Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-02 / 9. szám

A szobában kellemes meleg, nyugalom és csend.

Egy kézmozdulat, aztán kényelmesen hátradőlünk a karosszékben, s máris fölcsendülnek a hanglemezről Bartók hegedűversenyének taktusai. Liszt valamelyik rapszódiája; az Edda, az Omega vagy akár a Piramis együttes lemezfölvételel. Hanglemezeink révén koncertteremmé varázsolhatjuk otthonunkat, ízlésünk szerinti műsort szerkeszthetünk magunknak, Rátesszük hát a lemezt a korongra, és kezdődik a műsor.,, Valójában azonban nem Itt, hanem a hanglemezstúdiőkban, lemezgyárakban kezdődik, A zenekedvelő le- mezgyűjtőt bizonyára az is érdekli,' hol és milyen módon készülnek a hanglemezek. Ezért hát ellátogattunk a -hazai hanglemezipar világába, hogy ellesünk néhány műhelytitkot.

A lemezhallgatás manapság már megszokott, mindennapos szórakozás, ám a hang- rögzítés szenzációja egy kerek évszázaddal ezelőtt még korszakalkotó találmánynak szá-. mított. Egy akkoriban okvetlenül ördöngös- nek tartott készülékben 1877-ben szólalt meg először emberi hang; méghozzá maga a feltaláló, Thomas A. Edison az első ember, akinek viaszhengerre vésett, hangtölcsérrel fölfogott szavait hallhatjuk. Saját készítésű fonográfjának membránjára Edison egy gyermekvers néhány sorát mondta rá. Nagyszerű találmánya a szabadalmaztatási eljárás sorén — a hangrögzítés történetének adatai szerint — a viszonylag magas; 200 251-es sorszámot kapta. Azonnal. óriási feltűnést keltett, $ egy esztendővel később már több európai ország fővárosában bemutatták a gramofon ősét — a fonográfot.

Edison fonográfja napjainkban már csak múzeumokban látható. Szerkezete viszonylag egyszerű. Feltalálója egy henger felületére hanghordozásra, vagyis a hangrezgések rögzítésére alkalmas anyagot: viaszt vagy cinkfóliát vitt fel. Efelett spirális alakban mozgott a vágó- vagy rögzítőfej, amely Edison Ideiében csillámlemez volt. A lemez közepére tűtartó berendezést szerkesztett, erre erősítette a vágőtűt. A nagy hírű fonográf létrehozásának kiindulópontja az a véletlen megfigyelés volt, hogy bármikor rábeszélt a csillámlemezre, az sercegni kezdett, és e rézgéseket a tű az anyagba karcolta. Edison vezető szerkezetet Is készített, amely a henger bal oldaláról a jobb oldal felé haladt.

Az Ily módon „előállított“, VlssZajátSzható bang igen gyenge, alig érthető volt, mégis megtörtént a műszaki csoda: megtört a varázs, a szó nem szállt el, hanem rögzíteni lehetetti

Miképpen készülnek napjainkban a korszerű, különböző fordulatszámú, mikrobarázdás hanglemezek?

Hazánkban Csehországban, a Beroun melletti Lodénicében találni az ország egyetlen lemezgyárát, amely egy pillanatig sem tévesztendő össze a hanglemezstúdiókkall A stúdió az a hely, ahol a hangzó anyagot mikrofonok és keverőasztalok segítségével, először magnószalagra veszik. Nem mindenki tudja például, hogy a művész, a szimfonikus zenekar vagy a beategyüttes többnyire nem egy ültében játssza végig a művet, hanem részletekben, mindaddig ismételve, a- míg a zenei rendező és a hangmérnök ki nem mondja: jő a felvétel, a szalagra rögzített „nyersanyag“ mehet a hanglemez- gyárba, ahol rögtön két meglepetés is éri a riportert

Az első; a folyosókon, a hanglemezgyár összes termében, mindenütt szinte patika- tisztasági &8 az is feltűnik, hogy az itt dolgozók szinte kivétel nélkül gumi- vagy pamutkesztyűt viselnek. Gumikesztyűt a vegyi folyamatoknál, a pamutkesztyűt a présgépeknél, így nem is csoda, hogy a hanglemezgyártás valamennyi fázisát makulátlan tisztaság jellemzi.

A második meglepetést a Lodénicei Hang- lemezgyár barátságos igazgatójának első szavai jelentik:

— Bizonyára csodálkozni fog, de a lemezgyártás alapjául ma Is még Edison találmánya ,a fonográf szolgál.

— Több mint egy évszázaddal a feltalálása után? Hiszen a mai gyerekek már a húszas évek tölcséres lemezjátszóit is megmosolyogják, nemhogy a valamikori beszéd- írőkészüléket.

— összehasonlíthatatlanul korszerűbb és talán ezerszer is tökéletesített formában alkalmazzuk Edison elgondolását — mondja derült arccal az igazgató. — De a gyártási folyamat ma is még azzal kezdődilk, hogy az „őslemez“ felületébe belekarcoljuk a hang- rezgéseket.

Nem véletlen hát, hogy üzemi körsétánk során először éppen ebbe a helyiségbe, hivatalos nevén az átírószobába látogatunk.

Azért ez a fura elnevezés, mert egy csaknem hárommillió devlzakorona értékű műlemezt) a gravírozók leellepörzik, lehallgatják a készülő lemezt.

Az ellenőrzést végző láhyok, asszonyok, hivatalos nevükön a-gravírozók, mechanikai hibákat keresnek. Gyakorlott fülükkel a legkisebb sercenéseket, zörejeket is meghallják, miközben figyelmesen kémlelnek a kétszázszorosán nagyító guraioptlkás sztereómikroszkópba. Ha gyanúsat észlelnek, visszaforgatják a lemezt, felerősítik a hangszórókat. Ha semmi baj, akkor mehet tovább a lemez, ha viszont „baki“ van rajta a hanglemezgyár precíz kezű vésnökei még javítani tudnak a hibán. Persze, komolyabb zenei-műszaki fogyatékosság esetén az átírástól, esetleg egészen a zenedarab újabb följátszásától kell megismételni az egész eddigi gyártási folyamatot.

Ha a lehallgatás során nem találtak semmi hibát a frissen készült nikkellemez hangzásában, kezdődhet a sokszorosítás.

Ojabb terem következik, ahol a pvc-pogá- csáböl lemez lesz. Tulajdonképpen ez a részleg a hanglemezgyár szíve. Itt készülnek százezres tételekben mindazok a hazai lemezek, amelyeket a zeneboltokban vásá- i'ólunk.

Csöveken át automata adagolja a présmasszát a gépekhez, amelyeken a lemez két oldalának megfelelően présmatrica, azaz az Imént hibátlannak és sokszorosításra megfelelőnek talált nikkellemez van. Közéjük kerül a 170 fokos pogácsa formájú massza, illetve a lemez címét és a gyártmánynevet tartalmazó felirat. Mindezt csaknem háromszáz atmoszféra nyomással ösz- szepréselik, s mire a prés alól kiveszik a már lemezzé lapított pvc-t, az lehűl 30 Cel- sius-fokra. Igaz, hogy a széle kissé rojtos, tíz-tizenkét grammnyit le is vág belőle a körvágó masina. A leszabott részt aztán ismét felhasználják. A lányok szaporán dolgoznak, mozdulataik gazdaságosak; helyé re kerül a forró pvc-pogácsa, alul-felül ott van már a címke, az alatt és felett pedig a nikkellemez — és bámulatos gyorsasággal születnek az újabb meg újabb hanglemezek.

Ml tagadás, magam is aligha hinném, ha nem a saját szememmel láttam volna: a présgépek szorításából átlagosan huszonnyolc másodpercenként kerül ki egy-egy kislemez, a sztereo nagylemezek préselési ideje pedig nem több harmincöt másodperc nél. Egyetlen nap alatt, azaz két műszak során, kereken 45 ezer hanglemez, az egész esztendő folyamán mintegy ' hatmillió kls- és nagylemez készül Lodénicében.

Hogy milyen a minőség?

— A milliméter ezredrészein kell átvinni lemezre az emberi hangot, muzsikát — mondja az igazgató. — Leegyszerűsítve; mi ■ műjin-yágiparl Wpíegclltket gyúrtunk, de a lemezre kerülő zenedarabok, költemények viszont egyedi alkotások. Igyekszünk Jót és sokat gyártani, a minősítés azonban a vevő dolga. Ügy tudom, világszerte egyre jobban fogy a csehszlovák gyártmányú hanglemez.

szaki berendezésen puha lakkra itt ,,írják át“ a hanglemezkiadó vállalatok stúdióiból érkezett új felvételeket. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az imént említett berendezés tűje a magnószalagról egy fekete, úgynevezett sellakkal borított korongba belevési a hangrezgéseknek megfelelő, oldalirányú kitéréseket tartalmazó és csigavonalban haladó barázdákat. Monofelvételeknél egy hangkanálist, sztereolemez készülése esetén két hangszignált vés a készülék az így őslemez felületébe.

Egy-egy ilyen negatívról félezer lemez készíthető, ami a hanglemezek magas megjelenési példányszámát tekintve, nagyon költséges eljárás lenne. Ezért a gyártási folyamat következő lépéseként a hártyasze- rű lakklemezt leheletvékony, néhány mlk- ronnyl ezüstréteggel fújják be. A szakemberek megfogalmazásában a leendő lemezt galvanoplasztikal úton nikkelréteggel vonják be, hogy villamosságvezetővé váljék, ami a galvanlkus sokszorosításhoz szükséges.

Az Igazgató kíváncsi tekintettel ad kezembe egy ilyen, egyelőre még csupán e- gyetlen példányban létező, „felöltöztetett“ hanglemezt, amelyet itt szemléletesen szendvicsnek mondanak.

Derült pillantását észrevéve megütközve keresem a tekintetét, hiszen ezen a lemezen barázdák helyett — kitüremlések van- nakl

— Ez az úgynevezett pozitív matrica, vagy ha úgy tetszik, hát az őslemez negatív kópiája — magyarázza. — beforgatásra azonban mindenképpen alkalmatlan, ehhez egy újabb galvanikus folyamat, szükséges,

A második elektromos eljárás útján ismét egy nikkellemez készül, de most már barázdákkal, amelyet a hangíemazgyárlak fiú- matricának mondanak. Tulajdonképpen kész az új hanglemez, ha egyelőre fémből is. Súlya ekkor még csaknem negyed kilói De mert már lejátszható, az erre berendezett külön fülkékben, speciális lemezjátszókon (amelyeken visszafelé is lehet forgatni a

Gyári körsétánkat befejezve az Igazgató dolgozószobájábani lemezhallgatás közben, folytatjuk a beszélgetést.

Pillanatok alatt kiderül, hogy az igazgató nemcsak a lemezgyártás legkisebb részleteiben jártas, hanem ismeri a gyár múltjának valamennyi mozzanatát, józanul ítéli meg a jelent, s ami különösen fontos: reális. és pontos tervei vannak az ország egyetlen hanglemezgyárának jövőjére vonatkozóan is.

— Ma már a hétköznapi használatra szánt lemezjátszók és magnetofonok minősége is csaknem ugyanolyan, mint á korábbi Hi-Fi, vagyis a nagy „hanghűségű“ készülékek minősége. A monofelvételek mellett a sztereo került előtérbe. És mert jelentősen, megnövekedett a magnótülajdonpsok. száma is, az elmúlt esztendőkben elkezdtük a műsorral töltött kazetták gyártását. Qjabban a kvadrofónla irányába ‘ fordítjuk érdeklődésünket, most ez van előre töfőben, valamint a digitális felvételi technika, amelynek előnye a nagyobb hanghűségben jelentkezik.

— Az egyszerű zenehallgátö nemigen érti ennek lényegét...

— A kvadrofónla tulajdonképpen a sztereo hangvétel továbbfejlesztése. Négy mikrofon, erősítő és hangszóró alkalmazásával még tökéletesebb térhatásra törekszik. Az igazi digitális, lemez tizenegy centi' átmérőjű lesz, barázdák nélkül, elektronikus jeleket olvas majd róla a' lézer; és ez az aprócska lemez egyórás műsort rögzít. Persze, számunkra mindez még csak a jövő „zenéje“, egyelőre sokkal prózaibb gondjaink vannak.

i— Éspedig?

— A hazai lemezpiacon mutatkozó mind nagyobb érdeklődés kielégítésére tlzenöt- -tizenhatmlllió darabra kell fokoznunk évi termelésünket. Ehhez új, még korszerűbb gépi berendezésre és az előállítási folyamai átszervezésére van szükség.

Évente,'egyelőre, tízmilliónál is több hanglemez készül Lodénicében; a nyolcvanas évek derekán viszont több mint tizenötmilliót gyártanak majd itt.

. MIKLÓSI PÉTER

Fotó: Gyökeres György