Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-20 / 16. szám
4 Az ENSZ 1968-as határozata alapján a nOk yzaba dón dnnüietnek születendő gyerekeik számáról és arról, ^ogy az egyes szülések között mennyi idő teljék el. Ez alapvető emberi jogaik közé tartozik, és egyúttal annak is biztosítéka, hogy a gyerekek oem gondot, hanem örömet szereznek nekik. a vizsgákra készülnék, s közben azon rágódnék, hogy rossz anya vagyok, nem viselem gondját a kicsinek ... Az AB-blzottság elé egyedül mentem, azt hazudva, hogy a barátom elhagyott. Tudatosan cselekedtünk Így, ugyanis a bizottság gyakorlott tagjainak gyerekjáték lett volna Pétert meggyőzni elhatározásunk helytelenségéről.“ Az öt nő utcai ruhában a kórteremben várja az orvost. Míg beszélgetünk, egyenként érkeznek a mára berendelt ábések. Az ágyban, amelyből riportalanyom fél órával ezelőtt kelt tel, már új páciens fekszik. Felettünk a szülészet, lehallatszik az újszülöttek sírása, az élet egy pillanatra sem áll meg, a folyosó végén az altatóorvos oktatja az aznapi ábéseket. „Ha van togprotézlse, kérem, hogy a műtét előtt vegye ki. Viselkedjék nyugodtan, nem kell félnie, a műtét legfeljebb 4—5 percig tart, és csaknem fájdalommentes .. Hazánkban a születések száma viszonylag alacsony; hogy több gyermek szülessék, számos gazdasági, társadalmi Intézkedés történt. A nem kívánatos gyermek érkezése azonban továbbra Is súlyos feszültséget vált ki nemcsak a szülők egymás közti viszonyában, hanem a szülő—gyermek viszonyában is, és ez egyetlen társadalomnak sem lehet érdeke. Ezért a togamzásRIPORT A HETES SZAMÜ KÓRTEREMBŐL A nőgyógyászati klinika hetes számú kórtermében szinte naponta váltják egymást a páciensek: itt helyezik el az egyéjszukás, közismertebb néven ábés nőket, akik kérték terhességük megszakítását. A kórterem hatágyas. A hazakészülődök között van pedagógus, tlsztlvlselö, munkásnő. Hangulatuk meghatározatlan. A 24 éves tanítónő átsírta az éjszakát. Spontán vesztés után jött a kórházba. Szobatársai kitartóan vigasztalták: lehet gyereke még nem Is egy. A reggeli vizitnél aztán kiderült, hogy a kislány kérte a terhesség művi megszakítását, és csak később döntött úgy, hogy gyerekét megszüli. A váratlan vetélés bizonyára megviselte. Vagy ki tudja. Az a pár óra, amit a páciensek együtt töltenek, kevés arra, hogy mindent megtudjanak egymásról. A 43 éves asszony erősen vérzett, ezzel a panasszal kereste tel a nőgyógyászt. Négy éven át méhüregbe helyezett fogamzásgátlóval (Dana) védekezett á nem kívánatos terhesség ellen, és csak a vizsgálat során derült ki, hogy a fogamzásgátlónak nyoma veszett, bizonyára önmagától kilökődött. Viszont a teljes bizonyság végett a nőgyógyász kaparást rendelt el. A kórterem hat lakója közül csupán egy 36 éves fiatalasszony nem készül haza. Az elmúlt négy év alatt ötször feküdt már ezen a szobán. Négy gyereke van. Az orvosok a gyakori abortuszok miatt a méhkür- tök sebészeti lekötését javasolták neki. Lehet, hogy két hónapig is a klinikán marad. A 31 éves fiatalasszony életében először van kórházban. Teherbe esett annak ellenére, hogy fogamzásgátlóval védekezett. (Különösen az ilyen esetekben Ingyenes és problémamentes a terhességmegszakltás engedélyezése.) A szó szoros értelmében vett Interrup- clót aznap csupán két nőn hajtottak végre, ők személyenként 800 koronát fizettek a műtétért. Egyikőjük egészen fiatal — 21 éves. „Harmadikos főiskolás vagyok, a fiúm szintén harmadikos. Diákotthonban lakunk mindketten szüléink még egészen fiatalok. Nem kívántuk a terhességet, — védekeztünk is — de hát mégis bekövetkezett. A fiúm rám hagyott mindent, azzal, hogy a terhességet, a szülést, a gyereknevelés gondjait, de az esetleges művi megszakítást Is mindig a nő éli át Intenzívebben, terheli meg jobban. Ha vállalom a, gyereket, akkor összeházasodunk, s rám Is ugyanolyan sors vár, mint a húgomra. Elsős főiskolásként férjhez ment az évfolyamtársához, és most pokol nemcsak az ö élete, hanem a kisfiáé, sőt a szüléinké Is, akik a családot befogadták szűk kétszobás lakásukba. Húgom férje folytatja tanulmányait, mintha ml sem történt volna, hetenként jár haza, olyankor szünet nélkül veszekednek; húgom féltékennyé vált, rendkívül ingerlékeny, nincs türelme a gyerek hez sem. Nehezen halad előre a tanulásban, minden vizsgát, beszámolót civakodás előzi meg: „Tanulnom kell, ki vigyáz a gyerekre, ki viseli gondját, míg levizsgázom?“ Látva húgom házasságát, nem akartam hibát hibára halmozni, ezért döntöttem az abortusz mellett. Azt akarom, ha gyerekem lesz, én nevelhessem, és nyugodtan nevelhessem, hogy legyen is rá időm. A rendelőben az egészen fiatal nőgyógyász, miközben a szükséges űrlapokkal bíbelődött, megkérdezte, tudok-e a terhességmegszakítás esetleges káros következményeiről. Mondtam, hogy Igen, de bízom az orvosokban. Azt válaszolta, az orvosok kötelessége a gyógyítás, az életmentés... A szokványos mondat ez egyszer természetesen hangzott, és nagy hatással volt rám, ' í ''"T V í elhatározásomban egy pillanatra meg Is Inogtam. De csak egy pillanatra. Másnap nekiláttam, hogy a szükséges igazolásokat beszerezzem. A kérvényhez csatolnom kellett például az állandó lakhelyem körzeti nőgyógyászának az igazolását arról, hogy az elmúlt 12 hónap alatt nem volt abortuszom. Ez tartott a legtovább. Először levélben kértem az Igazolást, de amikor a kilencedik napon sem jött válasz, vonatra ültem, és hazautaztam. Pár perc kérdése volt az egész, viszont én az utazással két napot mulasztottam az iskolából, a kiadásokról nem Is beszélve, meg arról sem, hogy a terhességemet ez a ráérős ügyintézés 11 nappal öregbítette. Kérvényemmel végre az AB-blzottság elé léphettem. A művi megszakítást engedélyezték, de meg kell mondanom, hogy az ott hallottak után prostituáltként, gyilkosként távoztam a teremből... Mindez tegnapelőtt történt. Ma már hál’ istennek nyugodt vagyok, nem érzem magam gyilkosnak, de hősnek sem. Senkinek sincs joga ítélkezni felettem, én Ismerem legjobban a helyzetemet, tudom, miért döntöttem a terhesség megszakítása mellett. Senki sem éjszakázna helyettem, gyermekem mellett, ha megszülöm, miközben én a szomszéd szobában, vagy ki tudja, hol gátló szerek mellett még mindig nagy jelentősége van a nemkívánatos terhesség megszakításának. Nem szorul bizonyításra, hogy a két eljárás közül a fogamzás megakadályozása, a védekezés a helyesebb, az orvostudomány főleg ezen a téren végez eredményes kutatómunkát. Ennek ellenére a jelenleg forgalmazott fogamzásgátlók egyike sem tökéletesen biztonságos, hatásosságuk egyénenként más és más. Minderről dr. Frantiäek Havránek, a tudományok kandidátusa, a prágai Gyermekgondozó Intézet dolgozója és az egészségügyi minisztérium e tárgyban megbízott szakelőadója tájékoztatott. „Az orvosok, szülők, pedagógusok sokat foglalkoznak a fiatalok nemi életének problémáival. Elmarasztalnak, tiltanak, jóvá hagynak, de sajnos teljesen mellőzik a fiatalkori absztinencia szükségességének hangoztatását, pedig 15—16 éves korban kizárólag ez a magatartás a helyes. A 16—18 éves korosztály a legértékesebb a későbbi szülések szempontjából, ezért megrázó, ha az ábések között Ilyen korú lány jelenik meg. Ugyanis az első terhesség megszakításának nemcsak közvetlen következményei lehetnek (pl. petefészekgyulladás), hanem kihat a későbbi terhességre Is. Növeli a koraszülés veszélyét, de az Is meglehet, hogy az Ilyen nő képtelen lesz a magzat kihordására. A hagyományos módon végzett beavatkozás lényege a méhszáj kitágítása és a magzat eltávolítása az anyaméhből. Mindezt a sebészek fémeszközökkel végzik. A műtét során azonban megsérülhet a méhfal, és szükségessé válhat a hasműtét, felléphet lázas, gyulladásos szövődmény, ami veszélyezteti a későbbi fogamzásokat. Minél előrehaladottabb a terhesség, annál Inkább számolni kell szövődményekkel. Számos kórházban már áttérték az ún. minllnterrupcióra. Ennek lényege: ha egykét hétig késik a havivérzés, egy műszerrel leszívják a méhüreg tartalmát. Ez a beavatkozás csupán néhány órai kórházi ápolást Igényel, nem kell a méhnyakat kitágítani, a műtét teljesen veszélytelen, nem okoz szövődményeket. Az eljárást vá- kuumaszpirációnak nevezik, és a terhesség nyolcadik hetéig alkalmazható. Minden remény megvan arra, hogy az év végéig valamennyi nőgyógyászaton alkalmazzák majd ezt a módszert. Ennek előfeltétele a terhességmegszakltás körüli felesleges adminisztrálás megszüntetése, hiszen az eljárás sikere a terhesség tartamának, korának függvénye. Kívánatosnak tartjuk, hogy az AB-blzottságok tevékenysége leegyszerűsödjék, sőt a későbbiekben teljesen felszámolják, hiszen több szocialista országban (pl. Lengyelország, Szovjetunió, NDK) már'évek óta egyedül a házastársak. Illetve a nő Illetékes dönteni gyerekei számáról. De bárhogy lesz Is, a terhességmegsza- kltást az orvosok csak indokolt esetekben fogják javasolni. A fejlődés elsősorban a nemkívánatos terhesség megelőzésének fog kedvezni. ZACSEK ERZSÉBET (Illusztrációs képek) Mária egy vegyi gyár laboratóriumában dolgozik. Leányanya, 12 éve egyedül neveli fiát, Róbertét. Gyakran találkozunk, de állapotáról, az azzal járó problémákról eddig sohasem beszélgettünk. A minap aztán, mikor kicseréltük egykorú gyerekeink ne- oeléséból adódó tapasztalatainkat, nagy meglepetésemre így szólt: — Lehet, hogy hiányzik neki az apa. A viselkedésével sem lenne annyi baj... Lenne is kihez férjhez mennem, de ha beleggndolok, hogy úgy élnék, mint Ilonka néni, akkor inkább nem ... Ilonka néni csak külsejét nézve néni, de a 35—36 éves fiatalasszonyt, sajnos, nem csupán a kisgyerekek szokták nénizni. Örökké siet, rendezetlen külsejű, megjelenésétől szinte elválaszthatatlan a gyerekkocsi. Öt gyereke van, a legkisebb hároméves. Zárkózott, tekintete riadt, gyerekeit művészet beszédre bírni. Mégis mindent tudunk róla. Ugyanis ha Ilonka férje ittasan jön haza, és nem fekszik le annak rendje-módja szerint, hanem előzőleg megmutatja a családnak, hogy milyen erős, akkor Ilonka áltálában ismerősömhöz, Máriához szalad, gyerekeivel nála tölti az éjszakát. — Lehet, hogy jó lenne a házasságom, de hol van ennek a biztosítéka?. .. — folytatja a témát Mária. Két hónappal az érettségi után döntenie kellett: megszüll-e a gyerekét vagy sem. Vállalja-e a leányanyaságot, vagy inkább az abortusz kockázatát és az örökös lelkilsmeret- furdalást egy megszakított élet miatt. Barátnői is hasonló gondokkal foglalkoztak, azzal a különbséggel, hogy ők nemcsak a szülés, hanem jóval előbb a házasságkötés Időpontját is Ismerték. Nála ilyesmi nem állt fenn. Nős férfival volt kapcsolata és partnere egyértelműen tudomására hozta, hogy számára futó kaland volt az egész. Vállalta a gyereket. Szülei és testvérei megvetették, később azonban, amikor a kisfiú megszületett, éppen ők voltak azok, akik átsegítették ..a legnehezebbjén. Mária mindezért még most is nagyon hálás. — Férjhez mehettem volna többször is, csak féltem. Egy esetben már csaknem igent mondtam. Róbert akkor ötéves volt, és a férfi, akit szerettem, azt mondta, nem is engem, hanem a fiamat akarja. Ez hatalmas bók volt, egy pillanatra le is vett a lábamról. De emellett volt a férfinak nagyon sok rossz tulajdonsága. A szüleim csak a fejüket ingatták, türelmetlenek voltak, azt kérdezgették, mire várok, a végén egyedül maradok. Hamar kész voltam a válasszal: én már sosem leszek egyedül, hiszen itt van Róbert. Lehet, hogy akkor hibáztam. Tény, hogy minden döntésemet a fiam érdekének vetettem alá, öt féltettem. Még most is nehezen viseli el, ha moziba megyek a barátnőmmel. Közben tudom róla, hogy nem önző, mindenét szétosztja a ba rátjai között. Legutóbb, amikor Hon ka néniék nálunk voltak, azt mondta: jaj, de jó, hogy nekünk nincs apukánk, nem kell szomszédolni... — Es te erre mit mondtál? — rémültem meg a 12 éves gyerek kijelentésének hallatán. — Azt hiszem, semmit... Pedig nagy baj, nagyon nagy baji Az emberek többsége családpárti, az apát, anyát, gyereket egyaránt magába foglaló közösség pártján áll, mert a gyerek is csak egy ilyen természetes közösségben . válhat igazán kiegyensúlyozott emberré. Szélsőséges megnyilvánulások a házasságban, a családban is vannak, ilyen például Ilonka esete, akt férje nélkül bizonyára nyugodtabban, tisztességesebben nevelhetné gyerekeit. Persze lehet, hogy ő erről rnásképp vélekedik. De szerintem ugyanilyen szélsőséges Mária esete is, akinek most még hízeleg, hogy 12 éves fia helyesli magányos életmódját, a csonka csalá dot. Lehet, hogy eddig még senki sem hívta fel figyelmét arra a sok ezer családra, amelyben mindkét szülő odaadással gondoskodik a gyerekekről? Most még helyesli anyukája nézeteit, sőt el is várja tőle, hogy úgy viselkedjék, mint ahogy viselkedik, de csupán néhány év kérdése, és Róbert is rájön: nem minden apa részeges, nem a csonka család a természetes, nem az a jó, amit 6 annak n hitt, amit pedig általánosnak vélt, az S csak egyetlen rossz példa, —ze—
