Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-02 / 9. szám

GONDOLATOK A NŐI EGYENJOGŰSAGRÖL

Ä művészi tornában különösen^ érvényesül a női test Mép'iéyének a mozgásnak a harmánláfa. Szvetlána Otzetova, az 1976. évi montreali olimpia női kétpárevezős aranyérmese a múlt év végén megtartott olimpiai kongresszuson a sportolók képviseletében többek között így beszólta nők sportjáról:

„Az 1928. évi amsztffidami olimpiai játékokon a 800 mét^s női síkfutóverseny nélíény réaztvevŐje^Wrt a kimerültségtől. A aéfc IcSiiplavfutó versenyeit ezután Ässzü évekre törölték az olimpia műsorából. A közelmúltban már a nők maratoni futóvécsenyét Is az olimpiák programjába iktatták, és 1984-ben Los Angelesben az első ízben rendezendő női maratoni futóverseny jól felkészült versenyzői közül egyik sem zokog majd a megerőltetéstől. Ez a fejlődés önmagáért beszél.“ '

A kiváló sportolónő érveitől függetlenül azért még nem minden országban ismerik el teljes mértékben a női sportot. Az olimpiai mozgalom azonban hozzásegíthet a hagyományokhoz ragaszkodó, maradi gondolkodás felszámolásához. A tudomány bebizonyította, hogy a nők bármilyen sportágat űzhetnek, és a kemény edzés sem okoz a gyengébbnek tartott nem számára semmiféle egészségügyi károsodást, ha a felkészülést szigorú orvosi ellenőrzés kíséri. A sportoló nők lelkileg és testileg erősebben terhelhetők. A sport a nőket öntudatQsabbá, magabiztosabbá teszi, és a sportpályafutásuk befejezése után pedig simán bekapcsolódnak a társadalmi életbe.

A, kongresszusi vitában a felhozott érveket általános helyeslés fogadta. Szer- gej Pavlov, a Szovjetunió Olimpiai Bizottságának elnöke a nemzeti olimpiai blwsttságok nevében hangoztatta Baden- •Badenben:

„A nők olimpiai szereplésének lehetőségeit különös figyelemmel kell kezelni. Kétségtelen, hogy még mindig nem megfelelő az arány a férfiak és nők részvételi lehetőségei között. A nők

még mindig csak a versenyszámok negyedében indulhatnak az olimpián.“ Max Rinkenburger, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség nyugatnémet főtitkára a nemzetközi szövetségek képviseletében így érvelt;

„Ami még húsz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna a nők sportjában, az ma már magától értetődő.“ A mexikói Mario Vazquez-Rana, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szervezetének elnöke felszólalásában többek között ezt mondta:

,,'A nők egyenjogúságára a sportban is tekintettel kell lennünk. Remélem, megtaláljuk a módját annak, hogy a nők még nagyobb arányban részt vehessenek az olimpiai játékokon.“ Claude le Bihan francia kajakedző: „A női sport nagyarányú fejlődését az olimpiai játékok műsorának összeállításánál is vegyék figyelembe.“ Sebastian Coe, a világhírű brit futó összefoglalójában hangsúlyozta:

„Mi, sportolók azon a véleményen vagyunk, hogy az olimpiai mozgalom a nők támogatásában és bevonásában elmarad a mai idők követelményeitől. Követeljük, hogy a nők kapjanak nagyobb lehetőséget az olimpiai mozgalomban.“

Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke záróbeszédében így vélekedett a nők egyenjogúsításának kérdéseiről: „Semmiféle fizikai, erkölcsi vagy értelmi ok nem indokolja a nők háttérbe szorítását. Reméljük, hogy a nemzetközi sportszövetségekben, a nemzeti olimpiai bizottságokban és a nemzett sportszövetségekben is vége szakad a gyengébb nem hátrányos megkülönböztetésének.“

A NOB mindenesetre példát mutatott. A nőket érintő néhány olimpiai rendszabály meghozatala mellett a NOB történetében először, két nőt választottak a tagok soraiba. De ez csak kezdeti lépésnek tekinthető.

JANKOVICS AZ ÉV BIRKÖZÖtGÉRETE, SCHWENDTNER FOLYTATJA

CSALLÓKÖZIEK AZ ÉLVONALBAN

Irö Ferenc elégedetten járt-kelt a tíineci sportcsarnok küzdőtere mentén, melyet három vadonatúj birkó- zőszönyeg alkotott Legsikeresebb tanítványa, Schwendt- ner Józsi eziittal is kitűnőre vizsgázott. Nemcsak birkózásból. hanem odaadásból, küzdenitudásból Is. A duna- szerdahelyí fiú az 57 kilogrammosok szabadfogású döntőjében nagy harcban legyőzte a nála jóval tapasztaltabb prievidzai Schlenkert és újabb csehszlovák bajnoki címet szerzett.

A Józsi gyerek, aki még csak a nyáron lesz tizenkilenc éves, de már két felnőtt Európa-bajnokságon is részt vett, ismét biztos pontja a csehszlovák válogatottnak. Komoly, nehéz, be.csü- lésre méltó munka eredménye ez, a birkózóedzés e- gyike a legnehezebbeknek, hiszen sokirányú megterhelést igényel. S megérdemelt jutalom nemcsak Író Ferenc számára, aki a megszállot- \ tenniakíirásáv il népszerűsíti e férfias sportágat a csallóközi városban, hanem bizonyára újabb nekibuzdulásokra serkenti a birkózó- szakosztály többi tagjait is, akik máig sem éppen ideális körülmények között készülnek a versenyekre.

Tavaly, a csehszlovák Birkózószövetség hivatalos értékelése alapján Schwendt- ner kapta az év legértékesebb szabadfogásű-tGljesít- ményéért járó különdtjat, hiszen a lengyelországi Lodz- ban rendezett kontinensbajnokságon ő érte el a legjobb eredményt — ötödik lett. Az idén, érthetően még magasabbra emeli a mércét.

(— Két nagy alkalmam is lesz a bizonyításra — mondja. i—( Hiszen ha semmi véletlen nem esik közbe, három-négy nemzetközi erőtel- mérő torna után indulok az áprilisi várnai EB-n, majd júliusban a lipcsei junior Európa-bajnokságon. Itt már érmet várnak tőlem, s én biztos, hogy ezért meg is teszek mindent. Aztán, mivel testsúlyom tartása egv- re nagyobb gondot okoz, ,,felmegyek“ a hatvankét kilóba, a Los Angeles i olimpiára már ebben a súlvcso- portban szeretnék kijutni.

Jóska egyébkent április elsején katonai egyenruhát ölt, s néhány klubtársával együtt a Dukla Trencín elsőligás együttesét erősíti majd. Hodossy Vidor, Sípos meg a többiek eddig is jó edzötársaknak bizonyultak, .s a trenőíni csapatban is bizonyára segítik majd egymást a gyerekek, reménykedik író edző.

Bár az Európa- és világbajnokság még előttünk van, a húszéves Jankovics Tibort nyugodtan kiálthatjuk ki az év felfedezettjének. Nem kisebb szaktekintély állítja ezt, mint az olimpiai- és világbajnok Vítézslav Mácha, a kötöttfogású válogatott mestere. Tibor is tízéves korától birkózik, szabadfogással kezdte, de nem ért el olyan átütő sikereket, mint Schwendtner.

Egy Időben csaknem elkallódott. Átigazolt a Kovomler Filakovo együttesébe, majd visszatért, amikor Mácha, aki egy verseny alkalmával Komáromban járva felfigyelt a kitűnő felépítés^, jó mozgású kis birkőzőra (Tibor az 52 kg-ban versenyez]. „Ennek a fiúnak a kötöttfogás az igazi száma“ jelentette ki, s mivel ez a íogásnem Szlovákiában kevésbé van elterjedve, azt javasolta: a fiú, hogy meglegyen a kapcsolata az élvonallal, igazoljon elsöligás csapathoz, mert kár lenne érte.

így került Tibor a Sklo- uníon csapatába, viszont Ostravában, a csehszlovák kötöttfogású birkózás fellegvárában él. Ott edz, Odehnal és Mácha edzők vezetésével, és egész sor kitűnő birkózó társaságában tökéletesíti tudását.

Jankovics Tibor

— Nehéz megszokni •-» vallotta be, amikor megkérdeztük, hogyan érzi magát az új környezetben —, hiszen úgyszólván mindenkit és mindent otthon hagytam. De ez az egyetlen lehetőség, hogy sportbeli céljaimat elérjem. Ügy döntöttem, hogy kitartok.

Úgy, mint író Ferenc Schwendtnerről, Virág István is csak a dicsérő szavakkal szól Jankovics sport- beli hozzáállásáról, céltudatosságáról.

— Egy időben előfordultak problémák is — emlékezik vissza. —! Tibort is ugyanúgy, mint a vele egykorúakat, vonzotta a szórakozás. Kezdett el-elmara- doznl az edzésekről. De leültünk, és megbeszéltük a dolgot. Rájött, hogy csak úgy van értelme a folytatásnak, ha komolyan veszi, és áldozatot Is képes vállalni érte. Úgy döntött, hogy a sportot választja, s azóta a birkózás a mindene.

Eleinte nehéz volt meg-^ szoknia a kemény ostraval edzéseket, de már belejött, s az edző szerint a négy hónap alatt óriásit fejlődött. Annyira, hogy februárban Budapesten a Matúra Mihály nemzetközi emlékversenyen is felfigyeltek rá a szakemberek. Harmadik helyet szerzett súlycsoportjában. Rá két héiio pedig a hazai bajnokságon az esélyesség súlyát is elbírta, s életében először nyert felnőtt bajnoki címet.

MAJOR LAJOS

r A BAJNOK

i

:

i

E

I

r"'

I

f

!

családja

John McEnroe — különösen, amióta a világ első számú teniszezője — valamilyen alkalomból majd mindennap szerepel a sportlapok hasábjain. A bajnok tehát aligha szorul bemutatásra. Viszont sokkal kevesebbét tudunk családjáról és 'gyermeikévelröl.

Nagyszillel életük jó részét Írországban töltötték, de apja — mint első nefnzedékes amerikai — már az Egyesült Államokban született. Alighogy befejezte iskolai tanulmányait, feleségül vett egy csinos amerikai ápolónőt. Kötelező katonai szolgálatát Wles- badenben töltötte. Csaknem három évig élt feleségével az amerikai hadsereg nyugatnémet támaszpontján, itt született 1959. februári 16-án az ifjú John McEnroe. Később még két fivér és egy leánytestvér követte. Közülük a legfiatalabb, a most 15 éves Patrick állítólag a bátyjánál Is nagyobb tehetségnek ígérkezik.

A családfő egyébként jelenleg égy amerikai-ír ipari társaság jogtanácsosa, de néhány év óta idejének tekintélyes részét már íia ügyeinek az intézésére szánja.

A teniszcsillag apja így emlékezik vissza fia szárnypróbálgatásaira:

— John nyolcéves leheteti, amikor az egész család beiratkozott egy kis sport- egyesületbe, Az öt teniszpályát és az uszodát gyakran használtuk. John . Itt, kezdeti játszani. Rövidesen felfigyelt rá George Seewagen edző. Az ismert mester tanácsára ezután egy nagyobb teniszegyesületbe vittem. Még 12 éves sem volt, amikor Harry Hopman tenisziskolájába került. Tony Pa- lafox, Mexikó volt’ Davis Kupa-játékosa kezdte oktatni, s .azóta is megmaradt John szaktanácsadójának. Fiam a versenyzés közben sem hanyagolta' el a tanulmányait. 18 éves korában’ beiratkozott a Stanford Egyetemre.

Az idősebb McEnroe John bqtrányos |e- leneteiről, fegyelmezetlen viselkedéséről sem hallgatott;

— Fiam viselkedésével sokszor elégedetlen vagyok. De hiába, minden játékosnak más az egyénisége. Nem lehet mindenki olyan szótlan, mint -Björn- -Borg vagy Artur -Ashe. Tény, hogy John néha túllépi a megengedett határokat, és ezt-feleségemmel együtt ml sajnáljuk a. legjobban. Reméljük, lassan megkoraolyodik végre,-& akkor felhagy a számára oly sok bajt hozó felesleges kilengésekkel. Bár az is igaz, hogy a közönség és a sajtó nem mindig ítéli meg igazságosan a viselkedését, John leggyakrabban önmagára dühös, és játék közben saját hibái miatt szitkozódik. A nézők viszont Ilyenkor nemegys.zer .azt hiszik, hogy a játékvezetőt vágy á vonalbírót szidalmazza, pedig az esetek többségében^ erről szó sincs.

— Hogyan látja John jövőjét? — hangzott az utolsó kérdés.

— Érzésem szerint még nyolc-kilenc évig versenyez. Azt hiszem, á harmadik-'’X betöltése után 'már csak a világrangsor ti- zen-valahányadlk helyét foglalhatná el. Már pedig John csak első akar lenni; Egyszer talán az amerikai Davis Kupa-csapát kapitánya lehet, hiszen mindene á tenisz.