Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-23 / 12. szám
7 MESÉL A BÉCSI ERDŐ A harmincas évek osztrák fővárosában járunk, útikalauzunk Ödön von Horváth. Mindent láthatunk, amire kíváncsiak vagyunk, és bátran kérdezhetünk, mert Brecht kortársa még a legrázösabb kérdésekre is választ ad. Közben innen is, onnan is bemutatja a várost, amely felesküdött a Harmadik Birodalomra; bágyadt napfényben sütkérezhetünk a kék Duna partján, este tűzijátékban gyönyörködbetünk, s ha szórakozásra és pikáns látnivalóra szottyan kedvünk, még egy „jónevü“ éjszakai mulatóba is beülhetünk. De nem maradhat el a melankolikus bús történet sem, a- mely egy naiv lányról, Ma- rianne-ról szól. Konzervatív apja egy elhízott henteshez akarta férjhez adni, a lány azonban egy jóvágású fiatalembert választott magának, akiről csak később derült ki, hogy pernahajder. Marianne senkire sem számíthatott a családjából; apja kitagadta, rokonai meg tétleFILMKOCKA nül nézték, amint egyre mélyebbre süllyedt. Csak a hentes tudott megbocsátani neki, a kövér, csöppet sem vonzó hentes, aki nem is a boldogságot, hanem a puszta életet jelentette a lánynak. A film rendezője, az ötvenkét éves Maximilian Schell Bécsben született, de a nácizmus előretörése idején a család ával együtt Svájcba költözött. Legjelentősebb alkotásai az Első szerelem (Turgenyev műve a- lapján), A gyalogos, A bíró és a hbhér' (Dürrenmatt kisregénye nyomán), filmszínészként pedig az Altona foglyaiból Ismerhetjük. (sz-6) K I ne ismerné a nálunk is többször bemutatkozott Szófia Ro- tarut, a szovjet popzene „háromcsillagos“ sztárját? Szófia egy Morsancl nevű kis ukrán falucskából származik. A zene náluk családi hagyománynak számít. Szófia már gyermekkorában megtanult játszani egy jellegzetes ukrán népi hangszeren, a dorombon. Mint zeneiskolás tanuló, a népdalokat kedvelte, és tagja volt egy népi énekkarnak. Később zenei középiskolába került. Ebben az 1- döben forgatta az ukrán televízió a Cservona ruta című könnyűzenei filmet. A filmben több fiatal énekesnövendéket szerepeltettek, köztük Szófiát is. így került kapcsolatba a popzenével. De volt a filmnek egy másik érdekes vonatkozása Is. Szófia filmbeli képét címoldalon lehozta az Qgo- nyok képeslap. A fényképről megtetszett egy fiatal ukrán trombitásnak, aki abban az időben valahol az Uralnál töltötte katonai szolgálatát. Elhatározta, ha leszerel, megkeresi a lányt. Analolíj Jevdokimenko, mert így hívták a szerelmes trombitást, megtartotta elhatározását: felkereste Szófiát, és ... ... a taláikozásból házasság lett, meg a Cservona ruta nevű együttes megalakítása. Szófia hivatásos popénekes lett, de nem hagyta abba tanulmányait. Az éneklés mellett beiratkozott a Kistnyo'vi Konzervatóriumba .— karmesteri szakra.. Az iskola befejezésére így emlékezik vissza: — Amikor a karmesteri záróvizsgára sor került, már közismert énekes voltam. Kimenteni a színpadra a zenekar elé, de még mielőtt beinthettem volna, a nézőtérről elkezdtek kiabálni: inkább énekelj. Ukrajnai származású, ma azonban Jaltát vallja otthonának. — öt évvel ezelőtt költöztünk ide. A krími nap jót tesz a hangszálaimnak és az egész szervezetemnek. Nagyon megszerettem Jaltát. Csak sajnos a turnék miatt keveset tartózkod- hatom itt. Van egy űzőnkét éves fiam. Amikor hazajövünk, mindig az az első kérdése: mennyi időre jöttetek? — Nemrégen két h taávai szerepelt a Szovjet Talevl- * zióban. Önöknél az egés^ család énekes? ^ — Hatan vagyunk testvé-'i rek. Két húgom a Cseremu.s-'^ együttes tagja, öcsém a- moldvai. Horizont egyiitfes-' ben tevékenykedik. Így, ,va- lőban azt mondhátom, 'müzi-i kális család vagyunk. — Népszerűségét mi jelzi jobban, mint az eladott ötvenmillió hangle ni sem i : eddig j íiansie- T FIZETNI KELL — Dagmar Tuzarová meghalt — mondtam Junek hadnagynak, amikor- belépett az irodámba. — Ez várható volt — válaszolta a hadnagy. Az éjszaka riasztottak minket, és jelen voltunk, amikor Dagmart a kórházba szál- rccel ezelőtt telefo- ‘tról, hogy a huszon- zarová halálos adag s a szíve • felmond- eszméletlenségéből , és nem segített a lították. Most hú: náltak a belgyóg' kilenc éves Dag: prothladent vett ta a szolgálatot, nem tért már ma, gyors orvosi beavatkozás sem. — Prothladen — gondolkodtam hangosan —, úgy tudom, ezt a gyógyszert csak a pszichiáterek írják elő ... A handnagy figyelmesen elolvasta a Jelentést, majd hirtelen megszólalt: — Erben utca huszonhat,.. Ezt valahonnan ismerem. Persze, hiszen itt lakik Hlaváí főhadnagy, néhányszor megálltam már ott érte autóval. Nem kellene neki telefonálni? HlaváC főhadnagy ugyan egy másik osztályon dolgozott, de azonnal átjött hozzánk. Mint Tuzarék szomszédja, fontos információkat adhatott.-- Furcsa házasság volt ez — kezdte —, a férj valamilyen szerelő, állandóan el volt utazva. Ha meg hazajött, kitört a botrány. Olyan féltékeny volt, mint Otelló. A nő? Szimpatikus, de visszahúzódó személy. Mindig csak a férjét lehetett hallani, Tegnap este is ... — Tuzarová egy búcsúlevelet hagyott hátra, tulajdonképpen csak egy cédulát. Hlaváö főhadnagy kezébe vett egy kis noteszből kiszakított lapot, amelyen két szó állt: Szóval végei Alatta egy nagy D, amely egy bizonytalan hullámvonallal folytatódott; Bizonyára a lelki megrázkódtatás hatása. ' — Sajnos, nem ismerem az írást. — Elküldöm szakembernek. — De figyelfeml Az asszopy már néhányszor megkísérelte az öngyilkosságot, da mindig megmientették.' A cédula származhat valamelyik előző kísérletéből is... — Tehát azt gondolod, hogy valaki részese lehetett az öngyilkosságnak? Vladimír Tuzar nem keltett valami bizalomgerjesztő benyomást. Szürke arcbőre nyilván az idegfeszültség és az álmatlanság eredménye, vörös szemek, semmibe révedező tekintet. ; — Mindig gyógyszerekkel tömte magát — ismétli már vagy negyedszer —, tudja milyen élet volt ez? Ahányszor az építkezésre távirat érkezett, mindig remegni kezdett a lábam. Azt hittem, ez. már nekem szól. — Tuzar úr, elmondaná pontosan, mi történt tegnap este? j — Hát, szóval... összevesztünk. Ö ugyan- J is nagyon féltékeny volt, pedig sosem' ad- j tam rá okot,.. Azt mondta, csomagoljam . össze a dolgaimat, és menjek az után a i másik után. Ha ilyesmi kezdődött, mindig [ elmentem néhány órára, amíg megnyugo- [. dott. Utána aztán mindig békesség volt. — Békesség, Tuzar űr? Beszéltünk a szom- l mez. Ez igazán nem kevés. ^ Őszintén örülök ennek a sikernek. Hadd dicsekedjem el, hogy a közelmúltban fejeztem be egy újabb nagylemez feljátszását. — Pályafutása alatt több díjat nyert, például az A- raiiy Orfeuszt Bulgáriában, dijat a supoti fesztiválon és több össz-szövetségi versenyen a Szovjetunióban. Van-e valamilyen új „trófea“ azóta? — Egy érdekesség: az a film, amelyben mint újdonsült filmszínésznő először szerepeltem, elnyerte az össz-szövetségi dijat a szovjet dalok népszerűsítéséért. Mivel ezeket a dalokat én éneklem, úgy érzem, egy kicsit személyes elismerés Is ez. — Sokat utazik. Jó ez vagy hátrányos? — Az utazást foglalkozásommal járó szükségszerűségnek tartom. Nyilván sokszor fárasztó, de megvannak a szép oldalai is. Érdekes, ha új városokat, országokat ismerhetek meg. No meg jó érzés vissza-vissza- térni olyan helyre, ahol Ismerősökre, barátokra talál az ember, például Bratisla- vában is vannak ismerőseim. Braílo Hronec, aki már többször szerepelt nálunk a Krímen, és Pavol Hammel, akinek a Tánctanárnö című dala együttesünk műsorában Is' szerepelt. — Nagyon sokat dolgozik? — Igen, de ez így van rendjén. —hr— szádjaikkal, és azok “valami mást állítottak. Mindig magát hallották kiabálni. — Ez igaz. Néhányszor én is kiborultam. De tegnap elmúlt már tíz óra, ezért fogtam magam, és elmentem. Csak úgy lézengtem a lakótelepen, mivel már minden csukva volt. Éjfél körül tértem haza. Dáéa már aludt. Akkor láttam' meg ezt a cédulát. Mint egy örült rohantam le a telefon- bódéhoz. A boncolás nem hozott semmi újat, csak bizonyította, hogy Dagmar Tuzarová halálos adag prothladent vett be. Az írásszakértő megállapította, hogy a cédulát ugyanaz a személy írta, mint az összehasonlításra mellékelt írást, egy gazdasági kimutatást Dagmar munkahelyéről. Bár a körülmények gyanúsak voltak, nem tudtunk semmilyen bizonyítékot felhozni, hogy Vladimír Tuzar- nak része lett volna felesége halálában. A vizsgálatot leállítottuk, és az ügyész engedélyt adott a holttest elhamvasztására. Eltelt két hónap, amikor az irodámban megjelent Tuzar. Remegve átadott egy betétkönyvet: — Huszonötezer, huszonötezer ... — Üljön le, és nyugodjék meg. Belelapoztam a betétkönyvbe. Hatvanezer koronáig állandóan betétek, azután csak kivételek, ötezer koronánként. Ötször négy hónap alatt. — A betétkönyv jeligére van, Tuzar úr! — Éppen azért jöttem. A jeligét csak ketten ismertük, az elhunyt feleségem és én. Most akartam pénzt betenni, belenézek a könyvbe, és... Az ügy újra terítékre került. Minden jel arra mutatott, hogy valaki zsarolta az elhunytat. Tuzarová munkahelyén nagyon jó véleménnyel voltak Dagmarról. Mindig csendes, visszahúzódó és szorgalmas volt. Személyes ügyeiről nem beszélt soha. Férje kinti szereléseken dolgozott, sokszor külföidön is, és meglehetősen sokat keresett. Valahonnan kintről tudták meg Dagmar munkatársai, hogy férje egy ideje gyógykezelésnek vetette alá magát,- mivel nem lehetett családja. A gyógykezelés nem járt eredménynyel. Ez a hír szöget ütött a fejembe. Azonnal az ügyészhez siettem, és engedélyt kértem a terhesség megszakltási bizottság okmányainak tanulmányozására. Sajtelmem igaznak bizonyult. Megtaláltam a bejegyzést: Dagmar Tuzarovának engedélyezték a terhesség művi megszakítását. Az apa: Ladi- slav Douäa, harminckilenc éves, nős, két gyermeke van. Dátum: fél évvel Dagmar halála előtt. A beidézett DouSa előbb tagadott, de a- mlkor megmutattam a bejegyzést, majdnem sírva fakadt. — Csak a feleségem ne tudja meg. Tudja, amikor Dása a kórházban volt, idegességemben elmentem egy konyakra. Ott találkoztam Franto Bandával. Bánatomban én, hülye, kikotyogtam neki, mi történt. Franto ismeri a feleségemet. Zsarolni kezdett, minden hónapban ötezret kért. De én honnan vettem volna ennyi pénzt? Az egész fizetésemet otthon le kell adnom. És Dáéa már nem él... — Nagy árat fizetett — gondoltam magamban, miután Benda letartóztásával az ügyet lezártam. Feld.: H. R.
