Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-01 / 35. szám

I VÄUSZ ANNÁNAK „Fiam négy hónapos; az apjának csupán a nevét tu­dom, de abban sem vagyok' biztos, mert a város, amely-i ben dolgozott, ilye.n nevű lakost nem ismert. Szeren­csétlennek, becsapottnak ér­zem magam és ami a leg­rosszabb, nem tudom mit mondok majd idővel a gye­rekemnek. Kedves szerkesz-! tőnö, kérem segítsen; nem' ; férjet akarok, csupán azt,; i hogyha az az ember már: tönkretette az életünket, ak­kor legalább fizessen a gye­rekére. Az ilyen hazugság mégsem maradhat büntetle­nül..,“ Anna levelén sokáig ta­nakodtunk a szerkesztőség­ben, nem tudtunk mit kez­deni vele. Volt aki azt aján-' lotta, próbáljunk szerencsét a Szlovák Statisztikai Hiva­talnál, volt aki azt ajánlot­ta, forduljunk a rendőrség-' : hez, vagy a Vöröskereszt- I hez. £n másnap minden- ' képpen meglátogattam a ti­zenkilenc éves levélírót. | Ogy tudja, hogy kisfia ap-' : ja szerelőmunkás. Mindig ' sok pénze volt, elhalmozta i ajándékokkal és megígérte,' j ha „úgy“ marad, mindent : elintéz. Amikor aztán te-! ; herbe esett és azt a férfi, tudomására hozta, nem je- i lentkezett többé. Anna ele-' i inte azt hitte, baleset érte,' i vagy mint már annyiszor^ addig, váratlan negyven-; : nyolc órás munkára irányl-i tolták, és várt. Szinte hlhe-| tétlennek tűnik, de az ak-; kor 18 éves leány csak a szülés után fogott Ismerőse : módszeres felkutatásához, j intézményeken keresztül. Ez I idáig sikertelenül. I Többféle fogamzásgátló szerről Is hallott, maga so­hasem használt semmit, pe-i ' dig nem akart teherbe es-i ni. Mint mondja, azért nem védekezett a nem kívánatos i terhesség ellen, mert szé- I gyellt orvoshoz menni. Ter-I hességét is ezért nem sza- i kutatta meg. Szeretném el-! kerülni a póruljárt leányj helyzetének Ironizálását, dei az övéhez hasonló esetek elkerülése végett mégis! csak felteszem a kérdést:- ; Kisebb szégyen-e leányanyá-| I nak lenni, mint fogamzás- I gátlót kérni a falu nögyó-!' i gyászától? És egyáltalán: miért szégyen az utóbbi? Anna a csodában bízott,; és főleg abban, hogy a fér-’ fi jelentkezik és mindent elintéz. Nem így történt, és ~ most már az a szerencse,; hogy a nagyszülők befogad­ták az unokát, magukra vál­lalva lányuk hiszékenységé­nek következményeit. Az eset ezzel úgy ahogy, rend­ben is lenne, ha Anna leve­lében nem tette volna fel a kérdést: mit mond majd ké­sőbb a gyerekének. Felelős­sége legalább olyan mérté-l kü. mint az apáé, akinek még a nevében sem biztos. Mert semmivel sem felelőt­lenebb az a férfi, aki meg­lóg tettei következménye elől annál a nőnél, aki part­neréről szinte semmit sem tud, és csak akkor kezdik érdekelni barátja személyi adatai, amikor gyermeke már megszületett. Tudom, hogy állításomból nem su­gárzik a „nőpártiság“. Sze­retném azonban hangsúlyoz­ni, hogy a közhiedelemmel ellentétben az apasági tár­gyalások bírái sem az anya pártját fogják, hanem a gyerekét. Minden ilyen esetben a gyerek szempontja az első­rendű. Z. E.-----------------------------—i 1 m márclusban hazajöttek az „öreg“ nn katonák. A tizenkilenc évesen "^"bevonuló srácok a két év köte­lezd katonai szolgálat leteltével meg- férfiasodva, testben-lélekben meged­ződve vetették le a zöld egyenruhát. Az összegyűjtött élményeiket baráti körben még évek múlva is szívesen idézik Jel. Tardoskedden fTvrdoSovce) azon­ban az 1979 tavaszán bevonuló Ludas József határőr számára már Január­ban letelt a szolgálat. Hazajött... ha­zahozták ... örökre. Ö már soha töb­bé nem mesélt élményeit, nem álmo­dozik, nem szövöget terveket. Ludas József őrvezető 1981. Január 21-én szalgálatteljesítés közben a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság államha­tárát védve hősi halált halt. A falu végén takaros családi ház­ban laknak Ludas József szülei. Az édesanya kedvesen betessé­kel. Az udvaron hatalmas kutya fut- károz, körülugrálva az idegent. A szo­ba falán katonafia képe függ. Elég a fényképre tekintenie, Ludasnénak könnyek gyűlnek a szemébe, s időbe telik, míg ismét megnyugszik. — Öt fiam közül Józsika volt a legfiatalabb, benne volt minden re­ményünk, abban bíztunk, öreg ko­runkra ő lesz a támaszunk. Gyermek­korában is olyan rendes, szófogadó volt. Soha nem bántott meg bennün­ket, Igyekezett mindenben segíteni. Bátyját is őt szerették a legjobban. Különösen Zoli, a középső, aki szin­tén a határon teljesített annak idején szolgálatot. Olyan Jó testvérek voltak, annyira megértették egymást, hogy sokszor hihetetlennek tűnt nekem. Zoli gyakran adott neki tanácsot, bá­torította, buzdította-. 0 volt számára a példakép. A kilencedik osztály befejezése u- tán kitanulta a festő-mázoló szakmát. Dicsekvés nélkül állítom, ügyes keze volt, szívesen hívták a faluban. Télen többen is említették nekem, hogy már alig várják haza, csakis vele akarják kifestetni a lakást —, Ludas néninek ismét fátyolos lett a szeme, könnyei­vel küszködve folytatja: — Mi pedig beszereltettük a gázt, utána szerettem volna, ha kifesti a szobákat... Egyet­mettségre van szükség. Ludas József kitűnt társai közül. A feladatokat maradéktalanul, pontosan teljesítette, tudta, hogy a szocialista haza védel­me mindennél fontosabb. Mikor pedig kiderült róla, milyen nagy kutyaba­rát, német Juhászkutyát bízták rá, ami nagy kitüntetésnek számít. Ettől fog­va együtt Jártak szolgálatba. Január 21-re virradó éjjel Ludas József határőr parancsnoksága alatt Ladislav Kubinec határőr és Maró ku­tya indultak őrségbe. Ugyanakkor haj­nal felé a közeli Pelhfimov község utolsó portáján vadul ugatott a ku­tya. A gazda éppen munkába készült. A kert végénél levő két halastó kö­zelében lopakodó árnyékot pillantott meg. Erős gyanúja támadt: ez az em­ber nem Jár egyenes úton. Útközben bejelentette 'a határőrsön, mit észlelt. Ezalatt a felesége, aki félt egyedül otthon, szintén értesitette a csendőr­séget telefonon. Riadót fújtak, s a Járőrszolgálat máris a határsértő nyo­mába eredt. Maró kutyát szabadjára engedték. „Állj vagy lövökl“ — kiál­totta Ludas határőr. A szökni próbáló ember a figyelmeztető lövések után sem tett eleget a felszólításnak, ha­nem hirtelen megfordult, s géppisz­tolyából egy sorozatot lőtt ki. Amikor a puskazaj elhallgatott, csak Ladi­slav Kubinec bírt felállni. Ludas Jó­zsefnek a helyszínre érkező orvos már nem tudta megmenteni az életét. Ma­ro Is súlyosan megsebesült, többször megoperálták, s ma már ismét a ha­táron őrködik. A határsértőt, aki hogy célját elérje, a gyilkosságtól sem riadt vissza, szintén hálva találták. » udas József életét is feláldozta K azért, hogy hazánk határai sér- ” tetlenek maradjanak. In memó­riám őrvezetői rangra emelték, a köz­társasági elnök a Helytállásért kitün­tetést adámányozta neki. Megkapta a legmagasabb SZISZ kitüntetést is. 1981. Július 11-én a határőrök napján — azon a helyen, ahol elesett a ha­záért — emlékművet lepleztek le. Szüleit az aktusról készült fényképek albumával ajándékozták meg, melyet édesanyja a fiától maradt féltve őr­zött emlékei között tartogat. TÓTH ERIKA JÓSKÁNK, IN MEMÓRIÁM toljára augusztus végén, búcsú­kor volt Itthon. Legjobb barát­ja, Varga Karcsi szintén sza­badságot kapott. Rengeteget meséltek, bolondoztak, nem és nem akarták el­szakadni egymástól. Mikor vasárnap a buszra indult, a kapuban álltam. Ment egy darabig, visszafordult, me­gint tett pár lépést, visszanézett. Ez a kép örökké bennem él. Akkor még nem tudtuk, hogy utoljára látjuk egy­mást. Nagyon JÓ fiú volt. Nem ivott. Ke­resetét nem herdálta el, a takarékba tette a pénzét, autót szeretett volna venni. Egyetlen szenvedélye volt: a kutyák. Kiskorától Imádta a kutyá­kat. Nem csoda, hogy a katonaságnál is kutyát bíztak rá. Marónak nevezte, ő tanította be, még a szabad idejét is gyakran fOláldoúa, hogy csak vele lehessen. Leveleiben is áradozott ró­la, dicsérte okosságát, ügyességéi. Hogy örömet szerezzünk neki mire hazajön, vettünk neki egy ugyanolyan ebet, levélben kérte, hogy Marónak hívjuk. Csak azt sajnálta, hogy ko­rábban vettük, mint ahogy hazajött. Szerette volna kezdettől fogva taní­tani, de még csak nem is láthatta. Büszke vagyok a fiamra. A katona­ságnál csak dicsérték, több kitünte­tést is kapott. Kötelességét mindig lelkiismeretesen teljesítette, és azon felül is mindent, amit rábíztak. A tör­téntekbe azonban soha nem fogok tudni belenyugodni. Édesapja, bátyját állandóan siratják. Az én szívem is majd megszakad a bánattól. Öt legkedvesebb barátjának lesze­relése után az első útja a temetőbe vezetett, zokogva álltak bajtársuk sír­fa mellett. r ulafdonképpen ml is történt a- zon a tragikusan sorsdöntő szerdal napon? Chebtöl három kilométerre a cseh­szlovák-nyugatnémet határ mentén szolgálatot teljesítő határőrökre sok­kal nehezebb feladatok hárulnak, mint mondjuk a többi alakulat kato­náira. Nagyon fontos szerepet Ját­szik az öntudat és a hazaszeretet. Állandó készenlétre, éberségre, rátér­ALATTUNK A MÉLYSÉG gém Is beválasztottak abba a nyolctagú expedíciós csoportba, amely feladatul kapta, hogy Olasz­országban keresse fel a Castella- ne-barlangot, mássza meg az Et- nát, szálljon le Afrika legmélyebb barlangjába, az Ammon Bousolle- ba, s mássza meg a Magas-Atlasz legmagasabb csúcsát kőzetminták gyűjtése és az afrikai karszt te­rületek megismerése végett — mondja boldogan Matyi. — Területi csoportunk tovább­ra Is szorgalmasan dolgozik. Ojabb barlangokat szeretnénk megis­merni, felkutatni. Számunkra nemcsak a test minden porcikáját megmozgató sport ez, hanem szenvedély, pihenés és öröm. KÄMOR MÄRIA (Gaál Mátyás felvételei) Széles traverz a Veterník nevű sza­kadékban. A képen Bőd Sándor mér­nök és Nagy Tibor. lenegyszer sem melegedhetett meg a gáz mellett, pedig hogy várta, meny­nyi terve volt. Víg kedélyű fiú volt, s mint a vele egykorúnk, szeretett szórakozni, a lányokkal is szívesen barátkozott. Bár még komoly szán­dékkal nem udvarolt, én már csak az esküvőjén ábrándoztam, s lám, milyen kegyetlen a sors, a temeté­sére gyűlt össze a falu népe ... Sok­szor mondta nekem, anyukám, ha megnősülök, nem megyek el itthon­ról, mindig magukkal akarok lenni. A négy bátyja már nős. Három itt lakik a faluban, egy Érsekújváron (Nővé Zámkyj. Nyolc unokám van. Ebben a lakásban pedig Józsikával a- kartunk élni. barlang húzódik. A Veterník égy zsomboly [akna), egy nagy bar­langrendszer része. Nehézséget okozott, hogy viszonylag magasan található, ezért kénytelenek vol­tunk vizet cipelni magunkkal, ami a felszerelésen kívül kb. öt kilo­gramm plusz terhet jelentett. így kellett a körülbelül négyszáz mé­teres szintkülönbséget legyőznünk. Technikai újdonságként vezettük be ezen a túránkon a sátor nél­küli táborozást. Ez annyit Jelent, hogy a szabad ég alatt függő­ágyakban aludtunk. A barlangkutatás csodálatos do­log. A hasadékok, vízmosások, furcsa állatokra, szökőkútra, virá­gokra emlékeztető képződmények, kinek milyen a fantáziája. A gyö­nyörű cseppkövek a fehértől a sötétbarnáig minden színárnyalat­ban elkápráztatják az embert. Egy-egy feltárás nagyon szép és maradandó élmény, de ugyanak­kor fárasztó is. Itt beakad a pu­lóver, ott nem férnek el a végta­gok. Ez is fáj, az is fáj. Olykor alattunk nincs más, csak a mély­ség meg a sötétség. Tizenegy mil­liméter vastag műanyag kötéllel biztosítjuk magunkat. Képzeld el, az is megtörtént ve­lünk, hogy amikor Gömörtapolcán kutattunk, s már három napja lent tartózkodtunk a barlangban, a helybeli lakosok, mivel láttak bennünket a leereszkedéskor, s megsokallották, hogy három na­pig nem mutatkoztunk a felszí­nen, Jósvára mentek jelenteni, hogy bizonyára valami baj tör­tént velünk. Szerencsére akkor, az ő Ijedelmükön kívül semmi komolyabb dolog nem fordult elő. — Merre Jártatok már barlang­kutatóútjaitok során? — Bejártuk a szlovák karszt összes érdekes barlangját. 1977- ben a csoport néhány tagja a sváj­ci Alpokban, azelőtt pedig a len­gyel Tátrában, a magyarországi Bükk hegységben vettünk részt kutatóakciókban. Nagy örömömre és meglepetésemre 1978-ban en­— Hat éve váltunk ki a rima- szombati csoportból. Azóta tizen­két tagú csoportunk a Csincsa- -patak Szárnya (Strfía) közelében levő víznyelőjének bontását vég­zi. A karszthegységek sajátos kép­ződményei a víznyelők, barlango- sodások. A hegyek mélyében ren­geteg barlang, járat és üreg kép­ződött. A mi dolgunk, hogy Pel- sőctől (PleslvecJ Tornaijáig min­den karszthegységet feljegyez­zünk. A mai napig harmincnégy barlang felkutatásáaoz, feltárásá­hoz fűződik csoportunk neve. Az eddig feltárt barlangjaink közül a legnagyobb a gömörtapolcai volt, amelynek hossza ötszáz mé­ter. A legmélyebb pedig a hetven­hét méteres Veterník-barlangunk — kezdi a beszélgetést Gaál Má tyás. — Mi szükséges ahhoz, hogy az ember barlangkutató lehessen? — A barlang az olyan, mint egy érett sajtdarab, amelyben lyuktól lyukig lehet közlekedni. A bar­langhoz már csak ember kell, aki hajlandó az összes aknát, jára­tot, hasadékot bejárni. Ki lehet barlangász? Aki mindig hajlandó öt centit nyúlni, hogy elérje a legközelebbi kapaszkodót, támasz­tékot. Nagyon fontos a- természet szeretet Is. S kell még a megfe­lelő öltözék, amelynek- fő tulaj­donsága, hogy meleg és csak bar­langmászásra használható. Kell még egy sisak, amely védi a ko­ponyát, no meg egy karbidlámpa. Ha mindez megvan — Indulha tunk — magyarázza Tóth Mihály. ■— Ä legutóbbi túránk, július é- lején a Veterník-barlang feltárása volt, amely a szlovák karsztban található — veszi át a szót Potoö- ník Emil. — A külszíni jelek úrra utaltak, hogy a hegy mélyében A Barlangkutatók Szlovákiai Szövetsége tornaijai (Safárikovo) területi csoportjának munkájáról beszélgetünk a csoport vezetőjé­vel, Gaál Mátyással, valamint Po- toónik Emil és Tóth Mihály bar­langkutatókkal.

Next

/
Thumbnails
Contents