Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-02 / 9. szám

GONDOLATOK A NŐI EGYENJOGŰSAGRÖL Ä művészi tornában különösen^ érvénye­sül a női test Mép'iéyének a moz­gásnak a harmánláfa. ­Szvetlána Otzetova, az 1976. évi mon­treali olimpia női kétpárevezős arany­érmese a múlt év végén megtartott olimpiai kongresszuson a sportolók kép­viseletében többek között így beszólta nők sportjáról: „Az 1928. évi amsztffidami olimpiai játékokon a 800 mét^s női síkfutó­verseny nélíény réaztvevŐje^Wrt a ki­merültségtől. A aéfc IcSiiplavfutó ver­senyeit ezután Ässzü évekre törölték az olimpia műsorából. A közelmúltban már a nők maratoni futóvécsenyét Is az olimpiák programjába iktatták, és 1984-ben Los Angelesben az első ízben rendezendő női maratoni futóverseny jól felkészült versenyzői közül egyik sem zokog majd a megerőltetéstől. Ez a fejlődés önmagáért beszél.“ ' A kiváló sportolónő érveitől függet­lenül azért még nem minden ország­ban ismerik el teljes mértékben a női sportot. Az olimpiai mozgalom azonban hozzásegíthet a hagyományokhoz ra­gaszkodó, maradi gondolkodás felszá­molásához. A tudomány bebizonyította, hogy a nők bármilyen sportágat űzhet­nek, és a kemény edzés sem okoz a gyengébbnek tartott nem számára sem­miféle egészségügyi károsodást, ha a felkészülést szigorú orvosi ellenőrzés kíséri. A sportoló nők lelkileg és tes­tileg erősebben terhelhetők. A sport a nőket öntudatQsabbá, magabiztosabbá teszi, és a sportpályafutásuk befejezése után pedig simán bekapcsolódnak a társadalmi életbe. A, kongresszusi vitában a felhozott ér­veket általános helyeslés fogadta. Szer- gej Pavlov, a Szovjetunió Olimpiai Bi­zottságának elnöke a nemzeti olimpiai blwsttságok nevében hangoztatta Baden- •Badenben: „A nők olimpiai szereplésének lehe­tőségeit különös figyelemmel kell ke­zelni. Kétségtelen, hogy még mindig nem megfelelő az arány a férfiak és nők részvételi lehetőségei között. A nők még mindig csak a versenyszámok ne­gyedében indulhatnak az olimpián.“ Max Rinkenburger, a Nemzetközi Ké­zilabda Szövetség nyugatnémet főtitká­ra a nemzetközi szövetségek képvise­letében így érvelt; „Ami még húsz évvel ezelőtt is el­képzelhetetlen lett volna a nők sport­jában, az ma már magától értetődő.“ A mexikói Mario Vazquez-Rana, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szerve­zetének elnöke felszólalásában többek között ezt mondta: ,,'A nők egyenjogúságára a sportban is tekintettel kell lennünk. Remélem, megtaláljuk a módját annak, hogy a nők még nagyobb arányban részt ve­hessenek az olimpiai játékokon.“ Claude le Bihan francia kajakedző: „A női sport nagyarányú fejlődését az olimpiai játékok műsorának össze­állításánál is vegyék figyelembe.“ Sebastian Coe, a világhírű brit futó összefoglalójában hangsúlyozta: „Mi, sportolók azon a véleményen va­gyunk, hogy az olimpiai mozgalom a nők támogatásában és bevonásában el­marad a mai idők követelményeitől. Követeljük, hogy a nők kapjanak na­gyobb lehetőséget az olimpiai mozga­lomban.“ Juan Antonio Samaranch, a NOB el­nöke záróbeszédében így vélekedett a nők egyenjogúsításának kérdéseiről: „Semmiféle fizikai, erkölcsi vagy ér­telmi ok nem indokolja a nők háttér­be szorítását. Reméljük, hogy a nem­zetközi sportszövetségekben, a nemzeti olimpiai bizottságokban és a nemzett sportszövetségekben is vége szakad a gyengébb nem hátrányos megkülönböz­tetésének.“ A NOB mindenesetre példát mutatott. A nőket érintő néhány olimpiai rend­szabály meghozatala mellett a NOB tör­ténetében először, két nőt választottak a tagok soraiba. De ez csak kezdeti lé­pésnek tekinthető. JANKOVICS AZ ÉV BIRKÖZÖtGÉRETE, SCHWENDTNER FOLYTATJA CSALLÓKÖZIEK AZ ÉLVONALBAN Irö Ferenc elégedetten járt-kelt a tíineci sportcsar­nok küzdőtere mentén, me­lyet három vadonatúj birkó- zőszönyeg alkotott Legsike­resebb tanítványa, Schwendt- ner Józsi eziittal is kitűnőre vizsgázott. Nemcsak birkó­zásból. hanem odaadásból, küzdenitudásból Is. A duna- szerdahelyí fiú az 57 kilo­grammosok szabadfogású döntőjében nagy harcban le­győzte a nála jóval tapasz­taltabb prievidzai Schlen­kert és újabb csehszlovák bajnoki címet szerzett. A Józsi gyerek, aki még csak a nyáron lesz tizenki­lenc éves, de már két fel­nőtt Európa-bajnokságon is részt vett, ismét biztos pont­ja a csehszlovák válogatott­nak. Komoly, nehéz, be.csü- lésre méltó munka eredmé­nye ez, a birkózóedzés e- gyike a legnehezebbeknek, hiszen sokirányú megterhe­lést igényel. S megérdemelt jutalom nemcsak Író Ferenc számára, aki a megszállot- \ tenniakíirásáv il népsze­rűsíti e férfias sportágat a csallóközi városban, hanem bizonyára újabb nekibuzdu­lásokra serkenti a birkózó- szakosztály többi tagjait is, akik máig sem éppen ideá­lis körülmények között ké­szülnek a versenyekre. Tavaly, a csehszlovák Bir­kózószövetség hivatalos ér­tékelése alapján Schwendt- ner kapta az év legértéke­sebb szabadfogásű-tGljesít- ményéért járó különdtjat, hi­szen a lengyelországi Lodz- ban rendezett kontinensbaj­nokságon ő érte el a leg­jobb eredményt — ötödik lett. Az idén, érthetően még magasabbra emeli a mércét. (— Két nagy alkalmam is lesz a bizonyításra — mond­ja. i—( Hiszen ha semmi vé­letlen nem esik közbe, há­rom-négy nemzetközi erőtel- mérő torna után indulok az áprilisi várnai EB-n, majd júliusban a lipcsei junior Európa-bajnokságon. Itt már érmet várnak tőlem, s én biztos, hogy ezért meg is teszek mindent. Aztán, mi­vel testsúlyom tartása egv- re nagyobb gondot okoz, ,,felmegyek“ a hatvankét ki­lóba, a Los Angeles i olim­piára már ebben a súlvcso- portban szeretnék kijutni. Jóska egyébkent április el­sején katonai egyenruhát ölt, s néhány klubtársával együtt a Dukla Trencín el­sőligás együttesét erősíti majd. Hodossy Vidor, Sípos meg a többiek eddig is jó edzötársaknak bizonyultak, .s a trenőíni csapatban is bizonyára segítik majd egy­mást a gyerekek, remény­kedik író edző. Bár az Európa- és világ­bajnokság még előttünk van, a húszéves Jankovics Ti­bort nyugodtan kiálthatjuk ki az év felfedezettjének. Nem kisebb szaktekintély ál­lítja ezt, mint az olimpiai- és világbajnok Vítézslav Mácha, a kötöttfogású vá­logatott mestere. Tibor is tízéves korától birkózik, sza­badfogással kezdte, de nem ért el olyan átütő sikereket, mint Schwendtner. Egy Időben csaknem elkal­lódott. Átigazolt a Kovomler Filakovo együttesébe, majd visszatért, amikor Mácha, aki egy verseny alkalmával Komáromban járva felfigyelt a kitűnő felépítés^, jó moz­gású kis birkőzőra (Tibor az 52 kg-ban versenyez]. „Ennek a fiúnak a kötött­fogás az igazi száma“ je­lentette ki, s mivel ez a íogásnem Szlovákiában ke­vésbé van elterjedve, azt ja­vasolta: a fiú, hogy megle­gyen a kapcsolata az élvo­nallal, igazoljon elsöligás csapathoz, mert kár lenne érte. így került Tibor a Sklo- uníon csapatába, viszont Ostravában, a csehszlovák kötöttfogású birkózás fel­legvárában él. Ott edz, Odehnal és Mácha edzők vezetésével, és egész sor ki­tűnő birkózó társaságában tökéletesíti tudását. Jankovics Tibor — Nehéz megszokni •-» vallotta be, amikor megkér­deztük, hogyan érzi magát az új környezetben —, hi­szen úgyszólván mindenkit és mindent otthon hagytam. De ez az egyetlen lehető­ség, hogy sportbeli céljai­mat elérjem. Ügy döntöttem, hogy kitartok. Úgy, mint író Ferenc Schwendtnerről, Virág Ist­ván is csak a dicsérő sza­vakkal szól Jankovics sport- beli hozzáállásáról, céltuda­tosságáról. — Egy időben előfordul­tak problémák is — emlé­kezik vissza. —! Tibort is ugyanúgy, mint a vele egy­korúakat, vonzotta a szóra­kozás. Kezdett el-elmara- doznl az edzésekről. De le­ültünk, és megbeszéltük a dolgot. Rájött, hogy csak úgy van értelme a folyta­tásnak, ha komolyan veszi, és áldozatot Is képes vállal­ni érte. Úgy döntött, hogy a sportot választja, s azóta a birkózás a mindene. Eleinte nehéz volt meg-^ szoknia a kemény ostraval edzéseket, de már belejött, s az edző szerint a négy hónap alatt óriásit fejlődött. Annyira, hogy februárban Budapesten a Matúra Mi­hály nemzetközi emlékver­senyen is felfigyeltek rá a szakemberek. Harmadik he­lyet szerzett súlycsoportjá­ban. Rá két héiio pedig a hazai bajnokságon az esé­lyesség súlyát is elbírta, s életében először nyert fel­nőtt bajnoki címet. MAJOR LAJOS r A BAJNOK i : i E I r"' I f ! családja John McEnroe — különösen, amióta a vi­lág első számú teniszezője — valamilyen alkalomból majd mindennap szerepel a sportlapok hasábjain. A bajnok tehát aligha szorul bemutatásra. Viszont sokkal keveseb­bét tudunk családjáról és 'gyermeikévelröl. Nagyszillel életük jó részét Írországban töltötték, de apja — mint első nefnzedékes amerikai — már az Egyesült Államokban született. Alighogy befejezte iskolai tanul­mányait, feleségül vett egy csinos amerikai ápolónőt. Kötelező katonai szolgálatát Wles- badenben töltötte. Csaknem három évig élt feleségével az amerikai hadsereg nyugat­német támaszpontján, itt született 1959. februári 16-án az ifjú John McEnroe. Ké­sőbb még két fivér és egy leánytestvér kö­vette. Közülük a legfiatalabb, a most 15 éves Patrick állítólag a bátyjánál Is nagyobb tehetségnek ígérkezik. A családfő egyébként jelenleg égy ame­rikai-ír ipari társaság jogtanácsosa, de né­hány év óta idejének tekintélyes részét már íia ügyeinek az intézésére szánja. A teniszcsillag apja így emlékezik vissza fia szárnypróbálgatásaira: — John nyolcéves leheteti, amikor az egész család beiratkozott egy kis sport- egyesületbe, Az öt teniszpályát és az uszo­dát gyakran használtuk. John . Itt, kezdeti játszani. Rövidesen felfigyelt rá George Seewagen edző. Az ismert mester tanácsá­ra ezután egy nagyobb teniszegyesületbe vittem. Még 12 éves sem volt, amikor Harry Hopman tenisziskolájába került. Tony Pa- lafox, Mexikó volt’ Davis Kupa-játékosa kezdte oktatni, s .azóta is megmaradt John szaktanácsadójának. Fiam a versenyzés köz­ben sem hanyagolta' el a tanulmányait. 18 éves korában’ beiratkozott a Stanford Egye­temre. Az idősebb McEnroe John bqtrányos |e- leneteiről, fegyelmezetlen viselkedéséről sem hallgatott; — Fiam viselkedésével sokszor elégedet­len vagyok. De hiába, minden játékosnak más az egyénisége. Nem lehet mindenki olyan szótlan, mint -Björn- -Borg vagy Artur -Ashe. Tény, hogy John néha túllépi a meg­engedett határokat, és ezt-feleségemmel együtt ml sajnáljuk a. legjobban. Reméljük, lassan megkoraolyodik végre,-& akkor fel­hagy a számára oly sok bajt hozó felesle­ges kilengésekkel. Bár az is igaz, hogy a közönség és a sajtó nem mindig ítéli meg igazságosan a viselkedését, John leggyak­rabban önmagára dühös, és játék közben saját hibái miatt szitkozódik. A nézők vi­szont Ilyenkor nemegys.zer .azt hiszik, hogy a játékvezetőt vágy á vonalbírót szidalmaz­za, pedig az esetek többségében^ erről szó sincs. — Hogyan látja John jövőjét? — hang­zott az utolsó kérdés. — Érzésem szerint még nyolc-kilenc évig versenyez. Azt hiszem, á harmadik-'’X be­töltése után 'már csak a világrangsor ti- zen-valahányadlk helyét foglalhatná el. Már pedig John csak első akar lenni; Egyszer talán az amerikai Davis Kupa-csapát kapi­tánya lehet, hiszen mindene á tenisz.

Next

/
Thumbnails
Contents