Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-23 / 12. szám

F. Rajecky „Óvodában“ című ciklusából SZiSZSZKB LAPJA XXXI. ávfalyam 1982. március 23. Ara: L— Kós JÓAKARAT A szovjet szakszervezetek kongresszusán Leonyid Brezsiiyev elvtárs újabb, nagy horderejű javaslatokal tett a fegyverkezési hajsza megfékezésére. A Szovjet­unió, mint annyiszor a múltban, most is bizonyítja, hogy a tartás békére, az államok közötti kölcsönösen előnyös békés együttműködésre törekszik. Jó példát mutatva a szovjet vezetés úgy döntött, egyoldalúan el­halasztja a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverei­nek telepítését a Szovjetunió európai területén. „Az itt elhelyezett ilyen típusú fegyvereket mennyiségileg és minőségileg is befagyasztjuk, és az SS-4, valamint az SS-5 néven ismert régebbi típusú rakétáknak az újabb, SS-20-as típusúakkal történő helyettesítését felfüggeszt­jük. Ez a moratórium addig lesz érvényben, amíg nem születik megállapodás az Egyesült Államokkal az Euró­pát veszélyeztető közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök csökkentéséről az egyenlőség és-az egyenlő biz­tonság alapján, vagy addig, amíg az USA a népek biz­tonsága érdekeivel ellentétben mégis megkezdi a Per- shing-2 és szárnyasrakéták európai telepítésére irányuló gyakorlati előkészületeket. Továbbá: már korábban kijelentettük, hogy ha a két fél megállapodna a moratóriumban, hajlandók lennénk jó akaratot tanúsítani, és egyoldalúan csökkenteni euró­pai nukleáris eszközeink számát egy, a jövőben meg­állapítandó csökkentés keretében. Most úgy döntöttünk, hogy újabb lépést teszünk, amely megerősíti békeakara- lunkat és azt a meggyőződésünket, hogy elérhető a kölcsönösen elfogadható megállapodás. A Szovjetunió kész már az idén — amennyibben nem éleződik ki is­mét a nemzetközi helyzet — saját kezdeményezéséből csökkenteni közepes hatótávolságú rakétáinak számát. Ezúton hozzuk nyilvánosságra döntéseinket, és meg­győződésünk, hogy a világ népei értékelni fogják a Szovjetunió békeszeretetét és jóakaratát. Ogyszintén re­méljük, hogy nyugati partnereink, akikkel tárgyaláso­kat folytatunk, konstruktív lépésekkel, a jóakarat szel­lemében-adnak-választ“ —.mondotta Brezsnyev elvtárs.. Terebélyesedjék az élet fája Második évfolyamába lépett a SZISZ versenye, az Életfa-mozgalom. Az ú] évfolyam legjellemzőbb voná­sa, hogy a gyerekek és a fiatalok va­lamennyi korkategőriáját érinti, sőt a felnőtteket Is, hiszen az újítási és ésszerűsítési feladatokban a felnőttek is részt vehetnek. A környezet alakítása, védelme az utóbbi években társadalmi üggyé vált. Senki számára sem lehet közömbös a bennünket körülvevő természet sor­sa. Hazánknak nyolcszáz védett kör­zete van, ezek az ország területének egytizedét képezik; Viszont az egy lakosra eső zöldterület csupán hét négyzetméter. A meglévő zöldterület védelme, és továbbiak létrehozása már nem csupán esztétikai, illetve rekreációs célokat szolgál, hanem el­sősorban az ipari fejlődés ártalmai­nak ellensúlyozását tartja szem előtt. Ezért a ÍZISZ tavaly Indult kezde­ményezésének jelentősége sokkal messzemenőbb a számokkal kimutat­ható tételeknél. nevezünk — összegyűjtése. De ha­sonlóképp kapott országos fórumot a közép-szlovákiai fiatalok kezdemé­nyezése, A víz az életért — a víz a szépségért jelszó alatt. Országos fel­adat lesz az elkövetkezendő Időszak­ban a szántóföld védelme, a használt autóabroncsok összegyűjtése, a gyógy­növények gyűjtése, a hegyi ösvények tisztogatása — így fog terebélyesed­ni az Életfa. További újszerű kezdeményezésnek mutatkozik a lakónegyedek fiatal csa­ládjainak környezetalakító Igyekeze­te. Az új lakónegyedekbe általában akkor költöznek a családok, amikor annak környéke még rendezetlen, vl-; szont a fiatalok szívesen részt vál­lalnának szabad Idejükben környeze­tük kialakításából. Tény, hogy min­denki másképp viszonyul ahhoz a pádhoz, amelyet sajátkezűleg helye­zett el a lakónegyed kis parkjában, a homokozóhoz, amelynek létrehozá­sában segédkezett. A gyárak, vállalatok dolgozóinak egyharmadát fiatalok alkotják. Az Életfa-mozgalom is a fiatalok kez­deményezésére épül, felkarolja azt, társadalmi jelentőséget ad az addig csupán helyi jellegű kezdeményezé­seknek. Így Indult például a mozga­lom jelenlegi központi feladata, a másodlagos nyersanyagok — amelye­ket gyakran helytelenül hulladéknak Már említettem, hogy a mozgalom jelentősége nem az összegyűjtött nyersanyag, a kiültetett fák, cserjék mennyiségében rejlik, hanem elsősor­ban nevelő hatásában. Abban, hogy sok fiatalban a mozgalomban való részvétel egy egészen új viszonyt alakít ki a természet iránt, és ez az a töke, amelyet nehéz lenne számok­ban kifejezni. ZÄCSEK ERZSÉBET ■UUjiUlMüCiil .] i i I ; '■pERESZtíÉíV® .'..I Á DT Á - ■ Ä'' if V r . ■'! 'és SZLOVAIaAI'iilS ; PEDÁGŰt^M^ I j ^ ■-Í .' — Egyetemi tanulmányaidat Ma­gyarországon fejezted be, majd Banská Stiavnicában kötöttél ki. Hogy is volt? — Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem diákjának lenni felejt­hetetlen élmény mindenkinek. Ha most visszangondolok az ott töl­tött időkre, szépnek és egyben ne­héznek látom ezt az öt évet. Még most- is fülemben csengenek az egyetem nagyhírű tudós tanárai­nak szavai. Szívesen hallgattuk őket, mert sokat tanulhattunk tő­lük. A sok kedves emlék közül egyet említek. Szemere Gyula Kossuth-díjas tanár szemináriu­mait, melyekről soha senki sem hiányzott. Az említett tanárt nem­csak nagy tudásáért, hanem em­beri tulajdonságaiért is mélyen tiszteltük. Az eltöltött öt év azért volt szép, mert gondtalan diákok voltunk, és a tanulás mellett a szórakozás számtalan lehetőségei között válogathattunk. Szinte a véletlen hozta úgy, hogy Banská Stiavnicába kerültem. Gondolom, az olvasók közül so­kan tudják, hogy ebben az isko­lában készítik fel gimnazistáin­kat külföldi tanulmányaikra. Az érdekes, nyüzsgő nagyváros után kisvárosban találtam magam. Ne­hezen szoktam hozzá, hogy tanári jegyzetfüzetembe jegyeket kell ír­nom. Fokozatosan értettem meg: diákjaimnak nemcsak arra van szükségük, hogy magyar nyelvtant és irodalmat tanuljanak tőlem,' hanem emberi segítségre is. A tanári pályát nagyon megszeret­tem, és bevallom, hiányoznak most a diákok. —■ Ebből az iskolából a Nyugat- -szlováklai Kerüteti Pedagógiai In­tézetbe kerültél. Mivel foglalko­zol itt? . — Legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy nyugat-szlová­kiai magyar szakos kollégáimat segítsem pedagógiai tevékenysé­gükben. A segítség konkrét for­mája abban is megnyilvánul, hogy a Kerületi Pedagógiai Inté­zet szakmai továbbképzéseket szervez. A pedagóguskollégák kö­rében talán legismertebb a nyári tanfolyam, amelyet ebben az év­ben is megszervezünk. Erre a tan­folyamra olyan előadókat szeret­nénk meghívni, akik módszertani segítséget nyújtanak a pedagógu­soknak. — Ezen a héten ünnepeljük a pedagógusnapot. Ebből az alka­lomból központi, kerületi és já­rási szinten értékelik a pedagó­gusok munkáját, számos kitünte­tést adnak át nekik. Szerinted me­lyek az eszményi pedagógus jel­lemző vonásai? — Ezt miért pont tőlem kérde­zed? — Mert tudom, hogy ilyen pe­dagógus talán nincs is, de mun­kád közben bizonyára sok kiváló tanárral találkozol. — Akkor talán a következőkép­pen vála.szolnék. A feltett kérdés­re már sokan, és okosan teleltek. Gondolok itt elsősorban Németh Lászlóra, az íróra. És ha nekem kell véleményt mondanom, akkor elsősorban azt említeném, hogy a pedagógusnál nagyon fontos a jól megalapozott szakmai tudás. Eh­hez egyenrangúan párosul a gyermek szeretete. Annak, aki a fiatalok között tevékenykedik, na­gyon kell tisztelnie és szeretnie az ifjúságot. A nagy tudással és az őszinte szeretettel felvértezett tanárt a gyerekek tisztelik, be­csülik. A beszélgetést köszönt: CSIKMÄK IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents