Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-30 / 13. szám

5

E

zt Is megértük. Itt állunk a Harshavardhana fedélzetén, nézzük a távolodó partokat. Most már minden méterrel közelebb kerülünk álmaink szigeteihez, az An- damanokhoz. Nem volt könnyű az Idáig vezető út, számtalan akadályt kellett elhárítanunk, sok energiánk ráment az ügyintézésre, míg végül megkaptuk a különleges engedélyt, mellyel megválthattuk jegyünket a Port Blalr felé tartó Harshavardhaná- ra. Calcuttában felkerestük a Shipping Corporation Irodáját, szerény a- nyagl helyzetünkre való tekintettel {élárú, diákkedvezményt szerettünk volna kapni, mivel még az alsó fedélközbe szóló jegy Is száz rúpiába kerül, márpedig ennyi pénz kettőnk négynapi teljes ellátását fedezi. Mr. Isa, az Iroda vezetője barátságosan hellyel kínált minket, de arról hallani sem akart,'hogy európai létünkre a legrosszabb helyre váltsunk jegyet.

— Vannak légkondicionált első. és másodosztályú kabinjaink, ezek elfogadhatóak. A fedélkOzben viszont hetvenen alszanak a közös helyiségek ben. Ez kibírhatatlan európaiak számára. összenéztünk Jánossal. Nekünk a 300 vagy 500 ruplás ár kibírhatatlan, nem a közös hálóhelyiség — gondoltuk —, s különben Is, Mr. Isa hajthatatlan maradt: kérvényezhetjük a félárú jegyet,' de csak első- vagy másodosztályra. Ez még Így is drágább, mint a fedélköz. Végül lemondtunk a fétárú kedvezményről, és úgy váltottunk jegyet — a fedél- közbe ...

szállodánk a gurudvara

Harmadik napja vagyunk úton, rajtunk kfvül egyetlen európai sincs a hajón. írunk, nagyokat beszélgetünk űtitársalnkkal, egyre többet tudunk meg a szigetvilágról. Holnap érkezünk Port Blalrbe, az Andaman-szl- gstek fővárosába.

Burma és Szumatra közt, a Ben- gál-öbölben húzódik észak-déli Irányban, mintegy 800 kilométer hosszan 8 szigetvilág. Az északi csoportot An- daman-szigeteknek hívják: ez négy nagyobb és több kisebb szigetből áll. Itt található India egyetlen működő vulkánja, a Barren jellegzetes kúpja, 300 méternyire emelkedik ki a tengerből.

Délebbre fekszenek a korallszlge- tekkel körülvett Nicobar-szlgetek, a sort a Greal-NIcobar, a legnagyobb sziget zárja. A szigetvilág összekötő kapocs a burmal Arakan Yoma-hegy- ség és a Szumatra hegyei között, a keletebbre húz(ídö,''vulkánikus' iV a tenger alatt követhető, csak a Nar- condam- és a Barren-sztget emelkedik a víz felszíne fölé.

Földrajzi szempontböl különösen érdekesek a szigetek, a karsztjelenségeket és a vulkánt működést szeretnénk tanulmányozni, de a korall- szlrtek világa Is vonz. Az alig áthatolható trópusi őserdők mélyén primitív népcsoportok élnek, felkeresésük izgalmas vállalkozásnak ígérkezik.

Reggel behajózuhk a Port Blalr-| öbölbe, a lankás domboldalakon ültetvények közt feltűnnek az első házak, kőkuszpálmák hajolnak a parti vizekre, a város mögött a dzsungel zöld fala. Lassan parthoz áll hajónk, szinte mindenki a fedélzeten tolong, kivándorlók, munkát keresők hivatalnokok szeretnének egyszerre mindent megtudni jövendő állomáshelyükről. A szigetek az Indiai Köztársasághoz tartoznak, de külön kormányozzák őket, ezért a bevándorlási hivatalban beütik útlevelünkbe az andamani vízumot.

Rettenetes a meleg, percek alatt csuromvizesek leszünk, hátizsákunk súlya alatt görnyedve keressük meg a Gurudvarát, ahol ingyen szállást kapunk. Ä Gurudvara — a szinkhek zarándokszálIásB — egész Indiában megtalálható, vallási és világnézeti megkülönböztetés nélkül bárki Igénybe veheti szerény szolgáltatásait. Sok kényelmet nem, biztosít, de ingyen van, nekünk pedig ez a legfontosabb. Puszta betonon alszunk, újsá got terítünk rá-, a hálózsák megvéd a sok rovartól, tisztálkodni a kűtnél vagy a csapnáí, lehet, fejünkre ön- tögetjük a vizet,: kiválóan hűsít e pokoli hőségben'«

AZ INDIAI „BASTILLE“

Port Blaír csendes kisváros. Központja az Aberdeen bazár, két szélén bádoggal fedett sorházak, utcára nyíló üzletekkel. Napközben kihalt, alig van mozgás, de az esti 6- rákban, amikor a tenger felöl szél enyhíti a forrőságot, megelevenedik az éváros, sétáló, beszélgető hivatalnokok, ráérő emberek járják az utakat. Ilyenkor működik a piac Is, kókuszdiót, sülteket, halat, zöldséget és gyümölcsöt kínálnak az út szélén. Az óvároson túl kezdődik a villanegyed: kókusz- és arékapál- mák. banánligelek mélvén húzódik , meg egv-egv faház vagy a helyi klf mához tói alkalmazkodó, ódon, a gyarmati Időkre emlékeztető épület.

Van egy sokkal komorabb épület Is Port BÍairben, a Cellular jail, a

AZ ANDAMAN- É8 NICOBAR-SZIGETEKEN

brit gyarmati korszak sötét emléke, a börtön. Egykor a fegyencgyar- raat szíve volt, ma nemzeti emlékmű.

A szigetek gyarmatosítása már a

XVII. században megkezdődött, de telepeket nem tudtak létesíteni a gyilkos klíma és a bennszülöttek szüntelen ellenségeskedései miatt. A XIX. században megpróbálták büntető- gyermatot létesíteni, a terveket kez- oell nehézségek után 1858-ban sikerült megvalósítani. Az első nagy deportálás a szlpoj lázadás után Indult meg, a felkelés vezetőit, résztvevőit, mintegy négyezer embert szál- Iftottak az Andaman-szigetekre. Később köztörvényes bűnözőket Is küldtek Ide, de csak ázsiaiakat.

Az erödjellegű Cellular Jail 1910- ben lett kész, hét sugárszerűen széttartó szárnyában 663 cellát alakítottak ki. Napközben együtt dolgoztatták a foglyokat, éjszaka viszont magánzárkában helyezték el őket, ezzel akadályozva a tiltott eszmék, információk terjedését. Nem véletlenül hívták „Indiai Bastllle“-nak. A fegyencek csíkos ruhában jártak, nyakukban táblával —ezen volt feltüntetve számuk és a paragrafus, a- mely ellen vétettek. Szökésre aligha gondolhattak, a szigetet tenger veszi körül, minden csónakot szigorúan ellenőriztek, vitorlát nem engedtek felszerelni rájuk, a hajók pedig csak-engedéllyel jöhettek három mérföldnél közelebb. A szigeteket sűrű őserdő borítja. Kígyók és rovarok leselkedtek a szökevényekre; a bennszülöttek mérgezett nyilat elől sem bújhatott el senki.

A haladó mozgalmak és a gyarmatosítók elleni harcok résztvevői közül Is sokakat száműztek a szigetekre, aztán India függetlenné válása u- tán megszüntették a büntetőgyarmn- tot, a hazafiak emlékére pedig 1979- ben Morarji Desai miniszterelnök nemzeti emlékművé avatta a Cellular lallt.

OGNIK, IARAWAK, SENTINELEZEK

Késő délután látogattuk meg Pan- dt urat, a Törzsi Múzeum vezetőjét, aki agyben az Andaman- és Ntcobar- -szigetek antropolőgtai felügyelője Még sohasem találkozott magyaro'K- kal. Teát hozatott, és hazánk tránt érdeklődött. Aztán mi kezdtük el faggatni öt.

Pandi úr sok érdekességet meséit a törzsek életéről, néhányszor ö is felkereste a dzsungel mélyl kis *e- lepeket.

A Déll-Andaraan nyugati részén élnek a jarawák, ezek a legellensége- - sebb bennszülöttek, visszautasítják a clvlllzáclö közeledését, még orvosi segítséget sem fogadnak el. Rezervátumukba nem tanácsos behatolni, a véletlen betévedőkre Is rálönek nyilaikkal.

Az Északi- és Déli-Sentlnel szigeten szintén ellenséges népcsoport tanyázik, a sentlnelézek. Vadászó, halászó, gyűjtögető életmódot folytatnak, csaknem meztelenül járnak, néhány lombos ágból készítik kunyhójukat, az erdők mélyén vándorolnak, vagy Időlegesen megtelepednek.

Ebbe a negritő csoportba tartoznak az ongik is, Little-An,daman lakói, ök már nem ellenségesek. Kökorszaki technikájuk van, nyíllal és íjjal vadásznak, de a tüzet még nem tudják gerjeszteni, csak őrizni. Csaknem meztelenül járnak ők Is, mindössze egy fűcsomó a „ruhájuk“, testüket színes agyaggal festik be. Teljes a demokrácia köztük, se törzsfönökük, se sámánjuk. Egy közös kunyhóban több család Is éh minden családnak megvan a fekvőhelye egy emelvé- , nyen, ahol a térj, feleség mellett al- szaMk a gyerekek — és a kutya, e- gyeflen háziállatuk.

Campball-bayböl gyalog Indulunk ■ a mongoloid karakterű shompenek- bez. Kihalt az út, alig van jármű. A neheze pedig csak az út végénél kezdődik. Nagy szerencsénk van. N. úr, aki már évek óta Itt él, és még se hasem járt a shompenek közt, meg szervez egy kis expedíciót, még vezetőt Is talál. Teherautóval érjük el a 41. kilométert. Itt ömlik a Galatea- -folyő a tengerbe, s Itt végződik az út Is.

A folyő túloldala érintetlen vadon világa. Ott kezdődik a shompenek birodalma. Hídnak nyoma sincs. Ve zetönk valahonnan előkerft egy ka tamaránt, fatörzsböl klvájt csónakot Két lábam nem Is fér el benne egy más mellett, csak kuporogni lehet Fotótáskám a vállamon lóg, és fo hászkodom, hogy a széles keresztge renda megakadályozza a felborulást ami nem használna sem nekünk, sem a filmeknek, legfeljebb a krokodilu

soknak. Deszkával evezünk, ide-oda sodor az ár. forgolódunk, végül mégis átérünk. Az utolsó métereket már a vízben gázolva teszem meg, így még mindig veszélytelenebb, mint a lélekvesztőben. Bugyborékoló Iszapot dagasztunk, azután egy kisebb folyón keresünk gázlót, majd a mangrove erdőben a lágzőgyökerek közt bukdácsolunk. Jó két órába telik, amíg mind a négyen átérünk a túlpartra.

Behatolunk az őserdőbe, egy keskeny ösvényen haladunk, kidőlt fák közt bujkálunk. Olyan az egész, mintha alagútban járnánk. Felettünk 50— 60 méter magas lombsAtor feszül, a- honnan különös madárhangok érkeznek felénk. Liánok és kúszónövények nehezítik a mozgást, míg ki nem érünk a tengerpartra.

Itt van a shompenek tanyája, két- -három kunyhó és a melléképületek. A ház bambuszrudakon áll, bambusz a váza Is, liánokkal kötözték egymáshoz a gerendákat, erre gyékényfonat került — ennyi itt az építkezés.

A férfiak vadászni mentek, csak a nők és egy fiatalember van otthon. Ök is behúzódnak a ház belsejébe, mintha félnének vagy szégyenkeznének Agyagból készült tűzhely látszik a bambuszpadlón. Kémény nincs, a lihsi szabadon mozog, az ajtón és nz ablakréseken hagyja el a helyi séget. Egy-két polc és gyékényszó- nyeg az összes berendezési tárgy.

CIPOCSERE ÉS JUMBÓDARU

Az Andaman-szlgeteken való tartózkodásunk idejére esett India nemzeti ünnepe, a köztársaság napja. Éppen Mayabundarban jártunk. A Laxmi Narajan hotelnek nevezett „szegényházban“ szálltunk meg. Az éjszakai egérinvázló után hajnalban ébredtünk, folytatni akartuk utunkat Rángat felé, de hiába vártunk a buszvégállomáson, nem jött semmi. Végül türelmünket vesztve bevonultunk a Government Resthausba, hogy megtudjuk a késés okát.

— Ne csodálkozzanak ezen — mondta barátságosan e vendégház gondnoka. — Ma van a Republic Day, ezért fél órával korábban Indult a busz. De tizenegykor jön a másik ...

Ma már így esett, elhatároztuk, hogy félretéve bosszúságunkat, megnézzük az ünnepséget. Éppen a vendégháznál gyülekeztek a városka lakói. Itt lesz az ünnepélyes zászló- felvonás. A megtisztelő feladatot egy Idős hivatalsegéd kapta. Feszit köl- c.sönkapott öltönyében, arca büszkeségről és öntudatról árulkodik, nem "ákárki kap Ily .éli' fontos megbízatást. Ogy tűnik, mintha valami nem volna rendben Öltözetén. A rendező Is végigmustrálja, végül szeme megakad a cipőn.

— Mit csinált, maga szerencséi- Ion!? — kiáltja. — Azonnal menjen vissza az Irodába, és cserélje át a cipőt!

Szegény hivatalsegéd, megszokta örökké mezítláb, így aztán a kölcsön cipő balját a jobb lábára, a jobbal meg a bal lábára húzta. Neki így is jó volt, csak másoknak tűnt tel a ,,műhiba“: ö nam tehetett rőla, most volt először rendes cipő a lábán. A mosolygásra késztető kis Incidens után zavartalanul telt el az ünnep.

Bakultalában elefántokkal rakodnak a fakitermelésen — halljuk, s már útra Is kelünk a kis település felé. A zsúfolásig megtelt busz ajtajában lógunk, aztán egy farönkszál- iító teherautó soförfülkéjében rá- zatjuk magunkat. Elhagyjuk a települést, elmarad az utolsó banánltget, beérkezünk a trópusi erdőbe. Mélyre vágott keréknyomok vezetnek egyre beljebb, a csöndet csak a majmok visltozása és a gépkocsi erőlködő hangja töri meg. Teljes szélességben ' elfoglaljuk az utat, bár a keskeny irtást csak jóindulattal lehet útnak nevezni. Nem is használják sokáig, csak amíg folyik a kitermelés. Utána új tábort létesítenek, a buja trópusi növényzet gondoskodik róla, hogy begyógyuljon a heg. Félóra múlva az erdei táborban vagyunk. , Egy nagyobb tlsztásóíi összevissza hevernek a kldöntött hatalmas fatörzsek. Elszánftásra várnak.

— Csak nem ezeket a rönköket akarják elefánttal felrakatni a teherautóra? — kérdezzük a sofőrt h'.- tetlenkédve.

— Fél óra alatt kész ipsz — vá, laszo) az határozottan, és már lát' juk is a közeledő állatot.

Az elefánt letérdel. Egy turbános alak pattan fel rá — a mahaut, aki buzogányszerű botjával Időnként nagyokat üt a jöszág fejére. Meg sem kottyan a behemőt állatnak. Onná- nvával és mellső lábával addig Igazgatja, tologatja a fatörzseket, amíg a teherautóval egy vonalba nem kerülnek. majd a platóhoz ferdén támasztott gerendákon egy-egy nagyobb lendülettel feltolja a többmázsás rönköket. Az öt, másfél méter magas vastag fatörzs fél őrá alatt a kocsin volt. De ezzel nem volt vége Jumbő munkájának: még be Is tolta a leragadt, indulni nem tudó gépkocsit.

MÚGA JÄNOS

Moszkvában a múlt héten szavjet-caehszlovák külügyminiszteri tárgyalások voltak. A. Gromiko és Bohu Slav Chűoupek megbeszélést folytatott a kétoldalú e- gyüttmüködés kérdéseiről A felek megállapították hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia kapcsolatai m-in den területen egyre mélyül nek, s közös elhatározásu kát fejezték ki, hogy e kap csőlátókat tovább kívánják fejleszteni. Andrej Gromiko és Bohuslav Chhoupek u- gyancsak véleménycserét folytatott néhány nemzetközi kérdésről. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki.

Bohuslav Chnoupek egye bek között leszögezte; „Tárgyalásainknak nyomatékot ad, hogy olyan időpontban került rájuk sor, amikor a nemzetközi helyzet nemcsak bonyolult és kiélezett, ha nem aggodalmakat kelt a nemzetközi kapcsolatok e- gész továbbfejlődése miatt Az Imperialista körök hibájából kritikus válaszúihoz érkeztünk. Ezért teljes mértékben támogatjuk azokat a szovjet javaslatokat, ame lyeket Leonyld Brezsnyev terjesztett elő a szovjet szakszervezetek kongresszu sán. Hisz a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták telepítésére vonatkozó egyol dalú moratórium több mint nemes gesztus! Ez lényegében a probléma valóban 1 gazságos rendezését elöse gítö döntés. Ezért minden erőnkből segíteni fogjuk az új kezdeményezések megva lósltását, s az ENSZ-közgyű lés 2. rendkívüli leszerelési ülésszakát előkészítő bizottság munkájában Is klhasz náljuk az új ösztönzést.

A Szovjetunió és Csehszlovákia kapcsolatairól SZÓI va Bohuslav Chftoupek meg állapította: „A mindennapi gyakorlat meggyőzően bízó nyitja, hogy szoros és sok oldalú együttműködésünk a lapja kommunista pártjaink nak a m-arxizmus-Ieninizmus és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló ösz- szeforrottsága. A kétoldalú gazdasági együttműködést illetően Csehszlovákia nagy jelentőséget tulajdonít az 1990-ig szóló hosszütávú gyártösszakosítási és kooperációs program hatékony végrehajtásának.“

Néhány nappal azután, hogy a Washington Post című amerikai napilap kiszivárogtatta; a Reagan-kor- mány zöld utat adott a Nicaragua elleni felforgató tervek végrehajtásához, szabotázsakciók voltak a közép- -amerlkal ország Honduras- szal határos vidékén. Itt so- mozista ellenforradalmárok ezreit össszpontosítják, képzik ki és szerelik fel — a- merlkal irányítással. A levegőbe repülő hidak, Washington mind hangosabb fenyegetései arra kényszerítették a forradalmi Nicaragua vezetését, hogy hétfőn rendkívüli állapotot rendeljen el. A rendkívüli Intézkedések harminc napig érvényesek, s ha szükséges, meghosszabbíthatók.

Nehéz időket él át Afganisztán. A forradalmi változások a reakció és az Imperialista erők ellenállását váltották ki, országukkal szemben a terror és az erőszak eszközéhez folyamodtak, arra törekedve, hogy testvérháborút robbantsanak ki, visszaállítsák az egykori klzsákmányolők hatalmát. A harcban sok vér hullott, nagy csapás érte az ország gazdaságát Is. Am minden olyan kísérlet, hogy Afganisztánt letérítsék a maga választotta útről, kudarcra van ítélve. Ezek voltak a legfőbb megállapításai annak az elemzésnek, amelyet az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt konferenciája adott az ország belső helyzetéről.