Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-02 / 9. szám

Emlék. 1981 Önarckép, 1981 „Alkotó térsa a tűz“ című (rásoniban el­mondtam egyet mást Vanek Imre szobrász- művész kerámiáiról, az ötvenéves művész életúttáról, eredményolröl, ezért talán nem Is kellene most külön szólnom az ü)abb, szülővárosában Érsekújvérott (Nővé Zámky) megrendezett, lublleumi kiállításáról. De hát ez az ú) annyira más, annyira ú], szin­te „fottó“, hogy végül Is nem hallgathatok róla. Vanek Imre a (ubileuml kiállításával va­lóban jubileumi, egy életutat, eredményeket felmutató művel állt a fűvárosi közönség elé, most viszont egé.szen másfajta anyaggal jött, és fij formát is talált az évforduló „tiszteletére“. A tavaszi, méretleben Szinte nem nagy kiállításán bemutatta mindazt, amit a több mint negyedszázados művészi pályáról visszatekintve méltónak talált kiál­lítani, most viszont nem a régi munkált mutatta be, hanem fél, háromnegyed év le­forgása alatt szülővárosa és saját maga ked­véért végigjárta negyedszázadnyi alkotó múltjának az útját, állomásait, megvizsgál­ta az eredményeit, módszereit és a vlllám- fénnylre megvilágosodó Időre újraélte és alkotta mindazt, amit újraalkothatónak ta­lált. És az eredmény? Főhajtásra kényszerít. Mintha ezt mondaná, hogy íme ez vagyok, munkás, egyszerű és nagyszerű fizikai mun­kás, aki ugyanúgy, mint a gyári társam, napról napra átlépem a „gyár“ kapuit, be­lépek a műterembe és dolgozom, dolgozom, és ezáltal olyan mennyiséget vagyok képes produkálni, amely mindenkit bámulatba ejt. Azt u gondolatot sugallja: a szorgalom nem apasztja el, hanem még Inkább felszaba­dítja az alkotó erőmet. Mert mennyi ötlet, hány új gondolat, meglepetésszámba menő ÚJ megoldás született ez alatt a rövid idő A cica és csudálói, alatt Is. Ez színién alig hihető. Tágította is az egykori kereiekel; kerekek, .gömbök, száguldó űrhajós agvtigparipák, kozmikus tereket tükröző agyagtáblák, szobrok, dom- bormüvek sorakoznak az érsekújvárl, Szép­művészeti Galéria kiállítótermében, és az ember csodálkozik, hogyan is volt képes mindezt létrehozni az alatt a tél év alatt. Izzott ott nemcsak az arany, hanem a szellemi nagyság Is. Vanek Imre a kiállí­tott munkák jó részét szülővárosának aján­dékozta, tehát nemcsak ünnepelni jött, ha­nem megköszönni Is mindazt, amit kapott. És ez jó érzéssel töltött el, mert arra gon­doltam. hogy a sor nem szakadt meg. Zme- ték Ernő festőművész, a Galéria megalapo­zója után eljött a város másik jeles szülött­je, és ha ez így megy tovább, egyszer csak a vidék legjobb galériája lesz ez a ma még fiatalka intézmény. Vanek Imre olyasmire képes a kerámiá­ban, ami egészen szokatlan és teljesen utá­nozhatatlan. Vegyük például az egyszerű és nagyszerű önarcképet. Egy kerámia tál és rajta az alkotó fura, különös arcmása. Nem több és nem kevesebb, nagyszerű, o- lyan valami, amit talán még nem Is lát­tunk. Mert az rendjén van, hogy a festők, grafikusok, szobrászok megfestik, -rajzol­ják, kőbe, fába vésik az arcukat, de ez a kerámia tál, és így eleve más lehetőséget kínál. Grafika és festmény egyszeriben, ugyanakkor dombormű is. Erezni benne a groteszket, az önmegvetést és az esendő- séget Is. Ez az ember nagyon is szeretni­való. módszerében pedig nem a kézenfek­vő szobrászati anyagot adta át a tűznek, hanem a festő és a grafikus módszeréből csent át valamit a saját, a keramikus mód­szerei közé. , 1981 Egy másik munkájában, az Akváriumban, ismét az anyag és a tárgy belsejébe enged betekinteni, és arra ösztönöz, hogy tovább gondoljuk és lassult mindazt, amit láttatni, mondani akar. És tolytathainám a sort a Földgömbbel, a csillagos égbolt egy-égy szegletével vagy a kiállítás bármely darabjával. Mindegyik­ben van valami a nagyságból, a világegye­tem és az ember belső szimbiózisából, egy­ségéből. Vanek Imre szobrászművész a ke­ramikust, a festőt és a grafikust egyesíti magában. Agyagtáblál gyönyörű festmények és festményei gyönyörű színes dombormű- vek, szobrok, objektumok, de nem csupán a mázukban, külsőségükben azok, hanem lényüknél fogva. Itt van például a három vakítóan fehér agyagtáblából álló Nagyanya emlékének szentelt kollekciója. A tálakon egy-egy vil­la. kés, kanál, néhány szem sütemény és 8 kedves nagyanya alakja aranyba foglal­va. Itt nyilvánvaló a szimbólum, a tiszta­ságról és az aranyos, drága, törékeny, sze­retni való lényét aranyba foglaló gondolat­ról. De ez ennél Is több: telitalálat, valami, amit csak Ilyen egyszerűen. Ilyen szépen és ennyi melegséggel lehet elmondani, s amit legyen Is az bárki, aki mondja, he­lyettünk teszi. A kiállítás tehát ezt adta. Ezenkívül szól­ni kell a megnyitóról Is, ahol Cuba Belő- hradská, a kiváló műtörténész szabad be­vezetőjével nagy szakmai tudással olyan meleg hangulatot, olyan bensőséges gon­dolatgazdag légkört teremtett, hogy az em­ber nemcsak megértette, meg is szerette a kiállított műtárgyakat. NÉMETH ISTVAN NEMCSAK ÜNNEPELNI JÖTT... (Tárlati jegyzetek Vanek Imre otthoni jnbileunií kiállításáról) Gyakran feltesszük a kérdést: Ml kell egy jó sikerhez? Mitől telítődik élettel, azzal a többlettel a játék, amely át­menti a hétköznapi történetet a művé­szet érdekkörébe? A válasz úgyszölván annyi: ahány Jé színdarab, annyiféle megoldás. A Zavaros örökség Is erre utal, amely Daniela Kapltáűová bemutatkozó rende­zésében olyan érvelő helyzeteket terem­tett, ahol a nevetséges (de nem koml- kusl) kürdlraények, kapcsolatok keve­helyzetek katarzishelyzetekké alakulnak át, miközben hőseinek lalkl-tudatt meg­tisztulására, alacsonyabbrendfiságUk le­küzdésére összpontosít. Szereplői tele vannak összekuszált gátlásokkal, ame­lyek eleve meghatározzák sorsukat. Jozet Gregor-Tajovsky szinpadszerű népszínművet írt aggodalmait meghatóan felszínre hozott utasításaival, fordula­tos cselekményével, ízes, életteli meg- íogalmazésban. Korabeli, körünkben ál­lapotrajzot ecsetel. Három |öl egyéni­PÄRHUZAMOK ES EllENPONTOK Tajovsk^ népszínműve a rednek a komoly, már-már tragikus hely­zetekkel, és valös képet adnak a múlt­bői Ismert és még mindig ható életkö­rülményekről. Mindezt olyan természe­tesen teszi a színpadon, hogy képváltá- sal, jelenetei, párbeszédet reálisak ma­radnak. Nem lesznek „korszerűen fur­csák“, „modernül torzak", de még csak csiklandozva nevettető sem, mert kon- cepclőjában rangot kap a színpadi fe­gyelem, s ami talán még fontosabb: az egységes témabonyolltás és a színészi játék méltöságteljesebb értelmezése. SzlnészvezetésB és rendezői stílusa egyben a jelenetek természetes egymás­hoz kapcsolását Is eredményezi. Nem mond le a szerzőnek néhol ma már va­lószínűtlen elképzeléseiről sem, amikor a Szigeti Lászlő (dramaturg) és Bereck József (fordító) által „leporolt“ monda­nivalót önti át színpadi (egyben művé­szi) formába. Bizonyos epikus Iróniával közelít Tajovsk? színmüvéhez abban a tudatban, hogy Itt egy módosított, de nem átértelmezett, hanem ú) hangsú­lyokkal korszerűsített értelmezésről van szó. Arra utal, hogy a színpadon, akár­csak az életben tegnap Is, ma is ugyan­azok a konfliktusok ütköznek. Egyik pólusén a téma nyomatékos kítelezó ere­jét, a szemmel észlelhető tényeket ke­resi, a másikon a szereplők lelki vilá­git fürkészi: a szavak, a mondatok hangsúlyos érteimét magyarázza. Egyen­súlyt keres, művészi harmóniát a ko­moly és nevetséges Jelenetek és cselek­vések válogatása során. Kerüli a frlvoll- tást és a torzítást. Cselekményszövése világos és áttekinthető. Mentes a mo- dernkeitéstől és a modorosságtól. Emberi sorsok uralják a színpadot. A játékos Magyar Tecületi Színházban tett öregedő házaspárt mutat be. Mind­egyikük a maga módján mondja el szá- mitgató javaslatait. Ezekből áll össze azután az a tragikomikus életkép, amely helyenként nyers realitással, másutt eny­he szorongással, fájón fanyar tűnődéssel, az elszalasztott lehetőségek tehetetlen­ségével, majd egy szolid meglackézte- téssel jut el a tanulságig. A három házaspár. Csendes László — Gombos Ilona, Várady Béla — Szabó Rózsi és Lengyel Ferenc — Kiss Agnes: telitalálat. De a többiek Is jók. Örülünk Kádak Rita bemutatkozásának. Zsuzsi szerepében egyenrangú partner nem­csak a klvagyl Laukó Gyurit megszemé­lyesítő László Gázának, hanem feltűnik egy másik jelenetben Is, amikor KOvesdI Szabó Mária (Zsóka) teljes értékű szí­nészi ábrázolásával mérheti össze ráter­mettségét. Hlzsnyal Zoltán Is dicséretet érdemel: András szerepe életfzű. Jaroslav Válek jelmez- és díszletter­vező játéktere érdekes. Nem tesz kü­lönbséget a váltakozó szobabelsök kö­zött, nem követi a bútorzat hagyomá­nyos funkclöját. így módot ad arra, hogy gyorsabb színváltozásokkal a helyzetek jelképes tartalmát állítsa előtérbe (ki­tűnő a székekkel, lócákkal való beállí­tás), hogy ezzel Is a cselekmény gon­dolati vonulatát hangsúlyozza. Én hiszek a tiszta szándékban, a te­hetség és a gondolat hódító erejében. Meg vagyok győződve, hogy Daniela Ka- pltáüová bemutatkozása jóval többet je­lent, mint ígéretes munkát. Többet, mert megvan benne minden művészi teljesít­mény legfőbb értéke: a maga felfogásá­nak bátorsága. SZUCUY M. EMIL A FŐVÁROSI JÓZSEF ATTILA IFJÜSÄGI UM SZERZŐI ESTJÉRŐL Kezdetben volt az elképzelés és az Igény. Rendszeresen pódiumot biztosítani a hazai magyar irodalmároknak. Ha erőből, igyekezetből és természete­sen ötletekből nem lesz hiány, s a klubtagság Is pártol- la, segíti elképzeléseink valóra váltását, továbbra sem mondanánk le a szlovákiai magyar irodalmárok szer­zői estleiről. A kezdet kezdetén egy néhány főből álló csoportocs- ka céljául, feladatául tűzte a szlovákiai magyar iroda­lom népszerűsítését, és azt, hogy állandó kapcsolatot teremt a József Attila Ifjúsági Klub közönsége és iro­dalmáraink között, s mindezt úgy, hogy figyelemmel kísérjük a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat termé­keit. Már ekkor, az idénykezdés előtti beszélgetéseken, de később is ügyeltünk arra, hogy irodalmi rendezvé­nyeink újszerűek, érdekesek, és ami a legfontosabb, igényesebbek legyenek a sok évi átlagnál. Be kell, hogy vállfám: estjeink előkészületei több időt vesznek Igénybe, mint a jól beütemezett, hivatalos írú-olvasó találkozókéi, s az se legyen titok, hogy e bizonyos szerzői esteknek előre „legyártott" forgató­könyvük van. Az első szerzői estek, mivel még nem volt elegendő tapasztalatunk egy cselszövést takartak: jó Ismerősein­ket, barátainkat kértük fel a szereplésre, a szerzői estek kérdéseit a szerzőkkel együtt dolgoztuk ki, így ts lehe­tőséget adtunk a szerzőnek a felkészülésre. A beszélgetésre meghívott alkotót mindig egy vagy több irodalomhoz értő segítette a kérdéseivel, de ügy, hogy a beszélgetőtárs ne tépje túl a hatáskörét, a hát­térben maradjon. Az első szerzői est meghívottja KOvesdt Károly volt. A klub zsebszínpada bemutatta a költő verseit. Jómagam egy bemutató, miniatűr esszét írtam, s Balta Kálmánnal felváltva kérdeztük a szerzőt, de mindig azon igyekez­ve, hogy a klub közönségét is bekapcsoljuk a beszél­getésbe. Legközelebb Grendel Lajos Eleslövészet című regé­nye volt az irodalmi est témája. Az író Bettes István, Szigeti Lászlő, Bállá Kálmán és a klub közönségének kérdéseire válaszolhatott. Most, amikor már van viszonyítást alapunk, ügy vél­jük, ez a két rendezvény sikerült a legkevésbé, de színvonalával mindkettő meghaladja az előző Idény ha­sonló műsorait. Zs. Nagy Lajos december 10-én látogatott el a JAIK- ba. Beszélgetőpartnere Tözsér Árpád volt. Igazából csak most értettük meg, milyen lehetőségek rejlenek az ef­féle rendezvényekben. Tözsér Árpádnak már-már spon­tánul, ötletszerűen sikerült bevonnia a közönséget a beszélgetésbe, a „játékba“. Verseket olvastak föl, és vallottak az adott költeményről. Ahhoz, hogy egy hasonló, esetleg még színvonalasabb rendezvény jöjjön létre, nemcsak a rendezőknek, a szervezőknek, hanem az est alkotóinak a felkészültsége ts elengedhetetlenül fontos. A másik tapasztalatunk meg az, hogy azoknak is, akik segítik létrehozni ezeket a kapcsolatokat, még alaposabb, körültekintőbb munkát kell végezniük. A meghívott alkotóművész munkásságát még behatóbban, tökéletesebben ismernünk kell, s azon Igyekeznünk, hogy e beszélgetések legyenek fesztelenek, barátiak. Január 27-én Tóth László Vita és vallomás című ri- portkönyvét elemző rendezvényen Grendel Lajos volt a beszélgetőtárs. A klub közönségének jelentős hányada bekapcsolódott a beszélgetésbe, így is jelezve, hogy szükségét érezzük a szónak, a jól ütemezett és ügyesen irányított párbeszédnek. A JAlK-nak körülbelül másfélszáz tagja van. Ezek a rendezvények, amelyek nem számítanak az űn. fo­gyasztói műsorok közé, kb. 30-~40 látogatót vonzanak, de a látogatók között is nem kevesen vannak volt JAIK-tagok vagy a művészetet, irodalmat kedvelő egyé­nek. Gyakori látogatóink a fővárosban, vagy a környé­ken élő írók, költők, újságírók és szerkesztők. De hol maradnak a Komensky Egyetem magyar szakos diákjai és a Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium humán tagozatos tanulói? Bár az estek szervezői, tud­tommal, rendszeresen juttatnak plakátot a gimnázium épületébe, a Stúr utcai magyar könyvtárba és a magyar könyvesboltba... A JAIK havonta átlagosan egy-egy szerzői est meg­rendezésére képes. Még ebben az idényben szeretnénk meghívni Fülöp Antalt és azokat a fiatal alkotókat, akiknek a könyvkiadónk mostanában jelenteti meg első művüket. De vitaestekre is készülünk. A „Műfordításról“ című est vendégeinek névsorát már összeállítottuk, de szervezünk a szlovákiai magyar szín­játszásról színházaink rendezőivel, művészeivel, szer­zőivel is beszélgetést. S hogy táguljon látókörünk, illene végre bekapcsol­nunk e baráti beszélgetésekbe-ismerkedésekbe a képző­művészeinket és más művészeinket is, de nem szabad szem elöl tévesztenünk az egyéb pályákon erecjménye- sen tevékenykedő magyar értelmiségieket. Természete­sen szlovák és cseh alkotók részvételével is számolunk. Hogy elképzeléseinkből a maximumot valóra válthas­suk, szükséges, hogy egyre több embert vonjunk be a szervezésbe, az előkészületbe. A jOzsej Attila Ifjúsági Klubnak bizonyos rétege, s ta­lán a CSEMADOK óvárosi szervezetének tagjai és má­sok is igénylik ezeket a színvonalas beszélgetéseket. Es még valamit: mivel e műsorok szervezése sok időt Igényel, s eltérnek a hagyományos író-olvasó találkozók­tól, gondolkodjunk el az ötleten: érdemes lenne, ha műsorainkat más, hasonló érdeklődésű művelődési 'klu­bok, irodalmi olvasókörök ts adaptálnák. .VAJKAI MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents