energetikusok úgy vélekednek, hogy az üzemanyag legfőbb forrásának, a kőolajnak a készletei ötven év múlva kimerülnek. Tehát egy olyan üzemanyagról kell gondoskodni, amely ökológiai szempontból ártalmatlan, és amiből hosszú időre elegendő készletekre lehet számítani. Világszerte kutatnak ebben az irányban. Japánban például eukaliptuszültetvényeket létesítettek, föltételezve, hogy az eukaliptuszolaj pótolhatja a benzint. Ausztráliában a tejsavót próbálják átalakítani üzemanyaggá. A brazilok már most cukornádból nyert alkohollal hajtanak autókat. A Szovjetunióbau és más országokban gyártanak villanyárammal működő gépkocsikat és reményt keltő kísérleteket folytatnak a hidrogén üzemanyaggal. A legnagyobb remények a gázzal működő motorhoz fűződnek. Benzin helyett gázt tartalmazó tartályokkal fölszerelt gépkocsik közlekednek Alma-Ata, Tbiliszi, Moszkva és más szovjet városok utcáin. Lvovban már kipróbálták a sűrített gázzal hajtott távolsági autóbuszokat. Taskentben gáz üzemanyaggal működik hozzávetőleg százötven kistaxi és háromszázhatvan teherautó. Számuk növekedni fog, mert minden gázzal hajtott taxi 2S0 rubel megtakarítást jelent évente. Ezenkívül motorja is kevésbé használódik el, és a levegő szennyeződése Is jelentősen — nyolcszorosan-tlzszeresen — csökken a benzinmotorok szennyező hatásához viszonyítva. Az utóbbi körülmény különösen fontos a taskentiek számára. Ebben a hatalmas délvidéki városban, ahol a vállalatok serege, a nagyszámú közlekedési főútvonal és a közművesítés amúgy is gondot okoz, a körAHOL TÉNYLEG A gazba TAPOSNAK nyezetvédeiem problémája még Inkább előtérbe nyomul. A megoldást elősegíti az a terv, melynek keretében az utóbbi évek során százszámra szereltek föl és korszerűsítették por- és gázfogó berendezéseket. A város határain kívülre telepítettek egy konzerv-, egy gyapottisztító, egy aszfalt- beton- és útépítőgyárat, egy húskombinátot és sok más vállalatot. A város határain belül megszüntették a bór-karbid és a szi- licium-karbid gyártását, bezárták a kátrány- papírgyárat. A nagyvállalatok többségében laboratóriumokat rendeztek be a környezel állapotának ellenőrzésére. A közeljövőben a város határain túlra vagy az ipari övezetekbe telepítenek át még huszonkét vállalatot. Ezzel kapcsolatban folytatni fogják az automatizált közúti forgalomirányítási rendszer második részének építését. Ma még úgy beszélünk azokról a gépkocsikról, amelyeknek tartályában benzin helyett gáz van, mint valami újdonságról. De a Szovjetunióban 1982-ben már 5000 autót állítanak át a sűrített gázzal való működésre. 1985-ben a közutakon már 100 ezer ilyen gépkocsi fog közlekedni. Természetesen lehetnek más, még tökéletesebb megoldások a gépkocsi-üzemanyag problémájának megoldására.
