Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-23 / 12. szám
F. Rajecky „Óvodában“ című ciklusából SZiSZSZKB LAPJA XXXI. ávfalyam 1982. március 23. Ara: L— Kós JÓAKARAT A szovjet szakszervezetek kongresszusán Leonyid Brezsiiyev elvtárs újabb, nagy horderejű javaslatokal tett a fegyverkezési hajsza megfékezésére. A Szovjetunió, mint annyiszor a múltban, most is bizonyítja, hogy a tartás békére, az államok közötti kölcsönösen előnyös békés együttműködésre törekszik. Jó példát mutatva a szovjet vezetés úgy döntött, egyoldalúan elhalasztja a közepes hatótávolságú nukleáris fegyvereinek telepítését a Szovjetunió európai területén. „Az itt elhelyezett ilyen típusú fegyvereket mennyiségileg és minőségileg is befagyasztjuk, és az SS-4, valamint az SS-5 néven ismert régebbi típusú rakétáknak az újabb, SS-20-as típusúakkal történő helyettesítését felfüggesztjük. Ez a moratórium addig lesz érvényben, amíg nem születik megállapodás az Egyesült Államokkal az Európát veszélyeztető közepes hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentéséről az egyenlőség és-az egyenlő biztonság alapján, vagy addig, amíg az USA a népek biztonsága érdekeivel ellentétben mégis megkezdi a Per- shing-2 és szárnyasrakéták európai telepítésére irányuló gyakorlati előkészületeket. Továbbá: már korábban kijelentettük, hogy ha a két fél megállapodna a moratóriumban, hajlandók lennénk jó akaratot tanúsítani, és egyoldalúan csökkenteni európai nukleáris eszközeink számát egy, a jövőben megállapítandó csökkentés keretében. Most úgy döntöttünk, hogy újabb lépést teszünk, amely megerősíti békeakara- lunkat és azt a meggyőződésünket, hogy elérhető a kölcsönösen elfogadható megállapodás. A Szovjetunió kész már az idén — amennyibben nem éleződik ki ismét a nemzetközi helyzet — saját kezdeményezéséből csökkenteni közepes hatótávolságú rakétáinak számát. Ezúton hozzuk nyilvánosságra döntéseinket, és meggyőződésünk, hogy a világ népei értékelni fogják a Szovjetunió békeszeretetét és jóakaratát. Ogyszintén reméljük, hogy nyugati partnereink, akikkel tárgyalásokat folytatunk, konstruktív lépésekkel, a jóakarat szellemében-adnak-választ“ —.mondotta Brezsnyev elvtárs.. Terebélyesedjék az élet fája Második évfolyamába lépett a SZISZ versenye, az Életfa-mozgalom. Az ú] évfolyam legjellemzőbb vonása, hogy a gyerekek és a fiatalok valamennyi korkategőriáját érinti, sőt a felnőtteket Is, hiszen az újítási és ésszerűsítési feladatokban a felnőttek is részt vehetnek. A környezet alakítása, védelme az utóbbi években társadalmi üggyé vált. Senki számára sem lehet közömbös a bennünket körülvevő természet sorsa. Hazánknak nyolcszáz védett körzete van, ezek az ország területének egytizedét képezik; Viszont az egy lakosra eső zöldterület csupán hét négyzetméter. A meglévő zöldterület védelme, és továbbiak létrehozása már nem csupán esztétikai, illetve rekreációs célokat szolgál, hanem elsősorban az ipari fejlődés ártalmainak ellensúlyozását tartja szem előtt. Ezért a ÍZISZ tavaly Indult kezdeményezésének jelentősége sokkal messzemenőbb a számokkal kimutatható tételeknél. nevezünk — összegyűjtése. De hasonlóképp kapott országos fórumot a közép-szlovákiai fiatalok kezdeményezése, A víz az életért — a víz a szépségért jelszó alatt. Országos feladat lesz az elkövetkezendő Időszakban a szántóföld védelme, a használt autóabroncsok összegyűjtése, a gyógynövények gyűjtése, a hegyi ösvények tisztogatása — így fog terebélyesedni az Életfa. További újszerű kezdeményezésnek mutatkozik a lakónegyedek fiatal családjainak környezetalakító Igyekezete. Az új lakónegyedekbe általában akkor költöznek a családok, amikor annak környéke még rendezetlen, vl-; szont a fiatalok szívesen részt vállalnának szabad Idejükben környezetük kialakításából. Tény, hogy mindenki másképp viszonyul ahhoz a pádhoz, amelyet sajátkezűleg helyezett el a lakónegyed kis parkjában, a homokozóhoz, amelynek létrehozásában segédkezett. A gyárak, vállalatok dolgozóinak egyharmadát fiatalok alkotják. Az Életfa-mozgalom is a fiatalok kezdeményezésére épül, felkarolja azt, társadalmi jelentőséget ad az addig csupán helyi jellegű kezdeményezéseknek. Így Indult például a mozgalom jelenlegi központi feladata, a másodlagos nyersanyagok — amelyeket gyakran helytelenül hulladéknak Már említettem, hogy a mozgalom jelentősége nem az összegyűjtött nyersanyag, a kiültetett fák, cserjék mennyiségében rejlik, hanem elsősorban nevelő hatásában. Abban, hogy sok fiatalban a mozgalomban való részvétel egy egészen új viszonyt alakít ki a természet iránt, és ez az a töke, amelyet nehéz lenne számokban kifejezni. ZÄCSEK ERZSÉBET ■UUjiUlMüCiil .] i i I ; '■pERESZtíÉíV® .'..I Á DT Á - ■ Ä'' if V r . ■'! 'és SZLOVAIaAI'iilS ; PEDÁGŰt^M^ I j ^ ■-Í .' — Egyetemi tanulmányaidat Magyarországon fejezted be, majd Banská Stiavnicában kötöttél ki. Hogy is volt? — Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem diákjának lenni felejthetetlen élmény mindenkinek. Ha most visszangondolok az ott töltött időkre, szépnek és egyben nehéznek látom ezt az öt évet. Még most- is fülemben csengenek az egyetem nagyhírű tudós tanárainak szavai. Szívesen hallgattuk őket, mert sokat tanulhattunk tőlük. A sok kedves emlék közül egyet említek. Szemere Gyula Kossuth-díjas tanár szemináriumait, melyekről soha senki sem hiányzott. Az említett tanárt nemcsak nagy tudásáért, hanem emberi tulajdonságaiért is mélyen tiszteltük. Az eltöltött öt év azért volt szép, mert gondtalan diákok voltunk, és a tanulás mellett a szórakozás számtalan lehetőségei között válogathattunk. Szinte a véletlen hozta úgy, hogy Banská Stiavnicába kerültem. Gondolom, az olvasók közül sokan tudják, hogy ebben az iskolában készítik fel gimnazistáinkat külföldi tanulmányaikra. Az érdekes, nyüzsgő nagyváros után kisvárosban találtam magam. Nehezen szoktam hozzá, hogy tanári jegyzetfüzetembe jegyeket kell írnom. Fokozatosan értettem meg: diákjaimnak nemcsak arra van szükségük, hogy magyar nyelvtant és irodalmat tanuljanak tőlem,' hanem emberi segítségre is. A tanári pályát nagyon megszerettem, és bevallom, hiányoznak most a diákok. —■ Ebből az iskolából a Nyugat- -szlováklai Kerüteti Pedagógiai Intézetbe kerültél. Mivel foglalkozol itt? . — Legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy nyugat-szlovákiai magyar szakos kollégáimat segítsem pedagógiai tevékenységükben. A segítség konkrét formája abban is megnyilvánul, hogy a Kerületi Pedagógiai Intézet szakmai továbbképzéseket szervez. A pedagóguskollégák körében talán legismertebb a nyári tanfolyam, amelyet ebben az évben is megszervezünk. Erre a tanfolyamra olyan előadókat szeretnénk meghívni, akik módszertani segítséget nyújtanak a pedagógusoknak. — Ezen a héten ünnepeljük a pedagógusnapot. Ebből az alkalomból központi, kerületi és járási szinten értékelik a pedagógusok munkáját, számos kitüntetést adnak át nekik. Szerinted melyek az eszményi pedagógus jellemző vonásai? — Ezt miért pont tőlem kérdezed? — Mert tudom, hogy ilyen pedagógus talán nincs is, de munkád közben bizonyára sok kiváló tanárral találkozol. — Akkor talán a következőképpen vála.szolnék. A feltett kérdésre már sokan, és okosan teleltek. Gondolok itt elsősorban Németh Lászlóra, az íróra. És ha nekem kell véleményt mondanom, akkor elsősorban azt említeném, hogy a pedagógusnál nagyon fontos a jól megalapozott szakmai tudás. Ehhez egyenrangúan párosul a gyermek szeretete. Annak, aki a fiatalok között tevékenykedik, nagyon kell tisztelnie és szeretnie az ifjúságot. A nagy tudással és az őszinte szeretettel felvértezett tanárt a gyerekek tisztelik, becsülik. A beszélgetést köszönt: CSIKMÄK IMRE
