Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-30 / 13. szám
3 KÉSZÜLŐDÉS A NYÁRRA Huszonnégy fiatal ült a teremben. Valamennyien mezőgazdasági gépkezelő}?. Figyelmesen hallgatták Kovács Miklóst, aki éppen a Niva típusú kombájn egyik bonyolult szerkezetének működési elvét magyarázta. Megvártam az előadás végét, hogy néhány szót válthassak az előadóval, aki egyúttal helyettes vezetője Is a páti (Patince) továbbképző központnak. — Ennek a csoportnak a tagjai kombájnosok akarnak lenni, de vannak tanfolyamaink, amelyeken a legmodernebb traktorok és ka^zálógépek kezelésére kapnak jogosítványt a hallgatók — mondotta Kovács Miklós. ■— Milyennek tartja a jelenlegi Színvonalat? Ezek a fiatal gépkezelők teljes mértékben elsajátítják a szakmát? — Ez körülbelül úgy van, mint az autóiskolákban. Az előadások során a hallgatók megszerzik a- zokat az alapismereteket, amelyekre feltétlen szükségük lesz, s ha sikeresen vizsgáznak, jogosítványt kapnak a kombájnok kezelésére. Természetesen nagyon sok gyakorlatra lesz még szükségük ahhoz, hogy igazi mesterei legyenek a szakmának. Már ebben az Idényben felülhetnek a kombájn úyergébe, de csak mint segédek. A többi már tőlük függ, ha szorgalmasak lesznek, rövid időn belül önálló kombájnosok lehetnek. — Feltételezem, hogy több szakelőadóra Is szükség van, főleg, ha a tanfolyamok folyamatosan egymást követik, mint ebben az estben is. — Ez valóban így van, de sajnos jelenleg, csak ketten va\gyunk a központ vezetőjével. Nem \ panaszként niondgm,. de néha nagyon fárasztóak ezek az előadások. jó lenne, Ha legalább a kimondottan speciális témákra kapnánk segítséget, de hát áagyon nehéz megfelelő előadókat, találnunk. Közben megérkezett Stefan Zá- borskif is, a központ vezetője, akivel már az elmúlt évek tapasztalatairól, gondjairól beszélgettünk. — Az Ogyallai (Hurbanovoj Gép- és Traktorállomás vezetősége még a hetvenes évek elején hozzálátott ennek a központnak a kiépítéséhez — mondotta. — Ezt az tette szükségessé, hogy a mezőgazdasági gépek is sokat fejlődtek, s főleg a második generációhoz tartozó gépek már olyan bonyolultak és drágák lettek, hogy csakis szakképzett emberekre lehet rábízni őket. Ezek a gépek többnyire igen nagy teljesítményre képesek, ezt azonban csak az tudja kihozni belőlük, aki tökéletesen ért hozzájuk. A mi feladatunk, hogy a tanfolyamok hallgatót megfelelő alapokkal távozzanak innen, hogy majd ké söbb a gyakorlat megszerzése u- tán a lehető leggazdaságosabban üzemeltessék a gondjaikra bízott korszerű gépeket. — Az eltelt egy évtized alatt körülbelül hányán szereztek itt jogosítványt? — Kapásból ezt nem tudom megmondani, mert minden évben más a létszám. Egy-egy tanfolyamnak általában huszonöt részvevője van, ami azt jelenti, hogv évente kzrülbelül 250--300 fiatal szerez nálunk jogosítványt az említett géptípusokra. Persze, akik ide jönnek, már rendelkeznek valamicske ismeretekkel, ami jó a- lap a gyors továbbfejlődéshez. — Hogyan választják ki a tanfolyamok hallgatóit? — A mezőgazdasági üzemek vezetői tudják a legjobban, hogy milyen szakemberekre van szükségük, tehát lényegében azok kerülnek ide, akiket az üzemek javasolnak. Szlovákiában csak néhány gép- és .traktorállomás van megbízva a fiatalok továbbképzésével — mindegyik más-más géptípusokra ■— ezért nem ritkaság, hogy némelyik csoportban akad egy-két közép-, illetve kelet-szlovákiai is. Kamocsal Imre Stefan Záborsk^ Kovács Miklós FIATALOK A MEZÖGAZDASAGBAN A Tornaijai (áafárlkovo) AO SZISZ- •alapszervezeténék 51 tagja van. A közelmúltban mégtartott éVÉárfi taggyűlésen Kocsis Lajos mérnök, az é- lapszervezet elnöke eredményes tevékenységről számolt be. Mezőgazdasági tizem lévén, a fiatalok is főleg a mezőgazdasági munkákban igyekeztek a vezetőség segítségére lenni. Már tavasszal bekapcsolódtak a rétek és legelők hasz- nosíiásáért meghirdetett járási versenybe. Ennek keretén belül ledolgoztak 896 órát és rendbehoztak mintegy 30 hektár legelőt. Kerületi méretben a harmadik helyen végeztek. Nyáron a kaszálásban és a széna- begyűjtésben segédkeztek. Lekaszáltak két hektár rétet és betakarítottak 42 mázsa szénát. Az aratásbői is kivették részüket: az alapszervezet 12 tagja benevezett az aratási versenybe. Az Ifjú kombájnosok 635 hektár gabonát arattak le, öten pedig mint gépjavítók tevékénykediek. Ök Is derekasan helytálltak, hisz 490 őrét dolgoztak le munkaidőn kívül. Az őszi betakarítás újabb feladatok elé állítja őket. Az állami gazdaság a kerület egyik legnagyobb cukorrépa-termesztője. £s ősszel, mint lenni szokás, az esős évszak bizony próbára tette a gazdaság dolgozóit, így a fiatalokat is. Sok helyre nem lehetett eljutni a nehéz gépekkel, így nagy szükség volt a szorgos kezekre. A kollektív szerződésben előirányzott Időn kívül még 340 órát dolgoztak le társadalmi munkában a cukorrépa betakarításában. Kocsis Lajos arról is beszélt, hogy idén még igényesebb feladatok várnak a gazdaságra, ezért, szükség lesz arra, hogy mindenki egyformán kivegye részét a munkából. Polgári László Itt, ebben a csarnokban veszi kezdetét a hajóóriás születése. A háttérben egy „darab“ hajóteknö. Tengerek „lehervonatja” RMNL 2700 — négy titokzatos betű és négy semmitmondó számjegy. De csupán az Idegennek semmitmondó; Komáromban a hajógyáriak tudják, hogy a számjegyek és betűk egy hatalmas tengeri hajó gyári elnevezését rejtik. Méreteiről csupán annyit, hogy rakodóterébe kényelmesen elfér két tehervonat Is. A hajógyáriak szerint az RMNL 2700 a hazánkban gyártott legnagyobb térfogatú járművek közé tartozik. Az idén gyártort 73-as jelzésű hajó különös jelentőséggel bír a hajógyári fiatalok és külkereskedelmi kapcsolataink szempontjából egyaránt, a hajógyár 530 SZlSZ-tagja ugyanis az Ifjúsági szövetség III. kongresszusa tiszteletére vállalta a hajó határidő előtti átadását. De nemcsak ezt. Kötelezték magukat, hogy szigorúan ellenőrizni fogják a hajó é- pítésl munkálatainak minőségét, mert azt szeretnék, ha a szovjet megrendelő semmi kivetnivalót, hibát nem találna az ifjúsági hajón. A felajánlás értékét csupán az képes felmérni, aki tudja, hogy egy hajóórlás megépítéséhez e- zernyl apróság szükséges. Azért kezdjük aZ apróságokkal, mert aSZISZ^íí^ III. kongresszusa általában nem a nagy tételek, hanem éppen ezek az apróságok szoktak gondot okozni. Ez a kötelezettségvállalás csak úgy teljesíthető, ha a fiatalok már most a munkák legelején kezükbe veszik a hajó építésének ügyét és amint az első nehézségek felmerülnek, jobb munkaszervezéssel, társadalmi munkával stb, azonnal rnegszefvezik azok sürgős orvoslását. Már most tudják, hogy legnagyobb problémájuk a szállítókkal lesznek, hiszen őket nem tudják közvetlenül befolyásolni. Ilyen esetekben legésszerűbb megoldásnak kívánkozik az, ha kapcsolatba lépnek a szállítóvállalat SZISZ-szervezetével, számítva a segítségükre. Míg a hajót átveszi szovjet kapitánya, addig bizony nagyon sok hajógyári munkás —- tervező, hegesztő, mázoló, ács — dolgozik majd rajta, nemcsak SZISZ esek, hanem idősebb szaktársaik is Mert mlndannyluk összefogása szükséges ahhoz, hogy a szeptemberi SZISZ-kongresszus Unn»ipé lyes hangulatában elhangozhas- sék: amire vállalkozUmk, sikerült, Ez a hajó dacolni fog a leg- féktelenebb tengeri viharral Is... Z. E. Hajó félkészáru. Így fest egy tengerjáró orra a hegesztést munkák utág. A hajó méretet könnyen elképzelhetők, ugyanis fedélzetén egy szerelőmunkás tartózkodik. „Szakemberek“ Bejártuk a gyár csarnokait, utál,a az irodaépületben a gyár vezetőivel találkoztunk. Tapasztalatainkról faggatlak mi tetszett, mi nem. mire az egyik kollegám félénken kibökte: — A faliújságuk, igen, a faliújságok mindenképpen tetszettek ... A faliújságuk, amelyek szolgálták kiildelésUket; nevükön nevezték a rendetlen, legtöbb selejtet gyártó dnl- eozókat, dicsérték a kezdeményezőket, a társadalmi munkában élenjárókat. Va- lamennyiük neve mellett ott szerepelt közvetlen felettesének. mesterének, üzemvezetőjének nyilatkozata, buzdítása a jobb Munkára, elmarasztalása, a visszaesőknél a kilátásba helyezett pénzbüntetés magassága, és az újabb híradás, a dolgok alakulásának dátuma. Mindezt egy moszkvai nehézgépgyárban tapasztaltuk, és tulajdonképpen a lépten- -nyomon hallott ezernyi jótanács kapcsán jutott e- szemhe: mindenki szakember a szemételtakarításban a tévéműsor szerkesztésében, a tömegközlekedés, a tavaszi mezőgazdasági munkák megszervezésében és még sok minden másban. Véleményüket gyakran ki is nyilvánítják, de tudom, hiába kutatnám, hogy ki gyártotta azt a cipőt, amelynek pár napi viselés után levált a talpa, selejt, trehányság vagy „csupán“ anyagmegta- karítás következménye-e. hogy pulóverem egyik ujje az első mosás után 10 centiméterrel rövidebb lett a másiknál. £s már azt is megállapítottam, hogy nincs gazdája, ki hagyja az utcánkban éjjel-nappal világítani az utca! lámpákat. IA nemzeti bizottságon azt a- jánlották, hívjam a körzeti energetikust, akiről csupán azt tudták, hogy Zoltánnak hívják.) Szövegelünk a már csaknem rendszeresen ismétlődő takarmányhiányról — anélkül, hogy egyenesen megneveznénk azokat, akik miatt ez a helyzet beállt. —- Ne légy kicsinyes — mondjuk gyakran a túlságosan nyüzsgőknek, azoknak, akik szóvá teszik a hibákat, nevükön nevezik a felelősöket. Mi vagyunk többségben, a kényelemszeretők, akik u- gyan látjuk, de megtűrjük a vi8szássá"okat. A tömött autóbuszban zúgolódunk a cipők csapnivaló minősége felett, a cipöbollban pedig a tömegközlekedés kultúráját kérdőjelezzük meg. Az igazi vitafórumokon — szakszervezeti, SZISZ-gyüléseken, ’a- kótelepi összejöveteleken — hallgatunk. Nagylelkűen, hiszen a falu, az üzem, a gyár — az ország — mindent elbír. Tisztességtelen és gyáva az Ilyen magatartás. Minden termék mögött emberek állnak, a mezőgazdasági termelés proporcionális egyensúlya mögött éppúgy, mint az én levált talpú cipőm mögött. Nézzünk körül munkahelyünkön: ne erőltessük a nyersanyag-megtakarítást ott, ahol annak a termék minősége látja kárát, de tegyük szóvá a pazarlást. jó lehetőség ez főleg az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai számára. Tegyük szóvá, de oly módon, hogy segítő szándékunk kerüljön előtérbe. ZACSEK ERZSÉBET
