Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-30 / 13. szám
«IM Á fák már rügyeznek, a határ már zHIdell, az üvegházban virít a szegfű, és dolgozunk: nincs itt semmi baj kérem, mondja Vass Tibor mérnök a Nagymagya- ri (Zlaté Klasy) Efsz gyümöicsösének irodaházában. Aztán elmeséli azt is, hogy a gondjaira bízott 12D hektáros „kertben“, van alma-, körte-, öszibarackfa, de 6 felel még a 80 hektár szülőért és a 17 hektár zöldségért is. A diplomáját Budapesten szerzett mérnök jóleső érzéssel újságolja. hogy eddig lényegesebb fagykárt nem észleltek, jól átvészelték a telet, s talán csak a szőlőben találtak néhány lefagyott vesszőt. Ezt most persze, amikor még minden éjjel várható fagy nehéz lenne megmondani: — Csak bizakodhatunk, mert a mezőgazdásznak ebből aztán bőven kijut. Aztán arról mesél, hogy évről évre mind nagyobb munkaerőgondok mutatkoznak. A főváros közelsége é- rezteti hatását, a fiatal lányok és asszonyok inkább vállalják az utazást, csakhogy mindennap fedél alatt, meleg helyen dolgozhassanak. Jelenleg negyvenegy nő dolgozik a növénytermesztési részlegen, többet talán jelenleg nem is tudnának foglalkoztatni, de az idénymunkák alatt bizony le kell állítani más részlegeket és az ott dolgozókat átcsoportoslta- líi ide. A tavaszi teendőkkel jól haladnak, már elvégezték az őszibarackfák metszését, a szőlő kötözését, csak a palántanevelés sürgeti őket. Százharmincezer paprikapalán- tával számolnak, amiből bőven jut a gazdaságnak meg a tagoknak is. Később körülnézünk az ötáras ü- vegházban is, ahol egyebek mellett burgonyát csíráztatnak, de a legna- gvobb területet mégiscsak a szegfűk foglalják el. A szegfűk, amelyek — mondja Vass Tibor nem hozzák meg a kívánt hasznot, hiszen a régi típusú üvegház már nem alkalmas a gazdaságos üzemeltetésre. A szegfűk állandó gondozója Cséfalvai Ilona és Both Mária, mindketten már közel húsz éve dolgoznak a szövetkezetben. s jelenleg havi 1450 korona fizetést kapnak. Ezt csak azért kérdeztem meg tőlük, mert Vass Tibor szerint is általában annyi, de inkább több az itt dolgozó nők fizetése. mint a városban dolgozóké. Ha pedig még azt is figyelembe vesszük, hogy az útiköltségtől is mentesülnek, hiszen helyben vannak, akkor talán még a számításukat is jobban megtalálják. A két fiatalasszony elmondja, hogy a 25 ezer szegfű tizenhárom különféle szint virágzik. Az üvegházból az újonnan kinevezett elnök, Tóth Gyula irodájába vezet az utunk. Tőle megtudjuk, hogy amióta magasabb lett a tej feívásár- lási ára, kifizetődő a szarvasmarhatenyésztés is. Ugyanis, a korábbi 3,20- as ár mellett ezt még nem mondhatták el, s ezért is akadozott a tejtermelés. Megtudjak, hogy az 1800 hektáron gazdálkodó szövetkezet 270 dolgozót foglalkoztat, akik átlagélet- kora alig haladja meg a 40 évet. — Általában nincs gond a munkaerő-utánpótlással. Jelenleg is van tíz középiskolás tanulónk, tizenheten pedig tényleges katonai szolgálatukat töltik. Jönnek 'hozzánk a fiatal szakemberek, kivéve az állattenyésztést. Ott mutatkozik az utánpótlásban hiányosság, de ha megépülnek az új istállók, bízunk, hogy ezek a gondok is megszűnnek. Ott ugyanis már a jelenlegi 17 állat helyett 50-re jut majd egy-egy gondozó, s így lehetővé válik, hogy akár két- vagy másfél műszakban dolgozhassanak az állattenyésztők. Jelenleg bizony még minden nap, szombat, vasárnap, karácsonykor, húsvétkor is talpon kell lenniük. — De hadd mondjam még azt is el a fiatalokról — folytatja az elnök —. hogy a szövetkezet vezetősége és az idősebb korosztály teljes mértékben meg vagyunk velük elé gedve, becsületes, jó munkát végez nek. Minálunk már teljesen más prob lénia mulatknzik. Nevezetesen az hogy itt ez a nagy kultúrház, klub kuglizó és nincs kihasználva. Eddig valahogy nem volt megszervezve e szórakozóhelyek szakmai felügyelete, nyitvatartása és még sok egyéb, ami mind szükséges ahhoz, hogy a munka után dolgozóink kellemes környe- zelhcn pihenhessenek, kikapcsolódhassanak. Ezen is minél előbb változtatni szeretnénk. Megtudjnk még azt is. hogy mire ezek a sorok megjelennek, már befejezték a tavaszi munkákat. Ottjár- tunjtkor a húsz hektár lencse, a hatvan hektár borsó már a földben volt. csupán a kétszáz hektárnyi árpából maradt még egy-két napra vetnivaló. Már azzal is végeztek volna, ha az eső nem szól közbe. Aztán búcsúzóul még egy érdekes „jelenségre“ hívja fel figyelmünket Tóth Gyula: — Környékünkön igencsak megszaporodtak az egerek, az őszi vetésben lényeges kárt is okoztak. Figyelmeztettek bennünket, ha megépül a gabélkovo-nagymaros vízi erőmű, csökken a Csallóközben a talajvíz, és még sokkal több egérrel kell számolnunk. Csupán azért mondom ezt, mert az egerek valóban gondot okoznak a környező gazdaságoknak eddig Is: sok helyütt 40 százalékos termeléskiesést is okoztak. A kapuban már vár ránk Gönci Győző, a technikai szolgáltatások vezetője, akinek a különféle gépek mellett ötven ember irányítása, a munkája van a gondjaira bízva. Bár elégedetten mondja, hogy a 38 traktor, 14 teherautó, 5 kombájn, lánctalpas s egyéb munkagépek rajtra készen állnak, minden hibát Időben és jól kijavítottak, de megjegyzi azt is, hogy a gépek alkatrészellátása a- kadozik. — Tudja, az benne a feneség, hogy előbb-utóbb mindent megszerzUnk, megveszünk, csak ennek rengeteg utánjárás az ára — mondja Gönci Győző. Megtudom még tőle azt is, hogy a szövetkezet három négycsaládos és három nyolccsaládos otthont épített dolgozóinak, s jelenleg már készül a negyedik nyolccsaládos lakóház, ahol — egyéb munka híján jelenleg a szövetkezet sofőrjei is dolgoznak. Ugyanis nincs üzemanyagunk, nem adhatják bérbe, kölcsön senkinek a teherautókat, s a gépkocsivezetőket mégiscsak foglalkoztatnunk kell. Ha majd az építkezés befejeződik, más munkát találnak nekik. Búcsúzóul mi mást kívánhatna ilyenkor, dologidőben, tavaszelőn a mezőgazdászok bizakodó seregének a látogató, mint szép időt, meleget, rügyet virágba bontó napsütést, fagymentes éjszakákat és jó munkáti Még akkor is, ha ez utóbbira a földek emberét nem kell biztatni: ők teszik, mit tenni kell! —er— ‘i í VK'''' iVtű. .
