Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-23 / 12. szám
(KÖTETLEN BESZÉLGETÉS ZALABAI ZOLTÁN DOCENSSEL, A NYITRAI MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLA TANÁRÁVAL) =—■ örQl az érdemes kitüntetésnek? — Bevallom, nem számítottam rá. — Hogyan lett pedagógus, matematikatanár? — Ogy, hogy az Ipolysági középiskolában tanárom megszerettette velem az ábrázoló geometriát, a matematikát.-T- Tehát vallja, hogy a jövő szempontjából döntő tényező egy tizenéves életében a tanár? — Igen, vallom, már csak azért is, mert kezdetben magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni. Osztályunk két csoportra oszlott, én a latinos csoportba kerültem, de az igazgató kérésére néhányunknak át kellett lépni az „ábrázolás“ csoportba. Mondtam, nem megyek, inkább kilépek az iskolából, de matematikával nem tömöm a fejemet. Aztán mégis engedtem a kérésnek. — Senkinek se tudok nefnét mondani, és az ember mindenfelé lát, tanul, nincs elpocsékolt idő. — Mikor marad ideje tudományos munkára? — Csak szombat-vasárnap, esetleg késő esténként. Nekem a hétvégeim már évek óta olvasással, tanulással, tudományos kutatásokkal telnek el. Most például az ún. biomatikával kezdek komolyabban foglalkozni, ami nagyvonalakban a matematika mezőgazdaságban betöltött szerepét jelenti. — Nem elrugaszkodás ez a valóságtól? Ugyanis kezdő mező- gazdasági mérnökökkel beszélgetve gyakran hallom: a főiskolán tanítottak és egy-egy szövetkezeti valósága, mint ég és föld, o- lyan távol vannak egymástól. — Igen, van benne valami, de mi erre föl is készítjük a diákokat, mondva, amit mi itt tanítunk, az a jövő; a realitás merőben más. De nekünk számolni kell azNE FEUtlNK A MATEMATIKÁTÓL b s most, közel harminc év távlatából, igencsak örülök ennek. Hiszen tanárom olyannyira megszerettette velem ezt a tantárgyat, hogy élethivatásomul is választottam. 1958-ban végeztem az egyetemet, majd két évet egykori Iskolámban, Ipolyságon tanítottam. Hatvanban kerültem Nyitr^ra, a természettudományi tanszékre. — Miért szereti a számok világát? — Mit mondjak? Már önmagáért is érdekes, s aki belémélyed, a logikai fölépítésben sok szépet lát. Ügy vélem, a matematika rendkívül fontos tudományág, a- mely fölhasználható az élet számos területén. Sok mindennek az alapja, s ezért is nagyon hasznos, ha az' általános műveltség részévé válik, ha tudja valaki. — Mégis: amennyire fontos, a kis- és nagydiákok zöme legalább annyira fél a matematikától... ;— Talán ennek az oka ott is keresendő, hogy a tanárok, tanítók egy része fanatikus matematikus. Mindenáron azt szeretnék, ha az osztály minden tanulója ragyogó lenne matematikából, netán mind valahány a matematika tudományok doktora lenne. Ezzel a fanatizmusukkal azonban legtöbbször azt érik el, hogy aki szerette is a számokat, most megutálja. — Nézze, én végtelenül szeretem, tisztelem a szakmámat, de diákjaim, kollégáim a megmondhatói, nem vagyok fanatikus. Minden tantárgyat, minden szakot egyformán fontosnak, lényegesnek tartok. Hiszen ma már e- gyik tudományág a másikba kapcsolódik, egyik kiegészíti a másikat, egymás nélkül nem létezhetnek. — Az Érdemes Pedagógus kitüntetés, amelyben most, a pedagógusnap alkalmából részesül, a nagy és ünnepi sikerélmények közé tartozik. De bizonyára kijutott másfajta sikerélményekből is. — Igen, vannak, voltak olyan apró pillanatai az életnek, amikor azt mondta az ember: érdemes volt! Elmesélek egy ilyet. Ipolyságon a középiskolán kívül tanítottam az elemi iskola hetedik osztályában is. Nagyon megszerettem a gyerekeket, s úgy é- reztem, ők is engem. Sajnos, nem sokáig lehettem közöttük, mert eljöttem Nyitrára. De már egyszer itt azt hallottam, hogy a volt osztályom egyik érettségiző diákjától, aki űton-módon oldotta meg a feladatot, ahogyan azt ott velük senki sem tanította: kitől tanulta. S a diák azt mondta: tőlem! jó érzés tudni, hogy adtam neki valamit, hogy nem volt hiábavaló a munkám. Szeretik a hallgatói? •— Sok olyanról is tudok, aki nem szeret, így bizonyára akad olyan is, aki kedvel. Ogy érzem, nemcsak mint matematikus, hanem mint ember is igyekeztem mindent megadni, segíteni diákjaimnak. Volt és van sok kedves diákom, akikre jó visszagondolni, akikkel tartom a kapcsolatot. í— Hogyan telik el egy hete? ■— Vegyük ezt a hetet, március második hetét. Hétfőn fél nyolckor pártcsoportgyülés, nyolc negyvenötkor szakszeminárium (témája: a matematika alkalmazása a mezőgazdaságban), tíztől vizsgáztattam. — Szeret vizsgáztatni? Inkább tanítok, bár a diákok zömmel felkészülten jönnek vizsgákra, jó őket hallgatni. Igaz, jó a vizsga . asért is, mert. ijyenkoi;, az ember nemcsak azt mérheti föl, mennyit tud a diák, • hanem egyben azt is, milyen munkát végeztem. Hiszen az esetek többségében, ha a diák nem tud, akkor abban ludas a pedagógus is. És tudja, jó érzés azt mondani egy jó diákra, hogy: no, ez az én tanítványom. — Délután kettőkor pártalap- szervezeti gyűlés, ötkor konzultációra jött egy hallgató. Elég gyakran keresnek föl diákok problémáikkal. Biztatjuk is őket, jöjjenek és kérdezhetnek bármit, még olyat is, amit már az elemi iskolában tudniuk kellett volna. — Miért, ilyen gyenge felkészültséggel jönnek ide a diákok? A színvonal változó. — Kedd? — Egész nap itt voltam a tanszéken. A negyedikesek évfolyamvezető tanára vagyok, a matematika tanszéknék meg vezetője, s ezzel sok apró munka is együtt jár. Egyébként heti hat óra előadásom és hat óra gyakorlatom van, és tanítok még levelező hallgatókat is. ■— Szerda? *— Délelőtt az egyik tömegszervezet vezetőségi ülésén kellett részt vennem, kora délután egy nagyobb szemináriumi előadást tartottam, amire bizony sokat kellett készülni. ■— Csütörtök? — Délelőtt tanítottam, délután a pártvezetőség képviseletében a nőszövetség helyi szervezetének az ülésén vettem részt. — És ma? Ma szintén itt, a tanszéken vagyok elfoglalva, egy órától évfolyam-tanácsülés lesz, háromne- gyedkettötől egy hallgató jön hozzám diplomamunkájával, ötkor pedig mint a járási pártbizottság aktivistája, falura megyek taggyűlésre. Mennem kellene este még a spojtegyesület választmányi Ü- lésére is, de egyszerre két helyen nem tudok lenni. — Szóval: százfelé hívják, százfelé megy.,, zal, hogy a mai diplomások 30—- 40 év múlva is dolgoznak majd, amikor már valószínűleg más lesz a helyzet, tért hódít az apró falvak gazdaságaiban is a matematika, a számítástechnika. Enélk’ül már ma, sem évek múlva még kevésbé képzelhet el a korszerű mezőgazdasági termelés. — Elégedett? — Magammal elégedett vagyok. Úgy érzem, megtettem és megteszem a tőlem telhető maximumot. Amit csináltam, szeretettel csináltam, nem volt teher a munka, örömet, boldogságot szerzett számomra. Még akkor is, ha néha sok minden összejött. — Mit ajánlana azoknak, akik ' most kezdenek eí' a mátémátiká- ’ val foglalkozni? — Kisdiákok nagy tanárainak azt ajánlom, készakarva ne faragjanak mindenkiből matematikust. Azt érjék el, hogy az alapokkal mindenki tisztában legyen. Engedjék kibontakozni a diákot; a diák legyen sokoldalú, de igazán azon a szakterületen fejlessze magát, arra koncentrálhasson, ami képességeinek leginkább megfelel, amihez leginkább kedvet érez. A matematika talán azért fontos, hogy a diák általa megtanulja a rendszerességet, amely lényegében mindennek az egyik alapja. S ha ezt egy pedagógus elérte, már nem dolgozott hiába. — Nyelvi felkészültség szempontjából hátrányos lehet-e, ha valaki magyar középiskolában végzett? — Én is magyar tannyelvű középiskolában érettségiztem s ... vallom, hogy ami a műszaki középiskolát illeti, nem jelent, nem jelenthet a nyelvtudás különösebb nehézséget. Az a tapasztalatunk, ha egy diák gyenge, akkor az nem tud se magyarul, se szlová- vákul felelni. Tehát nem azért gyenge, mert nem tudja a nyelvet, hanem mert nem tudja, nem tanulta meg a tananyagot. A jó tanulónak lényegében mindegy, vagy pontosabban megfogalmazva anyanyelvén könnyebb a tanulás. S ha a gimnáziumaink tanárai miután a diákok anyanyelvén elmagyarázzák a tananyagot, megtanítanák a szíakkífejezéseket szlovákul is, valóban semmiféle probléma nem jelentkezne. Kollégáim még senkinek sem harapták le az orrát, senkit sem dobtak ki vizsgáról a magyar nemzetiségű diákok kűzül csak azért, mert rosszul ragozott egy-egy mondatot, vagy nem tudott kezdetben egy-egy szakkifejezést. Jöjjenek csak bátran! s— Köszönöm a beszélgetést, és gratulálok a kitüntetéshez! ZOLCZER JÁNOS (Foto: a szerző)] ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG Jú érzés végigmenni a SZISZ Járási, kerületi ZE- NIT-kiálIitásain, jó érzés részt venni a fiatalok szakmai vetélkedőin, mert valamennyi kezdeményező kedvüket, talpraesettségüket találékonyságukat tükrözi. Az aktivitás, a találékonyság a SZISZ-tagok munkamódszereinek főbb jellemvonásává vált, és ezek az e- redmények társadalmi szempontból is jelentősek. Minden esetben a minőségi tényezőket, a termékek színvonalának emelését, a takarékossági szempontokat tartják szem előtt. A SZISZ III. kongresszusának előkészületeit is ez az alkotó munkakezdeményezés jellemzi. Az első kötelezettségvállalások a SZISZ üzemi konferenoiáin hangzottak el, megvalósításuk azonban már az év elején kezdetét vette. így például a ruzom- boroki szövőgyár ifjúsági kollektfvái vállalták, hogy 8,75 százalékkal csökkentik munkájukban a selejtet, e- zenkívül bekapcsolódnak a hetedik ötéves terv élmunkása elnevezésű mozgalomba, amelynek lényege az é- vBs tervek feladatainak legalább 11 hónap alatt történő teljesítése. A lubeníki bányaüzem fiataljai vállalták idei tervük három hónappal előbbi teljesítését. Ez azt jelenti, hogy a bányaüzem fiatal munkásai már a SZISZ-kongresz- szuson jelentést tehetnek kötelezettségvállalásuk eredményeiről. A Breznöi Darngyár SZISZ- -tagjai vállalták egy MB 100/160 típusú emelődaru terven felüli elkészítését. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy ilyen emelő- daru értéke 900 ezer korona. Ojszerú a gelnicai fiatalok felajánlása is: az autószerviz SZISZ-szervezete valamennyi elvégzett javítási munkáért felelősséget vállal, ezenkívül a felére csökkenti a javítási munkák határidejét. A dubovái Petrochema fiataljai ott segítik vállalatukat, ahol arra a legnagyobb szükség van. Így például rájöttek, hogy társadalmi munkában csökkentik az üzem vasúti szerelvényeinek vesz- teglési idejét. A ki- és beIII. kongresszusa rakodási munkákat műszak után a késő délutáni órákban végzik. A felsorolt példák is bizonyítják, hogy a fiatalok kötelezettségvállalásaiban, a feladatok teljesítésében az eddig megszokott tapasztalattal ellentétben minőségi változás állt be: minden e- setben munkahelyük, üzemük, vállalatuk szükségleteiből indulnak ki, ott segítenek, ahol munkájukra a legnagyobb szükség van. A vállalt feladatok a fiatalok munkahelyük iránti elkötelezettségét, problémáinak közvetlen ismerését tükrözik, és éppen ez a pozitívuma a fiatalok kongresszus előtti aktivitásának. Talán egyetlen olyan munkahely sincs, ahol ne lehetne jobban, gazdaságosabban, szakszerűbben dolgozni. A kongresszus előtti aktivizálódás alkalom arra, hogy összedugjuk a fejünket, és felajánljuk tudásunkat, munkánkat. ZACSEK ERZSÉBET SZÖT KÉRNEK A SZISZ-TAGOK Nemrég értékelték munkájukat a déméndi (De- mandlcej SZISZ-alapszervezet tagjai. A mérlegvonáskor elmondták, sikeres évet hagytak maguk tán. A kitűzött feladatokat az új vezetőség maradéktalanul teljesítette. A vezetőségben olyan becsületes és kitartó tagok dolgoztak, mint Máté Mária elnök, Bállá Árpád alelnök, Viksány Ilona kultúros, Kopanlca Éva a politikai-eszei nevelés vezetője, Mikié Ivan sportfelelős és Vladimír Hős pénztáros. A hnb elnöke, Stutlka Gyula is minden tekintetben segítette a SZISZ-tagokat. A volt óvoda két termét rendelkezésükre bocsátotta. A fiatalok kívülről és belülről Is szépen átalakították. Magnót, berendezést kaptak a hnb vezetőségétől, a másik helyiségben pedig asztaliteniszezhetnek, ahová azóta is hetente négyszer járnak edzeni. Tóth János vezetésével megalakult a kulturisz- tlkai szakkör. Tagjai .10 000 korona értékű felszerelést vásároltak az ócskavasért kapott pénzből. Különféle súlyzókkal, amelyek nélkülözhetetlen kellékek a testépítésnél. Már versenyekre is beneveztek. A társadalmi munkából is kivették részüket. A tömegszervezetek közül 1981-ben a SZISZ- esek dolgoztak a legtöbbet. Ott szorgoskodtak a szolgáltatóház építésénél, de a mezőgazdasági csúcsmunkákból is kivették részüket. Még színes televíziót, sakkot és egyéb társasjátékot akarnak vásárolni. Jelenleg csak 21 tagot tartanak nyilván, de 1982-ben további 20 új taggal gyarapítják a SZISZ- -alapszervezetet. Segítséget kapnak az idősebb párttagoktól is. Daniel Pribis fogorvos, a fiatal hnb- -képviselö pedig már kétszer hasznos egészségüov^ előadást tartott. Kopanlca Éva gimnazista nagyon jól'irányítja a politikai oktatást. Belányi János
