Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-01 / 35. szám
I VÄUSZ ANNÁNAK „Fiam négy hónapos; az apjának csupán a nevét tudom, de abban sem vagyok' biztos, mert a város, amely-i ben dolgozott, ilye.n nevű lakost nem ismert. Szerencsétlennek, becsapottnak érzem magam és ami a legrosszabb, nem tudom mit mondok majd idővel a gyerekemnek. Kedves szerkesz-! tőnö, kérem segítsen; nem' ; férjet akarok, csupán azt,; i hogyha az az ember már: tönkretette az életünket, akkor legalább fizessen a gyerekére. Az ilyen hazugság mégsem maradhat büntetlenül..,“ Anna levelén sokáig tanakodtunk a szerkesztőségben, nem tudtunk mit kezdeni vele. Volt aki azt aján-' lotta, próbáljunk szerencsét a Szlovák Statisztikai Hivatalnál, volt aki azt ajánlotta, forduljunk a rendőrség-' : hez, vagy a Vöröskereszt- I hez. £n másnap minden- ' képpen meglátogattam a tizenkilenc éves levélírót. | Ogy tudja, hogy kisfia ap-' : ja szerelőmunkás. Mindig ' sok pénze volt, elhalmozta i ajándékokkal és megígérte,' j ha „úgy“ marad, mindent : elintéz. Amikor aztán te-! ; herbe esett és azt a férfi, tudomására hozta, nem je- i lentkezett többé. Anna ele-' i inte azt hitte, baleset érte,' i vagy mint már annyiszor^ addig, váratlan negyven-; : nyolc órás munkára irányl-i tolták, és várt. Szinte hlhe-| tétlennek tűnik, de az ak-; kor 18 éves leány csak a szülés után fogott Ismerőse : módszeres felkutatásához, j intézményeken keresztül. Ez I idáig sikertelenül. I Többféle fogamzásgátló szerről Is hallott, maga sohasem használt semmit, pe-i ' dig nem akart teherbe es-i ni. Mint mondja, azért nem védekezett a nem kívánatos i terhesség ellen, mert szé- I gyellt orvoshoz menni. Ter-I hességét is ezért nem sza- i kutatta meg. Szeretném el-! kerülni a póruljárt leányj helyzetének Ironizálását, dei az övéhez hasonló esetek elkerülése végett mégis! csak felteszem a kérdést:- ; Kisebb szégyen-e leányanyá-| I nak lenni, mint fogamzás- I gátlót kérni a falu nögyó-!' i gyászától? És egyáltalán: miért szégyen az utóbbi? Anna a csodában bízott,; és főleg abban, hogy a fér-’ fi jelentkezik és mindent elintéz. Nem így történt, és ~ most már az a szerencse,; hogy a nagyszülők befogadták az unokát, magukra vállalva lányuk hiszékenységének következményeit. Az eset ezzel úgy ahogy, rendben is lenne, ha Anna levelében nem tette volna fel a kérdést: mit mond majd később a gyerekének. Felelőssége legalább olyan mérté-l kü. mint az apáé, akinek még a nevében sem biztos. Mert semmivel sem felelőtlenebb az a férfi, aki meglóg tettei következménye elől annál a nőnél, aki partneréről szinte semmit sem tud, és csak akkor kezdik érdekelni barátja személyi adatai, amikor gyermeke már megszületett. Tudom, hogy állításomból nem sugárzik a „nőpártiság“. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a közhiedelemmel ellentétben az apasági tárgyalások bírái sem az anya pártját fogják, hanem a gyerekét. Minden ilyen esetben a gyerek szempontja az elsőrendű. Z. E.-----------------------------—i 1 m márclusban hazajöttek az „öreg“ nn katonák. A tizenkilenc évesen "^"bevonuló srácok a két év kötelezd katonai szolgálat leteltével meg- férfiasodva, testben-lélekben megedződve vetették le a zöld egyenruhát. Az összegyűjtött élményeiket baráti körben még évek múlva is szívesen idézik Jel. Tardoskedden fTvrdoSovce) azonban az 1979 tavaszán bevonuló Ludas József határőr számára már Januárban letelt a szolgálat. Hazajött... hazahozták ... örökre. Ö már soha többé nem mesélt élményeit, nem álmodozik, nem szövöget terveket. Ludas József őrvezető 1981. Január 21-én szalgálatteljesítés közben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államhatárát védve hősi halált halt. A falu végén takaros családi házban laknak Ludas József szülei. Az édesanya kedvesen betessékel. Az udvaron hatalmas kutya fut- károz, körülugrálva az idegent. A szoba falán katonafia képe függ. Elég a fényképre tekintenie, Ludasnénak könnyek gyűlnek a szemébe, s időbe telik, míg ismét megnyugszik. — Öt fiam közül Józsika volt a legfiatalabb, benne volt minden reményünk, abban bíztunk, öreg korunkra ő lesz a támaszunk. Gyermekkorában is olyan rendes, szófogadó volt. Soha nem bántott meg bennünket, Igyekezett mindenben segíteni. Bátyját is őt szerették a legjobban. Különösen Zoli, a középső, aki szintén a határon teljesített annak idején szolgálatot. Olyan Jó testvérek voltak, annyira megértették egymást, hogy sokszor hihetetlennek tűnt nekem. Zoli gyakran adott neki tanácsot, bátorította, buzdította-. 0 volt számára a példakép. A kilencedik osztály befejezése u- tán kitanulta a festő-mázoló szakmát. Dicsekvés nélkül állítom, ügyes keze volt, szívesen hívták a faluban. Télen többen is említették nekem, hogy már alig várják haza, csakis vele akarják kifestetni a lakást —, Ludas néninek ismét fátyolos lett a szeme, könnyeivel küszködve folytatja: — Mi pedig beszereltettük a gázt, utána szerettem volna, ha kifesti a szobákat... Egyetmettségre van szükség. Ludas József kitűnt társai közül. A feladatokat maradéktalanul, pontosan teljesítette, tudta, hogy a szocialista haza védelme mindennél fontosabb. Mikor pedig kiderült róla, milyen nagy kutyabarát, német Juhászkutyát bízták rá, ami nagy kitüntetésnek számít. Ettől fogva együtt Jártak szolgálatba. Január 21-re virradó éjjel Ludas József határőr parancsnoksága alatt Ladislav Kubinec határőr és Maró kutya indultak őrségbe. Ugyanakkor hajnal felé a közeli Pelhfimov község utolsó portáján vadul ugatott a kutya. A gazda éppen munkába készült. A kert végénél levő két halastó közelében lopakodó árnyékot pillantott meg. Erős gyanúja támadt: ez az ember nem Jár egyenes úton. Útközben bejelentette 'a határőrsön, mit észlelt. Ezalatt a felesége, aki félt egyedül otthon, szintén értesitette a csendőrséget telefonon. Riadót fújtak, s a Járőrszolgálat máris a határsértő nyomába eredt. Maró kutyát szabadjára engedték. „Állj vagy lövökl“ — kiáltotta Ludas határőr. A szökni próbáló ember a figyelmeztető lövések után sem tett eleget a felszólításnak, hanem hirtelen megfordult, s géppisztolyából egy sorozatot lőtt ki. Amikor a puskazaj elhallgatott, csak Ladislav Kubinec bírt felállni. Ludas Józsefnek a helyszínre érkező orvos már nem tudta megmenteni az életét. Maro Is súlyosan megsebesült, többször megoperálták, s ma már ismét a határon őrködik. A határsértőt, aki hogy célját elérje, a gyilkosságtól sem riadt vissza, szintén hálva találták. » udas József életét is feláldozta K azért, hogy hazánk határai sér- ” tetlenek maradjanak. In memóriám őrvezetői rangra emelték, a köztársasági elnök a Helytállásért kitüntetést adámányozta neki. Megkapta a legmagasabb SZISZ kitüntetést is. 1981. Július 11-én a határőrök napján — azon a helyen, ahol elesett a hazáért — emlékművet lepleztek le. Szüleit az aktusról készült fényképek albumával ajándékozták meg, melyet édesanyja a fiától maradt féltve őrzött emlékei között tartogat. TÓTH ERIKA JÓSKÁNK, IN MEMÓRIÁM toljára augusztus végén, búcsúkor volt Itthon. Legjobb barátja, Varga Karcsi szintén szabadságot kapott. Rengeteget meséltek, bolondoztak, nem és nem akarták elszakadni egymástól. Mikor vasárnap a buszra indult, a kapuban álltam. Ment egy darabig, visszafordult, megint tett pár lépést, visszanézett. Ez a kép örökké bennem él. Akkor még nem tudtuk, hogy utoljára látjuk egymást. Nagyon JÓ fiú volt. Nem ivott. Keresetét nem herdálta el, a takarékba tette a pénzét, autót szeretett volna venni. Egyetlen szenvedélye volt: a kutyák. Kiskorától Imádta a kutyákat. Nem csoda, hogy a katonaságnál is kutyát bíztak rá. Marónak nevezte, ő tanította be, még a szabad idejét is gyakran fOláldoúa, hogy csak vele lehessen. Leveleiben is áradozott róla, dicsérte okosságát, ügyességéi. Hogy örömet szerezzünk neki mire hazajön, vettünk neki egy ugyanolyan ebet, levélben kérte, hogy Marónak hívjuk. Csak azt sajnálta, hogy korábban vettük, mint ahogy hazajött. Szerette volna kezdettől fogva tanítani, de még csak nem is láthatta. Büszke vagyok a fiamra. A katonaságnál csak dicsérték, több kitüntetést is kapott. Kötelességét mindig lelkiismeretesen teljesítette, és azon felül is mindent, amit rábíztak. A történtekbe azonban soha nem fogok tudni belenyugodni. Édesapja, bátyját állandóan siratják. Az én szívem is majd megszakad a bánattól. Öt legkedvesebb barátjának leszerelése után az első útja a temetőbe vezetett, zokogva álltak bajtársuk sírfa mellett. r ulafdonképpen ml is történt a- zon a tragikusan sorsdöntő szerdal napon? Chebtöl három kilométerre a csehszlovák-nyugatnémet határ mentén szolgálatot teljesítő határőrökre sokkal nehezebb feladatok hárulnak, mint mondjuk a többi alakulat katonáira. Nagyon fontos szerepet Játszik az öntudat és a hazaszeretet. Állandó készenlétre, éberségre, rátérALATTUNK A MÉLYSÉG gém Is beválasztottak abba a nyolctagú expedíciós csoportba, amely feladatul kapta, hogy Olaszországban keresse fel a Castella- ne-barlangot, mássza meg az Et- nát, szálljon le Afrika legmélyebb barlangjába, az Ammon Bousolle- ba, s mássza meg a Magas-Atlasz legmagasabb csúcsát kőzetminták gyűjtése és az afrikai karszt területek megismerése végett — mondja boldogan Matyi. — Területi csoportunk továbbra Is szorgalmasan dolgozik. Ojabb barlangokat szeretnénk megismerni, felkutatni. Számunkra nemcsak a test minden porcikáját megmozgató sport ez, hanem szenvedély, pihenés és öröm. KÄMOR MÄRIA (Gaál Mátyás felvételei) Széles traverz a Veterník nevű szakadékban. A képen Bőd Sándor mérnök és Nagy Tibor. lenegyszer sem melegedhetett meg a gáz mellett, pedig hogy várta, menynyi terve volt. Víg kedélyű fiú volt, s mint a vele egykorúnk, szeretett szórakozni, a lányokkal is szívesen barátkozott. Bár még komoly szándékkal nem udvarolt, én már csak az esküvőjén ábrándoztam, s lám, milyen kegyetlen a sors, a temetésére gyűlt össze a falu népe ... Sokszor mondta nekem, anyukám, ha megnősülök, nem megyek el itthonról, mindig magukkal akarok lenni. A négy bátyja már nős. Három itt lakik a faluban, egy Érsekújváron (Nővé Zámkyj. Nyolc unokám van. Ebben a lakásban pedig Józsikával a- kartunk élni. barlang húzódik. A Veterník égy zsomboly [akna), egy nagy barlangrendszer része. Nehézséget okozott, hogy viszonylag magasan található, ezért kénytelenek voltunk vizet cipelni magunkkal, ami a felszerelésen kívül kb. öt kilogramm plusz terhet jelentett. így kellett a körülbelül négyszáz méteres szintkülönbséget legyőznünk. Technikai újdonságként vezettük be ezen a túránkon a sátor nélküli táborozást. Ez annyit Jelent, hogy a szabad ég alatt függőágyakban aludtunk. A barlangkutatás csodálatos dolog. A hasadékok, vízmosások, furcsa állatokra, szökőkútra, virágokra emlékeztető képződmények, kinek milyen a fantáziája. A gyönyörű cseppkövek a fehértől a sötétbarnáig minden színárnyalatban elkápráztatják az embert. Egy-egy feltárás nagyon szép és maradandó élmény, de ugyanakkor fárasztó is. Itt beakad a pulóver, ott nem férnek el a végtagok. Ez is fáj, az is fáj. Olykor alattunk nincs más, csak a mélység meg a sötétség. Tizenegy milliméter vastag műanyag kötéllel biztosítjuk magunkat. Képzeld el, az is megtörtént velünk, hogy amikor Gömörtapolcán kutattunk, s már három napja lent tartózkodtunk a barlangban, a helybeli lakosok, mivel láttak bennünket a leereszkedéskor, s megsokallották, hogy három napig nem mutatkoztunk a felszínen, Jósvára mentek jelenteni, hogy bizonyára valami baj történt velünk. Szerencsére akkor, az ő Ijedelmükön kívül semmi komolyabb dolog nem fordult elő. — Merre Jártatok már barlangkutatóútjaitok során? — Bejártuk a szlovák karszt összes érdekes barlangját. 1977- ben a csoport néhány tagja a svájci Alpokban, azelőtt pedig a lengyel Tátrában, a magyarországi Bükk hegységben vettünk részt kutatóakciókban. Nagy örömömre és meglepetésemre 1978-ban en— Hat éve váltunk ki a rima- szombati csoportból. Azóta tizenkét tagú csoportunk a Csincsa- -patak Szárnya (Strfía) közelében levő víznyelőjének bontását végzi. A karszthegységek sajátos képződményei a víznyelők, barlango- sodások. A hegyek mélyében rengeteg barlang, járat és üreg képződött. A mi dolgunk, hogy Pel- sőctől (PleslvecJ Tornaijáig minden karszthegységet feljegyezzünk. A mai napig harmincnégy barlang felkutatásáaoz, feltárásához fűződik csoportunk neve. Az eddig feltárt barlangjaink közül a legnagyobb a gömörtapolcai volt, amelynek hossza ötszáz méter. A legmélyebb pedig a hetvenhét méteres Veterník-barlangunk — kezdi a beszélgetést Gaál Má tyás. — Mi szükséges ahhoz, hogy az ember barlangkutató lehessen? — A barlang az olyan, mint egy érett sajtdarab, amelyben lyuktól lyukig lehet közlekedni. A barlanghoz már csak ember kell, aki hajlandó az összes aknát, járatot, hasadékot bejárni. Ki lehet barlangász? Aki mindig hajlandó öt centit nyúlni, hogy elérje a legközelebbi kapaszkodót, támasztékot. Nagyon fontos a- természet szeretet Is. S kell még a megfelelő öltözék, amelynek- fő tulajdonsága, hogy meleg és csak barlangmászásra használható. Kell még egy sisak, amely védi a koponyát, no meg egy karbidlámpa. Ha mindez megvan — Indulha tunk — magyarázza Tóth Mihály. ■— Ä legutóbbi túránk, július é- lején a Veterník-barlang feltárása volt, amely a szlovák karsztban található — veszi át a szót Potoö- ník Emil. — A külszíni jelek úrra utaltak, hogy a hegy mélyében A Barlangkutatók Szlovákiai Szövetsége tornaijai (Safárikovo) területi csoportjának munkájáról beszélgetünk a csoport vezetőjével, Gaál Mátyással, valamint Po- toónik Emil és Tóth Mihály barlangkutatókkal.